Élménybeszámolók a koncertekről, dedikálásokról, Norbival való találkozásokról - szubjektív szemmel, és objektív videókkal
ARCHÍVÁLÁS ALATT
(rövidebb időszakokra osztva külön oldalakra mentjük)
Drágák! Tartoztam még nektek egy marosi koncert beszámolóval. Ma úgyis Norbull-nap volt, akkor legyen reggeltől estig az, így döntöttem, megírtam, sok sok szeretettel, Nektek:
Marosvásárhelyi koncert – beszámoló 1.rész
Szétbuliztam magam apró cafatokra Marosvásárhelyen. Március 3.-án. Agysejtjeim még regenerálódás alatt voltak, mikor lesztoriztam mindezt a csettfalon. Köszi mindenkinek, akik kimentette, így most meg tudom írni. Maros nem volt annyira eseménydús, mint Sepsiszentgyörgy, de azért....(Közbe zárójel: BARACKAAAA!!! CSÚCS A szentgyörgyi VIDEÓ!!!! Málnásztam rajta egyet...Fini volt.... Zsóka, Andal megatöbbiek: Zanzabanzáj brutális, könnyeim potyogtak a nevetéstől. Gyógyultam egyet) .
Közönségtalálkozóval kezdődött, ami inkább közönségrallynak mint talinak volt nevezhető -mindkét részről. Az infót, hogy ilyen is lesz, nagynénémtől gyűjtöttem be. Mivel ő kicsit szétszórt egyéniség, elirányitott a Mures Mallba 3 órára. Az ő lakásától a Mures Mall 4o perc gyalog, a Mures Malltol a Kombinát kb.2o perc busszal. Na ez kell, hogy megértsétek a sztorit. Én persze otthon előző nap unokatesómtól gyorstalpalóba részesültem digitális fényképezőgépileg. A srác feltöltötte a gépet, bemutatta: van rajta 3 gomb. Itt kapcsolod be, ezzel fényképez, itt nyomod meg,ezzel videózik. Jó. 2x ismétlés, reggel isindulás előtt, gép megy minden rózsaszin. Délbe 2 fele öltözés, legurulok a hegyen, be Mures Mall veszek egy halványkék alapszínű és hóvirággal díszített ajándékzacsit (tekintettel friss, üde és kívánatos illatára, mellyel szájamízét határozottan pozitív irányban tette emlékezetessé) , bele piros boritékba vers, levél és csujjogatók,hogy majd itt is adjak ajándékot. Persze G Portálos tábla, fényképezőgép a tarisznyában. Na, leérek a Mures mallba, persze az egy nagy nagy üzlet millió emelettel, kérdezősködök a taliról, sehol semmi, mindenki vonogatja vállát. Teló elő, felhivom a nénikém pontosításokér. Erre kiderül, hogy nem Mures Mall, hanem Promenada Mall, nénikém szerint ez is mall, az is mall, csakhogy a Promenada a Kombinátnál van az Auchon mellett, és három óra lesz tiz perc múlva. Na, ekkor kezdtem sejteni, hogy ez nem az én napom lesz. Egy megállót lerohantam gyalog az úton, utána szerencsére jött egy kisbusz. Én fel. Még 3 csaj ott telekonferenciázik éppen, hallom: "Igen, igen, itt vannak, már hozták őket, be vannak ülve egy üvegfal mögé, most kajálnak, Norbit már láttuk, siessetek"
Na, leérünk a megfelelő Mallhoz. 3 kiscsaj tempó elöl, telefonos irányítással, én tempó utánuk, irány, ahova ők. Rallyztunk, mint Crazy Hors-ok a rodeón. Bezuhanunk egy ajtón, csajok végig az üzleten, én utánuk, egyik végétől a másikig. Egyik kiscsaj magára ébred:„Te, itt valami nem stimmel, nem itt van. „ Telón infó, kiscsajok+én hátraarc, rally vissza az egész üzleten. Kiszolgálók forogtak utánunk, mint ringlispíl. (Körhinta) Be egy másik ajtón. Na az volt a Promenada mall. Ott is rally végig, eljutunk a tett színhelyére.Ami így nézett ki: Norbiék a sajtóval és a protekciósokkal egy akváriumban üldögéltek, üvegfal mögött. Mindkét ajtóba rengeteg feketeruhás. Kb.5oo,de az is lehet, h ezer ember kinn. Üvegkalickától pár m.re egy miniatűr pódium, két pamlaggal, hangszórókkal. A nép között 3 éves gyerektől nagymamákig mindenki. Sűrű „Norbi ,Norbi, Norbi,!!!” ájulkodásokba a kistinik. Vigyorogva, mint a birsalma. Na jó, gondolom magamba, hát itt esélyem nincs. Ezt nem nekem találták ki.Kispódium körül annyi ember odazsúfolódva, hogy szalmaszálat nem lehetne közéjük dugni, nemhogy az én százkilóimat. Na, gondoltam magamba, nem baj, ha nem is lesz közös fotóm, legalább messziről csinálok egy pár képet a Portának.
Egyszercsak hozzák kifele az X-ket, kísérik fel a pódiumraHát egy másodperc alatt totálkáosz lett, a pódiumot kb. 10 koncentrikus körben körbefogta a nép. Mindenki gyúródott, visított, aki lennt volt, az kerülte a szinpadot a kedvenc felé és lobogtatta a papírokat, pólókat, sapkákat aláírásért. Igaz, hogy hátul volt két lépcső is és előttük 5 km.s sor, amiből a feketeruhások kettesével engedtek fel emberkéket a sztárokhoz. De közben ők is mentek körbe a pódium szélén és nyújtogatták a kezüket a cetlikért. Norbi megállt az egyik hangszórónál, igyekezett lentről felhalászni minél több cetlit, egyik kezivel aláirt, közbe tartotta a félarcát egy -egy fotóra. Totál őrűlet. Aki feljutott a sorból, az tépázta őket hátulról fényképért. Ők meg mentek körbe és próbáltak minél több emberkének aláírni.
