|
|
Közkívánatra: Fórum! |
|
Témaindító hozzászólás
|
2011.03.03. 11:29 - |
Kedves Norbilandia lakók!
Hogy tanult kollégámat idézzem, ez itt a "minősített ökörködés helye" lenne, olyan egybefüggően, alkalomszerűen tudnánk a beszámolókat összefoglalni. Afféle "háttérintézmény" lenne ez. A szabályzatot elolvasva, azért mérsékeljük itt IS magunkat, vannak tiltott szavak, és stílusok. Szóval a szokásos, finom megfogalmazásokat várjuk ide.
Termünkbe lépés előtt kötelezőek az alábbiak: papírzsebkendő (röhögés utánra), ital, étel (éh- és szomjhalál ellen), szeretteink kizárása a szobából (nem tudnak aludnia vihogásunktól). Stb.
Legyen e terem logója: (de választhatunk mást is).
Lépj be hát, kedves Norbilandia-lakó!
Utóirat
NEM célunk senkit sem megbántani,
csak nevettetni és nevetni, össze- és szétfoglalni szeretnénk a chaten folyó beszámolókból bizonyosakat.
De ha valakit - akaratlanul - megbántunk, szeretném, ha először is tudná, hogy NEM volt szándékos,
másodszor pedig szóljon, írjon, jelezzen nekem, vagy a Szerkesztőknek, és kivetetem, kiveszik azt az írást, amit bántónak érzett az érintett.
Szeretettel a Zanza banzáj alapítója, és eddigi szerzői
|
[267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
Dodi Drága!
Mégiscsak nekibátorodtam s elolvastam előzetes jóváhagyás nélkül!
Lehet, hogy mégis csak jönni kell a csetre nap, mint nap? Különben nem születnének ilyen fantasztikus zanzák!
Nagyon jót nevettem a többiekkel együtt, ahogy látom!
|
Dodiii erre annyit tudok most mondani : AZT A KU........ hogy ez milyen lett.... KÖSZIIIIIIIIIIIII |
Dodika, én imádlak!!! |
Dodika!
Ilyenkor eszembe jut, szűzanyám, ilyenek voltunk!
Nagyon tömény! de azért jól esett!
Köszike! |
Dodi!!
Méghogy olló...
Ragasztó! Sose tűnjön el!
Betegre röhögtem magam!
Ma még legalább 2x fogom elolvasni!
(Mentett csetet küldenél-e ezen ihlető estéről?)
Andal |
After eleven show
Intenzív tetőfedési munkálatokkal kezdődik a nap. Vigyorgó csavarok potyognak, később nagy IQval bíró tetőfedők fényes nappal bicajlámpát kapdosnak, minek következtében Cserzsus hűlt helyet tapogat. Na de ne szaladjunk a dolgok, azaz a csetfal elébe, ahol egyelőre Krókusz+Fikusz csokorban zajló családi eseményektől terhes a légkör és Andal lépcsőfokokba méri a keresztelőt meg az ábécéskönyvet. A Hír a fontossági sorrend vége fele várakozik, ezért Cilike inkább kibővíti az állatállományt a túrós-mákos közös kutyával, melyet Andal tudományos pontossággal a csatakosok rendjébe sorol, majd mamuszbuszra pattanva távozik, mert messze van a kisszoba a nagyszobától és gond van a fűtéssel. Desi színrelép és megállapítja, hogy föl vagyunk dobva esemény előtt, Zsu ezt máris igazolja, mert teljes testtel ovulálni akar a G-pontja, olyan történései vannak, pedig már a hattyú halálát táncolta és jött az újjászületés, melyről Andal tömör véleményt emígy nyílvánít, hogyaszongya: „Zsuzsa...nebazz levélbe...aztaqrva...” Lacika szokás szerint éhen akar halni, úgyhogy Zsu távozik a vacsorás helyszínre, miután egy-két kívánalmát elhelyezte a sózott maciban. Cilike kiirtotta már az összes politikusokat jó mélyre s ettől munkálkodásbafáradt pocakja mormog, úgyhogy ő is esz. Aki nem esz, az frászol, kivéve Andalkát, aki levelezne, de csak olvasni szeret és nemjelölt, amitől nagyon szomorú. Tücsi nem tud elaludni, mert álomvilágban él, Andal feje egyórát jár és Desi illett volna a Tábor koncepciójába, ahol Dodi finom lágy nőies after2koncert hangon suttogott anno hajnalonta. Silu Siófok kapcsán újra visszakerül a kétmásodperces hallhatatlanságba by Fikusz, ez nem kérdés, hiszen hol is zúzzon az ember, ha nem a Család közt, ha érti ha nem a nagy Őt, de csak rajongjon nyugodtan, Zsu szerint a mai világban a szerelmes lányok is csak PR-fogásként tálaltatnak fel és a rajongók közül nehéz kiszűrni a hozományvadászokat, de Silunak sose kellett egy pasi pénze, a pasi annál inkább. Zsu egyenesen imád, Zsóka nem látta a Fókászt és különben is ki az a Zsoltika a szerelmével írta Desi. Zsóka amikor nem lát is lát, sőt láttat: megtudjuk, hogy van Norbihír, update Norbi meg a vvNorbi is arrafelé, de ez egészen friss, hogy van bárzongorista műsorvezető is. A felsorolás később kiegészül a lusta Anettel, melynek bérházában béranyák és bérleányok bérgyilkos bérenceket küldenének a bérmenyasszonyok nyakára és kibérelnék a bérzongoristák közül a bérvőlegényt, esetleg a műsorvezetőt, aki épp keresi az utat, élete fényes ösvényét, az éneklést. Silu nem éhenhalós, csak algopirinnel, fokhagymával issza a teát s mivel a melóhelyen nincs fűtés, Morningshowba visítozik és bedurrant torka ápolása okán 25 kg.-s kartonokat súlyemel hetvenesivel naponta teherautóról teherautóra. Szóval szokatlanok vagyunk ma a monitoron és fejjel lefelé lógunk, mert after eleven, de lehet, hogy csak azért, mert ez egy ideális inteligens sovány monitor. Zsóka átmegy Lukréciába és felsőoktatási szinten e-cseteli a különféle növényi mérgek lelőhelyét, de mi megszavazzuk, hogy a hóvirágillatot továbbra is nyalogatni kell, mert akkor a G mindenkire egyformán hat és a hosszú vékony gyorsabban esik, mint a rövid vastag, a hosszú vastagról már nem is beszélve, hogy az milyen gyorsan fúródik. Ettől a Zsókáé elszáll egy lámpással, utolsó két órában zöldebben a kelletnél. Silu házából köpnek a szomszédutcába és rácsról lopják a bringát, majd elütik vele a gyanútlan tulajdonost és balra el. Zsóka szájkarateval gyakorol a holnapi fellépésre, de innen nem lehet egy félpercre se elmenni, mert akkor lemaradsz arról, hogy Zsunak jó mentorai vannak és befogják a méltatlankodó pici száját. (Dodi ezt utólagosan kiegészítené azzal, hogy az eltespedt brekecs kapott egy virtuális csettentett cselekedet s másnap lett Zsunak - igaz, hogy nem ehejt, csak ahajt - egy Herceg! Na, ugye? Zsókának meg üzeni, hogy a lottószámokat megtettük már Zsuval közösbe! Én mondtam, ő tette. Ha az is így bejön....elszöktetjük a vőlegényt és hétportára szóló buliba rugdossuk szét a Fortuna összes seggét!). Cilike hatvanperces táplálkozásba fojtja pihepuha Dodi-hang és nyáritábor utáni vágyakozását. Azon már meg se lepődünk, hogy Zsunak első dolga reggel, hogy feldugja a telefont, inkább megszavazzuk, hogy Zsókát akkor se lehet überelni rajongásban. Desi megilletődve fürdeti fiacskáját, vizibugyiban, mind egy bátor anyuka. Később telóink lelőhelyei kerülnek gusztusos terítékre, a vezetékes is útbaesik csak el kell találni a kellő pillanatot, hiszen a tetőfedők is magasan röpültek vóna, ha idejibe megjön a kökörcsinszállítmány. Vén kecske is megnyalja a sót, amitől Zsu általában vinnyog, Andalnak megest eszibejut szegény Dódi, hogy milyen jól röhögne itt. (Igaza vót! Jelentem a röhögést utólag bépótoltam) Arra viszont mindenki jólemlékszik, hogy Dodika a magyarokat szorozza, a többiket meg osztja, bár szíve szerint véglegesen kivonná inkább!!! Kertészkedni meg nincs ahol neki, mert az Erkély Andalnál van, nem nála. Zsóka seperc alatt kirepül a Porta ablakán, ettől nekünk meg emlékezetünkbe idéződnek a széklábas csirkék, Pitykék, Fácikák, rajongó libák és a többi röhöglényünk (röhöglény=röhögést kiváltó valós vagy vélt élőlény). Közbe Andal lemarad, Zsut kidobja Anett, így hát lassanként jöhet a YO8, eszperente nínó dinó sormintával zárni az after eleven (11) show élőegyenesbe elcsettegett mai műsorát, melynek konzervjét sok sok szeretettel tettevette zanzába Dodika utólagos fantáziája. |
Dodi drága! Nem találom én sem a szavakat, nem is keresem.
