Viktor élménybeszámolója – 6. rész:

Király L. Norbi – Siófok, 2011. augusztus 18. (Starzone) – Az első saját nagykoncert

VI. rész

Azt hittétek, ennyi, mi? Pedig még van mit írnom, már nem lesz sok, nyugi. :D Na szóval, vége lett, mindenki kaparta fel magát a földről a koncert után. Közben köszönt nekem a Petra, akinek nem volt alkalmam az elején, majd megkerültük a színpadot, és várakoztunk, ugyanis a biztonsági őr szerint a Norbi oda fog jönni. Így hát összevegyülve mindenki odament, és várakozott, közben beszélgettünk, hogy kinek milyen volt a koncert. :) Végül kis várakozás után megérkezett Norbi is (ja, azt kihagytam, hogy megkaptuk a papírt, amin le volt írva, hogy milyen sorrendben játszották el a számokat, az most itt van nálam, majd beszkennelem :)). Szépen sorban mindenki adott neki ajándékot, kezdtem kényelmetlenül érezni magam, hogy én nem hoztam neki semmit :D, Boszi is átadta az ajándékát, aminek úgy láttam, nagyon örült. :) De kapott könyvet is, amit végiglapozott, és végignézett ott helyben, illetve dedikált is. :) Ezenkívül elmaradhatatlanok voltak a puszik, ölelések, dedikálások is, illetve a közös képek. Közben egy gyerek kintről, az utcáról kért tőle aláírást, ő pedig boldogan írt neki egyet. :) Végül aztán odajutottam én is, szokás szerint rövidre fogtam, és csak annyit mondtam neki, hogy nagyon fasza volt a koncert (muszáj volt így mondanom, úgy éreztem, így kifejezem, hogy mennyire tetszett :D), és hogy szavakat nem lehet találni rá, annyira jól sikerült. (szokás szerint zavarba voltam, és semmi értelmes nem jutott eszembe, csak hebegtem, meg habogtam, na de mindegy :D) Megígértem, hogy akármennyi ilyen koncert lesz, ott leszünk mi is, ezt pedig megköszönte, majd megkérdeztem, hogy nem lehetne-e egy közös képet (jól van, az új hajammal még nem is volt egy se! :D), szerencsére boldogan mellém állt. :P Végül aztán kifurakodtam, és elmászkáltam erre-arra, gondoltam, addig beszélek Andival is, azt mondta, neki is nagyon tetszett a koncert (van, akinek nem? :D), aztán még ott elbeszélgettem vele egy kicsit. Közben anyut visszahívtam, mert pont akkor hívott, mikor Norbi előtt álltam, és mondtam neki, hogy mindjárt megyünk. Emiatt aztán visszamentem a tömegbe, szerencsére időben, mert kiderült, hogy közös csoportképet csinálunk, szokás szerint mindenki hátra akart állítani, merthogy magas vagyok. :D Ez igaz, de attól még eltakar engem mindenki, és csak a fejem látszana különben. :D Így aztán előre beguggoltam, remélem senkinek az útjában nem voltam, ha igen, elnézést kérek érte. :( Na de lényeg, ami lényeg, elkészült a kép, közben páran sikítoztak, és a „Rock and roll van, gyerekeeek!!” felkiáltást kiabálták be egymás után, Norbi ilyenkor mindig mosolyogva megfordult, a hang forrását keresve.

Viktor élménybeszámolója – 7. rész:

Király L. Norbi – Siófok, 2011. augusztus 18. (Starzone) – Az első saját nagykoncert

VII. rész

Végül ezután elköszönt a Norbi tőlünk, és átment a másik csoporthoz, ám ekkor úgy nézett ki, hogy lassan indulunk, úgyhogy egyedül Anditól elköszöntem, mindenki más amúgy is Norbival volt elfoglalva, és kis idő múlva beszálltunk a kocsiba (szerencsére sikerült elintézni, hogy hazahozzanak, különben nem mehettem volna). Ott volt varganezsuzsa, Andal, Anikó és Dodi is. Végül megegyeztünk, hogy először engem tesznek ki, mert én lakok a legközelebb. Andal irányított, majd mikor feljutottunk az autópályára, megbeszéltük, hogy kinek hogy tetszett a koncert, és hogy ki mit mondott a Norbinak. Ez volt 23:30 körül, csak hogy mindenki tisztába legyen az idővel, a koncert maga 22:05 körül ért véget.

