Dodi/Fenyvesekgyereke élménybeszámolója - 4. fejezet:

IV. Út, visszafelé

És amikor a kitartott mikrofonba üvöltöttük szét Tiszacsegét, lehullot a kendő a nyakából, fölkapta még, lobogtatta, aztán ledobta  megint és a színpad hátánál álló gyerek most benyújtózik és felkapja a kendőm, ami a Norbi nyakáról esett le............. Rohanok. Azt hiszem, életembe így nem rohantam, emberek között, át a tömegen. És elérem még a fehérkabátos gyereket és kimarkolom a kezéből a kendőm. Szaladnék Norbi után, hogy odaadjam neki, de késő, elvitték már, indul a komp. Még azt sem tudom, az ajándékot volt-e ideje fölvenni a sátorból, nem láttam, nála-e, mikor elment. Szorongatom a piros kendőt, visszabotorkálok a többiekhez. Összegyűlünk lassan. Kérlelő szemek-kezek nyúlnának a kendő felé s Andal még arra is vetemedik, hogy belesóhajtsa az alkonyatba: „Egy rendes Portálos most fölvágná 16 darabba és szétosztogatná...” Nagyongyorsan megmutatom neki, hogy majd mit! EZT?! EZT A KENDŐT?! Amiben végigénekelte a MOSTÉLSZ-et? ITT, EZEN A KONCERTEN!!!! SENKINEK, SOHA! Összekapaszkodok valakivel és beleordítozom a világba, hogy :

 „ROCKANDROLL VAN, GYEREKEEEEEEK!” És most már újra az én nyakamban van a kendő. Ne haragudjon érte rám senki: ez így volt rendelve. Kirendelte nekem a sors. Mert kell. Mert amikor majd messze leszek innen és kínlódom egyedül az élettel vagy nem, akkor kell, kell, hogy legyen egy, két kézzel is megfogható emlékem arról, hogy ez MIND valóság volt és megtörtént. Mert élni lehet majd belőle sokszor, sokáig.

És akkor még nem is tudom, hogy majd neve is lesz a kendőnek és azt se, hogy lesz a GPKLNRK főoldalán egy fénykép.....Sok mindent nem tudok még ekkor, csak azt, hogy ennyi boldogságot, mint ami most bennem van, nem lehet elbírni. Botorkálni kell és üvölteni és összekapaszkodni és kérdezni és hallgatni Bogit meg Vivit, ahogy mesélik, hogy igen, beszéltek Norbival a koncert előtt és puszit is kaptak és mondták, hogy szeretjük nagyon a sajátszámait és igen, amikor ment el a végén, nála volt az ajándék, amikor ment a komphoz.

És megyünk lefele az úton és haton nyolcfele beszélünk és nevetünk, sírunk, nevetünk, egymásnak mesélünk, pedig ottvoltunk, ugye, mind.... Aztán be a kocsiba és maximumon végigüvöltjük hazáig is, Tiszafüredig, az összes dalt, egymásután!

És vár a kedves kis hetes házikónk, a rendes és pót-  ágyacskák, ahova szanaszétrogyunk és koncertélményeinket idézgetve belealuszkáljuk magunkat a (még) maradék éjszakába.

Fejünk felett cinkos csillagok hallgatva nézik, ahogy fényeik között átsuhan, szétbontott szárnyaival, magasan, nagyon magasan – s szívében viszi a világot – EGY, a táltosmadár.

(A kép forrása: http://michiyo1188.wordpress.com)

Elensila élménybeszámolója - 1. rész:

Jóóóó reggelt Norbilandia!! :)))) Első villámbeszámolóm lesz egy koncertről, bocsi a technikai hiányosságok miatt előre is. :) 