Köszönöm Neked ezt a mesét, ha az én fámat újra ültetnék, talán hinnék az Álmodónak!
|
Dodikám, drága életem! Én sem jutok szóhoz, de nem is akarok, csak hagyom, hogy a mese ringasson. És mosolyog a szívem, ha a napsugárra gondolok. A mi napsugarunk. Mindannyiunké. És szeret minket. |
Kedves Álmodó!
Köszönjük ezt a csodálatos szimbólumot. |
Drága Dodi!
Itt ülök és csak hallgatom én is a szívemet ahogy egyre jobban és hangosabban dobog. Igaz mese ez a javából.Érezzük már régen, de Te most szavakba is foglaltad.
Elárvult, magára hagyott fák és emberek lelkének darabjai itt ott. Néha még fel fel villan egy kis reménysugár, aztán kihúny a fény, ami mára már csak pislákol, elfogy a remény,elnéptelenedik a Portál és sötét lesz.
|
Cilike, koszi az Andal/Celke meccsleirast, nagyon birtam! Secretben 69ezett viszi a palmat nalam is! Pusziii!
|
Andalka, a hohanyos autos zanzad FENOMENALIS! Azonnal kinyomtatni es atadni a Kishercegnek sk! Leegyszi!
|
Nem valtozik azza, Andalka! Nem hagyjuk! |
Drága Dodi...
ehhez a fantasztikus, igaz meséhez nincsenek szavaim, ide nem illenek körfejű rajzos pofik - itt most csak ülök, és csendben vagyok - mégcsak nem is gondolkozom, csak hagyom, hogy a mese átjárjon - és próbálok hinni az Álmodónak, mert a cserepek csak szúrni tudnak, mint a tüskéim - és az nekem is fáj, ha a varázserdő szúrós, kopár, szikár, sivár sztyeppévé változik... |
Kedveseim! Ezt a meset epp egy hete irtam. Remelem, meg nem vesztette el mondanivalojanak aktualitasat... Sok szeretettel adom Nektek. Bocs hogy ilyen aprobetus de sehogyse tudtam kinagyitani... Hogy mert epp a zanzaba tettem, pedig nem is zanza? Hat...talan azert, mert ez a kis iras az, aminek eppen az aktualis olvaso akarja tekinteni...lehet mese, lehet egy uzenet, lehet emlekeztetoje annak, hogy miert is vagyunk itt...es lehet egy picit csipkelodes is...ki ahogy gondolja. Vigyazzatok egymasra! TTO Dodika |
Mese a varázserdőről
Hol volt, hol nem volt, hetedhétországon túl, volt egyszer egy szépségesszép varázserdő, varázserdő közepében egy kristályvizű tiszta tó. Nem attól volt varázsos ez az erdő, hogy csudák estek volna benne vagy különös lények éltek volna árnyas tisztásain, hanem a szépéségétől volt varázsos. Mertt nőttek benne mindenféle fák s mindenik szép és hasznos volt a maga módján.
A fűzfák ágai leomlottak a földig, árnyas sátrat borítva a csillagvirágok fölé. A tölgyek ágai magasratörtek az ég felé nyújtózón s menedéket adtak odvaikban mókusnak, madárnak. A borókafenyők illatos tűlevelekkel borított ágai csak derékmagassig értek, de termésük édes, apró gyümölcseit összegyűjtötték az emberek s szívet vidámító, gyógyító italt ízesítettek vele. A nyárfák sudáran, egyenesen őrizték az erdei utak mentét s villódzó levelük a szél legkisebb rezdülésére is vidám táncba fogott s a szép nyári éjszakákon közéjük szállt pihenni a holdfény. A fenyők büszkén susogták meséiket az öröklétről, mindigzöld ruhájuk csillogott a napfényben, tűleveleik fölfogták a reggeli harmatot s gyémántfénybe ragyogtatták az erdőt minden reggelen. S mikor a többiekre ráhullt az őszi elmúlás s a konok Tél ordasviharú hószörnyei megszaggatták szíveiket, a fenyők akkor is virítottak tovább, mint a reménység s elhozták, évről-évre a tavaszt a varázserdőnek.