Végül 00:20 körül ismerős helyeket láttam, és szóltam, hogy itt jó lesz, majd kipattantam az autóból, és elköszöntem. Úton hazafelé (ami 5 percet jelent :D) végiggondoltam, hogy milyen jól sikerült ez a koncert, majd közbe felébresztettem anyut, hogy mindjárt otthon vagyok (és igyekeztem elkerülni 2 részeg embert, akik ordibáltak hozzám :S), majd pár percre rá tényleg hazaértem.

Na, kicsit hosszú lett, de erről nem lehet röviden írni. Lényeg, ami lényeg, fantasztikus volt a koncert, egyszerűen semmi kivetnivalót nem találok benne. Azaz talán egyet, de végülis nem olyan vészes: nem tudom, én vagyok-e csak így vele, de engem kicsit zavart, hogy a Norbi egy nagyon picivel halkabb volt, mint a zenekar. Nem azt mondom, hogy legyenek halkak, csak egy kicsivel, mert az éneket nem mindig lehetett tisztán érteni, de ez csak az én véleményem. Ezenkívül még egy fohászom lenne: bárcsak mindig így kezdődne és végződne minden koncertje! Ez így maga volt a mennyország! :) Nagyon el volt találva az egész, nagyon-nagyon jól éreztem magam, ezt bűn lett volna kihagynom. Na jól van, abbahagyom a jelzők írását, mert úgyse lenne sose elég, mert Norbi koncertjét nem lehet kifejezni ilyen kevés jelzővel, ami a rendelkezésünkre áll a magyar nyelvben. :D Remélem, hogy tetszeni fog mindenkinek a beszámolóm, mostmár ideje lefeküdnöm, csak 2 órája írom ezt. :D  
Sziasztok! :)

Ékkövek a Palotából - 1. rész

Fenyvesekgyereke (Dodi)

 

Beszámolót írni a boldogságról… lehet?

Drágakövek, ékkövek a Palotából: színes kaleidoszkóp, képek, arcok, mozzanatok, lélektáncolós pillanat-villanások…..

Utazás, busz, idegenség s közben álmodás arról: milyen lesz…. Állomás, mosolyarcú ölelés a 8-as kocsiállásban és csak folytatjuk tegnapabbahagyott utazásainkat… Utcatáblákat lesni, merre kanyarogjunk… színes deja vu: Eger, Tiszafüred, Csege…és újra együtt, négyen és megyünk… kibomlik előttünk az út, kibomlanak elmúlt napok s múltak történetei megint… könnyes örömeinket osztjuk szét és meg… hallgatjuk egymás történeteit Jemenjeinkről…

Siófok, napfény, cukrászda-terasz… beszélgetünk… milyen meleg szíveikben a jóság… csendjeinket örömbefonjuk… Hullámzó víz, csupa kék meg zöld hűvös lebegés… napkötözés a Balatonban és álmodás az estéről, hogy vajon milyen lesz… Aztán fa-asztalos nyárikertben ebédelünk, jó finomakat. És nevetünk és beszélgetünk és várunk és aggódunk és örömködünk, mert közeleg az este, az egyetlenelső, a régenvárt kihagyhatatlan…

És visszamegyünk a partra és már többen vagyunk megint és ez olyan nagyonjó… adjuk-kapjuk az újabb öleléseket… Délután tisztává fürösztjük a lelkünk a végtelen vízben, kézenfogva játszunk, mind a gyerekek és testvérekké fogadjuk egymást, újra…

