Még mielőtt belemerülnénk a képekbe és élménybeszámolókba, ejtenünk kell pár szót valakiről, akinek igen fontos szerep jutott ezen a koncerten.

Ő Norkó – az alábbi képen látható, amint Norbert címben fent említett koncerten a nyakába kötötte, valamint a Porta fejlécén is megtekinthető, a bal oldali képen. Következzék tehát egy írás Fenyvesekgyereke/Dodi tollából arról, hogy tulajdonképpen kicsoda Norkó:

NORKÓ - 1. rész.

Kedveseim! Tegnap megújult fejlécünk bal fotóján szerepel Norbert nyakában egy piros kendő, mely nagy érdeklődést váltott ki nemcsak a Portál, de a féjszlátogatók közt is. Hogy ki ez a piros kendő, meg hogy is került Norbi nyakába, na meg egyesek szerint az is kérdéses, hogy kéne-e tudniuk, ki is az a Dodi. Mivel intenziv érdeklődésükre Anikó igéretett tett arra, hogy a piros kendő meg lesz kommetelve, hát ma irtam LFT Dórinak egy privát üzenetet (ebben persze a csetfali „keresztelő” szövege nincs benne), amiből remélem, választ kap kérdéseire. Itt még annyit azért hozzátennék a történethez, hogy a kendőnek tegnap volt a keresztelője, természetesen holmáshol, mint a falon, a keresztszülők szerepét pedig Nene és Anikó vállalták, imigyen:

„Nene: akkor jól sejtettem,hogy a kendő, amit köt fel magára, Dodié volt.

Anikó: igen, Nene . De aztán visszakerült Dodihoz és szerintem nemigen lesz kimosva mostanában.

Nene:  Az a baj, hogy én itt nem látom amit Captain alkotott, mert csak feket fehér minden, de ennek is nagyon örülök, hogy legalább ide be tudok lépni, még ha csak így is, hogy nem látok sok mindent

fenyvesekgyereke(vagyis DODI): Nene, szia, Te drága! igen, az én kendőm, azért dobtam be, mert szétugrálta nekünk a szervezét Tiszacsegén, és folyt az arcán a víz, gondoltam, megtörli. De ő inkább a saját pólójába törölközött bele, nem egy rajongói ajándékba, azt fölkötötte a nyakába – mondjuk ez se volt rossz, mert azért fújt a szél a Tiszaparton, így legalább egy picit nem fújta meg izzadtan a szél a kincseket rejtő torkát. És képzeld, feltette a kendőt és, és abba kezdte el a Mostélszet...... KO lettem... és koncert végéig rajta volt a kendő, csak mikor visszajött a Big Gun ráadásra akkor csapta a földhöz ZÚZÁS közbe! Olyan jó volt látni azt a boldog tombolást!  És a szinpad hátánál is álltak és egy gyerek fölszedte a kendőt én meg átrohantam és elmarkoltam tőle. Persze mire visszakerültem, Norbi már a kompon volt... De a kendő itthon van... EREKLYE!

nene: Dodi, légmentesen csomizd be, húzózáras staneclibe!!! konzervált Norbi illat!!!  Néha ha olyanod van, csak megnyitod picit, beleszippantasz, és olyan lesz mint a narkó!! csak ez Norkó!

fenyvesekgyereke: Igy is csináltam, Nene! A piros kendő napközbe be van csomagolva, este meg velealudtam mindig, mióta Füredről hazajött a CSALÁD.  De amikor majd hazamegyek Sepsiszentgyörgyre, alvásilag maradok majd a kismacinál. NORKÓ, az meg jó lesz a nehéz időkre! Mikor NAGYON KELL valamibe kapaszkodni! Meg persze majd minden koncertre elviszem, hogy képviselje a Portált, a CSALÁDOT! „

NORKÓ - 2.rész.