Igy éltek a fák a varázserdőben, a kristályvizű tó partján. Szépségük ragyogott a földön, de a vízben s az égben is, mert a tó tükörré vált nekik: tükre volt a fáknak, tükre volt az égnek is s egy képpé írta őket mindennap, teljességessé téve egyedi szépségüket.
Éltek, növekedtek, szépültek a varázserdő fái s Napisten arca fölfényesült a boldogságtól, valahányszor odapillantott rájuk. Szerette őket nagyon, áldó sugaraival végigsimogatta ágaikat, leveleiket mindennap, még a felhők mögül is átmelegítette mindeniküket akkor is, ha ők éppen nem láthatták az arcát. És amikor együtt, egyszerre akarta megölelni őket, rásiklott a kristályvizű tó tükrére s szivárványsugarait szétszórta a vízcseppek között, ahol együtt ragyogott az erdő minden fájának szépsége a tó tükrébe írt képben.
Ám egy csöndbehajló őszi délelőttön gonosz, rontó álom szállt a varázserdő fáira. Hogy ördöngös szél hozta-e valahonnan vagy a földből bújt-e elő, mind a bolondgomba vagy két összezörrenő ág közül pattant-e ki pusztító tűznek szikrájaként? Nem tudta egyikük sem, csak terjedt, suttogott, bujkált közöttük míg mindeniküket befonta, elámította gonosz hatalmával: a kételkedéssel.
A fűzfák lehajló ágai sírni kezdtek s azt mondogatták egymásnak:
- Mért kell nekünk mindig szomorúnak lenni, csillagvirágokra vigyázni sátrunk alatt? Mi is erősek akarunk lenni, mind a tölgyek, nőhetnénk mi is fel, az égig s akkor hozzánk jönnének a mókusok, madarak s a miénk lehetne az első, a legédesebb napsugár!
A tölgyek csak néha nyögdécseltek egyet-egyet a gonosz álom alatt s így beszéltek:
- Mi voltunk itt az elsők, mi vagyunk az erősek, a hatalmasak! Ha mi nem volnánk, nem is lenne erdő...és napsugár se lenne, meg madár és mókus se, ha mi nem volnánk! Tinektek mért kell másképp lenni, mért akartok velünk együtt benne lenni a tó tükrében? Hiszen annyira mihasznák vagytok...Inkább tanuljatok tőlünk, de ne akarjatok utolérni, mert a napsugár legelső ölelése csakis a miénk, minket illet meg legesleginkább!
A borókafenyőknek haragra gyulladt az arcuk ettől a kioktatástól s dühükben lerázták magukról illatos gyümölcseiket. Igy aztán mikor az emberek arrajártak, nem találtak egyetlen ízletes bogyót sem, ezért szívet vidámító italuk ízetlen maradt, ők pedig szomorúak lettek attól fogva. Beléjükköltözött a borokafenyők haragos dühe s nem látták meg többé a napfényt akkor sem, ha az arcukra, szívükre cirógatott volna... A borókafenyők meg rémülten látták, hogy amit ékességüknek, értéküknek tudtak, azt ők maguk dobták el, szórták el maguktól s kapaszkodót keresve így vigasztalgatták egymást a rontó álom közepette:
- Nem baj, ha ti nem akartátok észrevenni értékes gyümölcseinket, akkor nem lesznek többé.
Nem is érdemlitek meg! Az emberek meg majd csak találnak máshol illatos füveket vidámító italukba. Mi pedig lehajló ágakat növesztünk ezentúl, mind a füzek s ezután ma mi vigyázunk a csillagvirágokra. És majd minket fog a legeslegtovább simogatni a napsugár!
|
A nyárfák csillogó levelei megfakultak a gonosz álom alatt, sudár derekuk meghajolt s leveleik dideregve rezegtek s ezt mondták:
- Mi vagyunk a legszebbek, ifjak, csillogók, táncolunk minden szélben s mégse akar csak minket észrevenni a napsugár? Pedig a tó tükrében is mi vagyunk a legszebbek, még a holdfényt is mi ringatjuk el minden éjjelen... Mért tudnának többet, mitől volnának jobbak ezek a vén fenyők minálunk? Ez így nem igazságos, menjünk el innen, magasodjunk más, új utak mentén...akkor majd megtalál csak minket és egyedül nekünk fog ragyogni a napsugár!