Közbe én fényképezőgépet elékotorász, gomb lenyom, gép ló..fsz, kiirja hogy reload battery vagy valami ilyesmit. Basszus, egy annyit tudok angol, hogy ez az elem. Na hátraarc az üzletbe, kis újsagaruda, maradék lejek összekotorászása, kérek két elemet. Megkérem az eladónénit, legyenszives rakja be az elemeket a gépbe, mert én már nem látom a pluszt meg a mínuszt az idegtől. Elemek be, gép bekapcs, ló..fsz a köbön, gép kíirja hogy .”Card mittudoménmicsoda do you want format this card yes no?” Én agyam egyik sarkába felbukkan Silu, akihez távoli fohászokat intézek, hogy kütyülje visssza távráolvasással ezt a vackat. Nem megy. Felöltöm legcsábosabb hülyegyerek vigyorom és odafordulok egy vadidegen pasihoz, akinél szintén van gép, hogy: „Elnézést, én ehhez sajnos nemértek, tessék mondani, mit nyomjak meg a Yest vagy a Not?” pasi közli, hogy ha yest nyomok, letörölődik minden a kártyáról. Na , b.meg, gyorsan kikapcsolom a gépet. Az unokatesómé és ha elromlott...fúú, kivagyok. (És még másnap hogy kivoltam, mikor unokatesóm bájos mosollyal közölte, hogy: „Á, akármit megnyomhattál volna, nem volt semmi a kártyán....” ) És hogy még miket gondoltam közbe, azt most itt nem óhajtom felsorolni, de a legenyhébb az volt, hogy: "A dög verje le ezt a rohadt elektronikát!" Na, utána vettem egy pár mélylevegőt és azt mondtam magamba: Nekem Sepsin megvolt minden,Maros az csak hab a tortán, ne akarjak má hóvirágcsokrot meg málnalekváros piritóst is melléje, hadd érvényesüljenek mások is.Úgyhogy szépen lenyugodtam és messziről néztem, a „közönségrallyt”.
Norbi mindenkinek nagyon kedvesen mosolygott és nem tudtam, hogy most sajnáljam – mert ezt a dzsumbujt kibírni úgy, hogy a századiknak is mosolyogsz, nem semmi - vagy legyek büszke, hogy milyen profin csinálja.De a végén inkább rettenetesen meghatódtam, mert egy adott pillanatban úgy állt ott a hangszóró mellett, hogy legalább tiz-tizenöt pici gyerek volt körülötte, alig értek a derekáig, nem sikitós csajok, hanem 5-6-8 évesek és azok a kisgyerekek csupamosoly ragyogó arccal vették körül és meg-megsimogatták, hogy el birják hinni, hogy nem álmodnak, ő meg csak írta írta nekik az autogrammokat, két kézzel adta nekik az örömöt és az arca....hát ezt nem tudom nektek elmondani...gyűltek a könnyek a torkomban....
Aztán ennek az egész rallyautogrammozásnak nagyon hamar vége lett, ők összeálltak egybogba és a feketeruhások vitték őket ki a tömegből, mint a golyó. Sokan maradtak csalódottan is, mert nem kaptak aláírást, de rengeteg embernek megvolt az öröme is.Hát szerintem ez rosszulszervezett dolog volt: most láttam csak, hogy Sepsin emberi körülmények között, normálisan lehetett velük szóbaállni, Maroson megcsak körbegyúródtak az emberek, mint a csürkék a futószalagon... Na mindegy, azért a kisgyerekes jelenetért megérte az egész. Az a kép rögtön elfeledtette velem fényképezés hiánya miatti dühöt is . Ezt a kisgyerekes jelenetet nagyon elteszem magamnak idebe. Talán még sokkal jobban, mint pajzánmacit. És egyszer megirom. Nincs róla fénykép, de meg fogom irni. A lelkem nagyon lefotózta......
Hazamentem, szerencsére nagynéném is és kicserélte a kártyát a gépbe egy másikra. Teló a páromnak, jöjjön a cuccomért és indulás koncertre. Hát akkor láttam meg, hogy Maros nem Sepsi. Kb. egy órával kezdés előtt értem oda. Sportcsarnok, ami kb.2x akkora mint a sepsii, fullig tele emberrel. Folyosón,széken, korláton, mindenhol!!! Küzdőtér 3/4ig. Na basszus, itt nem lesz első sor! De azért megpróbálom...kabát le, táska nyakba, kabát táska fülire, gép nyakba, féloldalas eléfele pofátlankodás tömeg közt. Na, kb.4. sorig sikerült elétolatni, nem teljesen középre, de azért rendesen a sűrűjibe. Amíg vártam a kezdést, körülöttem kb.1o ember Norbizott. Mind pozitivan. Na, ettől máris jókedvem lett.Itt szerencsére nem volt előzenekar - szerintem simán kinyírtuk vóna -, csak felkonferálás. Mindenki figyi, mert jön egy nagyon jó: szóval bemondó be, üdv, stb, szponzorok, miegymás, utána bejelentette, hogy kinn még vannak 15oo-an, mert MÁRNEMFÉRTEKBE!!!. Másodikra azt mondja: „Kérek egy nagy sikitást az X faktor sztárjainak!” Nép sikít. Bemondó: „Na, emberek, csak ennyi, Sepsiszentgyörgyön 3ooo ember háromekkorát bírt meg! Itt meg vagy 5000en vagyunk!” Húúú, akkora májam lett...Utána felkért bennünket: „ Tehát akkor egy nagy sikítás az X faktor sztárjainak!”..Nép sikít. „És akkor most KÜLÖN EGYET A KIRÁLY L .NORBINAK! !!!” És üvöltött 5ooo ember!!!!! Gyerekek! Azt az érzést! Hát azt érezni kellett vóna! Oltári vót! Esküszöm, lehetett érezni a HANGOT, ahogy összeáll, földuvad a csarnok tetejibe és szétverődik! Turbó lökéshullám volt! (És még utána jópárszor, amíg énekelt, meg az Örökké tart- hát az is, mikor annyian énekeltük vele , csodálatos volt!)
