FrissítésSúgó

Violetta

2010.12.22. 07:44 -

Ha szeretünk valakit, az nem jelenti azt, hogy ne láthatnánk meg a nagyszerűsége mellett a hibáit is. Sőt, az igazi szeretet elfogad, de segít javítani. Ahogy Saint-Exupéry mondja a Fohászban: Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága és szeretete az igazság kimondásához! Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások mondják meg nekünk http://megidezett.blogter.hu/183813/antoine_de_saint-exupery_fohasz

[17-1]

Violetta

Előzmény | 2010.12.22. 08:09 - #17

tegnap 23:16 mlaslo Bikini – Közeli helyeken       Talán jól emlékszem, hogy egyedül Norbi volt képes úgy megszólítani a közönséget, hogy „Hölgyeim és Uraim!” D. Nagy Lajost talán életében nem vezették így fel. Nekem önmagában ez volt a meggyőző. Ebben a számban mindenképpen lehetne hibát találni, de ez egy búcsúszám volt. És ehhez tökéletes volt. „Itt ül az idő a nyakamon…”. „Akkor is megyek, ha nem akarok…”     Számomra Király L. Norbert messze a legkiegyensúlyozottabb teljesítményt hozta minden botlásával együtt. Ő egyedül volt képes önmagára ráfordítani a dalokat, azokat egyedivé, feledhetetlenné tenni.

Violetta

Előzmény | 2010.12.22. 08:08 - #16

tegnap 23:16 mlaslo Tina Turner – Nutbush City Limits     Ezt a számot már eredetiben sem kedveltem. Erre rájött egy tökéletesen elrontott zenei alap. Ha csak a zene megy, teljesen ének nélkül, akkor is katasztrófa. Engem soha senki nem fog meggyőzni arról, hogy ez nem volt tudatos. Ezzel persze nem kívánom Norbit felmenteni a rossz teljesítmény terhe alól.   A Nutbush City Limits eredeti verzióiban Tina Turner egy tökéletesen kiforrott előadó, a maga zseniálisabbnál zseniálisabb zenészeivel, akik az egyébként halálosan egyszerű és néha unalmas dallamból koncert finálét képesek építeni sok-sok hangszeres szólóval. Tina az énekben – a refrént kivéve – általában visszavesz az intenzitásból, és engedi a zenekart, a kart. Hosszú lábaival végigszáguld a színpadon és „nyeri a meccset”.   Norbinak esélye sem volt e számnál. Kicsit olyan nagyot markol, de keveset fog feelingem van. Amíg Tina a kevesebbel érvel, addig Norbi a többet akarta, ám ami elment a Hooligans, az AC/DC, illetve a Deff Leppard esetében, az itt kudarcba fulladt.   Nekem az a véleményem, ha kijött volna egy olyan hangszereléssel, mely halkabban és kevésbé intenzíven kezd az énekkel együtt, majd fokozatosan hozzák fel az őrületet, akkor nyerhetett volna. Az RTL ebben a számban konkrét merényletet követett el Norbi ellen, aki sajnos önként szaladt bele a kardba. ez az, amitől féltem én a jövőben. Ugyanis egy pótméterrel ki lehet nyírni előadókat. Megcsinálják vele bárhol, bármikor egymás után háromszor, és neki majdnem annyi…

Violetta

Előzmény | 2010.12.22. 08:06 - #15

tegnap 23:16 mlaslo Hooligans – Legyen valami     Nekem ez jobban tetszett, mint az összes többi magyar dal addig. Ugyanis a Hooligansból pont az hiányzik, ami Norbiban itt van. Az erő. A „műmájerség” teljes hiánya. Ezt kérem, senki ne vegye Csipa kritikájának, akit igen tisztelek és elismerek, de Norbi előadása jelen esetben elsöprőbb lendületű volt. Már az első soroktól kezdve.   Egyszerűen olyan energiákat szabadított fel, mely a nézőre, rám is kihatott. Ha ez kocsiban fog menni, akkor kedvence leszek a Vas Megyei RFK trafipaxosainak…   Sajnos itt már roppantul beindult a lejáratás. Feró saját magát köpte szembe, Malek Miklós és Geszti Péter a kedvesen más hátába kést döfő mészárosokhoz hasonlított. És most keltette fel figyelmemet Geszti megjegyzése: „remélem, a második dalod jobb lesz.”