Tegnap sikerült eljutnia Tiszacsegére a kis táborozó kontingensünknek. Részemről kósza lövésem se volt, mire számítsak a Halászlé Fesztivál címszó alatt. Leginkább egy hímzett falvédős, ácsolt asztalos, cigányzenés halászcsárdát vizionáltam, max. 30 fős lanyhán érdeklődő germán-magyar vegyes közönséggel, és cimbalmon kísért Norbi-koncerttel. :) Nah, ehhez képest kirakodóvásár és szabadtéri színpad fogadott bennünket, hagyományőrző tánccsoportokkal és popzenével vegyített cigánynótával (ami meglepően jó hangulatkeltésnek bizonyult Nótár Mary előadásában). Az emberek egyre csak áramlottak: eleinte hézagosan álldogáltak a színpad előtti téren, de ahogy közeledett az idő, összetömörödött a nép, és sokszáz fős nézősereg gyűlt össze - nem tudom jól megítélni, de akár ezer fő fölött is lehetett. És ez a rengeteg ember, aki torka szakadtából énekelte az Aranyesőt meg a Hosszú fekete hajat Mary-vel, Norbi koncertet akart látni!

A "mi fiunk" volt az este abszolút fénypontja, őrűlt sikere volt: csak intenie kellett, és együtt sikított a kedvéért a vásárfiát szorongató kiskölyköktől a kosárfonó nénikig abszolút mindenki, hogy zengett a tér. Fantasztikus volt látni, hogy mennyien szeretik! Norbi jókedvűen érkezett, a színpad mögött autogrammozott meg fotózkodott egy pár percet Nótár Mary utolsó néhány száma alatt, sikerült néhány szót váltania Diáékkal, akiktől egy rakás sütit zsebelt be, átintegetett az első sorban toporzékoló Portál-lakóknak az emelvény sarka mögül, aztán ahogy Mary és a gitárosa lement, egyből berobbant a színpadra, és belecsapott a lecsóba. 

Elensila élménybeszámolója - 2. rész:

Ha jól emlékszem a Legyen valami volt a nyitószám, és talán ez után törtent, hogy megkapta a többi ajándékot Doditól: egy ajándéktasakot, amit apró kedvességekkel rakott meg, plussz egy jókora ív papírra filctollal rajzolt transzparenst székelykapuval, aranyköpés-gyüjteménnyel, és a kis brigád mindegyik tagjának aláírásával. Ezeket Norbi munkahely-biztonsági megfontolásokból bepottyantotta a hangpultot rejtő sátorba viszonylag szerencsésen célozva, mert a mikrofon hála az égnek továbbra is szólt. Így aztán ezer ember hallotta, ahogy üdvözölte a Gportálos táborozókat. Yeeeaaah! :)))

Utána volt Let's get rocked, Azok a boldog szép napok, Cotton Eye Joe, majd egy meglepetés dal: vissza került a repertoárba a Leave your hat on! Méghozzá "teljes koreográfiával"!!! Igaz, volt hozzá segítsége, mert amikor felkonferálta a "striptease-dalt", és heccelődött, hogy aki akar, nyugodtan vetkőzzön, nos akadt, aki megragadta a lehetőséget. És Norbinkat szerencsénkre elragadta a versenyszellem... :DDD

Volt egy kis intermezzo utána: "Norbi és a Három Kívánság". Azzal kezdte, hogy egyformán szeretne szólni a kicsikhez és nagyokhoz, de főleg a gyerekeknek fontos megjegyezni, hogy "Legyetek rosszak, mert jónak lenni gáááz! Sikítson, aki egyetért!" Hát sikítottunk. Másodjára azt kérte, hogy metálvillát mutatva ordítsuk, hogy "Rock and roll van, gyerekek!" Hát ordítottuk. Végül saját magának kérte, hogy olyan hangosan és hosszan sikítsunk, ahogy csak birunk, amíg mindenki rekedtebb lesz még nála is. Itt már keztünk valami rendszert felfedezni a kívánságokban, szóval sikítottunk megint teli tüdőből, de mindenki ám, amíg Ő a színpadról vezényelt, hogy még még még. Jól csinálhattuk, mert köszönetként Norbi is sikított nekünk egyet. Hát neki rutinosabban ment... :)   A végén egy szívmelengetően gyönyörű Most élsz következett, - ragyogó mosollyal hallgatta, ahogy a tömeg énekelte a refrént, - aztán és bůcsůzóul jött a Mizu.

Ekkor persze beindult a ráadást követelő kórus, mire visszajött, és megkérdezte: "Bírjátok még a tombolást?" Biztosítottuk róla, hogy igen. "Metálra is?" Naná! Ůgyhogy egy fergeteges Big gun zárta a bulit. Szenzációs koncert volt, még a komp is megvárta a zárással a végét. Még fellépett valami balsorsú tűzzsonglőr csapat, ha jól hallottam félfüllel, de az óriási embertömeg szinte varázsütésre elpárolgott egy perc alatt, mintha soha ott se lett volna. Mi sem vártunk tovább, aznap este már nemigen volt esélye senkinek, hogy felérjen a toronymagasra tett színvonalig. ;))) Hát ennyi a beszámoló. Képet sajnos csak otthonról tudok feltenni majd hozzá. Sziasztok, szép vasárnapot! :)

Varganezsuzsa írása (részlet):

... a neten Diától megtudtuk, hogy Norbi Tiszacsegén lép fel! Azonnal térkép elő és már meg is volt a terv, hogy indulunk Csegére. Nincs messze! A kocsiban Dodi, Silu, Boszi és Cilike meg én zúztuk ezerrel, mint ahogy azt illik maximális hangerővel! Norbit ! Természetesen! Néha már azt sem tudtam , hogy hol járunk és kiabáltam, hogy lányok tábla! Tábla! Figyeljetek, nehogy rossz irányba forduljak!

Megérkeztünk Tiszacsegére. Sártenger fogadott. Azt mondták, parkoljunk le ott. Na ne! Gondoltam én! Kinéztem egy jó kis aszfaltozott helyet és a lányokat rá állítottam, hogy foglalják le! Így atom helyen sárt mellőzve álltunk meg a kocsival és Andaléknak is foglaltunk hasonlóan jó helyet!

Amíg nem kezdődött a koncert , addig halászcsárdában töltöttük el az időt. Volt kirakodó vásár és " hintaló" jaj de jó póniló! Lovagolhattunk volna, de a szöveg után már nem volt annnyira kedvünk! persze hozzá teszem , hogy én mint rangidős semmit nem értettem a szövegből ami az Erotic számban szerepelt. Egy egész napomat vett igénybe , hogy gondolkodtam rajta, végül feladtam és meg kérdeztem! Innentől fogva rajtam nevetettek. Nem értettem, hogy mi az , hogy 69? Mi az, hogy a kutya meg a sima? Hogy jön ide a hintaló? Könnyesre nevették magukat rajtam! Mindegy. De legalább megtudtam, hogy mi a mai szleng! Persze itthon a férjem sem tudta, pedig Ő aztán hajtotta a Cityt anno! Másnap aztán nyomultunk T.csegére.

Nagyon jól fel volt már ajzva a közönség! Norbi , amikor meglátott bennünket, akkor nagyon vidám lett. Olyan koncertet nyomott, hogy míg élünk el nem felejtjük! A számokat nem tudnám elsorolni, de mindent játszott ami számít!

"Hazafelé " a táborba egész úton nyomattuk a Norbi Rockot! Maximális hangerővel! Ha megállított volna egy rendőr, biztosan gondolta volna, hogy ennyi hülye tyúk? Közben zuhogott az eső és én ordibáltam, hogy tábla tábla! Figyeljetek, nehogy másfelé forduljal a nagy hangzavarban! Döngettük és énekeltünk ezerrel Norbit! Ha lehetett volna szállni, akkor el is tudtunk volna repülni nem tudom meddig, de Norbilandiáig biztos!

Dodi/Fenyvesekgyereke zanzája - 1. rész:

Drágáim! Itt az első tiszafüredi ZANZA!!!!!

FIGYELMEZTETÉS! ELOLVASÁSA MUNKAHELYEN, CSALÁDTAG JELENLÉTÉBEN NEM AJÁNLOTT (KIRÚGÁS, MENTŐ, egyebek), DUPLA PELENKAHASZNÁLAT VISZONT INDOKOLT!