Utána meg elkezdődött a koncert. . Én kb. a 4. sorba csendesen állingálltam és csak azért nem hullottam még össze a fáradságtól, mert nem volt hely. Persze tudtam, hogy mikor jön Norbi, addig csak csendbe lengedeztem.És ahogy a tömeg mégiscsak megmegmozdult erre arra, apránként cseleztem magam előre. Milliméterenként! De mire jött Norbi, már a 2. sorba voltam. Gportálos tábla egyik kezembe, fényképezőgép a másikba. És akkor megint eszembejutott a Silu megakik videóznak a portálnak és határozottan kalapot emelek előttük! Egy ilyen dzsumbujba nem szökni, hanem fényképezőgéppel, videóval célozni bulizás helyett...Na ez nekem nem ment. Egyrészt mert a sötétbe a franc látta azt a sok hülye gombot, hogymelyik a fénykép és melyik a videó, a löködésbe még egyéb kütyüket is összenyomogattam, úgyhogy no video, össz. vagy 2-3 távoli fényképet összehoztam. De mindegy, úgyis tesznek majd fel a profi emberek mindenfele.Viszont ha nem csalódom, Norbi a Portálos táblát mégiscsak kiszúrta, mert az All summer long végén naagyon odanézett és mosolygott és arrafele mutatott a kezével. Na itt Maroson is megcsinálta a showt rendesen. Volt cigánykerék, vízköpő, risza és totál megőrülés. És persze itt is volt polóledobás meg nadrágszíjtánc - jó közelből, megint fix szembe volt fordulva velem, úgyogy megvolt az élmény rendesen!. És persze volt egy pluszpoén: Amikor levette a nadrágszíjjat, utána felbogozta a nyakába, mint egy nyakkendőt, térdrehullt és vigyorogva megkérdezte tőlünk: „Na, KI AKAR ENGEMPÓRÁZON VEZETNI?” És utána kacsintott és intette az ujjával, hogy Nem, nem... nem esztek ti abból! Húúúú, annyira drága volt! És mindezt meztelen fölsőtesttel, egy szál nadrágszijjal a nyakában! Térdrehullva!!! Dőlt a nép! Én is! És utána még volt "képe" azt megkérdezni: „Ki akar egy puszit?” Persze ezren jelentkeztünk. Akkor leszökött a színpadról – de pont a másik oldalon, nem ott, ahol én álltam - és lepuszilt egy csajt a sötétbe, miközbe tiz kamera filmezte, aztán vissza a szinpadra és azt mondta: „Na, ez is megvolt!” Persze volt Tankcsapda és együtténekelés is, meg itt is felvett minket telóra. Szóval jó volt, nagyon! Szétbuliztam magam apró cafatokra.....
De miután Norbi lejárt, már lassan érezni kezdtem, hogy nem élem túl, ha nem mászok ki a dzsumbujból valahova a széle felé középről. Hát kiaraszoltam, de csak egy kortynyival több levegő volt, embersűrűség ugyanannyi.
Aztán a végén bántam, hogy kijöttem, mert a közös dalnál - Azért vannak a jóbarátok - úgy véltem látni messziről, mintha Norbi kereste volna a Portál táblát, legalábbis nézett oda sokat, ahol először álltam.
Koncert vége felé felfedeztem egy újságíro ismerőst, aki fotózott, leszólítottam és pózoltam egyet neki a koronás pólómmal meg a portáltáblával, utána meg pofátlanul megkérdeztem, h. nem-e tud bevinni Norbihoz az öltözőbe. Nem tudott. Na, utána feketeruhás bácsit megkértem, hogy hátsó ajtó fele engedjen ki (Kriminálisan megjátszva, hogy már esek össze és nem tudom megvárni, amig a tömeg kivonul.) MERT ARRA VÓT AZ ÖLTÖZŐ!Kimentem a folyosóig. Tele volt szigorú bácsikkal. Légy sekisebe,nemhogy ember. Bevetettem a „Vigyen be egy üzenetet a Norbinak” cselt. Nem működött. Na, ott tipródtunk vagy 2oan a folyósón és lestük őket. Utána feketeruhások kitoloncoltak az útra.Ennek majdnem fél tüdőgyulladás lett a vége, de torokgyulladás tuti. Mert a nagy izgalomba, hogy most odaadom-e legalább a verset neki vagy legalább integetek egy puszikát búcsúzóul, persze hogy ott sertepertéltem félórát az utcán kabát, meg sapka meg sál nélkül...egy pólóba meg kockásingbe, leizzadva. Aztán persze semmi se lett, mert a népet kinyomták az ajtó elé, a kisbuszt odahozták egész az ajtó tövibe, ők meg a folyosóról szöktek egyenesen a buszba. Én meg mire megkerültem a buszt és odanyomtam a portálos táblát az ablaknak, hát pont nem fértem teljesen a látókörébe Norbinak és hiába ütöttem az ablakot, még azér se nézett oda. Hát meg tudom érteni, szerintem már nagyon kilehettek abba az órába, pedig csak azért szerettem volna, ha odanéz, hogy lássa, hogy végig ott voltam, nem mentem el hamarabb. De nem látott ,én meg csak a tüsi sérója tetejit és el is húzott a busz. Na, én ezután vettem fel a kabátom. De még mindig 1órát álltam az úton ,várva páromat, aki jött utánam, hogy vigyen haza.Azért kellett megvárjam, mert közbe még a telóm is lemerült. Úgyhogy ezidő alatt úgy megfáztam...ugatok, mint egy falka eb. Na, hazaértünk aztán. És még fölraktam kicsit a Cd-t is vacsi közbe... Párom elkönyvelte, hogy agyam elvan. Mármint szállva.Reggel minden pici porcikám és eresztékem izomlázas volt. Koncertkómába és meghűlésbe ébredtem. De gond egy szál se, ma bemondta az M2be valaki, hogy átléptünk az Uranusba és mivel ez egy pörgős bolygó, 8 évig kell pörögni. Hát én megkezdtem. Rendesen...! Miközben próbáltam fölcibálászgatni fekvésből ülő, ülésből álló helyzetbe megreccsent egyéniségem, azt mondja a Gaga rádió: „Az X Faktorosok még ittvannak a városban, talán épp most reggeliznek, kívánjunk nekik jó étvágyat! „És utána berakták Zorántól, hogy "A szerelemnek múlnia kell...." Huhuuu, azt hittem, rögtön kinyúlok... Hát, ha pár körmondatban kéne összefoglaljam a vásárhelyi bulit, akkor ez számomra a következő lenne:1. Zúzás a köbön, szétbuliztam magam apró cafatokra!!!!! 2. Minden elektronikus kütyü akkor romlik el, amikor nemkéne, franc belé! És: 3." Egész éjjel gyantáztam egy rányinál, mégis a komám hegedálta meg!" (Rányi=fehérnép, gyantáz=muzsikálási akciót előkészítendő, bekenegeti a hegedűvonót, a többi gondolom világos). És azt mondom, fantasztikusan megérte, hogy leutaztam Marosra, hogy ott is meghallgassam! Aki nem hiszi, próbálja ki! (Lehetőleg egymás után kétszer, mert gazdagabb az élmény! ) Csók, puszi és ölelés mindenkinek!
akik minket konkrétan nem nagyon érdekeltek... de pár ember utánnuk ment... lefotózkodtak, és el is mentek. szoval kevesebben maradtunk... váártunk, és vártunk... aztán kijött egy SBS, hogy már nincs itt senki... ennek ellenére mink ott áltunk tovább :D de aztán kijött egy szervező is, aki ugyanezt közölte velünk... de nem nagyon hittünk senkinek. így átnéztük a parkolóban levő kocsikat... és márt egy magyar jelzésű sem volt ott... így hát... a végére 7en maradtunk ott... és ha már nem is VELE (velük) fotózkodtunk... úgy döntöttunk hogy csinálunk egy csoport képet :) elég jó lett, bár egy NORBIsnak jobban örültem volna... ezután elindultunk haza... :/ Nagyon bevoltam pörögve :) gondolom. nem meglepetés, hogy nem mostam kezet... és úgy aludtam, hogy az arcomon volt a bal kezem ( a "puszis" kéz)... whoa :) Csodás élmény volt... és reméllem. hogy ezt min. egyszer mindenki átéli! és... nagyon szépen KÖSZÖNÖM NEKTEK, hogy van kivel megosztanom! :) :-*
Elsősorban... nagyon sajnálom azt, ami történt... de hidjétek el... nem Rajta múlt, hogy marad-e vagy sem...