Ülünk a parton s hófehér hattyú úszik elénk a vízen. Lefényképezzük neked, aki nem tudsz eljönni sosem, de itt vagy mégis mindig velünk. Csak picit nem figyelünk oda s mire visszanézünk a vízre, repül a hattyú, kinyújtott nyakkal, csodaszárnyai fenséges mozdulatlansággal feszítve a hullámok felett, szíveinkmagasságában… s felforrósodik köröttünk a napfény… és elszáll a hattyú, meg nem foghatja kép ezt a repülést, hiába kapkodunk a fényképezőgép után…boldogság-ígéret s igézetté lesz bennem ez a kép…

Aztán felöltjük ünneplőruhánkat s indulunk, találkozni, mindenkivel. Szikrázó öröm az utca, a messzirőljöttek egymásratalálnak…TTÖ mindenkinek és pereg az idő, el- s visszaforduló mese-ringlispíl… Hetes házikó hangulat a köbön… Látok egy távoli partot egy idegen országban és felénknéz onnan két arc, könnyes mosollyal… és itt vannak ők is velünk, mert benne a Könyvben az álmuk….

Ajándékok cserélnek gazdát és sírok magamban egy icipicit, mert édes a csoki, de a jószavak édesebbek sokkal… Kaposvár… ahogy megnéztem, akkor rég, a térképen… pár fotón… s most szavaiddal szólít meg…és olyan, mint az álom… hihetetlen, hogy valósággá tettétek Nekem, mégis… és Ekecs… ahogy egyszer már fölírtuk egy plakátra, összetartozón: Budapest-Ekecs_Sepsiszentgyörgy… és most újra… együtt vagyunk mind…

Ékkövek a Palotából - 2.rész

Fenyvesekgyereke (Dodi)

A Palota kőfalába vágva apró ablakok s mi az útról lesdeklünk a már benntlevőkre s a feliratra, hogy „Erotic-bár” és egyszerre vagyok itt és a bözödi ég alatt, a sátor előtt, annál a másik ablaknál és sokasodnak és gyűlnek és gyűlnek a boldogság megismételhetetlen percei. Aztán bennt vagyunk már, és ott a Te neved is, jóbarát, ott a jel s rádgondoló szívünk is idehoz… Ma teljesednek a megálmodott álmok, hiszen a színpad előtt, a tánctérben „együtt vagyunk mind/az összetartozók/belül a varázskörön…”

És igen, most végre megismerem őket is, akik szívének legkedvesebbek: szelídszavúak és tele vannak sugárzó, szép jósággal… és tudom, hogy kevés, amit adhatok és tudom, hogy azt megköszönni, amit ők tettek, tesznek, arra nem volna elég az összes életem se, nemhogy egy pár könnybefuló szó… hogy lehet s vajon lehet-e megköszönni szavakkal…az életet? De elmondják majd virággáfestett jeleim mindennap, tudom… Boldogság-kaleidoszkópom ragyogó fénybeírt mozaik-kockája az a három szó: „Elhoztad nekünk Erdélyt…”

Hogy tudjam harmincakárhányfele osztani magam, hogy mindenki mellé odaüljek egy percre a lépcsőre vagy odalépjek a térre s beszélgessek, meséljek, álmodjak velük? Nem, nem tudom most tenni, csak majd… amikor majd nem szavak lesznek, hanem a ZENE…

Beszámolót írni a boldogságról… lehet? Amikor beledobban az első hang a várakozásba s lesikitjuk a fejünk fölül még a kupolát is… és szólnak a dalok s nekünkad, egyenként, minden, minden szót, mozdulatot, ezerarcú varázs és tombolás, egymosolyba íródunk, összedalolódunk, szállunk együtt mind, jó magasra… szebben, gyönyörűségesebben minden elképzeltnél s megálmodottnál… és dalol és sikít és táncol és öröm, öröm, öröm és boldogság van szívében, lelkében, arcáraíródik, hangokká zsongul, mozdulatokká zenélődik, mosollyá s tekintetekké fényesül… s ha lélegzetfogytán egymásbakapaszkodnak a tekintetek, feledünk mindent s megyünk Vele újra, visz a lélek tüzébe, föltartott kezeink között vibrál a levegő, széttomboljuk az összes múltat s erősekké leszük, hiteinket építjük újra s szólnak a dalok, minden szó helyére kerül, megérint, fölemel…