Violetta

Előzmény | 2010.12.22. 08:06 - #14

tegnap 23:16 mlaslo Deff Leppard – Let’s Get Rocked     Ez volt az a szám, amit nem láthattam élőben, mert Berlinben voltam. Amikor öcsém hívását felvettem, azt hittem, infarktust kapott, és csak annyit mondott: Norbi tüzet okádott!   A dal az eredetinél sokkal jobb volt, habár a remek alapanyagot azért ismerjük el. Norbit ezen a ponton már lehetetlen elemezgetni, boncolgatni, minden értelmét veszti. Nem tudom, mit is mondanék neki, ha zeneakadémiai professzor lennék – ami nem vagyok, és nem is leszek soha. Geszti közölte, amikor a kar szólt mögötte, érezni lehetett Norbi gyenge hangját. Egy fenét. Norbi hangja érvényesült a playback háttérének mellett, előtt.   A színpadi mozgása szempontjából a két döntős mozgása szánalmas éti csigához hasonló.

Violetta

Előzmény | 2010.12.22. 08:05 - #13

tegnap 23:16 mlaslo Tankcsapda – Örökké tart     Az összes rekedtség a helyén volt, minden hang és szó nyomatékkal bírt. Szeretném, ha egyszer leülne mellém Norbi egy székre, és nagyon halkan, nagyon halkan belekezdve elmesélné ezt a dalt. Mondom ezt férfiként…

Violetta

Előzmény | 2010.12.22. 08:03 - #12

tegnap 23:15 mlaslo   Rednex – Cotton Eye Joe     Talán ez az egy olyan szám, melyben a 2002-es remake jobb egy hangyányit Norbiénál. De nem is lehet összehasonlítani a jellegzetes női és férfi vékony énekhangok miatt a két produkciót, illetve az „original” a Lewi’s farmerben is jobb. Ezen túlmenően azonban bombasztikus élmény a zene és az ének. Egyetlen hibának azt lehet talán felhozni, hogy ének közben „mohó” a levegőkezelése.   Könyörgöm, mit kellene még Norbinak felmutatnia ahhoz, hogy a szakma elismerje, indifferens a kezdőtől sértésnek nem vehető képzettségi hiba, ha a közönség fejest ugrik a nézőtérről?

Violetta

Előzmény | 2010.12.22. 08:02 - #11

tegnap 23:15 mlaslo Rod Stewart – Your Love Keeps Lifting Me Higher and Higher     A méltán vegasi titulusra érdemes produkció az X-Faktor legnagyobb durranása volt, ahol elővette Norbi az első két előadásának legfőbb jellemzőit – talán még pézsmapocok is volt – és ezt ötvözte olyan mozgással, mely mellett Nicolas leghajmeresztőbb száguldása is csupán beszari totyogásnak minősül. Másrészről Geszti itt veszítette el nálam a hitelét, mert ez a nóta nem volt ismeretlen, már Rod Stewart Soulbook-ján sem volt első bálozó (Jackie Wilson).   Az ének minőségét illetően itt tudatosnak éreztem a Norbis jelleg érvényesülését, bizonyára képes lett volna tisztábban, lágyabban elénekelni ezt, de akkor élesen kontrasztos lett volna a mozgással. Itt nem kívántam a csengő hangot. Nekem ez kellene egy klubban, egy nagyobb koncerten, egy arénában.

