Élménybeszámolók a koncertekről, dedikálásokról, Norbival való találkozásokról - szubjektív szemmel, és objektív videókkal
ARCHÍVÁLÁS ALATT
(rövidebb időszakokra osztva külön oldalakra mentjük)
Brigi, Andal köszi a fantasztikus beszámolókat! Brigi, nagyon jól írsz! Jó a stílusod! "Átjött" az élmény a képernyőn! Andal, a jellemzésed, amit Norbiról írtál, a legigazibb, amit valaha is olvastam! Köszönöm!
Kedves Andal55 ! Szívemből szóltál ! Örülök, hogy nem vagyok egyedül ! Én is az idősebb korosztályhoz tartozom, és bízom abban, hogy látni fogom Norbi karrierjének csúcsát, és több évtizedes tündöklését is ! Legfeljebb majd bottal, és hallókészülékkel botorkálunk el a koncertjeire, de szerintem nem kell olyan sokáig várnunk. Ő már most is átlag feletti. Lehet, hogy Norbi nem is sejti, hogy milyen misztikus erejű hatással van a nagy élettapasztalattal rendelkező emberekre is. Sok embert megismertem életem során, de Norbi senkihez sem hasonlítható. Ez a fiú rendkívüli. Hatását nem lehet megérteni, elemezni, vagy ízekre szedni. Jól írod. Amit Ő ad az EGYETLEN KOMPLEX EGySÉG. A személyiségének varázsa !
Annyira, de annyira fantasztikus volt az összes élménybeszámoló, hog nem is térek magamhoz.! Brigi Te egy csuda pofa vagy! nem számít semmi, csak , hogy nagyon jól sikerült és általatok mi is itthonról átélhettük az egész bulit! mintha csak ott lettünk volna, amit nagyon sajnálok, hogy nem voltam ott.
Nagyon köszönöm mindenkinek az élvezetes és élethű beszámolót!
Norbi A Sztár!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Millió puszi: Zsuzsa
Ja! -és Sili tényleg kiérdemli az operatőri státuszt!
A következő gondolatsor az volt, hogy: milyen kár, hogy már ennyi idős vagyok, és nem azért, amiért szoktunk itt célozgatni erre, hanem: mert NEM FOGOM MEGÉRNI Norbi karrierjének csúcsait! És ez nagyon rossz. Tudjátok, ahogy a gyerekeinkről is szomorúan gondoljuk, hogy nem fogjuk tudni, mire vitték végülis...
Volt még egy kis féltékenység közben, mert szélen álltam, vagy mittudoménmicsoda, de a kacsingatásaiból és mosolyaiból nemigen kaptam. Dehát nem ismert még.
Aztán vége lett, és akkor volt egy kis tanácstalanság: elment, de visszajön, meg hogy lesz: tolongani kell-e, hány perce lesz, stb... És akkor egyszercsak megjelent a másik oldalon az ajtóban, és akkor, tényleg, az érzésben is megvolt: a kiscsirkék sorban totyognak a kotlósukhoz. Elé járultunk, kiki befészkelte magát valahogy, ülve, vagy előregörnyedve, hogy lássa, hallja, stb. Szóval kotlós és kiscsibék. Akkor valami nagyon természetes nyugalom szállt ránk. Most van idő, együtt vagyunk, itt van, tényleg ő, ember, egy srác, kedves, szolgálatkész, dumál (a felét nem értettem, grrr., mert hangos volt a zene).
Szóval reméltem, hogy ez ÖRÖKKÉ TART. Aztán végtelen idő után felkászálódás, és néhány pároskép, meg további beszélgetések, de ugyanolyan nyugisan. Akkor mellette álltam, bőrkabátszaga volt, ami elnyomta a hóvirágillatot, sajnos. De néhány kis könyöklésében volt részem...
Akkor jött az ötlet, hogy legyen közös kép - amit reméltem. Persze, már ugrott is, vidáman, mi meg csibe-kotlós szindromában utána. Mire odaértem, a jó helyek már elfogytak lent, görnyedésből már elegem volt, jött a pultmászás Desiree-vel. A hajacskás fejecske közvetlen a kezeink alatt volt. Először fényképek, testkontaktus a bőrkabát hátával. És a fényképészkedés után egyszerűen folytatódott a beszélgetés, ugyanaz a családias, baráti hangulat, milyen jó együtt, és ez örökké tartson... Aztán sajnos, vége lett. Az érzés a lezsibbadás, feldolgozás alatt...
Jaj, a lényeget kihagytam! Jött az ölelkezősor! Sorban álltunk, körbe, ő meg lépett egyiktől a másikig. Kicsit elszúrtam :( Megkaptam az ölelést, fini volt, simiztem a hátát, ahogy mindenki, aztán, mikor elváltunk, mondtam, hogy Andal vagyok a Portálról, de akkor már úgy lépett is tovább, és kicsit zavartan nézett vissza rám. Szóval szerintem se kép, se hang neki erről. Az ölelkezősor végére került Cilike. És pont úgy álltam, hogy Norbit láttam, ahogy Cilikét átölelte, hosszasan, simogatta, lehunyt szemmel, és szeretettel! Nekem ez volt a legszebb pillanat!