És akkor itt vannak a piros kendő életrajzi adatai meg a válasz arra, hogy „...ki is az a Dodi". (ez a szövegrész lett elküldve a Dórinak)

NORKÓ

Piros kendő, születési helye Sepsiszentgyörgy, Erdély. 

Életkora bizonytalan és helyszinfüggő.

Hovatartozása: A kiralylnorbert.gportal.hu rajongói közösség tagja, melyet igyekszik portáloshoz illő méltósággal és intenzitással képviselni KIRÁLY L. NORBERT mindazon erdélyi koncertjén, ahova csak eljut. (Például eddig: Marosvásárhely, Sepsiszentgyörgy, Székelyudvarhely, stb), elsősorban, másodsorban pedig  a családtagjai szerető gondosodásának köszönhetően  jelen van mindazon koncerteken is szélesevilágban, melyekről ők írott avagy képes tudósítást  osztanak meg.

Az I. GPKLNRK TÁBOR alkalmával személyesen is megismerte a portalakó CSALÁD tagjait, és annyi SZERETETET szedett magába FORTUNA kegyeiből a 7-es házikóban, az egri és FŐLEG a tiszacsegei koncerten, mellyel föltöltve a világ összes rossza ellen megoltalmazza viselőjét, vagyis EREKLYÉNEK minősül. Amennyiben még további infók érdekelnek őróla, közlöm, hogy mindent megtalálsz azon a helyen, ahová ő tartozik. Az erdélyi koncertekről, ahol járt, videók, beszámolók és fényképek vannak a Koncertek/Koncertélmények menüpontban - persze picit vissza kell keresni - valamint a Kedvenc képeink Norbiról topicban. Annak a története, hogy hogyan is került a Norbert nyakába, pedig megtekinthető a Tiszacsegei koncertfelvételen. Hogy hogyan került azután ismét vissza ahhoz a bizonyos Dodihoz a NORKÓ és hogy most épp mit csinál, az már nem tartozik a széles nyilvánosságra. Ja, hogy ki az a Dodi? Azt hiszem, ez a legkevésbé fontos ebben a történetben, de ha most felelni akarnék Neked erre, akkor azt mondanám: Egy NAGYON NAGYON BOLDOG EMBER, AKINEK A CSALÁD A MINDENE ÉS VALÓRA VÁLT  SOK SOK SOK SZÉP ÁLMA.

Köszönöm Norbi, köszönöm CSALÁD!

Miután ezt tisztáztuk, lássuk először a videót, amit NETBoszi készített és amikor feltöltötte a Portálra, írt hozzá pár szót is:

gpKLNrk 2011.07.02 Tiszacsege

Koncertbeszámolót majd később írok róla addig beszéljen a videó helyettem. Őőőőőrülettttt volt áááááááááááá :D Életem legjobb Norbi koncertje volt és ezt szerintem mondhatom a többiek nevében is :D

Köszönjük Norbert :D

***

A koncerten elhangzott dalok:

1.   Legyen valami 
2.   Let’s get rocked 
3.   Egyszerű dal
4.   All summer long
5.   Örökké tart
6.   Cotton eye Joe
7.   You can leave your hat on
8.   Azok a boldog szép napok
9.   Most élsz
10. Mizu
11. Big gun

Dodi/Fenyvesekgyereke élménybeszámolója  - 1. fejezet, 1.rész

TISZACSEGE, A „LEG”-ek „LEG” YEEEEEAAAAAAAHHHHH!!!!

I. Délelőtt - Táborban

Kedves hetes házikónkra meteorológiailag októberi, érzelmileg májusi időjárás viraddt  fel táborozásunk második napján. Ugyanis zuhogó, hideg esőre ébredtünk, ami felváltva esett vagy nem, viszont a lelkivilágunkban totális tavasz meg viruló nyár volt, hiszen teljesen ajándékba kaptunk a sorstól egy nemvárt, benemtervezett, tisztavéletlen NORBIKONCERTET! Hát,”vannak még csodák” érzésekkel nyílott a világra a szemünk ezen a napon, az biztos!