Violetta

Előzmény | 2010.12.22. 08:00 - #10

tegnap 23:13 mlaslo Charlie – Nézz az ég felé Ezt remélem, még lesz alkalma javítani. Nekem már az első sor is furcsa volt, és azt éreztem, itt valami nagyon ingatag. És a magabiztosság elhagyta Norbit. Tökéletesen leült a földre. Nem a technikai hiba zavart, hanem valami más, melyre ő maga is örökké emlékezni fog. Nem tudom, miként lehet ezt majd feldolgozni, ám szeretném tőletek egyszer azt hallani, hogy elnyomta, ahogy kell. Amikor véget ért a dal, a szemeiben már félelem ült… Sajnos mentora a lehető legrosszabbat tette vele, amit csak tehetett, amikor megvédte.

Violetta

Előzmény | 2010.12.22. 07:59 - #9

tegnap 23:13 mlaslo AC/DC – Big Gun   Erre nem is tudok mit mondani. Ezt valahogy pont így éltem meg fiatalkoromban, amikor moziba kellett ahhoz menni, hogy az AC/DC filmet láthassuk. Mondom én, aki ezt a műfajt nem is nagyon kedvelem. De megértettem, elfogadtam, hogy a Big Gunt nem nyomhatja el mondjuk Sir Cliff Richard, és Sir Elton John sem nyerhet felvételt az AC/DC-be. Habár mindkettő maga az Isten számomra a maga műfajában.   Szuper előadás, egész nap mehetne a kocsimban. Habár a Lady és a Big Gun között olyan szakadék tátong műfajilag, melyet egyetlen más versenyző sem volt képes áthidalni. Meg sem próbálták…

Violetta

Előzmény | 2010.12.22. 07:57 - #8

tegnap 23:13 mlaslo Robert Palmer – Addicted to Love Erről már többet írtam anno az oldalon, így ismétlésekbe nem szeretnék bocsátkozni, ám kötelességemnek érzem megjegyezni, hogy a kommersztől ez nagyon messze állt. Az eredetinél jóval gyorsabb ütem szinte unalmassá tette az alapot, ám a pörgés miatt itt beáldozásra került az egészen addig sajátosan tiszta énekhang. A produkció megkövetelte, ám felületet adott a támadásoknak. Sajnos a Tina Turner számban ez a bevállalás rémesen ütött be – bármi is állhat a dolog mögött. Pont ez az a veszély, melyre nagyon figyelnie kellene Norbinak. Az ő hangszínének egy-egy szám erejéig jól áll a szinte szavalásra kárhoztatott „ének”, de csak akkor lehet pozitívan kijönne belőle, ha adottak az olyan részek, mint a szövegben a refrén, avagy a mélybe aláhúzó rész: „Whoa, you like to think that you’re immune to the stuff, oh yeah”

Violetta

Előzmény | 2010.12.22. 07:57 - #7

tegnap 23:13 mlaslo Kenny Rogers – Lady A rajongók számára etalonná vált azóta a szám, az előadás. Szörnyű kritikát kapott Norbi, tökéletesen érdemtelenül. Megvallom, az élő adásban a magas hangok energikus kiéneklése során nagyon megijedtem, hogy összecsuklik a hang és fals részek ütnek be, ám azóta ezek a hibásabb elemek sem zavarnak, mert az összes többi rész mindent visz. Nyilvánvaló, a jövőben az apróságokat lehet és kell is javítani, de ez akkor és ott tökéletesnek bizonyult – legalábbis számomra.   A Lady kedvencemmé vált, az érdekes, érces hang megunhatatlan, és Norbi fiatal korára tekintettel, még valahol kihívást is jelent, vajon mi lesz még ebből a srácból? Így utólag azon gondolkodom, hogy az X-Faktor döntőjének párbajszámát el tudná-e énekelni olyan színvonalon, mint a két döntőt. ezt hallgatva azt mondom, hogy nem egyszerűen, nem úgy, de el.