Más részt, szeretnék elnézést kérni, mivel a CHAT-re össze vissza írtam a beszámolót, mivel annyira izgatott voltam még mindíg... Mostanára már picit lenyugodtam, és újbol neki látok, abban a reményben, hogy már semmit sem hagyok ki :)
Na szoval, csak itt, csak most... csakis kizárólag Nektek!:)
2011, március 9. (18:00 kapunyitás, 19:00 kezdet)
Körülbelül 15:00-kor indulhattunk el ithonról (Ekecs) Érsekújvárba, ami cca. 40 km Ekecstől. Sikeresen beértünk a városba, cca. 16:00 kor, na és akkor most irány a csarnok keresése, amit körülbelül 10 perc alatt megis találtunk... Leparkoltunk, sehol senki... Körbe mentünk a csarnoknál... A főbejárat tök "üres" volt, sehol senki... az ajtó is csukva volt. Úgyhogy, rögtön mentünk is a hátsó bejárathoz, ami szerencsére nyitva volt... Bementünk, és a színpad mögött találtuk magunkat... Rengeteg emberke ott futkosott, szervezkedett... Az "elő-előadók" már próbáltak, mi meg csak ott áltunk... Egyszer csak jött arra egy "értelmesebben kinézetű" pasika... Csak ránk nézett, és ment tovább... Utánna szóltam "Legyenszives, a nezőknek hol lesz a főbejárat?" Erre annyit mondott hogy "Ott", és mutatott a másik bejárat felé (főbejárat felé), és ment is tovább... De aztán megált, úgy vissza lépett és kérdi "Maguk nézők?" ... "Igen"... Megkért minket, hogy menjünk ki a csarnokbol, mivel még próbálnak, úgyhogy a csarnokon keresztül bementünk egy kis kávézóba, ami a csarnok része volt, és egyrészt a főbejárat volt a kávézó bejárata is... Úgyhogy...ossze nyomtuk a pici fejecskéinket, és arra jöttünk rá, hogy lényegében két órával a kapunyitás előtt már bent vagyunk :) Egyszer csak valaki bejött... Vastag Tomi... utánna Veca... És nekem meg nagyon, nagyon kellet pisilni.... de nem mertem elmenni, mer féltem hogy NORBI majd épp akkor fog jönni.... de mivel kb. 15 perc után a húgyhójagom kezdett "csurig" lenni.... nem volt más választásom... Siettem... nagyon nagyon... rekord időben pisiltem... :D a wc-zés után vissza ültem a kávézóba, egyszer csak észre vettük, hogy valaki énekel a színpadon. Bekukkantottunk a csarnokba, és Veca próbált... Mondom de kár... Úgyhogy vissza is ültünk, és tovább reménykedtünk, hogy NORBI is megérkezik... Aztán... mondom, azt a kurv@... Képzelődöm????! már itt is az Ő hangját hallom? Oda nézek a színpad felé... és a Drága próbált... WAO... gonodlom nem kell leírnom mit éreztem amikor megláttam :) de aztán hamar lement.... :( és Dorba probalt utánna....
Lassan, de biztosan kint is kezdett gyülekezni a nép, és nagyon közelgett a 18:00-is... A kávézót és a csarnokot egy eltolható üveg ajtó választotta el. Úgyhogy, kb. 17:30 kor már oda áltunk az üveg ajtó elé... és jól is tettük, mer kb. 10-15 percre rá, már beengedték a kint várakozó rajongókat, de csak az uvegajtójig... ééééééss vééégre.... 18:00 lett... és a biztonsági őr ránk nézett, és mondja "Mehettek".... gyerekek... ojan sprintet lenyomtam a színpadig... hogy az Őr fetrengett a nevetéstől :D A színpad nagyon hasonlo volt ahhoz, ami Romániában is volt, volt ojan "kifutója"... természetesen én ott áltam az első sorban, középpen :) Az elő-előadók kb. 18:50 körül kezdhették a műsort... a Romeo&Juliabol adtak elő részeket, ijen rock-opera féleség volt... Ez 20 percig tartott.... :/
Na... de aztáááán kezdődött a műsor :)
Először Tomi lépett a színpadra, és bejelentette, hogy Csaba nem jön, mivel beteg, és ezután levetítettek egy videót, amiben Csaba kért elnézést, hogy nem lehet itt... stb. stb... Ezután Nikolas jött... 2 számot énekelt... Őt követte Veca, aki szintén 2 számot adott elő... Jött Tomi... 2 szám dettó..... ÉEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEESSSSSSSSSSS..... utááááána.... a DRÁGA EGETTLEN PÓTOLHATATLAN NORBI :) eszméletlen volt... viszont. alig alig akart teljesen a színpad szélére jönni.... nagyon figyeltem, mikor lenne a legjobb alkalom oda dobni neki az AC/DC-s kalapot és a levelet... a második szám után úgy éreztem, na most itt a lehetőség.. éppen hajolt meg, oda dobtam, de sötét lett a színpadon, ő elment, és nem vette észre :( abban a pillanatban kb. ojan csalódott voltam, mint még soha... :( De hááálaiistennek´ az egész műsor alatt a kordon és a színpad között "közlekedett" 2 fotós... az egyikre rákiáltottam, és megkértem, hogy adja vissza a cuccot.. nagyon rendes volt, és vissza adta :) Norbit Fanny és Dorka követte.... utánnunk pedig Tomi jött, aki az egész koncertet ott előttünk nyomta... állandóan ott ált, majd´ leesett már... és jött a "pocsojába léptem" szám... amit imádok amúgy is... és jött egy része a számnak, ahol csak zene van... erre Tomi elkezd beszélni a mikrofonba.. " töbnyire úgy szokott lenni, hogy a lányok táncoltassák meg a fiúkat, de most fordítva lesz".... és rám nézett, oda nyújtotta a kezét, és megpörgetett :)) Nem tagadom, nagyon jól esett... nagyon szép szeme van :) a "keringőm" után megköszönte, és tovább énekelt :) utánna Veca jött újból.... ééééés Őt követte..... A DRÁAAAGA..... :) jött a szoveg, hogy most ojan szám kovetkezik, ami alatt sírhatunk egymás válán... felkiáltottam " csakiiis a tiéééden"... erre rám nézett, és mondta hogy "okééé" :))) ezt követően megmutatta a "nehéz" koreográfiát :))) természetesen, a mikrofon tartóval lenyomott egy nagyon komoj táncot... és hát a tánc után az álványt "elhejezte" a földre... természetesen a szám végén szerette volna a mikrofont a helyére tenni... de nem sikerült neki, és mondta " hogy sajnos elment az álvány lába..." :D ééés.... véééégre.... közelebb jött.... és oda dobtam a CUCCOT... rám nézett.... a levelet félre dobta a kalapbol... és a kalapot felvette, és énekelt benne... na ott végem volt.. legalábbis azt hittem , hogy ennél jobb már nem lesz.... na de ezt majd később.... Na szóval, kb. a szám feléig rajta volt a kalap, aztán ledobta. Ezután jött a "köpős" jelenet :) és azt követte a "you can leave your ...." wao.... őrületes volt... az ővig jutott, és ahogyan ott húszkálta a lába között... waaaauuuu :D a szám után... oda jött előre... kinyújtotta a kezét... és... valahogy... de épp az enyémet megpuszilta... ohh.... na... itt már olvadtam... végem volt... game over... Wuuuuaaah..... ezután lement a színpadrol, de a kalap és a levél a színpadon maradt, de valami szervező felfutott, és utánna vitte... ezután már csak Nikolas jött... gondoltam hogy szegénykém sietett Pestere, és hogy most láttam utoljára... De miután Nikolas végzett, felhívta a "maradék" énekest a színpadra... Hívta Fannyt, Vecát... Dorkát... ééééés NOOOORBIIIIT, akinek ott lógott a nyakában a kalap.. elmondhatalanul éreztem magam... csodás volt :) elköszöntek, meghajoltam és elmentek... volt rengeteg "vissza vissza", de senki nem jött... siettunk kifele... gyorsan fel a kabátokat, és futás a hátsó kijárathoz... oda mentünk, kb. 15-20 an lehettünk ott... egyszer csak kijött Fanny és Dorka... akik minket konkrétan nem nagyon érdeke
Spongyababa, ez nem gáz, hanem mérhetetlen fájdalom, és nem azért mert elmaradt egy koncert, hanem mert valami nem lett rendesen kommunikálva. Így aztán mind két fél, ill. ha a helyet is beleszámolom mind hárman ?sérültünk?
Bseven koncertbeszámoló (Vicces-már ammennyire tudok az lenni)
˝ 10-kor volt a találkozó a szórakozóhely előtt. Seneva és Silu-mint mindig az első volt.Utánam érkezett Pubi fütyörészve át az útkereszteződésen. Pupu és Dia ill. egy ismerőse-egy fiú-szinte egyszerre. Próbáltuk őt nicknév alapján be azonosítani, de kiderült ő nem portálos csak kíváncsi Norbira. Ez is egy szempont! Aztán mint távolban egy fehér vitorla megláttuk Cilikét, eltévesztette a sarkot. Még szerencse, hogy a VI. kerületben vagyunk nem a VIII.-ban.Nem budapestiek kedvéért a VIII. kerületben van az un. Türelmi zóna, sarkain az éjszakai pillangókkal vagy inkább káposztalepkékkel. (és ez még így is a káposzta lepkére sértő).Szelen és Metaxa együtt. Metaxának taknya-nyála-micsoda áldozat vállalás a későbbieket tekintve!
Miután együtt lettünk, megterítettünk. Kielégítettük szükségleteinket a közeli büféből (hamburger), közértből (sör,bor,pálinka) és műintézményben (folyó ügyek intézése).Ez persze nem tetszett a célállomás biztijeinek, és ahelyett hogy beengedtek volna, arrébb tereltek minket. Bajban voltunk mert ott meg a troli megálló volt, és ugye a dohányzás….
Már elmúlt 10 mikor végre beinvitáltak minket- az akkor még egyáltalán nem gyanúsan üres- helyre.Lecuccoltunk az asztalunkhoz, követeltük az első 100 vendégnek járó 100 forintos korsó sört, az egyet fizet kettőt kap Cuba Libre koktélt és más egyebeket. Érdeklődtünk a színpadhoz futás lehetőségeiről.
Telt múlt az idő, és előjött belőlünk a táncolhatnék. DJ sehol. Silu feltette a költőit: Intézkedjek? Azt az ígéretet kaptuk, hogy hamarosan munkába áll! Így is lett, mi meg felálltunk táncrendbe, kihasználtuk az összes színpadot és parkettet. Közben gyanakodni kezdtünk, hogy nem csak a parketten, de az asztaloknál sem gyűlnek.
Éjfél után megérkezett Norbi, mi próbáltuk az állóvizet felkavarni, kevés sikerrel.
A szervezővel átszáguldottak a helyen és eltűntek a férfi vécében. Mi izzítottuk a műszaki és kommunikációs szerkezeteket. Metaxa vállalta a videózást, hogy Silu végre tombolhasson. Hamarosan előkerültek, és ahogy Norbi jött, úgy ment. A döbbenet és szomorúság kiült az arcunkra. Tanakodni kezdtünk. A szervező odajött magyarázkodni, de sajnos egy szavát sem hallottam.
Bewyke, pár órával később Budapest Bseven. Miután nem találom a szavakat, más tollával ékeskedem:
Bereményi Géza: A vendég
Ahogy egy születésnap a tortát fogják, s átvágják,
épp úgy vágtál át,
ahogy egy születésnap a gyertyákat mind elfújják,
vígan elfújják,
épp úgy oltottad el bennem,
épp úgy oltottad el bennem,
épp úgy oltottad el bennem,
ami égett, hogy a fénynek vége legyen.
Ahogy egy születésnap után távoznak vendégek,
s hagynak emléket,
ugyanúgy mentél te el, és utánad most úgy nézek,
mintha kérnélek,
kérnék távozó vendéget,
kérnék távozó vendéget,
kérnék távozó vendéget:
jaj, te vendég, ne menj még, mert magam leszek!