Utána kiment, szedelőzködtünk, dumálgattunk ott bent, egyszercsak Norbi visszarohant, elszaladt mellettünk, ránknézett, és vigyorogva azt mondta: "sziasztok, de rég láttalak!" Mondtam, én is!
Meséljek a taxisról is? Mert Norbit néz ma már, az tuti! A taxist beavattam, érdeklődött, hogy céges rendezvény volt-e, mondtam, hogy nem, Norbis. Végig dumáltam neki Norbiról, jó fej volt, mert nem tiltakozott. Mondtam nézze meg youtube-on! ITT A VÉGE!
Utóirat: Norbi nem felejtette el, hogy honnan indult, benne van a számában is! És nem is fogja elfelejteni.
Brigi drága, csodálatos a beszámoló! Nagyon jó, minden megvan említve! Le a kalappal :) Reméllem minnél korábban majd én is írhatok egy ojan beszámolót, aminek Ti is részesei lesztek!:)
Péntek este a cseten írtam egy szubjektív, „érzelmes” élménybeszámolót a New Orleans-i estéről. Most egy kicsit rövidítve és megszerkesztve ide is beteszem, azoknak, akik akkor nem olvasták. De ez most nem „olyan” zanza lesz, hanem „normális”.
Tehát: előtte izgultam, majd öltözködés (nincs egy rongyom se...), de mikor odaértem a tett színhelyére, jó volt máris több (ismeretlen) ismerőssel találkozni. Onnantól együtt várakoztunk feszülten. Megláttuk Norbi autóját a sofőrrel, majd Őt magát, sajnos a hátsó bejáraton osontak be vele - ez nem esett jól. Mikor bejutottunk, láttam, hogy közvetlenül a színpad mellett foglaltak az élelmesebb portások asztalt, és az első sorban állhatok, érzéseim: öröm, felszabadultság, innen már jó lesz. Az izgalom szépen fokozódott, az a várakozásteli izgalom, tudjátok... amikor az X-Rtl-slepp megjelent, és a fiúk (Vastagék és Királyunk) is, oldalt már lehetett sejteni az alakjukat, ez még fokozódott.
És akkor Norbi feljött a színpadra. Norbi hangja meglepett: erős, szép, intenzív, tiszta, az, hogy atompontos, azt tudtam. És a mozgása, leírhatatlan élmény. Fürödtem az örömben.
Norbi HIHETETLENÜL PROFI, ilyen élményben még sosem volt részem. Nemcsak énekel, meg táncol, meg mittudoménmicsoda, Norbi MŰVÉSZ. Az egész, amit csinál, a fincsi hajaszálától a 44-es lábaujjáig, az egyedi, megismételhetetlen, és MŰVÉSZET... Nem lehet, és nem is érdemes külön felsorolni az elemeit: a közönséggel való kapcsolattartást, az öröm-sugárzást, a humort, a folytonosan tudatos figyelmet és a teljes rögtönzést EGYIDEJŰLEG, stb, tudjátok. Arra jöttem rá, hogy ez EGYETLEN, KOMPLEX EGYSÉG. Nem érdemes elveszni (mindig) a részletekben, akkor nem látjuk a fától az erdőt!
Nem tudom, van-e még ilyen ember a földön, biztos van, de nem érdekel. Innentől szégyenérzet, öregvagyok-csúnyavagyok-kiröhögnek érzés lehámlott, nem érdekelt, ki mit gondol, ha ugrálok, tapsikolok és kiabálva énekelek. Szóval: féktelen ÖRÖM!
Utána ez jött: micsoda szerencsés ember vagyok én, hogy most itt lehetek, a színpad szélén, és tőlem 2-4 métere szerepel Norbi. Ez ritka adománya a sorsnak, és örökké számítani fog. Mert, ha van igazság (van???), akkor Norbi olyan világhírű lesz, mint az atom... És akkor már nem lehet csak úgy tőle 2 méterre látni. De én itt vagyok, a csoda születésénél, és fantasztikus, hogy ezt megkaptam. És erre milyen büszke leszek.
Köszi Brigi a beszámolót! Örülnék még sok ilyennek, ahol ennyire laza, emberközeli, családias meg szeretetteljes az egész hangulat és nem akarják elragadni Őt mindenféle visongó megvadult rajongók, egy fotóért vagy akármiért...csak azért, hogy elmondhassák. Hiába akarnám nem tudom megérteni az ilyet, ezért nem is próbálkozom. Örülök, hogy ott lehettem Veletek és Norbival :)). És tényleg lehetett érezni rajta, hogy Ő is jól érezte magát köztünk!
AJÁNLOM AZ OLDALT
Sili= Silu!
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum