Evilági álom

 

Ember-mivoltodnak

szándékai mögé

Más-Világi álmot

akarni hibám volt...

Adtam érte kínnal

            könnyes éjszakákat

            fájdalmaddal fájó

            kegyetlen csatákat...

 

Messzi útról jöttek

Egy-találkozása

mégiscsak szép titok

s megtart sok csodája.

Ahol együtt szállunk,

Fény fakad a Földre,

szíveink ölében

ott él már örökre.

Jártunk ezer úton

s ha fényünk mögött árny kélt

azt is megköszöntük,

mert Élet-ajándék...

 

 

Titkok városában

nyíló kapuk várnak

angyalszíveinkre

Őrizők vigyáznak.

Amit visszaadunk,

az válik miénkké,

angyal-álmainkból

emberi reménnyé.

S kitárt karok közé

árnyékból a Fénybe

visszatértünk újra

igézett igékbe.

Igézett igékbe,

tisztán szóló dalba,

igaz otthonunkba:

a valódi Hangba.

 

 

 

 

Evilági álmot

Látók látnak rólunk,

Szeretetté szépül

mindenik mivoltunk,

mert jártunk ezer úton

s titkok városában,

Egy-találkozásig

Jó dalod hangjában.    

 

Nem utolsó immár

az a saskiáltás,

társak között szabad:

Néked s rajtuk: ÁLDÁS!

 

S míg járunk ezer úton,

köszönöm szívednek,

szabadulásba vált

szépséges lelkednek

falak omlasztását,

jóságoknak hitét,

ember mivoltunkra

angyal-álmainkból

megidézett igét.

 

S immár járunk Fényben,

árnyék nélkül, ismét.

Tűz, Víz, Föld, Ég s jó Szél

szép áldása megvéd.

 

2016 június 25, „Budapest-Sepsiszetgyörgy-Sepsibesenyő-Budapest”

 

 

A hazatérőhöz

aki hazavár
annak szívében tisztábbak az álmok,
aki hazavár
annak ajtaján minden nap beragyognak
szelíden sóvárgó kis boldogságok
aki hazavár
lelkének asztalára egy terítéket
számodra is helyez,
aki hazavár
reménnyel épít minden holnapra tervet,
aki hazavár
minden mosolyt, mozdulatot, dalt és ölelést
szívedhez közelhajlóan, sokáig ringat,
aki hazavár
mind hites hittel őriz, tudva az Utat
s minden időkben reményvirágok
daloló színeivel szövi tovább az álmot,
aki hazavár
minden este üzen egy imát az Égnek érted,
aki hazavár
annak sosem feleslegesek a percek, órák és évek...

aki hazavár
kicsit elkönnyesült szemmel néz ma a Fénybe
és boldogságos szavai között
az "Isten hozott!" belesimul az EGY dalával
a csillagidőnyi ölelésbe.

2014 április 10

f. a.

Dodi / Fenyvesekgyereke verse Norbi fotójához
(KLN - Nyilvános próba, Librotrade, 13. szept. 4.)

 

Percnyi játék

Már annyi minden kettétörött,
hát hadd játszam el most: ott vagyok én is ezek között.
Térdrehullottan, előtted, mint egy néma ima,
mint kinek súlyos bilincset raktak nincs-lábaira.
És látod? Mégse könyörületre várok, csak
megkérdezem: Fölnevelsz-e majd méltó-egészen,
visszahozol-e holnapoknak szép álmaiba?
Most színész vagyok, hát ne kérdezd,
honnan tanultam a kiszolgáltatottság
félrebiccentett fejű, érints-meg arcát.
Valahol, az úton. Csak úgy rám ragadt. Adták.
Én elfogadtalak, hát nincs bennem semmi szégyen
magam így adni: Ember-arcúan, lélekmeztelenegészen.
Mert van, ami nem fér bele hangokkal sikoltó
titokfényeknek büszkeszép énekébe,
de elmondja szívedhez hajoló arcommal a szeretet érintése.
Hát ne nézd, hány élet él fényes szemeimben:
Gyerek vagyok! Szeress! Ne űzz túl messzire innen!
Kell, hogy óvó kezed jó érintéssel pihenjen vállamon,
Ha megint Embernek jöttem e földre
sokezer csillagból, angyalszárnyakon.
Gyerek vagyok, hát engedj játszani tisztán, szabadon,
de néha hadd ölelhesselek át, mikor én akarom.
Mert ki nem mondott kérdéseinkre tán
percnyi játék ad moccanva választ,
átváltozások megtartó hitét tanítva adni
lélektől lélekig lehet, csak jól válassz.
És ne kutasd, hány élet él fényekkel üzenő szemeimben:
Csak egy mozdulat kell s Egésszé lesz újra minden.

 

(Fekete Katalin fotója)

 

Dodi / Fenyvesekgyereke verse Norbi fotójához
(KLN - Nyilvános próba, Librotrade, 13. szept. 4.)

 

Csak Fény legyen

kell, hogy legyen biztos támasz
mindegy, hogy e földön járva
egy percre éppen ülsz avagy állasz
csak fény legyen áldáshozó tenyeredben mindenkor
s valahány dal szól
lélektől lélekig zendüljön
hozzád mitőlünk visszavetüljön
mint napsugársimogatás
boldog arcodra szálljon
s ez örök körforgás meg sose álljon
minket tégy, mint egy pecsétet
te-szívedre
s mi majd fölemelünk
szárnyainkra vagy tenyerekbe
megtartunk hittel minden életekbe
s ma megköszönjük újra, hogy szép szívedhez engedtél ilyen közel
mert kell,
hogy hétköznapoknak csendje fölött is legyen egy híd
és kell a dal, mely vezet és visszahív
minden eltévedt útról a biztos Végtelenbe.

 

(Fekete Katalin fotója)

 

Dodi / Fenyvesekgyereke verse Norbi fotójához
(KLN - Nyilvános próba, Librotrade, 13. szept. 4.)

 

Az Egész érintése

és itt állítsd meg a képet
tovább ne menj
amit odabentről
életfa tövéből
fölvarázsol egy titokőrző sámán
amit odafentről
Istenek kezéből
áthoz a fénysugár
arcokra hulló misztériumidők dalába olvadt sosemvoltigézet
álmán hunytszemű dal ölelődik a kézbe
nem fogható már bele egyetlen kiragadott képbe
csak az Egészbe
akinek titokcsodáit ma Neked adta
szíveitek közt is daloló csöndmagány-pillanatban
és itt állítsd meg a képet
amikor kell, majd érzed s megérted.

 

(Fekete Katalin fotója)

 

 

Csillogó szempárok tüzében élve...

 

- és aki a FÉNYBE írt
és aki a FÉNYBE röpített
és aki a FÉNYBE ölelt
l e gy e n á l d o t t ! -

az Égiektől sem kérek mást
csak hogy a csillogó szempárok tüzében élve
megtartassunk
és legyen sokkal fontosabb,
hogy magasbaemelt kezeinkben
érintéssé nyíljon az áldás
a tízezreké és százezreké is,
akik majd jönni fognak,
hogy éljen a FÉNY
és ÉGJEN A LÁNG
és mulandóságok könnye értünk
sohase hulljon
ma átnézek ezernyi múlton
s jövendőn
Veletek
szól a dal
megmarad
s amit szívemben hoztam
lelkemben viszem
hangoddal emelem
s Isten eleibe úgy teszem
alázatos, de lázadó
hittel hiszem
szabadon
mindörökre
sorsunkbafonva
KLN.

2013 május 1, Városligeti majális

 

F.A.

F.A.

F.A.