Ahogy egy születésnap után fáradtan, kábultan,
mint egy álomban
az ember maga marad, én úgy álltam, s azt gondoltam
csak úgy váratlan:
azért mégis ez ünnep volt,
azért mégis ez ünnep volt,
azért mégis ez ünnep volt,
gyertyák, fények, vendégek, s most magam leszek.
Szia Te drága egyettlen! :)
Az, amit ma leműveltél Újvárban... WAO.... imádlak !:)
Reméllem, hogy sikerült elég "olvashatóan" írnom a levelet, és hogy tetszett a kalap!:)
Nem szeretném itt nagyon kiírni magam... a Lényeg a levélben van :)
Koszonok mindent... komojan... reméllem majd egy nap legalább egy részét majd vissza tudom mindannak ...adni, amit te adsz nap-mint nap :)
ImÁDLAK! :)
:-*
Élmény olvasgatni a koncertbeszámolóitokat!!!!!!Csoda ,ha minden reggel itt kezdem a napot a portál olvasással?? Mindjárt jobb kedvre derül tőle az ember lánya.Igazi feltöltődés!!!
Drága Kapitány! Nézd el nekem, hogy a beszámolóm sokpárszavas. De mivel képet, videót nem tudok, mesélnem kellett. És mindenkinek, még egyszer, KÖSZÖNÖM!
Olyan közel volt, elolvashattam volna a Birmingam Jailt ,és mikor a nadrágszijjas jelenetet csinálta, féloldalt fordult a közönségnek, de velem fix szembe volt. Ott húzta át a nadrágszijjat a lába között prim planban fél méterre velem szembefordulva!!!!! Esküszöm, direktbe vihettek volna a dilibe a gyönyörtől ! Eszméletlen volt! Annyira tudja csinálni!
Ezután meghajolt, s én összeszedtem minden bátorságom és supp! a kis plüssmacit feldobtam a szinpadra. Picit terpeszbe volt a lába és a maci fix a két cipöje között landolt! Nem is tudom, hogy tudtam igy becélozni abban az állapotban. És felvette és lepuszilta a kicsimacit! És utána...én azt hittem, hogy rosszul látok - de utólag megnéztem – és nem is egyszer – videón ----------------------------------------------------------------(nézzétek meg ti is, fennt van a fbn, erdélyi rajongói oldalon by Baracka, sepsiszentgyörgyi koncert, 3 rész. Különben az egészet érdemes megnézni, zúzás volt!)
Aztán megkérdezte a közönséget, hogy kitől kapta a macit? De azt hitte, szemből dobták, én meg ott oldalt álltam, onnan sikítottam, hogy innen innen és integettem a gportálos táblával. Végül még a kiscsajok is belesikitoztak és akkor végre meglátott. És odafordult, és mosolygott és nagyon megköszönte! Annyira kedves volt, teljesen el voltam kápráztatva! Varázsolódva! Meg minden. És aztán a végén vette a telóját és filmezett. Kisikitottuk a tüdőnket. Erre ő: na akkor most mégegyszer mert nem volt videón a gép. Erre mi megint kisikitottuk a maradék tüdőnket is. Az utolsó számot, a közöst nem vártam meg, hogy jöjjek ki a csarnokból még mielőtt a nép elindul, hogy érjek el a közönségtalálkozóra.
Hazarohantam, átöltöztem és tekertem az ElPassoba. Na, ott még vagy egy fél órát vártuk őket. Szólt a tucctucc keményen, de nem voltak sokan. Ez egy olyan hely, hogy középen van tánctér és körbe kisebb benyílók, szeparék, ( minta egy nagy sajt belsejébe volnál). Na, én szépen leültem egy asztalhoz és a hátam mögött volt a másik benyíló bejárata, előttem meg a tánctér, de olyan alacsony asztalok meg kanapészerű székek voltak. Egyszercsak jöttek, elöl egy feketeruhás securitys, utána-mellette Csabi és másodiknak Norbi. Hát én úgy föl voltam dobódva a koncerttől meg különben is úgy éreztem a napi portálozások nyomán, hogy ez a drága fiú már nagyon régen ismerős és pont úgy is viselkedem: (még most se hiszem el, hogy mit tettem:) ahogy jöttek eléfele (én a sorfalnak pont a legvégén álltam,de a bejárat a szeparéba ott volt pont mellettem) én a sorból kiléptem és „Sziaaaa, Norbiii!”- val féloldalból megöleltem és lepusziltam! Utána meg visszaálltam szépen a sorba és megvártam, amíg a szigorú bácsik beengednek a szeparéba.
Odaadtam az ajándékot, boldog szülinapot kivántam utólagosan, közbe meg mondtam, hogy a kicsimaci is tőlem volt, persze ezzel megint adtam-kaptam egy pár puszit.Aztán leültünk, ilyen pamlag volt ott is, és alacsony asztal. Megköszönte az ajándékot. Tetszett neki a csíkos dino! Aztán megkértem, hogy adjon autogrammot a CD.re, egy Story magazinra, és a G Portálos táblára. Vittem ezüstszín golyóstollat, hogy azzal írjon, de ő inkább pirossal írta alá a Storys képet, hogy „KLN, Dodinak, szeretettel.” És ahogy írt, úgy majdnem rá kellett hasaljon az asztalra, olyan alacsony volt az asztal, én meg úgy meg voltam illetődve, hogy centiméterközelien ott vagyok mellette, hogy rá se mertem nézni, csak a kezére, ahogy írt. és ő felnézett és mosolygott és megkérdezte, kinek írjam és mondtam hogy Dodinak, mert Dodi vagyok a portálon. Aztán aláirta a CDmet és a Gportálos táblát is, de amig ott ültünk is egyfolytába kameráztak tévéktől is. (A Gportálos táblán nem látszott a piros írás, de mikor hazametem, kipontoztam fehér festékkel) .
Norbi annyira, de annyira kedves volt, amíg írt, azalatt többször is megköszönte az ajándékot és mosolygott. Így hát mégiscsak rá mertem nézni végül, felemeltem a tekintetem az arcáig és megköszöntem, hogy Erdélybe eljött és azt mondtam, hogy váljon valóra minden , minden álma és megöleltem és megpusziltam és kijöttem a szeparéból. (Először csak úgy elindultam magamnak egyfele, aztán a securitys megtéritett a vállamtól, hogy hölgyem, arra van az ajtó....)