A kempingvezetőknek azonban nem lehettek ilyen virulós napjaik, ugyanis nemigazán pontosan fogalmazták meg bizonyos elvárásaikat, melynek az lett a következménye, hogy nem közöltük velük egyhéttel hamarabb, hogy hányan szeretnénk reggelit igényelni és ez az igénylésünk az ő szemszögükből nézve megérkezésünk napján már okafogyottá vált, vagyis nem birták megoldani, hogy kinyisson nekünk a konyha. Igy hát meg kellett elégedjünk a büfé kávéival és a hazai pakolmányokkal, amiből szerencsére volt elég, így senki sem maradt étlen, további alapanyagainkat pedig a helyi Tescóból beszereztük, ahova Zsu volt oly kedves elszállítani Dodikát, Boszit meg Silut bevásárlókörútra, a csapat többi része meg ott lazulgatott a kispadon a ház előtt, mert az eső megpróbálta, hogy hátha sikerül neki nem esni. Néha sikerült.

A Tescóba az enni-innivalók mellé még beszereztünk valami kézműves cuccokat plakátgyártás céljából, pár Norbis reklámújságot és egy Starzonekártyát is (bár végül azt hiszem nem azt, amelyiket akartuk volna...ugye, Zsu?), én meg egy zacsi gyógycukrot a lenémult hangomra,( ami helyszíntől és aktuális mondanivalóim fontosságától függően váltakozott a halk sipitozástól a csöndes hörgésig, ötből egyszer majdnem normálisan is szólt, a többit kézjelekkel és egyéb gesztusokkal pótoltam).

Dodi/Fenyvesekgyereke élménybeszámolója  - 1. fejezet, 2.rész:

Visszamentünk a táborba, legyártottuk az ajándékplakátot Norbinak, amin egy szép székelykapu-szerűség virított, tetején Portál logóval, a kaputükörre fölvéstük az előző napi egri koncert után elhangzott aranymondásokat, vagyis „Istenem, mintha egy hónapja lett volna ez a koncert!” by Nóri, (félórával koncert után) és „Hát ilyet...Egy tábor, két Norbi!” by Silu, a kapu közébe meg fölvéstük, hogy „I.  G Portál Tábor – Tiszafüred 2011 július 1-4.” Csinos lett nagyon!

Nóri, Bogi, Vivi és Dia is készítettek ajándékvizet az otthonrólhozott nagyonfinom sütik mellé, vagyis kidekorálták az „életmentő” palackot. (Sajna nem jegyeztem meg a szöveget, aki tudja, egészitse ki!)

Közben megérkeztek Captain és Elensila, nagy ölelések, ismerkedések és viháncolások zajlottak, fotózkodtunk, letelepedtünk a kis asztalhoz és ülve-állva-fekve-szökve zúztuk-tanultuk Norbi új számainak szövegét-dallamát Boszi telójáról. Silu már tudta majdazösszeset, mert ő még éjjel is gyakorolt, Vivi meg Bogi pedig az Eroticot fújták kívülről. Zsunak voltak némi szövegértelmezési problémái az Erotic bizonyos kifejezéseit illetőleg, úgymint a „kutya” meg a „sima” meg a „hintaló” meg a „69”, de rendes családtagok módjára nem hagytuk sokáig a homályba tapogatózni a drágát, hanem szemléletesen felvilágosítottuk őt az illető szövegrészek tartalmát illetően, kézzel-lábbal vázolva a mondanivaló lényegét. Jó nagy röhögések közepette....Szóval zajlott az élet rendesen és pozitívan, ettől még a Nap is kisütött.