„Élj! Ez már a Tiéd!” „Szembenálj, szembeszállj / Éld át, éld a mát!” Igen, azt tesszük. Éljük a mát, keressük kiutainkat s utainkat „árulók, álmodók, szenvedők, élvezők” s aztán föltesszük mind a szárnyunk és szállunk, mert tudjuk és érezzük, hogy most teljesül az álmunk s tudjuk és érezzük, hogy a Világnál többet ér… sorsunkká lett a szeretet, nagyonrégen már… szeretetfüggőségben élünk…

S aztán gyerekké leszünk újra s felnövünk ismét, emberré teremtődünk s levetjük álruháinkat, igazat játszik a képzelet… ragyognak a fények s ragyog a nyár körülöttünk, édes otthonunkban szól a rock, ha tetszik a szomszédnak, ha nem s ha nem tetszik, hát majd mi megmondjuk, teli tüdőből és teljes hangerővel, hadd tudja meg ő is, hogy EZ A ROCK AND ROLL, nem pedig valami szar…

Ékkövek a Palotából - 3.rész

Fenyvesekgyereke (Dodi)

Táltosdobok hangjával üzen az idő s messziről, fenyveseim közül szavakká nyílnak a régi mesék… hová fér ennyi szikrázószép jóság egy dalba, ami örökké tart, mert ezt igézi belénk? Önmagunkat adjuk már, mert megtanított rá, hogy így, egyszerűen is jó, szeretnivaló emberek vagyunk s látjuk talán valaha-volt önmagunkat a világ kezdetén, Isten tenyerén…

Beszámolót írni a boldogságról… lehet? Ahogy a színpad széléhez lép s egyenként megkeres mindenkit a szemével… a mosolyaival… ahogy lendül a mikrofont tartó kéz, refréneket kérőn… ahogy táncol, pörög s tombol, egyörömben… ahogy belering a teste a tomboló egyörömünkbe… ahogy olyan észrevétlenül más ez már, mint minden, ami eddig volt… szabad… lázadó… egészen az övé… s ahogy szétosztja köztünk s belénkvarázsolja… és egyetlen, igazőszinte, szép, komoly szívdobbanás vagyunk most, egymásért…

És akkor megjelenik újra, hófehér angyalszárnyakba öltözötten és kölcsönvesz hozzá egy villogó piros ördögszarvat, a csapattól… és úgy énekli el azt a dalt… bármit vártunk volna, de ez… ez… nem tudom, itt elfogynak a szavak belőlem… talán megfejtem egyszer… talán sohasem… talán megfejteni nem, csak megérezni lehet, amit ez jelent, a kettő, IGY, együtt…

Igen, ma az az este van, amikor majd szárnya nő s lebont minden  falat, megfogja mindenki kezét s elküldjük együtt Jemenbe az elküldenivalókat… hogy ne mérgezzék az elménket… hogy ne tévesszük el az ajtókat, amik mögé őtkeresőn , benyitottunk egyszer, rég, talán…

Beszámolót írni a boldogságról… lehet? Mikor már nincs hang a torkunkban s lélekzet bennünk a sikításhoz, mikor már szétugráltuk az összes porcikáinkat is, akkor újra, ráadásnak, a „Valahol elveszett…” Nem, ez már nem vagyok én, totális filmszakadás van az agyamban, repülök, sikítok, tombolok Vele s Veletek…

”és akkor / földobog minden múlt / lepereg minden könny / fölragyog minden fény / szárnyat bont minden lét.”

Együtt hajolnak meg, Ő, a zenészek… együtt köszönjük nekik ezt a csodálatos estét, együtt mutatjuk föl: A ROCK NEM HALT MEG!