A vén fenyőket is lenyomta a gonosz álom. Elhallgattak. Nem susogtak többé meséket az öröklétről s nem ölelték tűleveleik közé a hajnali harmatcseppeket. Elfeledték a ragyogást s csak sóhajtoztak, hogy talán jobb lenne mégis fűzfának, borókának, tölgynek vagy nyárfának lenni, elmúlni együtt az ősszel....akkor nem kéne tűrni az ordas tél minden kegyetlenségét, nem kéne ringatni a reménységet még akkor is, ha fáj...
Napisten járta a maga útját ezen a csöndbehajló őszi délelőttön s legédesebb sugaraival odafordult a varázserdő felé, hogy kedves fáit simogatóan szívére ölelje. Forró érintéssel szállt volna a kristályvizű tó tükrére, hogy egysyerre, egyölelésbe foghassa mindannyiukat, de kristályvizű tó helyett csak csorbult cserépdarabokat látott a fűben s azok elnyelték, nem tükrözték már vissza fényét... Nem volt ott már a varázserdő sem, csak néhány magányos fa állt még ott szétszórva egy elsárgult mezőn....
De ő tudta, hogy ezt csak a gonosz, rontó álom vetítit elébe s az IGAZ VALÓSÁG MÁS.
És őriző sugarával megkereste az Álmodót, akin még sose fogtak ki eddig a gonosz álmok.
- Menj – mondta neki – menj és ébreszd fel őket, menj és meséld el nekik, hogy volt egyszer egy varázserdő...Menj, oszlasd el szíveikről a gonosz, rontó álmot, hogy kinyissák újra a szemüket és LÁSSÁK: ŐK MIND FONTOSAK SZÁMOMRA, mindenikük a maga szépségétől szép és értékes. Menj és meséld el nekik: egyenként is vigyázok rájuk, de számomra az a legnagyobb öröm, ha EGYÜTT, egyszerre ölelhetem őket, amikor szépségük együtt ragyog a kristályvizű tó tükrében...
Menj és meséld el nekik: ÉN MINDANNYIUKAT SZERETEM....
Az Álmodó itt lépked most az úton s fölszedegeti a fűből a cserépdarabokat. Szavakká lesznek a kezében, mesévé a szívében...
NEKED IS MONDJA: Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy varázserdő......
|
Kedveseim! Ezt a meset epp egy hete irtam. Remelem, meg nem vesztette el mondanivalojanak aktualitasat... Sok szeretettel adom Nektek. Hogy mert epp a zanzaba tettem, pedig nem is zanza? Hat...talan azert, mert ez a kis iras az, aminek eppen az aktualis olvaso akarja tekinteni...lehet mese, lehet egy uzenet, lehet emlekeztetoje annak, hogy miert is vagyunk itt...es lehet egy picit csipkelodes is...ki ahogy gondolja. Vigyazzatok egymasra! TTO Dodika |
Andal, már megint sikerült egy lélekmelengetőt írnod, Köszönjük! |
KÖSZÖNÖM ANDALKA :D
Ma az első MOSOLYOM A TIÉD :D
TTÖ |
[267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
| |
|
|
|
Király L. Norbi blogja |
|
2014.06.02. 13:10
2014.05.07. 22:17
| |
|
Koncertek, egyéb események |
|
2024. November
H | K | S | C | P | S | V | 28 | 29 | 30 | 31 | 01 | 02 | 03 | 04 | 05 | 06 | 07 | 08 | 09 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 01 |
|
| | |
|
Az oldal támogatói |
|
Legújabb kreditfeltöltő Támogatóink:
Seneva
Desiree
Nyerges
Akela
VargánéZsuzsa
Nene
Zsóka
Tubimami
Újabb kreditfeltöltő Támogatóink:
Silu, Nyerges, Rafael
Rya, Seneva, VargánéZsuzsa
Cserzsóka51, Vandavivi, Timi76
Szelen, LadyDiana, TNori89
Bogi, Anikó, Desiree
Margaréta, Tubimami, Andal
Dondenene, Tubibabi, BZsuzsi
Tücsike
Korábbi Támogatóink:
Csillag, Stella, Makifej
Niki1215, Marcsi65, Baranyfelhobodorito
Telaviv, Varganezsuzsa, Nyerges
NETboszi, Silu, Akela51
Timi76, EzjuLájkit, Seneva
Rannien, Rocknagyi70, Nebraska
Emy
| |
|
|