Na délfelé valahogy egybeszedtük mind a tizenhárom darabunkat, hogy induljunk erre a nevesevolteddig Tiszacsegére. De mivel két autóba nem fértünk mind, így Nóri, Bogi, Vivi és Dia vonattal-stoppal-gyalog-majdleszvalahogy variációval indultak, a többiek meg Zsu, illetve Andal autójával vágtunk neki a nagy ismeretlennek, persze előbb azért Zsu meg Andal kitanulmányozták a térképet, de végül úgy döntöttek, hogy ki-ki a saját stílusában vezet, aztán majd a helyszínen találkozunk.

Dodi/Fenyvesekgyereke élménybeszámolója - 2.fejezet, 1.rész:

II. Utazás Tiszacsegére

Hát elindultunk. Az eső is, de úgy, hogy azt hittük, lemos az útról. Persze semmi esélye nem volt egy olyan kocsival szembe, amiben maximum hangerővel szólt Norbi és öten kórusoztunk rá, én hörögve  (mert az egri meneten úgy lerekedtem, hogy egésznap csak kézjelekkel tudtam beszélni.) , ezenkívül meg a jobb első ablakba ott virított a kidekorált ajándékplakát, igaz, Zsu csak néha látta a visszapillantót, de szerencsére nem volt nagy a forgalom. Hát mentünk, mendegéltünk, azaz autókáztunk, lassan már lépésbe, mert az esőfüggönytől látni se lehetett. Mindenféle nevenincs falukon keresztül kanyarogtunk, lestük a táblákat. Biztonság kedvéért néha kiordítottunk az ablakon a járókelőknek, hogy irányba vagyunk-e? Abba vótunk. Na, végre megláttuk a táblát, hogy Tiszacsege. Mentünk, mentünk, mentünk. Jó csendes falu volt és olyan hosszú, hogy már azt hittük, sose érünk a végére. Plakát vagy egyéb irányítóeszköz persze sehol. Egyszercsak megláttunk egy zsarukocsit lehúzódva a túloldalon. Zsu le az ablakot – kiüvölt a CD!!!, erre gyorsan le a hangot a Cd-n is és integet a zsarvaknak. Azok meg se hess! Zsu kiásssa magát a biztonsági öv ölelésiből és a szakadó esőbe átspurizik a túloldalra felvilágosodni halászléfesztiválirányügyileg. Mire visszaért, szegény leázott egészen. De a lényeg, hogy megtudtuk, helybe vagyunk, még mindig Tiszacsegén és irány tovább előre, aztán jobbra és ott van a helyszinünk. Na, valahogy megérkeztünk, először egy jó nagy térre, ami sáros volt és parkolónak álcázott. Begurultunk. A sárosba. Aztán kigyalogoltunk, felfele az országúton. Aztán meggyőztük a rendezőbácsikat, hogy itt fennebb az úton van még vagy két szabad parkolóhely és engedjenek ide, úgyhogy Zsu fölhozta az autót, mi meg beálltunk párosával a két üreshelyre, Andalnak is foglalva. Míg Andalékat vártuk, fényképezkedtünk. Az útról már hallatszott a közeli erdőcskéből a fák mögül a dínomdánomozás és meglepetésünkre jó sok nép sétafikált fölfelé. Ennek határozottan örvendtünk. Örömünk csak még jobban fokozódott, mikor a helyszín fele közeledve megláttunk egy szép kis táblát és egy csomó kisebb-nagyobb lovat, mert a táblán „Itt lehet lovagolni!” felirattal egy profi hintaló-szerűség volt rajzolva és mi ahányan voltunk, annyifele dőltünk szét, hogy „Jajdejó, HINTALÓ!”  És persze az eső már régesrég elállt, sőt, még a Nap is kezdett egész rendesen sütni, úgyhogy  rendbevótunk a világgal.

Na, felértünk a tett színhelyére. Hát ez egy szép nagy halászcsárda volt meg annak az udvara-kertje-erdeje és evvel szembe levő oldalon meg ott terpeszkedett a Tisza teljes méltóságos pompájában, madarakkal, erdővel, locsogó habokkal. A csárda körül az úton meg sátrak voltak mindenféle népművészeti cuccal  az egyik és evő-ivó részlegekkel a másik oldalon. Az út végén meg, mint egy sziget, ott emelkedett ki majdnem a habokból a SZINPAD! Ahol már ropták a műsort a helyi néptáncosok, előadók, kicsik, nagyok és mindenféle műfajban.

Dodi/Fenyvesekgyereke élménybeszámolója - 2.fejezet, 2.rész:

Kis csapatunk elsőre a csárda fele vette az irányt, aholis feldúltuk a kiszolgálás rendjét az összevissza vándorlásunkkal egyik asztaltól a másikig (az elsőhöz nem fértünk el, aztán kiderült , hogy egyszerre a másodikhoz se), aztán végre eldöntöttük, hogy mit akarunk enni-inni. Én csak egy kávét kértem és utána kivándoroltam megtekinteni a kézművesportékákat, vettem is egy szép szalma-hajcsatot amit át fogok rendezni karperecnek majd. Silu felfedezte, hogy a bárnál vannak Norbisplakátok, na ezekből gyorsan párat elkértünk, mindenkinek jutott végül. Én közbe a kinti sátraknál kostóltam bele a korhelyhalászlébe, ami nagyon finom volt. Mindenki megebédelt-vacsorázott, fizettünk és indultunk kifelé. Erre Silu mit talál egy asztalon az étlapok tetején? HELLOCICA bábocskát!(Na, annyi volt nekünk! Egerbe Hotel Hellocicamica, itt plüss, ez a cica mindenhol ottvan, ez üldöz minket, ez egy kibaszorrr cicamica, küdjük gyorsan Jemenbe! Alig tudtunk kimenni az ajtón a röhejtől.)

Na szépen fölvonultunk a színpad közelébe. Hát stabil elsősor már nem lett, mert rengetegen voltak, mégse lökdöshettük félre a gyerekeket, hogy álljtovább, mert itt a Portál!

De azért egész rendesen belavíroztunk a második sorba, egyelőre majdnem egybogba. Boszi szervezői tapasztalatinak hála eddigre az is kiderült, hogy Anikónak kötelezően széket kell adjanak, úgyhogy Zsu meg Boszi intézkedtek, így Anikót szépen beültettük  majdnemaszinpad elé, a plusz táskákat, hátizsákokat és egyéb túlélőfelszereléseket meg köré(némileg reá) pakoltuk s így, mire elkezdődött a Norbikoncertet megelőző Nótár Mary produkció, már stabil félörben szerepeltünk az egész színpad körül, de főleg középen. És végigszenvedtünk egy nótaprodukciót majdegyórán át, amibe nem is nótázás volt a szenvedés, mert az elég elviselhető volt, hanem a hátunkon, fejünkön meg előttünk tiprodó faluaprajanagyja minden színben és korcsoportban, a kiskölykektől a videózgató koros családapákig. Azon reménységünk, hogy ennek a közönségkategóriának majd tetemes – de legalábbis az első sort kitöltő – része távozik a mariska-dalok után, csak részben vált be. Nekem végülis sikerült Cilikét féligmeddig védállásba cibálnom magam mellé és úgy, hogy gyakorlatilag a szinpad előtt álltunk, bár előttem azért volt még egy kiskölök, de ő szerencsésen fölmászott a szinpadra, úgyhogy mégiscsak féloldalasan első sorba mondhattam magam imigyen.

Dodi/Fenyvesekgyereke élménybeszámolója - 2.fejezet, 3.rész:

Közben fölfedeztük Nóriékat is, ők négyen (Dia, Nóri, Bogi és Vivi) a szinpad háta mögötti szabadtereken lesték, hogy jön-e már Norbi valamerről, amig mi  bemériztük magunkat a stabil pozicióinkba. A szinpad hátsó fala az felszeletelt fekete függönyökből állt, amiken át lehetett látni, főleg mikor a szél szétfújta azokat. Hát ahogy ott nótározunk, egyszercsak látjuk ám, hogy nagy futkosás van a vízpart fele és tömörülnek az autogrammvadász kiscsajok. És igen, ott érkezett Norbi, mesebeli lapátkerekes kompon szállították az idepartra. Ahogy kiszállt a partra, máris körbevették és elkezdett autogrammokat osztogatni, aztán lassan bearaszolt a színpad hátához, mi meg lestük a függönyöket, hogy mikor libbennek! Meg Norbit, ahogy fotózkodott, autogrammozott. Kellemes foglalkozás lehet ez így koncert előtt.....na mindegy. Egyszer láttuk, hogy Nóri meg Dia már jönnek visszafele, azután meg, hogy Norbi ott beszélget Bogival meg Vivivel. Azután picit erébbjött, kiért a leplek mögül, megállt a feljáró sarkánál és kezdte fölmérni a terepet. Meglátott, Cilikét, Captainékat meszziről is kiszúrta, nagy nagy mosolyok és integetések voltak! Már repesett a lelkünk, pedig még meg se szólalt...

De aztán végre az is elkövetkezett!

Dodi/Fenyvesekgyereke élménybeszámolója - 3.fejezet, 1. rész:

III. TISZACSEGE – A KONCERT – A „LEG”-ek „LEG” yeahhh!!!!!!!

Norbi fehér dzsekibe, fehérfűzős fekete sportcipőben, rövidgatyóban szökkent fel a színpadra, ahonnan máris egy hatalmas „Sziasztok!!! Szépjóreggelt mindenkinek! Toljunk az egészre hatalmasnagy kakaót és szóljon – annyit tudok mondani, hogy – LEGYEN VALAMI!” üdvözléssel köszönti a szépszámú közönséget, mindeközben természetesen sétál és stíröl és majdazthinnénk, hogy nem hisz a szemének, hogy mindenhol Porta van, plusz ekkora tömeg! Aztán beindul a „legyen valami” minden félsornál másra néz, mi meg már üvöltjük, hogy „...csend és csalódáááás!”, ő meg ledobja a dzsekit és úgy néz végig rajtunk, hogy még a száját is körbenyalogatja, amolyan „nyammmm,de szeretem!” arckifejezéssel, aztán gyorsan vége is a dalnak, megköszöni a sikitozásokat, körbenéz megint, fölmér, hogy hol hányan vagyunk és imigyen folytatja a konferálást:

„Szépjónapot mindenkinek! Akkor játszuk el azt, hogy aerobic Norbival! Megmutatom, mit kell csinálni! Mindenki, akinek van, tegye föl magasba! Naggyonjó! Aktivizáljuk magunkat, isteni lesz!!! Hölgyek chippendale-fiút, urak pedig sztriptíztáncos-hölgyet képzeljünk magunk elé (eközben mi már sikítunk, mint a vihar, a nótármarys fazonok meg néznekiafejükből, hogy akkómostmivan? Nem értik szegények, de tetszik nekik és maradnak) és paskoljuk!” Mondja Norbi, ezenközbe meg kézzel lábbal mutogatja, hogy merről meddig meg hogyan. „Nagyonjó, nagyonjó! Ezt hívjuk csápolásnak! Fogom mutatni, hogy mikor kell csinálni a Let’s get rocked közben!”

Na ilymódon leadván az első számú R’n’R leckét a kezdőknek és középhaladóknak, máris belecsap a lecsóba, odaint a hangosítóknak, hogy „többet, többet”, fel-le táncol, énekel, de az a haaaaaaaang!!!! Hát leeesnek a verebek a fákról! Olyat szól így kezdés gyanánt! És kétszer tekerteti rá a kakaót és akkor föl a kezeket és csáp! Nagyon jó! „Do you want me?” Hát naná, hogy csakis!  És csápolunk és énekelünk ezerrel, refrént, dalt, mindent!