A boldogságról nem lehet beszámolót írni, gyerekek… ezért csak KÖSZÖNÖM NEKI ÉS KÖSZÖNÖM NEKTEK, hogy úgy váltottatok igazzá egy álmot, ahogy legszebb álmaimban sem álmodtam sohasem és KÖSZÖNÖK MINDENT, amit szavakkal úgyse lehet megköszönni, de talán elmondják a Palota ékkövei és egy HÁRMAS-KÖNYV vagy talán néhány kinemmondott, lenemírt gondolat…

2011 augusztus 18, Siófok

TNori89 élménybeszámolója:

Na hát én nem szoktam beszámolót írni, most sem fogok olyan részletekbe menőt :D nem az én világom az írás, de mivel sokan mondtátok, hogy mivel én végig fotózom a koncerteket, ezért kicsit máshogy látom az eseményeket, és ez érdekes lehet. hát igen valóban az, megpróbálom úgy leírni ;)...

Nem is térnék ki rá mennyire vártam ezt a napot, már akkortól, hogy Norbi először megemlítette. Végre elindultunk, hosszú út után megérkeztünk :)  Jó volt találkozni Tubimamival, Nenével, Norbinagyival, Norbianyuval...  Hatalmas élmény volt, hogy mindenki gratulált a fotóimhoz, és koncert után Norbinagyi már úgy mutatott be Andi néninek, hogy ő az, aki azokat a jó fotókat csinálja :D  hát hatalmas dolog volt ez nekem, el se hiszitek milyen...

Na de Végre koncert. Na most én minden koncert előtt kipróbálok pár beállítást, melyik is lesz a jobb, de ami itt volt arra nem igazán lehet készülni... 5 féle fény, a lehető legrosszabbak... ez ugye Boszinak se kedvezett, hát nekem se :D

Ugye azt rólam tudni kell, hogy nekem a fotózás picit olyan, mint Norbinak a zene, én teljesen megfeledkezem magamról, akkor arra figyelek, hát az elején szidtam magamban mindent, mert folyton elmosódott, sötét lett, Vakuzni meg nem szeretek, mert nem akarom Norbit zavarni :)  vakuznak a szemébe eleget.... Én nem akarom őt bántani :)) 

Na de aztán mint mindig, végül megtaláltam a jó beállítást, és viszonylag normális képek következtek, közben persze én is tomboltam, mint még talán soha :D, de hát arányosan kellett elosztanom az időt tombolás és fotózás között... és néha, nem tudom így van-e, de olyan érzésem van koncerteken, mintha Norbi fél szemmel figyelne néha, épp mit csinálok :D  és hát egy koncertet mégse lehet végig állni.

Szóval félszám kattingatás, félszám tombolás, ez megy mindig :D  hát most is az Erotic című számnál hát picit későn kapcsoltam :D  Ugye érthető, végül miután összeszedtem magam, és miután Karinnal tátott szájjal egymásra néztünk csináltam pár képet.

Mivel sokat fotózom, ezért eléggé figyelek a részletekre, minél többet fotózom, annál jobban ismerem az arcrezdüléseit és mozdulatait, és ez elmondhatatlanul jó dolog. És ahogy az is, hogy egyre többet találja meg a fényképezőmet, csak sajna mindig az ilyen fotók lesznek homályosak, mert akkor nem tudok figyelni :D :((

Végül az utolsó Valahol Elveszettnél eltettem a fényképezőt, mert mégis csak jár nekem is egy teljes számnyi tombolás :D

Na hát én most nem írtam le itt a koncertet számról számra, hisz azt előttem leírták. :) ezek tényleg csak a fotós élményeim.

Persze azt még leírom, hogy elképesztően fantasztikus és szuper volt, én csak lestem néha, mert annyira jó volt, hogy nincsenek szavak :)  Életem legjobb koncertje volt ez tuti :)

Koncert után gyors képszámlálás, miközben összegyűlünk, hát vagy 350 kép, ebből kb 200 került fel csoportba :D... majd jön Norbi, és én még mindig fotózom, és olyan jó volt állni mellette, csak nézni mit csinál... aztán itt be is fejezem, mert a személyes élményeimet nem tudom, és nem is szeretném leírni :) .... legyen elég, hogy számomra ez egy elmondhatatlanul gyönyörű este volt koncertestül, és az utána lévő ajándékozásostul..:')

Na hát itt a vége :D remélem azért érdekes volt a rendhagyó iromány ;)