|
|
Közkívánatra: Fórum! |
|
Témaindító hozzászólás
|
2010.12.22. 07:44 - |
Ha szeretünk valakit, az nem jelenti azt, hogy ne láthatnánk meg a nagyszerűsége mellett a hibáit is.
Sőt, az igazi szeretet elfogad, de segít javítani.
Ahogy Saint-Exupéry mondja a Fohászban:
Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága és
szeretete az igazság kimondásához!
Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások
mondják meg nekünk
http://megidezett.blogter.hu/183813/antoine_de_saint-exupery_fohasz |
[17-1]
Kid Rock – All Summer Long
Ekkor már tudtam, hogy Norbi nem csak kakukktojás, hanem olyan ember, aki miatt nem lesz csoda, ha letépem a karfát fotelemről, illetve kevesebb, mint 3 perces előadásához megiszom 3 üveg sört, majd kiszaladok a kertbe és beleordítok röhögve az éjszakába.
Előre kell bocsátanom, a szám közepén konstatáltam magamban, képtelenség, hogy a versenyt bárki más nyerhesse, mint Norbi, illetve a sikert csak önmaga ronthatja el. Nagyot nem is tévedtem akkor.
A belépés már tökéletes volt színpadképpel, a mozgással, illetve a könnyed énekkel. Mivel nálam Kid Rock élő legenda, és ezt a számot is gyakran hallgatom, nézem a neten, azonnal kénytelen voltam párhuzamokat vonni az „eredeti” előadással. (tudjuk, hogy Kid Rock is „csak” feldolgozta a művet.)
Norbi énekhangja számomra tökéletes volt. Ehhez a műfajhoz ez tökéletes, jobbat nem is kívánhatok, és nagyon nem is szeretném, ha valaha annyira bemálnázna, hogy Whitney Houstont nyomna. A hangokat mindenhol konkrétan kiénekelte, a dallamnak íve volt, a megfelelő helyeket rekedtbe engedte, a sor végét leengedte. Majd a legrockosabb je
Ezt majd "Kamuci" szerkeszti. :)
|
Rod Stewart – Sailing
A szám roppant rövidsége, Ádok Zoli számomra visszataszító, vizenyős szeme, roppant okos tekintete alappal rémítette meg Norbit. A házi előadás tulajdonképpen semmit nem mutatott meg, azonban annyit igen, hogy létezik egy Rod Stewart-hoz hasonló hang, melyből még bármi is lehet. Szeretném egyszer jó hangminőségben élvezni ezt a nótát Norbitól, és azt hiszem, akkor a csúcsra érhetne vele.
|
James Brown – I Feel Good
Norbi második száma, mely számomra talán az összes előadása közül a legnagyobb, legautentikusabb. James Brown számomra egy olyan énekes, akit fiatal koromban egyszerűen nem voltam képes elviselni. Értékelni talán a Blues Brothers film óta tudom, majd néhány idősebb kori fellépéséről már igen elismerően tudok beszélni. Nos, ilyen előzményeket követően az összes vetélytársat totális ámulatba, megdöbbenésbe, illetve elkeseredésbe hajtva mozogta végig az első másodperceket. Norbi lépéseiben a ritmusos és a totálisan ritmustalan elemek keverednek, melyek oly egyedivé tették megjelenését. Érdekes módon, a szerencsésen el nem eső öreg alkeszekre jellemző bizonytalan bizonyosság hatotta át Norbit azzal a különbséggel, hogy nem támaszkodott biciklire. Bal kezének eredeti – ám kicsit a korai Joe Cocker-re hajazó – önkéntelennek tűnő megelevenedése mellett tökéletesen belefeledkezett a zenébe, a ritmusba. Az első versszakot olyan magas hőfokon, intenzitással énekelte el, mint egy ókori görög drámában az in medias res indítás.
Összesen 18 másodperc futott le magából az énekből, és már le is csapta a saját magának feldobott labdát. A „sugar and spice” tanárian kioktató, ellenben indokolatlanul visszafogott, egy pillanatra halálosan nyugodt része nem csak humort hozott az előadásba, hanem az összesen 1:20 alatti előadást egy felrobbanás előtti reaktorhoz tette hasonlatossá. A számnak az „utazó” részében énekhangban is odatette magát – nem kétséges – ám a végét az őrülés határáig nyomta, tökéletesen felidézve Brownt.
Ezzel az előadással Las Vegas bármely színpadján tökéletes sikert érhetne el, mert tökéletesen egyedit hozott létre egy gyakran elcsépelt, ám nagyon nehéz számból. Engem akkor győzött meg, amikor az előadást pont olyan kerek szemekkel bámultam, mint sokan mások, kiváltképpen a színpadon álló versenyzőtárs. Azt hittem, alig kapok levegőt. J
Ez az előadás számomra egyenesen káprázat volt. Nem tudtam, ki ez az ember, az első szám előadása még lehetett szerencse, de ez már egy tudatosan felépített, gerinces, magabiztos előadást hozott, melyet a továbbiakban szinte csak lerombolni igyekeztek.
|
Sziasztok!
Szeretnék néhány gondolatot megosztani és vitára bocsátani Norbi előadásaival kapcsolatban. Erősen szubjektív vagyok, szeretnék elrugaszkodni a rajongás miatti elfogultságtól, ám megérdemli Norbi, hogy a puszik dobálásán túl komolyan foglalkozzunk eddigi művével:
Joe Cocker – You Can Leave Your Hat On
A szám előadása nekem örökké a „pézsmapocokról” lesz emlékezetes, habár nem erről kellene beszélni, vagy legalábbis csak zárójelben.
Úgy kezdeni egy számot, hogy „belehörgünk” a mikrofonba, csak a legnagyobbak fegyvere lehet. Veszélyes játék egy amatőrtől, ám bejött. Az első versszak előadása könnyed, mondhatni pajzán, eltalálta tökéletesen a hangulatot, mellesleg azonnal beindította a közönséget. A kb. 2 perces előadást gondosan felépítette. Nem tudom, mennyiben épített a szám klipjére, a filmre, ám dramaturgiailag tökéletesen felidézte a szemem előtt táncoló, ruháit eldobáló NŐ-t. Norbi – az idő rövidségére való tekintettel – egy perc alatt felpörgött és csúcsra vitte az ívet, majd hosszasan megtartotta ott. A hörgések, nyögések tökéletesen illettek az egyébként kifogástalan, ám jellegzetes énekhanghoz. Nagy valószínűség szerint ezt a számot álmából felkeltve is tökéletesen énekelné el, így azt gondolom, maga részéről biztosra ment a dallal.
Mindenképpen ki kell emelnem az ekkor megjelenő néhány olyan Norbis mozdulatsort, arcot, mely a későbbiekben is meg kell, hogy határozza a művész. A pézsmapocok forgatása számomra kötelező elem, persze csak hangulati elemként, de ennek elmaradása súlyos elvonási tünetekkel érinthet. A tágra nyitott, kimerevedett szem, a hozzá illesztett, egész testéből kisugárzó gesztus olyan őszinte, egyéni előadóvá teszi, aki képes élvezni a műsort. Ha csak ez lenne, akkor egy idő után dög unalmassá válna, de a későbbiekben majd láthatjuk, az aggodalom alaptalan.
A 2010. december 18-i adásban elhangzott verzió ehhez képest egy tudatosan kipukkasztott lufinak tűnt. Önmagához képest úgy énekelte, mintha a Wolf Kati énekelné 20 évvel ezelőtt a Vukot… Ez volt számomra a paródia, nem más. Kicsit soul-os hangzás, semmi NŐ, semmi pia, és Mickey Rourke meg sem született…
|
A topik megnyitásának ötlete akkor született meg bennem, amikor elolvastam mlaslo összeszedett, szeretetteljes írását a Norbi-blogban.
Köszönöm, Laci! |
Ha szeretünk valakit, az nem jelenti azt, hogy ne láthatnánk meg a nagyszerűsége mellett a hibáit is.
Sőt, az igazi szeretet elfogad, de segít javítani.
Ahogy Saint-Exupéry mondja a Fohászban:
Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága és
szeretete az igazság kimondásához!
Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások
mondják meg nekünk
http://megidezett.blogter.hu/183813/antoine_de_saint-exupery_fohasz |
[17-1]
| |
|
|
|
Király L. Norbi blogja |
|
2014.06.02. 13:10
2014.05.07. 22:17
| |
|
Koncertek, egyéb események |
|
2023. Április
H | K | S | C | P | S | V | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 01 | 02 | 03 | 04 | 05 | 06 | 07 | 08 | 09 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 01 | 02 | 03 | 04 | 05 | 06 |
|
| | |
|
Az oldal támogatói |
|
Legújabb kreditfeltöltő Támogatóink:
Seneva
Desiree
Nyerges
Akela
VargánéZsuzsa
Nene
Zsóka
Tubimami
Újabb kreditfeltöltő Támogatóink:
Silu, Nyerges, Rafael
Rya, Seneva, VargánéZsuzsa
Cserzsóka51, Vandavivi, Timi76
Szelen, LadyDiana, TNori89
Bogi, Anikó, Desiree
Margaréta, Tubimami, Andal
Dondenene, Tubibabi, BZsuzsi
Tücsike
Korábbi Támogatóink:
Csillag, Stella, Makifej
Niki1215, Marcsi65, Baranyfelhobodorito
Telaviv, Varganezsuzsa, Nyerges
NETboszi, Silu, Akela51
Timi76, EzjuLájkit, Seneva
Rannien, Rocknagyi70, Nebraska
Emy
| |
|
|