Csajok a csampingban, azaz egy fél esti 7-es bungaló élőcsetelés Tiszafüreden 2011 július 1-2

Silu a tiszacsegei koncerten elsősorban  eme szavakkal kuruzsolta Norbi mikrofonját: „Kettő van rajtam, levegyem?” Kórus: LE!!!! NORBI a színpadról: „Na, itt már vetkőznek!”    E szemléletes eszmecsere felidézésével ZSu inditja mai csetelésünket, imigyen: „Hát én ha egy van rajtam, akkor is levettem volna a helyedben!”  mire Andal tudományos pontossággal kijelenti: „Van az a helyzet, amikor az ember levetné!”  Mi pedig nem hazudtoljuk meg  MERT HÁT TISZACSEGE AZ VOLT! :) Helyszínünkhöz – vagyis folyóparty csamping – méltón némi folyénkonyneműek kiosztása következik, megünneplendő kis csapatunk egybeterelésének és Norbinknak sikerét. (Mellékvágány: Van még egy kis rosé? Andal – na ittnemtudom mit mondott, mert volt még egy kis rosé, oszt épp ittam és nem irtam.)

Captain ezennel  máris kirakja az első 18-as karikát, mert tegnap Egerben Norbi magasnyakú gatyában zúzott, de ma Tiszacsegén kevlárban és vetkőzött! Majd Boszi állapítja meg riporterhez méltó rendkivüli éleslátással, hogy  az alkoholmennyiség hatásával egyenes arányban  ezek növekedni fognak!  Andalt ez abszolút nem zavarja, elvégre mindenkinek van joga vinnyogni! Első komolyabb kijelentésre ezúttal Cilike vállalkozik: (1 fél kispohár konyak után és hóttkomolyan): Jaj, ha Norbi látna minket ilyen részegen!

Ezután következik az égi jelek keresése a nap történései közt, ezekről eldöntendő hogy qvarossz vagy qvajó kategóriába tartoznak: Koncert előtt leesett Silu és Anikó kitűzője. Boszi szerint ez nem fizika. A koncerten bebizonyosodott: Valóban nem fizika,  inkább erotik(a)  vót! (Azám, babám, ha te tudnád, hogy sistergette a piszkos fantáziánkat (mert a mi memóriánkkal nincsbaj, még ha szolid módon gőzünk sincs a dologról, de erre való a tábor, hogy szorgalmasan tanuljunk és hálistennek vót kitől), hogy vajon-vajon akkor most a kutya vagy a sima esetleg hatvankilenc, mert a  hintalóról időközbe kiderült hogy az jajdejó.)  Természetesen megszavaztuk, hogy ezek szerint akkor magától értetődik, hogy qvajó.

Zsuzsa ezúttal a kozmetikáról tartott tudományos előadást, melyben kifejtette, hogy ha a kedvesvendégnek hatvanesztendősen jut eszébe, hogy életében először kozmetikáztasson, akkor már csak átvakolásokra van esélye, ami mondjuk nem rossz (Andal zárójelben: Igen, és majd a Norbi tetkóját is levakolja a sminkes, mikor majd esetleg műsorvezetőként öltönyben kell föllépnie valamely világszinpadon…), de sokkal jobb, ha kedvesvendéget anyukája már tizenhatéves korában bevezeti eme csodabirodalomba, mert ami még nem egészen romlott, azt könnyebb karbantartani, mert tulajdonképpen a kozmetika az tervszerű megelőző karbantartás, közli Zsu egy csodás mosollyal és önnön portréjával alátámasztva e tudományos megállapitás hitelességét.  És lányok figyelem, az eljárás képlete a fentiek szerint: TMK! Erre Dódi a sarokból  síriasan rekedt hangon, de annál nagyobb lelkesedéssel: Nekünk NORBI A TMK!

Dodi/Fenyvesekgyereke zanzája - 2. rész:

Andal természetesen pszichológiai témák fele tereli a témát, ily módon: Ültem a vers fölött és zokogtam, (Dodi asszociál: Hát én inkább valami egyéb felett ültem volna a helyedben, de akkor biztos nem zokogtam vóna), mert nekem az életbe senki nem irt verset, és akkor valaki, aki nem is ismer személyesen, csak úgy, a szavaimból annyira, de annyira eltalálja a lelki kukujaimat, hogy az valami kísérteties!  Háttérkérdés: És mi a lelki kukuj? Hát az a bizonyos valami, ami mindenikünknek van kisebb-nagyobb, régebbi vagy frisebb! Tudományos meghatározása: Kibaszorrrr Cicamica. Kísértési ideje: hosszabb-rövidebb. Andal: Igen, engem például -9 hónapos korom óta kísért!  Erre Zsu: Én, aki 20ig se tudok számolni (hát erre később még visszatérünk) ez nekem hottentotta!  Elfilózgatunk azon, hogy ki, hol, mikor, hányszor és hogyan próbált megszabadulni különféle kukujaitól, majd Andal megadja az alapképletet  a túléléshez: „Kibaszorrr Cicamicát elküldjük JEMENBE!” Zsu ezekután belebonyolódik Gyöngyös és Domoszló számítógéphálózatának és a férj melletti cseterészés technikáinak ecsetelésébe (munkahelyen, lent, fent és középen, egy szemöldökfestés, míg vár a kedvesvendég, addig sziasztok lányok, rohanok, ha épp érdekes a fal, a vendég szeme várhat, legfeljebb kifolyik, otthon immár a hatvanadik szobából este legjobb mikor a Barca játszik, mert akkor férjecske TV, Zsu képernyő, nameg természetesen Domoszló, ahol százhuszonhárom meggybefőtt között, kibaszorr lánta alatt, kizárólag vakon és nagybetűvel a legjobb, viszont hiába van földszint meg emelet, szobakonyhagarázsstb,  Lacika a laptopon jobban tudja csinálni – valószínűleg állva – mert szék csak 1 van és mint tudjuk, az is ragad!

Boszi félsiri hangon elsuttogta, hogy 2300 régen elmúlt és már 220 van! Andal közölte, hogy ez matematikailag lehetetlen, úgyhogy eltekintünk mindenféle szabálytól, mert ez túlélőtábor és aki birja, marja, ha van mit! (Ő három napig ugyanazt az árva kakaóscsigát, amely vasárnapra már picit aszalódott lett, de még mindig volt mit fogni rajta, ellentétbe Andallal, aki mindenfaja hideg ételneműnek csak a kétnyolcadát kéri, de azt nagyon szépen. Dodi persze nem elégszik meg ilyen átlagos megoldásokkal, ha már alapozunk, akkor legyen a vastag és nagy és ezért fölkéri a jónépet: „Dugjatok a 220ba!” azután a 220 felett átértékeli  magában a világot és hörögve hanyattkapálózik a röhögéstől fetrengve többtizpercen át, mert lerekedve orditani már nem tud, viszont valahogy meg kell nyilvánuljon s mivel egyáltalán nem az a szende úrihölgy, amelynek egyesek elképzelik a fenyvesbesétáló könyvtárosokat, meg se hessinti, hogy kicsitőrűlt, csak röhög hörögve és hörög röhögve, miközben Cilike párnáját áztatja sűrűn patakzó könnyeivel, mert ugye-ugye mégiscsak válogassa meg az ember, hogy hova hullajt könnyeket a röhögéstől.

A szobaajtót állandóan nyitva kell tartani, mert ellenkezőleg a faházat szétveti a lang a fölgyűlemlett pozitiv energiáktól, igy viszont bejönnek a bogarak és egyéb szántóvető, repülő zöld Norbigomb-bogarak, melyeknek majd hajnali álmunk látja kárát, de ki a nagynyavalya akar itt aludni?

 Főleg miután leckét kapunk a házasság előtti boldog ifjúkori, valamint a házasság utáni boldog együttkori pasibánásmódból.