Na, de mikor kijöttem, megkerültem a termet és visszamentem a másik oldalon és ott be lehetett látni a szeparéba és ott megálltam és onnan néztem, hogy hogy osztja az autogrammokat és hogy fényképezkedik. Olyan jó volt nézni ilyen közelről és látni, hogy tényleg ennyire közvetlen! Hozzá és Csabihoz mentek a legtöbben. Csabival elkezdtek a tuctuczenére egyet diszkóstilusban táncolni ott benn a szeparéban, hát nagy figurák voltak. Még a találkozón is csak narancslevet ivott, alkoholt egy árva grammot se (ezt azért irtam ki, hogy a hülye ujságoknak ne higyjetek, mikor azt irják, hogy pohár whiskyt iszik meg a fellépés előtt). Éjjel 2re lett vége a talinak. Hazamentem, úgy fel voltam pörögve a koncerttől s az élményektől, hogy egész reggelig nem aludtam. Elmentem dolgozni, délbe haza, összecsomagoltam, kimentem a buszhoz egy órával hamarabb a kelleténél,odafagytam. Amíg a buszvezetőre vártunk , két másik hölggyel beszélgetni kezdtünk a koncertről, 2 perc múlva Király L Norbiról és az egyik azt mondta: „Meg vagyok lepődve, hogy milyen sokat fejlődött Király Norbi, én csak az X faktorban hallottam, de össze se lehet hasonlitani, hogy most milyen más a hangja, nagyon jó lett" Na, ezt hallani hétköznap Sepsiszentgyörgyön egy idegentől, megérte a fél életemet! Felültem a kisbuszra, utaztam 6 órát, kátyu kátyu kátyu közbe Norbi Cd-n rockendroll - úgyhogy jó hamar - este 1o.re Marosvásárhelyre értem. A szentgyörgyi élményekhez én is azt gondoltam, hogy már még a fennvaló se tehetne hozzá ettől többet, de ebbe nem lett igazam, mert: egyrészt Baracka videója jelentős mértékben hozzájárult az örömszintem szintentartásához, másrészt két nap múlva kiderült, hogy két másodpercig „láttalakaTVben!!!!!” (Idézet a kollegáktól). Mivel Szentgyörgy nagyon picike város, ezen eset egyeseknek – nem nekem! – máris tuti celebséggel határos. Azóta jó sokan előre köszönnek. Akik azelőtt cikiztek Norbi miatt. Meg azért, ha elismeréssel beszéltem róla. Én meg díszesen rájuk vigyorgok és hangsúlyosan ismét felvállalom, hogy emberileg, művészileg, zeneileg büszke vagyok Király L. Norbira, mindenért, amit csinál. És mesélek nekik ezt azt. Illedelmesen, ciki nélkül, tátott szájjal hallgatják. És most már nagyonnagyon elhiszik! Mert hát nem akárki mondja, hanem az, aki „bennevótatvbe!” Na, erre - is - jó két másodperc...
Köszi, hogy kibírtatok!!! Mindenkinek adja meg az ég, hogy úgy váljon valósággá, amit eltervezett, megálmodott, ahogyan nekem vagy még szebben. Puszi, csók és ölelés.
Kedves Portálosok! Amióta a faktor lejárófélben volt a tvcsatornán, azóta erről az oldalról szereztem híreket, képeket, videókat szeretett énekesemről, kedvencemről, Király L. Norbiról. És itt megismertem egy olyan csapatot, akiknek nagyon sok mindent köszönök, mert egytől egyig szeretetreméltó, belevaló, klassz emberek! Ha csak egy nagyon picit visszaadhatok most Nektek abból a sok örömből, amit tőletek és Norbitól kaptam, akkor még boldogabb leszek.
Norbi erdélyi fellépéseiről is természetesen a Portálról értesültem. Ahogy meghirdették, hogy koncert lesz, én már rohantam a Sespi Rádióhoz jegyért. Egy jeges hétfő reggel, még egy lélek se sehol, kis hirdetés a rádiósok székhelye falán: Jegyek mégse hétfő, hanem szerdától kaphatók. ( Közbe telefonon megkértem a nagynénémet, Marosvásárhelyen is vegyen nekem jegyet. Volt egy olyan enyhe megérzésem – minekutána kb. Pásztó óta megnéztem az összes vidit, ami csak a Portálra felkerült – hogy Király L. Norbiból nekem egy fél óra elsőre abszolút nem elég és ezért hajlandó vagyok néhányszáz km.t utazni, csakhogy két nap múlva ismét meghallgathassam. (Meg szabadnapot kivenni, kölcsönkérni, zálogba rakni, kikoplalni vagy bármi, de ott kell legyek mind a 2 koncerten. Kész. El lett döntve.) Szerda reggel ismét be rádióba, hírdetés ugyanaz, csak szerda áthúzva, felette csütörtöktől. Szerencsére ismerem csendes kisvárosom lassan örlő istenmalamait, úgyhogy nem estem kómába (de nem sok híjja vót). Na, csütörtök reggel VÉGRE jegy lett a kezembe. Hazahoztam, kiraktam a tükörre, egyből vigyorogtam reggelente, ahogy odanéztem. A kollegák azt hitték, megjött nálam a tavasz. Semmivel ki nem tudtak zökkenteni a folyamatos lebegésből.....
Közben intenzíven köröztem a neten a hírt, miszerint közönségtalálkozó is lesz – illetve nem – illetve igen – és ez kb. így ment óránként. Irtam a szervezőknek, válaszoltak, igen, de zártkörű, jegyet oda csak nyerni lehet. Ismerősöktől kapcsolatok után hajkurásztam, ismeretleneknek emaileztem meg ilyenek, de közelebb nem kerültem a dologhoz, csak annyira, hogy lesz közönségtalálkozó koncert után El Passo-ban. Azért volt számomra nagyon fontos, hogy találkozhassak Norbival, mert még februárban, a szülinapjára készítettem Nekiegy ajándékot – egy naptárat, sasos képekkel meg idézetekkel (Többdélutános intenzív ismeretségbe kerülve ezáltal a képszerkesztés rejtelmeivel is) - amit végül pont azért nem küldtem el, mert közben kiderült, hogy már márciusban jönnek ide, Erdélybe , és ezt az ajándékot szerettem volna személyesen átadni. Persze a koncert közeledtével még gondoltam, hogy kiegészítem valami aprósággal. Egy alkalommal találtam egy nagyon kedves plüssmacit, egy másik alkalommal meg egy csíkos, rózsaszín dinót, amelyiknek totál Norbi stíl sérója volt, na ezeket is gyorsan bepakoltam ajándéknak. Emellé még vettem egy csokit.