Violetta

Előzmény | 2010.12.22. 07:54 - #6

Kid Rock – All Summer Long     Ekkor már tudtam, hogy Norbi nem csak kakukktojás, hanem olyan ember, aki miatt nem lesz csoda, ha letépem a karfát fotelemről, illetve kevesebb, mint 3 perces előadásához megiszom 3 üveg sört, majd kiszaladok a kertbe és beleordítok röhögve az éjszakába.   Előre kell bocsátanom, a szám közepén konstatáltam magamban, képtelenség, hogy a versenyt bárki más nyerhesse, mint Norbi, illetve a sikert csak önmaga ronthatja el. Nagyot nem is tévedtem akkor.   A belépés már tökéletes volt színpadképpel, a mozgással, illetve a könnyed énekkel. Mivel nálam Kid Rock élő legenda, és ezt a számot is gyakran hallgatom, nézem a neten, azonnal kénytelen voltam párhuzamokat vonni az „eredeti” előadással. (tudjuk, hogy Kid Rock is „csak” feldolgozta a művet.)   Norbi énekhangja számomra tökéletes volt. Ehhez a műfajhoz ez tökéletes, jobbat nem is kívánhatok, és nagyon nem is szeretném, ha valaha annyira bemálnázna, hogy Whitney Houstont nyomna.  A hangokat mindenhol konkrétan kiénekelte, a dallamnak íve volt, a megfelelő helyeket rekedtbe engedte, a sor végét leengedte. Majd a legrockosabb je     Ezt majd "Kamuci" szerkeszti. :)

Violetta

Előzmény | 2010.12.22. 07:52 - #5

mlaslo Rod Stewart – Sailing     A szám roppant rövidsége, Ádok Zoli számomra visszataszító, vizenyős szeme, roppant okos tekintete alappal rémítette meg Norbit. A házi előadás tulajdonképpen semmit nem mutatott meg, azonban annyit igen, hogy létezik egy Rod Stewart-hoz hasonló hang, melyből még bármi is lehet. Szeretném egyszer jó hangminőségben élvezni ezt a nótát Norbitól, és azt hiszem, akkor a csúcsra érhetne vele.

Violetta

Előzmény | 2010.12.22. 07:50 - #4

tegnap 23:12 mlaslo James Brown – I Feel Good     Norbi második száma, mely számomra talán az összes előadása közül a legnagyobb, legautentikusabb. James Brown számomra egy olyan énekes, akit fiatal koromban egyszerűen nem voltam képes elviselni. Értékelni talán a Blues Brothers film óta tudom, majd néhány idősebb kori fellépéséről már igen elismerően tudok beszélni. Nos, ilyen előzményeket követően az összes vetélytársat totális ámulatba, megdöbbenésbe, illetve elkeseredésbe hajtva mozogta végig az első másodperceket. Norbi lépéseiben a ritmusos és a totálisan ritmustalan elemek keverednek, melyek oly egyedivé tették megjelenését. Érdekes módon, a szerencsésen el nem eső öreg alkeszekre jellemző bizonytalan bizonyosság hatotta át Norbit azzal a különbséggel, hogy nem támaszkodott biciklire. Bal kezének eredeti – ám kicsit a korai Joe Cocker-re hajazó – önkéntelennek tűnő megelevenedése mellett tökéletesen belefeledkezett a zenébe, a ritmusba. Az első versszakot olyan magas hőfokon, intenzitással énekelte el, mint egy ókori görög drámában az in medias res indítás.   Összesen 18 másodperc futott le magából az énekből, és már le is csapta a saját magának feldobott labdát. A „sugar and spice” tanárian kioktató, ellenben indokolatlanul visszafogott, egy pillanatra halálosan nyugodt része nem csak humort hozott az előadásba, hanem az összesen 1:20 alatti előadást egy felrobbanás előtti reaktorhoz tette hasonlatossá. A számnak az „utazó” részében énekhangban is odatette magát – nem kétséges – ám a végét az őrülés határáig nyomta, tökéletesen felidézve Brownt.   Ezzel az előadással Las Vegas bármely színpadján tökéletes sikert érhetne el, mert tökéletesen egyedit hozott létre egy gyakran elcsépelt, ám nagyon nehéz számból. Engem akkor győzött meg, amikor az előadást pont olyan kerek szemekkel bámultam, mint sokan mások, kiváltképpen a színpadon álló versenyzőtárs. Azt hittem, alig kapok levegőt. J   Ez az előadás számomra egyenesen káprázat volt. Nem tudtam, ki ez az ember, az első szám előadása még lehetett szerencse, de ez már egy tudatosan felépített, gerinces, magabiztos előadást hozott, melyet a továbbiakban szinte csak lerombolni igyekeztek.

Violetta

Előzmény | 2010.12.22. 07:49 - #3

tegnap 23:11 mlaslo Sziasztok! Szeretnék néhány gondolatot megosztani és vitára bocsátani Norbi előadásaival kapcsolatban. Erősen szubjektív vagyok, szeretnék elrugaszkodni a rajongás miatti elfogultságtól, ám megérdemli Norbi, hogy a puszik dobálásán túl komolyan foglalkozzunk eddigi művével:   Joe Cocker – You Can Leave Your Hat On   A szám előadása nekem örökké a „pézsmapocokról” lesz emlékezetes, habár nem erről kellene beszélni, vagy legalábbis csak zárójelben.   Úgy kezdeni egy számot, hogy „belehörgünk” a mikrofonba, csak a legnagyobbak fegyvere lehet. Veszélyes játék egy amatőrtől, ám bejött. Az első versszak előadása könnyed, mondhatni pajzán, eltalálta tökéletesen a hangulatot, mellesleg azonnal beindította a közönséget. A kb. 2 perces előadást gondosan felépítette. Nem tudom, mennyiben épített a szám klipjére, a filmre, ám dramaturgiailag tökéletesen felidézte a szemem előtt táncoló, ruháit eldobáló NŐ-t. Norbi – az idő rövidségére való tekintettel – egy perc alatt felpörgött és csúcsra vitte az ívet, majd hosszasan megtartotta ott. A hörgések, nyögések tökéletesen illettek az egyébként kifogástalan, ám jellegzetes énekhanghoz. Nagy valószínűség szerint ezt a számot álmából felkeltve is tökéletesen énekelné el, így azt gondolom, maga részéről biztosra ment a dallal.   Mindenképpen ki kell emelnem az ekkor megjelenő néhány olyan Norbis mozdulatsort, arcot, mely a későbbiekben is meg kell, hogy határozza a művész. A pézsmapocok forgatása számomra kötelező elem, persze csak hangulati elemként, de ennek elmaradása súlyos elvonási tünetekkel érinthet. A tágra nyitott, kimerevedett szem, a hozzá illesztett, egész testéből kisugárzó gesztus olyan őszinte, egyéni előadóvá teszi, aki képes élvezni a műsort. Ha csak ez lenne, akkor egy idő után dög unalmassá válna, de a későbbiekben majd láthatjuk, az aggodalom alaptalan.   A 2010. december 18-i adásban elhangzott verzió ehhez képest egy tudatosan kipukkasztott lufinak tűnt. Önmagához képest úgy énekelte, mintha a Wolf Kati énekelné 20 évvel ezelőtt a Vukot… Ez volt számomra a paródia, nem más. Kicsit soul-os hangzás, semmi NŐ, semmi pia, és Mickey Rourke meg sem született…

Violetta

Előzmény | 2010.12.22. 07:47 - #2

A topik megnyitásának ötlete akkor született meg bennem, amikor elolvastam mlaslo összeszedett, szeretetteljes írását a Norbi-blogban. Köszönöm, Laci!

Violetta

Előzmény | 2010.12.22. 07:44 - #1

Ha szeretünk valakit, az nem jelenti azt, hogy ne láthatnánk meg a nagyszerűsége mellett a hibáit is. Sőt, az igazi szeretet elfogad, de segít javítani. Ahogy Saint-Exupéry mondja a Fohászban: Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága és szeretete az igazság kimondásához! Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások mondják meg nekünk http://megidezett.blogter.hu/183813/antoine_de_saint-exupery_fohasz

[17-1]