Dodi/Fenyvesekgyereke zanzája - 3. rész:

Első variációra Bogi szolgáltat szemléletes példát, miután Vivi felelőtlenül elárulja, hogy barátnője tulajdonképpen a Csabirajongók táborából pártolt át Norbilandiába, azon egyszerű okból kifolyólag, hogy első blikkre megállapította:” Csabi is jó, Norbi is jó!” Majd jött a költői kérdés: „És akkor kire menjek rá?” Erre első válasz, hogyhát a Csabi, az ugyebár jóképű, de miután Vivi elcsalta Bogit az első Norbikoncertre, akkor második válasz: „Anyád! Ez húdezúzós! És így Norbi!”  Persze mindannyiunk felhőtlen örömére, hiszen Bogi sikítóversenyben való jártasságát, valamint 24 órából 48-ig tartó folyamatos zúzástechnikáját és pörgését senkisem vitatja.

Második variációként  Zsu elmagyarázza, hogy hogyan vásárolta meg az utolsó 24 darab konyharuhát azon erdélyi árustól, akitől férjecske szintén megvette a múlthéten azt az utolsó 5 nadrágszijat, amit be nem vallott volna egyikük se a másiknak, merthogy Andal szerint a felét mindig le kell hazudni.

Ezután Andal, beállítottságának megfelelően, villámsebes gondolkodás után megválaszolja Zsunak, hogy mi is az a 69. Hát 70-1! Vivi ettől rögtön a családi napra asszociál s ennek megfelelően fölteszi a költői kérdést Boszinak: „Volt-e olyan családi nap, ahol Norbit te intézted el?” Dodi erőteljesen tiltakozik a háttérből, hogy na azért Norbit még nem!

Végül Andal tökfelesleges optimizmusba csap át és a fergetegként zuhogó eső ellenére kijelenti, hogy „Holnap még Füredni fogunk!”, majd kutyakozmetika szempontjából tiszta lappal indul biciklikeréken, mert ott mintha jólérezné magát hangos magányában. Eme hangosságot a házfalat kivülről döngető gyilkos tavigrizzlyk keltik, Elensila szerint. Erre mindenki szétfut a hetes házból saját szállására, igy mi 5ön békésen nyugovóra térhetünk, bár ezt még megelőzi vagy kétórányi eszmecsere mindazon fontos dolgokról, melyek a fentieken kívül nem hangzottak el. (Mint például arról, hogy akkor most Csabi jobbos-e vagy balos, de ez végül eldöntetlen maradt Zsunak, mert a Csabi halványlila lakkcipőben állt bele a tátott szájába, így nem birta fölemelni szende tekintetét a kérdéses testtájékon domborodó gatyóra, igy kénytelenek voltunk szavazással eldönteni a kérdést és egyhangúlag Norbi lett a nyerő, bármelyirányból, mert nála nem lehetett beleselkedni  sehova, hiszen magasnyakú gatyóban zúzott, melynek szára alatt még mindig csak térdigfelderített testrészek rejteztek, a többi meg fantázia kérdése (egyelőre!) A miénkkel hálisten nincs baj, úgyhogy megint nyugodalmasan aludtunk, ki-ki a saját Norbis álmaival.

És mindezt csupán egyetlen féleste vittük véghez! 

(Seneva fotója)

Tiszacsege, másnap


viharbanjárók arcát ringatja
hűvös mulandóságában a vén Tisza
loccsan a hab, partot ér,
jellé lesz a homokon, hófehér.

futnak a felhők, didereg ma a nyár
de bennem még dallamod muzsikál
pórusaimbaégett szépséges üzenet
háromkívánság dallávált szeretet.

Messzire úszom. Ne legyen senki sem.
Széttárt karral csak ringok a vizen.
végtelen
fölivódok a Napba
belefonódok e titok-pillanatba.
Föld szíve dobban velem egy
időtlen leszek, mint a csend
mindenholsehol gyönyörű álmodó
susogó széllel jóság, simogató
kékbeforduló mese-messzeség
vagyok az ég
hófehér sirály
szárnya lebben
levillan föntről
megérint.
A vizet?
Pillanat-suhanás
s jár már új tájon
visszaringatózom magam e-létbe én is.
Boldogan.
Boldogul fájón.

(Dodi/Fenyvesekgyereke)