A kicsi dinónyakába írtam egy kis mesét az ajándékkártyára, kb. ezt: „Gportálon élt egyszer egy csíkos jegesmaci. Egy szép nap, kihasználva, hogy a csajok helyette Norbis videókon tartják a szemüket, elkóborolt. Összeszűrte a levet dinó mamával. Igy lettem én. Keresztapu a példaképem, azért is viselek olyan sérót, mint az övé. Csak én befestettem rózsaszínre, elvégre az embernek legyen saját egyénisége. Mivel én se vagyok egy otthonülős típus, múltkor egész Sepsiszentgyörgyig elkószáltam. Éhes voltam és fáztam, bebújtam egy üzletbe melegedni. Szerencsére jött Dódi a Portálról és rámtalált. Megetetett, megvigasztalt. Jót beszélgettünk. Aztán megkértem, vigyen el keresztapuhoz, mert most már haza szeretnék menni, mert hiányzik az igazi otthonom. Keresztapu híres rockénekes és most lesz fellépése március 1.én Sepsiszentgyörgyön. Vajon mit is mondok majd neki, ha meglátom? Talán csak ennyit: KÖSZÖNÖM, NORBI!” – és a mese mellé még felvéstem pár sort, Norbinak, hogy sok sok szeretettel üdvözöljük Erdélyben és remélem, ha ránéz erre a kis dinóra, mindig eszébe jut majd, hogy nagyon szeretjük és mindig visszavárjuk.
A csokinak valami olyan felirata volt, hogy kék betűkkel azt irta rajta: JA! Na, ezt én átfestettem pirossal, a végeredmény ez lett: „KLN,( felette a 18-as karika), OH YEAHH!!!! „
A kicsimacimeg kapott egy másik ajándékkártyát: A szavak az én színpadom....egy idézet....és pár köszönöm.
Közbe meg vettem egy klassz kockásinget és átalakítottam egy fekete polót, ráfestvén egy szívecskét meg egy koronát, hogy még a vak is lássa, hogy kiért is jelenek majd meg a koncerten. És intenzíven agyaltam arról, hogy vajon hogy is jussak el a közönségtalálkozóra vagy ha nem, akkor mi legyen.
Hát az lett, hogy a koncert napján ,délelőtt olvastam a Portálon, hogy Baracka szerzett talis jegyet. Koncert előtt 3 órával bementem a rádióhoz. Ott sűrű csönd, félhomály, egy szimpatikus pasi épp telefonálgat. Megszólítom. Jónapotkivánok, igaz hogy lesz találkozó a koncert után az El Passoban? Igen. És oda hogy lehet eljutni? Hát sorsoltunk ki jegyet....Hát én azt nem nyertem meg, de ott szeretnék lenni. Venni nem lehet jegyet? Pasi rámnéz, megszán, telefont lerak, azt mondja: Tessékjönninálaméppvanazautóbanadok..... MENTEM! MINT A GOLYÓ! Vigyorogva! Áldást kértem rá, családjára, minden szerettjére! Számat összefogni nem tudtam! Páros lábbal szökdécseltem hazáig! Pukkadtam ki az örömtől! Na ez volt a kezdet.
Másfél órával koncert előtt átsétáltam a Sportcsarnokba. (Két lépésre lakom onnan) Már millió nép volt az utcán, és a hátsó ajtóhoz irányítottak. A nagy sietségben úgy elcsúsztam a jégen, jól odavertem a térgyem, háromszínű kukuj lett rá azonnyomban. Na, elérek hátsó ajtóhoz. Ott akkora tömeg, odasírsz. Erre vettem a kanyart, oldalról elékerültem az ajtó tövibe. Jöttek a zsaruk, be akartak állni az ajtó és a tömeg közé, hogy ne legyen emberhalál. Ajtó kinyit, zsaruk a fejemre potyogtak én meg lendületből lavíroztam be az első 2o között. Odabent rögtön leparkoltam a színpad előtti rácson, egy halom 18 éves kiscsaj mellé. Kicsit néztek rám, aztán együtt az órára: még hány perc? Fél 9 kor kezdték, persze előzenekar egy srác. Fél órát idomtalankodott, majd megöltük. Aztán végre megkezdték. Norbi persze jó későre került elő! Na de mikor bejött!!!! Olyan sikitás volt, azt hittem, szétrepül a Sportcsarnok! All summer longot énekelte elsőnek. Mit leművelt! Elsőre csak néztem, „énekeltem” végig a szöveget és közben az agyamban ment egy szöveg, hogy: URISTENURISTENNEMHISZEMELHOGYITTVANEGYFÉLMÉTERREPÖRÖGÉSÉNEKELAZORROMELŐTT NEMIGAZÁLMODOKDENAGYONJÓÓÓÓÓÓ! Aztán ennek a számnak nagyon hamar vége lett és meghajolt és azt mondta na még találkozunk és utána jöttek a többiek. Kellemesen csalódtam a Nicolasban, és őt is nagyon szerette a nép. De Norbit a legjobban! Aztán a Big Gun-t úgy konferálta fel hogy: Hoztam nektek egy szép lassú romantikust de nem az addiddeadidit! Ki voltam dőlve! Aztán volt Lets get roked, de arra már úgy tomboltam, hogy nem voltam evilágon.
Nem tudom, miket művelhettem, de mellettem a kiscsajok megkérdezték: Nem tetszett elfáradni? Erre én odasúgtam, hogy bennem két 18 éves van, bírom! Hát úgy is volt. A Tankcsapda számot mindenki oltárian együtténekelte Norbival! Ő nem kellett szövegeljen a népnek, csak intette a kezével, hogy jobban, jobban és üvöltöttünk, mint sakál. Mikor meg elkezdte a riszálásokat....Hajaj. Annak a kifutó-szerű részbe végződő szinpadnak az elejire hozatott egy mikrofonállványt és ott vonaglotta le a Joe Cockert! Én meg oldalról láttam rá és be a polója alá majdnem! Aztán mikor ledobta a polót, tett egy olyan figurát, hogy fölrakta a lábát a hangfalra és félbehajolva kiduvasztotta a popsiját és közbe tekergette a derekát, na én ettől véglegesen elszálltam. Olyan közel volt, elolvashattam volna a Birmingam Jailt ,és mikor a n
AJÁNLOM AZ OLDALT
Élmény olvasgatni a koncertbeszámolóitokat!!!!!!
Csoda ,ha minden reggel itt kezdem a napot a portál olvasással?? Mindjárt jobb kedvre derül tőle az ember lánya.Igazi feltöltődés!!!
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum