FrissítésSúgó

Captain	2010.11.18. 04:54 -
	Élménybeszámolók a koncertekről, dedikálásokról, Norbival való találkozásokról - szubjektív szemmel, és objektív videókkal ARCHÍVÁLÁS ALATT (rövidebb időszakokra osztva külön oldalakra mentjük)

[1732-1713] [1712-1693] [1692-1673] [1672-1653] [1652-1633] [1632-1613] [1612-1593] [1592-1573] [1572-1553] [1552-1533] [1532-1513] [1512-1493] [1492-1473] [1472-1453] [1452-1433] [1432-1413] [1412-1393] [1392-1373] [1372-1353] [1352-1333] [1332-1313] [1312-1293] [1292-1273] [1272-1253] [1252-1233] [1232-1213] [1212-1193] [1192-1173] [1172-1153] [1152-1133] [1132-1113] [1112-1093] [1092-1073] [1072-1053] [1052-1033] [1032-1013] [1012-993] [992-973] [972-953] [952-933] [932-913] [912-893] [892-873] [872-853] [852-833] [832-813] [812-793] [792-773] [Korábbi]

fenyvesekgyereke

Előzmény | 2011.07.22. 18:28 - #1388

azért egész rendesen belavíroztunk a második sorba, egyelőre majdnem egybogba. Boszi szervezői tapasztalatinak hála eddigre az is kiderült, hogy Anikónak kötelezően széket kell adjanak, úgyhogy Zsu meg Boszi intézkedtek, így Anikót szépen beültettük  majdnemaszinpad elé, a plusz táskákat, hátizsákokat és egyéb túlélőfelszereléseket meg köré(némileg reá) pakoltuk s így, mire elkezdődött a Norbikoncertet megelőző Nótár Mary produkció, már stabil félörben szerepeltünk az egész színpad körül, de főleg középen. És végigszenvedtünk egy nótaprodukciót majdegyórán át, amibe nem is nótázás volt a szenvedés, mert az elég elviselhető volt, hanem a hátunkon, fejünkön meg előttünk tiprodó faluaprajanagyja minden színben és korcsoportban, a kiskölykektől a videózgató koros családapákig. Azon reménységünk, hogy ennek a közönségkategóriának majd tetemes – de legalábbis az első sort kitöltő – része távozik a mariska-dalok után, csak részben vált be. Nekem végülis sikerült Cilikét féligmeddig védállásba cibálnom magam mellé és úgy, hogy gyakorlatilag a szinpad előtt álltunk, bár előttem azért volt még egy kiskölök, de ő szerencsésen fölmászott a szinpadra, úgyhogy mégiscsak féloldalasan első sorba mondhattam magam imigyen. Közben fölfedeztük Nóriékat is, ők négyen (Dia, Nóri, Bogi és Vivi) a szinpad háta mögötti szabadtereken lesték, hogy jön-e már Norbi valamerről, amig mi  bemériztük magunkat a stabil pozicióinkba. A szinpad hátsó fala az felszeletelt fekete függönyökből állt, amiken át lehetett látni, főleg mikor a szél szétfújta azokat. Hát ahogy ott nótározunk, egyszercsak látjuk ám, hogy nagy futkosás van a vízpart fele és tömörülnek az autogrammvadász kiscsajok. És igen, ott érkezett Norbi, mesebeli lapátkerekes kompon szállították az idepartra. Ahogy kiszállt a partra, máris körbevették és elkezdett autogrammokat osztogatni, aztán lassan bearaszolt a színpad hátához, mi meg lestük a függönyöket, hogy mikor libbennek! Meg Norbit, ahogy fotózkodott, autogrammozott. Kellemes foglalkozás lehet ez így koncert előtt.....na mindegy. Egyszer láttuk, hogy Nóri meg Dia már jönnek visszafele, azután meg, hogy Norbi ott beszélget Bogival meg Vivivel. Azután picit erébbjött, kiért a leplek mögül, megállt a feljáró sarkánál és kezdte fölmérni a terepet. Meglátott, Cilikét, Captainékat meszziről is kiszúrta, nagy nagy mosolyok és integetések voltak! Már repesett a lelkünk, pedig még meg se szólalt... De aztán végre az is elkövetkezett!   III. TISZACEGE – A KONCERT – A „LEG”-ek „LEG” yeahhh!!!!!!!   Norbi fehér dzsekibe, fehérfűzős fekete sportcipőben, rövidgatyóban szökkent fel a színpadra, ahonnan máris egy hatalmas „Sziasztok!!! Szépjóreggelt mindenkinek! Toljunk az egészre hatalmasnagy kakaót és szóljon – annyit tudok mondani, hogy – LEGYEN VALAMI!” üdvözléssel köszönti a szépszámú közönséget, mindeközben természetesen sétál és stíröl és majdazthinnénk, hogy nem hisz a szemének, hogy mindenhol Porta van, plusz ekkora tömeg! Aztán beindul a „legyen valami” minden félsornál másra néz, mi meg már üvöltjük, hogy „...csend és csalódáááás!”, ő meg ledobja a dzsekit és úgy néz végig rajtunk, hogy még a száját is körbenyalogatja, amolyan „nyammmm,de szeretem!” arckifejezéssel, aztán gyorsan vége is a dalnak, megköszöni a sikitozásokat, körbenéz megint, fölmér, hogy hol hányan vagyunk és imigyen folytatja a konferálást: „Szépjónapot mindenkinek! Akkor játszuk el azt, hogy aerobic Norbival! Megmutatom, mit kell csinálni! Mindenki, akinek van, tegye föl magasba! Naggyonjó! Aktivizáljuk magunkat, isteni lesz!!! Hölgyek chippendale-fiút, urak pedig sztriptíztáncos-hölgyet képzeljünk magunk elé (eközben mi már sikítunk, mint a vihar, a nótármarys fazonok meg néznekiafejükből, hogy akkómostmivan? Nem értik szegények, de tetszik nekik és maradnak) és paskoljuk!” Mondja Norbi, ezenközbe meg kézzel lábbal mutogatja, hogy merről meddig meg hogyan. „Nagyonjó, nagyonjó! Ezt hívjuk csápolásnak! Fogom mutatni, hogy mikor kell csinálni a Let’s get rocked!

fenyvesekgyereke

Előzmény | 2011.07.22. 18:27 - #1387

közben!” Na ilymódon leadván az első számú R’n’R leckét a kezdőknek és középhaladóknak, máris belecsap a lecsóba, odaint a hangosítóknak, hogy „többet, többet”, fel-le táncol, énekel, de az a haaaaaaaang!!!! Hát leeesnek a verebek a fákról! Olyat szól így kezdés gyanánt! És kétszer tekerteti rá a kakaót és akkor föl a kezeket és csáp! Nagyon jó! „Do you want me?” Hát naná, hogy csakis!  És csápolunk és énekelünk ezerrel, refrént, dalt, mindent! Nagy mosolyok közepette köszöni meg, majd „Egy dolgot hadd mondjak! Baromi jók vagytok!” (és a szívünktáján jelentős hőmérsékleti plusszokat mutogat a képzeletbeli hőmérő, amit még az időjárás is alapul vesz és csodák csodájára, nem zuhog, nem esik, még csak nem is csepereg! Hanem szép szelíden visszasüt a lemenő napocska a Tisza habjaira...) „Na, de ne vigyük túlzásba, jöjjön egy „Egyszerű dal”, egy kis Tankcsapda!” És elkezdi és „Erre a taps tetszik, tényleg!!! Nagyon jó!!!” Énekli és közbe szemezget velünk rendesen! És az a hang: „...eelllll” Hát be keeellll zsongani tőle! Zsongunk is, rendesen! És csak úgy lazán inti, hogy mehet az ének! Megy is. A taps is. És úgy folyik le az energia a színpadról, hogy na! És: „Tapsot nem hagyjuk abba! Mert megharagszom!” De nem ám! Kitartja jól az utolsó hangot, közbe még meg is hajol és mi folyunk, mind a Tisza..........az az „...eeeellllll” Ó, Istenem! Mennyei! Mikor újra megszólalna, következik az előrebetervelt merényletünk! Ugyanis kiokosodva az egri „nincsmégvégefutnakvéle” elrohanásból, kis csapatunk egyöntetűen megszavazta, hogy ajándékainkat ezúttal koncert közbe fogjuk átnyújtani vagy elhelyezni őfelsége lábai elé, egyenest a színpad kellős közepibe, hogy még véletlenül se kerülhesse el ezúttal! Úgyhogy Zsu, meg Silu szépen elkezdenek neki integetni és intenzíven szólongatják. Veszi a lapot: „Figyu, ha nem jövök vissza a színpadra, akkor leütöttek!” mondja a helyi közösség jeles képviselőinek és szépen kisétál a színpad széléig és lehajol, Zsu meg Silu föladják neki a plakátot, ajándékot, életmentő Zsu-vizet. Még a kezébe se ér jóformán a plakát, de már fölmérte a felirat lényegét és bemondja, szélesen mosolyogva a mikrofonba, hogy „Köszönöm szépen a G portálos táborozóknak!” Kész vagyunk. De még csak ezután jön a java! „Köszönöm! És egy nagy „CUPP” a mikrofonba, meg „Csókolom!” Haljja Tiszacsege apraja nagyja tökéletes hangosításba! És ezután jön csak a legjava! Mert vagy már három lépést elszökdécsel és akkor...ááááá....szemünk majd kiguvad...., visszalép, „Várjál, adok!” és lehajol és lazán a színpadról lepuszilja Silut! Félig szájra! (És tudom, hogy ezekért a percekért érdemes volt többszázkilométereket utazni!!!) Viszi a plakátot, meg a többit, szerintem mire elér a sátorhoz, ki is olvassa ától zéig, és így szól: „Várjál, beadjuk ide, a hangtechnikába!” Nyújtózkodik, de „Ójajaj, nem tudom!” (Csak dobni tudja és repül a zacsi és én frászt kapok, hogy Úristen, a kis medál, ha az most kiesett és ottmarad a földön....) „Figyi, ledobom, ha kihúzom az áramot, akkor bocsi!” ÁÁÁ, az egész hangtechnika elcseszését megreszkírozta, csakhogy fedél alatt legyen az ajándékunk! Hát nem kell elájulni tőle! És az a szöveg: „ Király! Megvan! Égünk? Nem!” „Nagyonjó! Szóval most jön az a dal, amire meg kéne mozgatni a láb- és csípőt!” (És persze bemutatja...) „És aki intenzíven mozog, akkor én is megmutatom a hastánctudományomat! Jöjjön egy kis „All summer long! BULIIII!!!!!” És jön. Turbóra rakja az ugrándozót, aztán féloldalt fordul (de megint fix szembevan velem, bassszus!!!) és „Ezt még általánosba tanultam!” jelszóval ott hullámoztatja a hasát!!! Jajanyám, a Tisza példát vehetne tőle hullámzásból, meg kell veszni tőle! Sikítunk is rendesen! És megy a taps, refrén, minden. És néha „bevezényel” csak úgy félkéz-mozdulattal, hogy „namostsikít”! És persze mi „vesszük” az adást, hogyne vennénk, lehetetlenség nem venni! És visítunk, hogy szakad ki a gégénk! Ő meg néz, néz mindenkire és mosolyog és beindul turbó 220-al! Szalad és ugrik és körbepörög és sikít és üvölt, de úgy, hogy belemegy még a sejtjeinkbe is! Nagy ovációk után, mindenfelölről körbesikítozzuk még konferálás alatt is, erre: „Kiborult a víz, Úristen! Megcsap az áram, megmentesz? Lecibálsz a színpadról, ne röhögjenek

fenyvesekgyereke

Előzmény | 2011.07.22. 18:26 - #1386

rajtam? Persze... Te is megmentesz? Mindenki megment? Dejó, tiszta Baywatch lesz, visz a Tisza....” Hát őrűletes! „Szóval...láttuk: táncolni tudtok, csápolni tudtok, sikítozni tudtok! (és mindezeket úgy mosolyogva, hogy mindenik egy-egy naaagy „Köszönöm Nektek!”) „De énekelni tudtok-e? Ez a legfőbb kérdés! Nagyon jó!!! Egy olyan dallal fogunk „bemelegíteni”, ami „Örökké tart!” (Bemelegíteni?!!! MI JÖHET MÉG?!!!!) és szintén Tankcsapda! Alig kezdi el, máris lengünk, ki erre, ki arra és „A refrén a tiétek lesz!” „Gyere, ne félj tőlem, én nem verlek át....”Szól a dal és száll a dal és „aki tudja a refrént, az pedig most segítsen, de jó hangosan!” És toljuk, de neki „Ennyit tudtok, naaa, még hangosabban!!” és inti és „Alakul a dolog!” és énekeljük, szépen, hangosan és lélekből és ő belemosolyog és beleringatózik és hallgatja jobbról-balról és fölmutatja és mondja, szám közben „Rockandroll van, gyerekeeek!” – hát kell ennél több magamfajta földi halandónak, aki két napja folyamatosan (visítva, kisházban, kempingudvaron, út közepén) ugyanezzel próbálom elhitetni magammal (amolyan „csípjetekmegébredjekfel” módszer), hogy IGEN, ITT VAGYOK ÉS EZ MOST NEM ÁLOM, EZ VALÓSÁG - ,de tőle hallani, így, szám közben belemosolyogva a szívünkbe az már igenis álom, egy megseálmodottsmégisvalóravált gyönyörű ajándék, és feledtet minden várakozást és siránkozást, hogy mért nem ír olyan rég, és feledtet minden szétmorzsolt könnyet arról a másik, szentgyörgyi koncertről, amit magunktehetetlensége miatt zokogtam el akkor megszégyenülve és kiáltanám, fel, az égig, hogy „Látod, Baracka, itt vagyok, itt vagyunk, MIND, sokan és együtt és velünk és nekünk énekel!” Igen, nekünk adja a lelkét és a dalt és a mosolyokat és együtt a CSALÁD és GYÖNYÖRŰ, HOGY VELE ÉNEKELÜNK és fátylat lehet borítani a múltra, MINDEN múltra, ami olyan nagyonrég fájt már bennem, mert csak a MOST VAN és mindenki EGY, egyetlen dobbanó szív vagyunk, a világé, ott, a Tiszaparton.................................................. És „Refrén, TELI TOROKBÓL!!!”és kitárja a karját és adja a mikrofont és beleölel mindenkit a hagba és beletáncol az énekünkbe mindenfelölről és „Isteniek vagytok!” hát ott kell megpusztulni, mert ekkora ÖRÖM VAN a világon és ő most megmutatja, hogy igen, VAN! És most nagyon el kell hinni, mert benne élünk! S dal végén, szépen, komolyan, szelíden: „Most egy nagy taps, magatoknak!” Ő nekünk s mi neki tapsolunk, ezerrel! És sikoltunk körbe mindenfelölről, ahogy csak kifér a szánkon, részemről meg el van felejtve a rekedség, a tegnapi, régesrég! „Isteni, nem kell egyedül énekelnem, NAGYON JÓ!” mondja és mi tudjuk, mert látjuk, érezzük, éljük, hogy NAGYONJÓ! És „szóval akkor most cseréljünk helyet, ti jöttök föl a színpadra, én megyek le! Lényeg a lényeg, ismétlem a változatosság kedvéért, nem mostanában énekeltem ezt a dalt, lehet elfelejtem a szöveget, ha igen, nem kell kiröhögni! Előre is kösz! A dalnak a koreográfiája: Figyelj, mert nagyon bonyolult!” És bemutatja, gyengébbek kedvéért. „Fog menni?” Igen! „Ez nem volt meggyőző, fog menni???” IGEEEEN!!!! „Captain Joe-ra is? Toljuk!” És tolja...”Lábemelés, stepp-táncosra, 1, 2,3, na gyerünk!!!” És most már nem 220-on, afelett van, táncolunk és „Tapsoló kezek! Minél magasabbra! Nagyonjó!!! Ne hagyd abba, mert megharagszom!” pedig dehogyis haragszik, táncol, de úúúúúgy........ (én meg már kifulladásszélen a jobbszélen, támasztom félkézzel a színpadot, de ugrálok, ahogy csak bírok és lekergetem –enyhén agresszíven – a hátamról azt a béna kiscsajt, aki a koncert eleje óta rajtam könyökölve filmez telóról, mert már harmadszor komentál és méltatlankodik nekem, hogy ne emeljem a kezem meg ne ugráljak, mert zavarom a perspektiváit, hát tudom, most önzőmód piszok vagyok, de mostanig szelíd voltam, na ebből elég, odafordulok és beleüvöltöm a fülibe, hogy biztosan meghallja: „Figyelj, én itt ma bulizni akarok és bulizom is és ha te filmezni akarsz, akkor te állj arrébb kétlépést, mert én most nem fogom itt a kedvedért mozdulatlanra venni a figurát, értve vagyok?” Na erre kinéz rám egyet a fejiből, de a komment használ, mert lemászik a hátamról és odébbmegy.) És én végre nyugodtan szétszökhetem magam és teszem is, mert amit Norbi művel odafenn, azt már nézni is fergeteges„Most jön a sztepptánc!”

fenyvesekgyereke

Előzmény | 2011.07.22. 18:24 - #1385

és vagy 16szor körbefordul és szétdobja a karjait meg fel, keresztté teszi magát nekünk egyetlen pillanatra aztán táncol és táncol és táncol és énekel tovább és mi is vele, kifulladásig, de azért még síkítani van erőnk, hála Vivinek meg Boginak! Meg is köszöni Norbi, megint. „Lábmunkátok is van, ez nagyon tetszik! Na de most jön egy olyan dal, amit még ennél is régebben énekeltem – ezzel a dallal jelentkeztem erre a kis válogatóra – (és mi már visítunk, hogy belengenek tőle a túloldalon a függönyök!!!) úgyhogy szóljon a sztriptízelős dal, aki szeretne, vetkőzzön!!!” És belendíti a csípőjét már az első hangra rendesen, Silu pedig megfogadja gyorsan a felkérést és ledob egy rend polót (azé marad még egy rend rajta, sajna, sőt még Andal szerint is ez egy olyan eset, amikor az ember biza ledobná még azt az egyet is...) erre Norbi: „Itt már megy a vetkőzés, naggyonjó!” mi meg tapsoljuk is már s ő „Tényleg, a taps erre is jó!” és kezdi és hergel a hangja és minden pici mozdulat a helyén van és libben a poló, villan a meztelen bőre és sikoltunk, ezerrel és visszamordul, olyan „adjánekibeleharapósan” és IGEN, megkérdi: „Régen vetkőztem, legyen most is?” ÁÁÁÁÁ, mégszéphogyigen, fordul és riszál és póló ledob, aztán föl a nyakába és énekel, de az a HANG, hát csak attól hullásnak indul rólunk a ruha képzeletbe, hát még amikor reariszál...és rámozdul....és a fekete övcsat fölött (meg alatt...) látszik, ami látszik...meg a többit el lehet képzelni és akkor kétmenetes örömsikolyt üvölt a mikrofonba, miszerint „You give me reason to leeeeaaaaaave.....” és még erre is dupláz egy „leeeeeaaaaaave”-t és az a HANG, az az arc, azok a mozdulatok............................................... ..........................................végtelenségörömszületés..................................................................... és végül ott áll, majdföldighajolva, mozdulatlan „köszönömszobor”, nekünk................................ Aztán fölmosolyogva ránéz az arcokra, mind, és mi sikítunk, sikítunk, sikítunk................ „Fölöltözöm, mert tüdőgyulladásom lesz. Megfogod egy picit?” kérdezi s egymozgásból Silu tenyeribe rakja a mikrofont, „megőrzésre”, amíg belebújik a pólóba (páran igaz, erőteljesen tiltakoznak, hogy neeee, maradj úúúgy). És akkor csak általunkértett játékot játszik el neki Silu, még meg is kérdezi, mintha anélkül nem volna elég világos, hogy „Emlékszel, tegnap...” Hát emlékszik! „Ne csúfoljál ki! Köszi” és már ott is van a színpad közepén, az ő kezében újra a mikrofon és már a lassú dal fele menne, aztán mégse, mert az jön, mikor  „Lesz egy külön dobkiállás, amikor csak titeket fogunk hallgatni!” és mutatja a koreográfiát, mi meg leordítjuk a faleveleket is a fákról, mert nem hiszünk a szemünknek meg a fülünknek se, mert nem, ilyen nincs, hogy még ezt is  (Úristen, hogy bírja még.....), de „A dalt mindenki fogja ismerni, mert ez egy örök klasszikus, ez egy Beatrice és emlékezzünk meg azokról a BOLDOGSZÉPNAPOK-ról!” és odacsapja a vizet a színpad közepire és úgy kezd bele ebbe, mintha csak most kezdődne az egész! És tombol és táncol és kitárt karokkal szárnyal bele a fölcsapó örömünkbe, megkeres a szemével újra mindenkit és mosolyog és visszasikolt és beletáncolja magát a hangunkba, ahogy énekelünk és „NAGY sikítást” kér és széttáncoljuk magunkat a dalra és ő is, repülés van fent, lent, mindenhol és még mindig bírjuk a sikítást, de ő is! De csorog az izzadság arcán-nyakán, mondjuk nem is csoda, azok után, amiket itt véghezvitt és most pont arrafele jön, ahol állok, földobom a piros kendőmet, törölje már le az arcát! Fölveszi a kendőt, persze esze ágába se, hogy beletörülközzön, hogyisne, hiszen ajándék! „Kaptam egy nyakkendőt! Várjál, mindjárt megskubizom, mi az!” (pedig szerintem már régen sejti, sőt tudja, hogy hol látta ezt még!) és „Jelentkezzen, ki dobta?” (pont mint a kismacimra Sepsin, csak az „küldte”-s volt) és erre nemcsak én integetek, hanem odébb még egy kistini is elvissantja magát, hogy ő! Persze Norbit nem lehet ilyen lazán átverni „Te voltál!” és odacsillan a tekintete felém és „Mind a ketten egyszerre?” szól le a kiscsajnak, aztán „Nagyon dizájnosan fölkötöttem!” – és visít közbe fél  Tiszacsege meg az egész Portál!!! – aztán elfúlva, hogy „Ha összeesek a szép lassú dal közbe, ismét nem kell kiröhögni!” és nekem akkor megy ki az erő az

fenyvesekgyereke

Előzmény | 2011.07.22. 18:24 - #1384

összes lábamból, mert ez azt jelenti, hogy a legigazibbat az én kendőmmel a nyakában fogja elénekelni és ez már úgy érzem, hogy lényegesen több, mind amit ez az egyikélet adhat ajándékba......és „Mielőtt énekelnénk, kéne egy olyat csinálni, hogy nagy teletapiölelés – és már nem bírjuk tovább, ebbe bele kell sikítani, Bogiék viszik a prímet, Norbi meg: „Nagyonjó! Isteni! Ez a dal az én egyik kedvencem mert ez talán az egyik legigazibb dal, AMI VAN ...- és felémnéz és még a keze is arrafele mutat, ahol állok (és TUDOM, hogy most emlékszik, a második Sepsire....és üzen ezzel, nekem is, hogy ami volt, azt nem, csak AMI MOST VAN), aztán megkeres mindenkit a szemével megint és „A legnagyobb dolog, ha ezt veletek együtt énekelhetném el, úgyhogy légyszíves a refrénben SZÁLLJUNK JÓ MAGASRA, mégpedig azért, mert MOST ÉLSZ!” Karolom Cilikét, nem nem karolom, ölelem, nem, nem ölelem, kapaszkodok bele, emelem a kezem, széttárt ujjaim szárnyak a szélben és ő énekel, öleli a mikrofont a két tenyere közé és a nyakában ott van a piros kendőm és az első hangtól már szól köztünk is a dal, ki bír refrénre várni és igen, újra a MOST ÉLSZ szól, de ez most másként MÁS, belémhal minden csend és annál a sornál érzem, megint, amit akkor, csak most nem fáj, most nem könnyéfúlt dal, most szépség és öröm és megbocsátás és folynak a könnyek az arcomon mégis és ha Cilike vállába nem ölelhetnék bele, hát nem tudom, mi volna és szól, szól, szól a dal, a legigazibb és SZÁLLUNK, JÓÓÓ MAGASRA............................................................................................. És nem álom és mégis az, de igazabb, mint akármelyik valóság, pedig nincsenek rá szavak, de nem is kellenek, EZT a repülést nem kell és nem szabad szavak közé zárni, ezt csak érezni lehet, vagy még azt se, csak hagyni, hogy vigyen, igen, JÓÓÓ MAGASRA................és közben valahogy mégis LÁTNI azt a boldog arcot, azokat az ámulóöröm mosolyokat és kezei között az ölelést és minden kis apró mozdulatban, ahogyan elfogadja a dalt ő is, mitőlünk....   Énekelünk s mégis fölénkterül a csend, reménnyelteli....és adjuk, adjuk, adjuk neki a dalt és szárnyal a kéz és repít a hang újra föl, másikvilágok közé.......................................................És megint nem is egy, de két köszönöm és majdföldigmeghajlás....................meghittszép perceinket eltöri aztán az idő............................................................................................................................... És mégse búcsú lesz, mert „Még van egy tartalék, aminek köze nincsen hozzám, mert se nem rock, se nem az én stílusom, hangfekvésében mégúgy sincsen köze, de csakúgy poénból megteszi, úgyhogy csak annyi kérdésem lenne hozzátok, hogy „Mizu!” és búcsúzóul akkor szétszedjük ezt a kis parkot!” .................hát a többség igen, de van aki nem, például Boszi, viszont a Norbinak muszáj,  úgyhogy ezt is rendületlenül elénekli és leugrálja. Vége a számnak és „Mielőtt lepakolnám magamat innen, három – eddig 2 szokott lenni, de lesz egy pluszkérésem is hozzátok, de azt majd csak a végén. Mesebeli háromkívánság, kizárólag nekünk! Az első: „Ne legyetek jók, mert az nagyon gáz!” Ki az, aki megfogadta?  És aki megfogadta, hangos sikítással jelezze...! 1,2,3....................Hát jó sokan. Najó, próbáljuk még egyszer, mert a dobhártyám nem szakadt ki 3ra! Nézzük meg! Aki megfogadta, hogy rossz lesz, sikítson 3-ra torkaszakadtából! 1,2,3........És zúg a sikítás! „Isteni, nagyon jó!” Itt már nem lesznek jó gyerekek! A második: „Tedd így a kezed...3-ra kéne ordítani 3 szót, a 3 szó pedig így hangzik: „Rockandroll van, gyerekek!” Ezt kéne együtt, 3-ra, ilyen kézfelartással, magasra: „ROCKANDROLL VAN, GYEREKEEEEEEK!” És a 3. extra kívánságom, önzőn, magamnak kérném, szeretnék egy olyat kérni tőletek, mivel – most nem nyalásképpen, nem szoktam  - de BAROMI JÓK VOLTATOK! , ezért szeretnék egy olyat kérni, hogy úgy menjek el innen, hogy tényleg ne halljak már semmit a következő fellépésemen, ezt is 3.ra, arra kérnék mindenkit, hogy mindenki úgy sikítson, ahogy a torkán kifér és nagyon nagyon hosszan! Fölkészül, beáll... Szeretném, ha holnapra mindenki hullarekedt lenne, úgyhogy észveszejtő torokszaggatót várnék tőletek, búcsúzzunk el ilyen

fenyvesekgyereke

Előzmény | 2011.07.22. 18:23 - #1383

szépen, 1, 2, négy 3!” És kitárt kézzel belefekszünk a sikolyba és inti aztán és csukott szemmel mosolyog és kér: „Még! Még!” és aztán megköszöni, visszaadja............................és „További szép estét, bulit, napot, minden jót és köszönöm!” És hatalmas taps és „Vissza! Vissza!” és igen! „Ma még tudtok tombolni?” „Metálra is?” „Hát egye fene!” „Akkor remélem holnapra mindenki kopasz lesz, remélem, hogy kitépjük egymás haját, bízom benne! Pofátlan módon annyit kérdeznék csak, hogy ACDC megteszi? Nahát akkor kösd fel a gatyát és rohadtnagytombolást háromra: 1,2,3! És indul a ráadás! A Big Gun! Ez nekünk és értünk szól és Úristen, honnan, honnan még mindig ennyi erő benne és „Mondd velem! Big Gun! Number 1” és „Mondjátok TI!” És kitartja a mikrofont és szétüvöltjük Tiszacsegét!!!!! És ő is és hajlik, és fölugrik, magasra és tombol, tombol, tombol!!!! „LEG”-ek „LEG”-je lett ez, isszuk a hangot, a mozdulatokat és adjuk neki a búcsútombolást, együtt, mind és ámuló szemünk előtt megszületik a sosemvolt.............................. Földighajolva köszöni meg szépen és még egy búcsú, mely szerint „Metál az ész!” és mégegy utolsó „Köszönöm!” és leszalad a színpadról.   IV. Út, visszafelé   És amikor a kitartott mikrofonba üvöltöttük szét Tiszacsegét, lehullot a kendő a nyakából, fölkapta még, lobogtatta, aztán ledobta  megint és a színpad hátánál álló gyerek most benyújtózik és felkapja a kendőm, ami a Norbi nyakáról esett le.............Rohanok. Azt hiszem, életembe így nem rohantam, emberek között, át a tömegen. És elérem még a fehérkabátos gyereket és kimarkolom a kezéből a kendőm. Szaladnék Norbi után, hogy odaadjam neki, de késő, elvitték már, indul a komp. Még azt sem tudom, az ajándékot volt-e ideje fölvenni a sátorból, nem láttam, nála-e, mikor elment. Szorongatom a piros kendőt, visszabotorkálok a többiekhez. Összegyűlünk lassan. Kérlelő szemek-kezek nyúlnának a kendő felé s Andal még arra is vetemedik, hogy belesóhajtsa az alkonyatba: „Egy rendes Portálos most fölvágná 16 darabba és szétosztogatná...” Nagyongyorsan megmutatom neki, hogy majd mit! EZT?! EZT A KENDŐT?! Amiben végigénekelte a MOSTÉLSZ-et? ITT, EZEN A KONCERTEN!!!! SENKINEK, SOHA! Összekapaszkodok valakivel és beleordítozom a világba, hogy :  „ROCKANDROLL VAN, GYEREKEEEEEEK!” És most már újra az én nyakamban van a kendő. Ne haragudjon érte rám senki: ez így volt rendelve. Kirendelte nekem a sors. Mert kell. Mert amikor majd messze leszek innen és kínlódom egyedül az élettel vagy nem, akkor kell, kell, hogy legyen egy, két kézzel is megfogható emlékem arról, hogy ez MIND valóság volt és megtörtént. Mert élni lehet majd belőle sokszor, sokáig. És akkor még nem is tudom, hogy majd neve is lesz a kendőnek és azt se, hogy lesz a GPKLNRK főoldalán egy fénykép.....Sok mindent nem tudok még ekkor, csak azt, hogy ennyi boldogságot, mint ami most bennem van, nem lehet elbírni. Botorkálni kell és üvölteni és összekapaszkodni és kérdezni és hallgatni Bogit meg Vivit, ahogy mesélik, hogy igen, beszéltek Norbival a koncert előtt és puszit is kaptak és mondták, hogy szeretjük nagyon a sajátszámait és igen, amikor ment el a végén, nála volt az ajándék, amikor ment a komphoz. És megyünk lefele az úton és haton nyolcfele beszélünk és nevetünk, sírunk, nevetünk, egymásnak mesélünk, pedig ottvoltunk, ugye, mind....Aztán be a kocsiba és maximumon végigüvöltjük hazáig is, Tiszafüredig, az összes dalt, egymásután! És vár a kedves kis hetes házikónk, a rendes és pót-  ágyacskák, ahova szanaszétrogyunk és koncertélményeinket idézgetve belealuszkáljuk magunkat a (még) maradék éjszakába.   Fejünk felett cinkos csillagok hallgatva nézik, ahogy fényeik között átsuhan, szétbontott szárnyaival, magasan, nagyon magasan – s szívében viszi a világot – EGY, a táltosmadár.

bewyke

Előzmény | 2011.07.20. 16:54 - #1382

Dodi ! Köszönöm!!! Kösönöm hogy ott lehettem, hála Neked!!! És... Boszival értek egyet!!! EZ CSAK A KEZDET!!!   Köszönöm!

fenyvesekgyereke

Előzmény | 2011.07.20. 11:57 - #1381

Köszönöm, drágák, örülök, hogy ha tetszett! És ha kihagyok valamit, nyugodtan pótoljátok ki, iletve be, mert az az igazság, hogy még a füzetfeljegyzések se rögzíthettek abszolút mindent! És igazad van Boszi, amiket átéltünk, hát az annyi sok volt, hogy óhatatlanul kiesik egy-két mozzanat. Például Silu tegnap berakott egy képet és abból eszembejutott, hogy kihagytam ama fontos tényt, hogy a Kitty (vagyis KBK, zanzálva) követett. Például Egerben ott volt a színpadon egy nagy zászló, hogy HOTEL KITTY és én jusztis HELLÓ KITTY-nek olvastam! És a folytatással is igyekszek, igérem!

NETboszi

Előzmény | 2011.07.19. 23:56 - #1380

Dodika tegnap beleolvastam bár azt írtad el ne merjük olvasni na de ki bírja megállni :) Na most elolvastam normálisan sorrendbe ahogy kérted hát basszus ott voltam újra KÖSZÖNÖM :D A jumurdzsákos Eger foglalás meg Andalka metróásó vakondja különösen nagy röhgögést váltott ki belőlem mert ezek kimaradtak nekem :D :D :D :D Mint mindig most is fantasztikusan leírtad a történteket bár itt-ott maradb bennem hiányosság :) Bár amennyi mindent átéltünk ebben a táborban szerintem vagy 200 oldal könyv összejönne erről a csupán 4 napról :D Alig várom már a folytatást, mert ez ugye csak a kezdet volt :D Ölellek: Boszi

rafael

Előzmény | 2011.07.19. 23:52 - #1379

Dodi!  Fantasztikus volt a beszámolód. Nagyon szépen köszönjük. Olyan irói vénával vagy megáldva, hogy már azt hittem Attila itt áll előttem a tortával.....:-)))

Desiree

Előzmény | 2011.07.19. 11:37 - #1378

Dodi, ez most jobban esett mint egy videó! Köszönöm!

Nyerges

Előzmény | 2011.07.19. 10:08 - #1377

Drága Dodi fenyvesekgyereke!

Silu	Előzmény | 2011.07.19. 09:04 - #1376

DODIIIIIIIIIIIIIIII       HÁT EZ VALAMI ESZMÉLETLENÜLKURVAJÓÉSÁÁÁÁÁÁÁÁÁ  LETT!!!!!!!!!!!!!!!! ITT SÍRTAM ÉS NEVETTEM VÁLTOGATVA.... BESZA BEHÚÚÚÚÚÚÚÚ   KÖSZÖNÖM!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

varganezsuzsa

Előzmény | 2011.07.19. 00:25 - #1375

Drága Dodi! Ezt megélni is nagy élmény volt, de mondhatom olvasni is hatalmas! Jobb mint egy videó felvétel!  A király mindent visz!

fenyvesekgyereke

Előzmény | 2011.07.18. 22:06 - #1374

DRÁGÁK! Az egri beszámolóba a következő az olvasási sorrend: 1372-es hozzászólás: ELEJE, 1374-es, vagyis EZ A KÖZEPE, 1371-es A VÉGE A SZTORINAK! REMÉLEM, ELIGAZODTOK, BOCS, HOGY ELBÉNÁZTAM!   TEHÁT: EGER - Szöveg KÖZEPE És mikor már úgy hiszem, hogy ezt már lehetetlen továbbfokozni, akkor „Megmutatom a koreográfiát....! Nagyon örülnék, ha mindenki rekedt lenne!” Azokaboldogszépnapok és BULIIIIIII!!!!!!!!!!!! És pörög és dalol és csupa mosoly és kiteszi a lelkét nekünk, értünk, velünk! „Most jöttök ti, fönt is, lent is!” , refrént vezényel, mi meg énekeljük, sikítjuk, ordítjuk, mert igazán, valóban, mindörökké BOLDOG SZÉP NAPOK ideje ez! És utána meg: „Jó ACDC dal, hadd lássam a tombolást!” Hát látta és láttuk. Már nincs levegő a tüdőmbe és támaszkodok félkézzel, de ugrálni kell és tombolni és hörögni, mert már mindjár’hangomse, de kib..ttqvajó és nem érdekel, hogy mit bírok vagy mit nem, mert szétbulizom magam apró cafatokra és még mindig csak az van bennem, hogy MÉG, MÉG, MÉG!!!!!!!             Ám ennek sajna vége, Norbiról csorog a verejték, beletörölközik a pólócsücskibe, villant egy pici  hasacskát, de Zsunak ez elég arra, hogy lestírölje, Nórinak meg hogy lefotózza a „magasnyakú gatyót” , ahogy diszkréten kikandikál a farmer felett....nekünk meg bőven elég, hogy azonnal maximumra helyezzük a visítási hangerőt s páran még holmi vetkőzést is elkezdjünk emlegetni....Norbi meg persze veszi a lapot és amolyan „ejnyebejnye” hangsúllyal közli, hogy nem vetkőzik, duetteznek.             Bejön Csabi, elkezdi a nagykomoly konferálást, hogy így meg úgy, szeressük egymást és a világot stb...Közbe Norbi ki van tikkadva és még mindig csurog róla a lé, próbál diszkréten pólóba törülközni, naná, majd egy sereg bámuló szépasszony szeme előtt....Csabi meg cikizi, hogy „Mi van, a pólód elnyelte a fejedet?”              Na és itt jön be a képbe Zsunak a csodával határos módon behozott SIMA VIZE, mert látva, hogy Norbi üvege üres, megkérdem Zsut, de közbe már szedi is elő a vizet és odaszólítja Norbit, aki észreveszi, hogy honnan jön a kiabálás, otthagyja a konferáló Csabit, kisétál a színpad szélére és „Egyem a zúzád!” jelszóval köszöni meg Zúzának az életmentő nedűt, majd visszaáll Csabi mellé, lecsavarja a kupakot az üvegről és a SIMA víz sisteregve kifut az üvegből, rá a kezére, a mikrofonra, a pólójára, mindenfelé.........Iszik egy jót, közbe Csabi elveszi tőle az ázott mikrofont, még cikizi is, hogy „Bevizelted” meg „Mit fog szólni a technikus?”, erre Norbi, a jókisfiú, elkezdi amolyan „rendesgyerekvagyokneszidjálmegtörölömna” képpel súrolgatni a mikrofont a pólócsücskivel, (minekokán ismételten profin belátni az összes alhasi tájképeit) és csak a portálos elsősor egyre hangosodó kuncogás-elfolytottröhögés-lesütöttfejűvihorászás kórusának reakcióiból esik le neki (igaz, hogy másodperc leforgása alatt), hogy mikrofontörölgetős kézmozgása enyhén pajzán asszociációkat indított el sorainkban..... Na, akkor tétovázik a „jajdeszégyellemmagam” meg a „basszusezencsakröhögnilehet” között és nyeli, nyeli lefelé a röhögést, hogy majd megfullad, Csabi meg dettó, és mikor már mindenki majdmegfullad, Csabi hóttkomolyan közli, hogy Louis Armstrong......hát nem lehet kibírni!!!!  Norbi meg pajzánul vigyorog egyet és besúgja: „Túl sok volt a multivitamin!” Szétesünk..... (persze csak diszkréten csináljuk, de belül vinnyogva sírunk a röhögéstől, - én gondolatban az esti portacseteknél járok és úgy érzem, sűrgősen szükségem lenne  egy pampersre....) Csabi is tikkadozik, a hang nem akar kijönni a

fenyvesekgyereke

Előzmény | 2011.07.18. 19:32 - #1373

Na gyerekek, ezt szokás szerint el...sztam! Ne olvassátok még, mert rendesen akarom berakni, csak ahhoz előbb ki kell törölni egy részt és azt nem tudom! Na ez vagyok én...

fenyvesekgyereke

Előzmény | 2011.07.18. 19:22 - #1372

EGER, 2011 július 1 – by Dodi   Drága CSALÁD! Igaz, kissé megkésve – de jobb későn, mint soha! – egy „kis” beszámoló az egri koncertről, amelyre az I. G-Portál Tábor – Tiszafüred  keretében vett részt kis csapatunk apraja, úgymint: Zsu, Cilike, Boszi, Silu, Vivi, Bogi, Nóri és jómagam, azaz véletlenül épp 8-an a 13-ból, indításként.   Kedves táborhelyünkre, Tiszafüredre délbefele érkeztünk, nem kevéssé kalandos kalandor-utakon. Itt körbekóvályogtuk a kempinget, becuccoltunk kis házikónkba, mely tiszta véletlenül a 7-es sorszámot viselte ajtaján! Ismerkedés, óriásölelések, Andal és Anikó is megérkezett, ezután körbeültük Boszi telóját, mind az oltárt, hallgattuk a kilenc új Norbi-dalt és szálltunk! Én meg már nem bírtam magammal és olyanokat ordítottam a ház közepén (R’nRvangyerekeeeeeek!!!!), hogy mindenki kukkraugrott, Andal megaszitte, bépálinkáztam útközbe, pedig csak  muszáj volt szétkiabáljam a világba, hogy kipukkadok a boldogságtól, hogy itt vagyok!!! Imigyen előtankolva sok sok pozitív gondolattal, érzéssel és mosollyal (meg jóízű röhögésekkel is!) nekiindultunk Egernek, Zsu vitt négyünket autóval, a Vivi, Bogi meg a Nóri vonattal jöttek. Kisházban még előrelátóan föltöltöttem a túlélőkészletet esernyővel, esőköpennyel, termopulcsival és egyéb ilyen Mikulásravaló öltözékekkel, mert az idő nem törődött a naptárral és szél, hideg, zuhé meg mindent játszott, már néztük, hogy mikor fog havazni...Persze attól még díszgálába öltöztünk, Zsu fölvette az atom pólóját, ahol rajta Norbi 85C-s én meg a koncertjáró sajátgyártmány koronás pólómat, a bűvös G-Portál táblát meg némi ajándékokat pakoltam még fel. Útközbe kórusba navigáltunk Zsunak, hol jobbra, hol balra, de mindig másfele lengettem a kezem, szerencsére Boszi a háttérből helyesen navigált, így  a szépasszonyok szerencsésen megérkeztek  a Szépasszonyok-Völgyébe, annak ellenére, hogy  Zsunak útközbe egyszerre öten beszéltünk hatfelől a fejébe, plusz Norbi szólt hol innen, hol onnan, de mindig maximumon. Leparkoltunk, kiszálltunk, egy surmófejű pacák bevasalta rajtunk a díjat, amiért a kocsi lenyomja az aszfaltot estig és mivel a savanyú feje még savanyúbb lett az örömlő orcáink láttán, megpróbálta lezülleszteni a hangulatunkat avval, hogy esik az eső és különbenis nem adtak el elég jegyet és nemisbiztos hogy lesz koncert. Na, ezt se hittük és szépen elindultunk, neki a hegynek, kis séta után meg is kaptuk a célállomást, ami egy kicsike „aréna” volt (vagyis boldogabbik idejében valószínű nyáriszínház, most meg koncertünk helyszíne). Hát a kapuk előtt néhánytíz ember lődörgött az ernyők alatt, Nóriék is ott voltak már, az eső meg „ittapirosholapirost” játszott , mert zuhogott-megállt-zuhogott-megállt. Ehhez képest túlméretezett szekrényinvázió lapult az árkádok alatt, már csak a fekete kendő hiányzott a félszemükről, meg a kopasz agyukról és azonnal le lehetett volna játszani a fordított Egri csillagokat, ahol tíz Jumurdzsák csücsült a kapun belül, odakint meg a lelkes egriek lesték az ostrom megkezdésének hajrápillanatát. Ami szerencsésen bekövetkezett és egyesével bezúdultunk a végre féligretárt kapukon, a Jumurdzsákok meg végigtapizták a táskáinkat, szemrevételezve közbe egyesek idomait is, nehogymá’ holmi szárnyasfegyvereket szállítsunk a koncerthelyszinre. Minden vizünket kipakoltatták, egyedül Zsu úszta meg a motozást, szerintem az ő Jumurdzsákja inkább a 85Cs piros bőrszerkót tapizta (volna), így a Zsuzsavize megmenekült az elkobzástól, aminek később kellemes és hasznos következményeit nagymértékben élveztük.... Na átesve az ostromon, sikeresen bevettük a helyszínt, ami hatalmas örömömre olyan színpad volt, hogy se korlát, se rács, adjáneki, szépen odafeküdtünk a szinpadra, sorba, mind a verebek a drótra!!!! Már előre bírtam, hogy megint félméterről, szemből  fogom végigtombolni a tombolnivalókat! Még készítettünk pár fotót, aztán kezdődhetett a koncert! Elsőnek Csikó Szabi figurázott párat, aztán Tomika, aki  megilletődve pislogott le a csapatra, de díjazta, hogy díjjazzuk őt is! Szóval a bemelegítés megvolt és akkor jött NORBI!!!! Alig szalad ki a színpadra, már menet közben végigcsekkol két mozgásból – mondjuk, most nem volt nehéz, hogy megtaláljon, épp csak hogy nem fekszünk ki a szinpadra, de majdnem, szóval töményelsősor, visítókórus és „Dübörögjön, aminek dübörögnie kell!” Hiába, hogy a hátunk mögött félüresek a lelátók, hiába a még mindig szemerkélő eső, indul a Let’s get rock! és kő kövön nem marad, tombolunk, mint az őrűltek! Hát muszáj, mert ott van előttünk, még ha nem is jön ki egészen a szinpad szélére, csak néha, de olyan mosolyokat küldözget sorba meg egyenként, hogy sistereg a levegő! És közbe már a kék Portál táblát is lecsekkolta és oltárira tudom, hogy tudja, hogy ezt Sepsin látta utoljára és ettől olyan eszeveszettboldog leszek, hogy azt már nem lehet kibirni és üvölteni kell teli torokból (Bogi meg Vivi elsőre csak néznek és kuncog a szemük, hogy „Azta, ez se semmi, hogy nyomatja a véncsaj!”, de aztán sztereóba rákontráznak és szállllluuuuunkkkk ezerrel!) Norbi meg énekel, énekel és mosolyog és belecuppant a mikrofonba, csak úgy lazán, szám közbe, One take a minute – CUPP! Csók a Portának!             Másodikra meg „Legyen valami!” Szépen megdicsér, hogy „Itt nagyon jó!” már a tombolás, a túloldalon meg egyenesen „Isteni!” „Átjárja” az egész színpadot innen-oda, onnan-vissza, mindenkit „bekapcsol”, mi meg rekedtre ordítjuk magunkat és zúzunk ezerrel. A hátrébblévők nem annyira, de az minket nem tart vissza semmitől, kórusozunk is, mikor kell. De sajna hamar vége ennek a számnak és pihenhetünk egyet Tomikával, akiről megállapítjuk, hogy szépen kikupálódott és ha így folytatja, számos női szívet fog még összetörni, a hangjáról már nemis beszélve, sokunk szerint már most jobb, mint a Csabié....szóval lesz valami a gyerekből. Értékeljük is rendesen, kap nagy tapsokat, mosolygósan bezsebeli.             És ismét NORBI!!! Erre Bogi meg Vivi olyan visitókórusműveket produkcióznak össze jópár percig, hogy Norbi erre már csak annyit bír elsusogni, hogy „Jézusuramisten!” de azt olyan arccal, hogy majdelolvad tőle még az aszfalt is....rólunk meg nem is beszélve.  Ezután még egyezkedik egyet az égiekkel, miszerint „Süss, fel, Nap, fényes Nap!” és kezd egy kis sajáttal: Valahol elveszett! Az égiek meg természetesen veszik az adást, nem ömlik ,csak szemerkél az eső, de kit érdekel, ledobunk ernyőt, kabátot és széttomboljuk magunkat, együtt,  a dalára. Zsu mellettem meg csak néz, néz, néz a szinpadra és rá van írva a fejire, hogy abszolút nem evilágon tartózkodik jelen pillanatban, a többieket meg nemis látom, mert nekem is csak az a tánc van a szemem előtt és az a dal bennem.......           Amikor véget ér, Norbi  megköszöni  a tombolást  és jöhet az „Egyszerű dal”, amihez kér egy kis tapsot is, aki meg esernyőt tart, az integessen, mi már rég nem tartjuk, nekünk nem számít semmi, csak az, hogy ott csápolunk félméterre tőle és látjuk a szép, boldog arcát.  És kezdem elhinni, hogy nem, mégse álom, vagy mégis az, megvalósult álom, amit megálmodtam és most benne élek és ittvannak mind, nem üres nevek a képernyőn, nem leírt sorok és nem videók, hanem valóság, igen, valóság, itt mellettem mind, együtt, CSALÁD és koncert és Norbi, hát Úristen, köszönöm, hogy megértemeztanapot, szétvigyorgom a fejemet és minden porcikámba belezsong az a tengermély HANG.......................................................             És mikor már úgy hiszem, hogy ezt már lehetetlen továbbfokozni, akkor „Megmutatom a koreográfiát....

fenyvesekgyereke

Előzmény | 2011.07.18. 19:21 - #1371

Eger-folytatás torkán...nyeli a röhejt... Szóval...ilyet is csak a Norbi tud produkálni másfél perc alatt, az egyszer biztos!  Többet ért egy vetkőzésnél!        Még a dal közepén is mókázik Csabinak, ő meg szorítja össze a száját, hogy ne röhögjön bele a dalba.... De azért mégis a végére gyönyörűt énekelnek és még egy nagy kacsintást is kapunk közben. Norbi meg biztat, hogy mindezt nyugodtan fölrakhatjuk másnap a Youtube-ra.... Meg a Portára..... Hát meg is tesszük! A videó már rég fenn van, most meg itt a leírás, lehet mindent aprólékosan újranézni!!!!!!             Igenám, de a sok nevetésnek sírás a vége, mert amíg mi Csabit próbáljuk elviselni, aki néha úgy kijön a színpad szélére, hogy a halványlila lakkcipője belelóg a szánkba és ha fölnyújtanánk a kezünket, hát stírölés helyett megfoghatóan referálhatnánk Zsunak arról, hogy végülis jobbos-e vagy balos, de mivel ez minket a Csabi esetében még elmélkedés szintjén se érdekel, illedelmesen hallgatunk  egészen a Jóbarátokig, ahol kiderül, hogy a Norbit már elnyelték a következő kilométerek és az esti egy-két-Istentudjahány újabb fellépés.....  Ennek hallatán tökéletesen összezuhan a csapat, meg is kell kapaszkodjunk egymásba, mert szétesnénk a bőgéstől, de azért elénekeljük rendesen, mondjuk jócskán könnyes felhangokkal..... És vége.....Csoszogunk kifelé és kettesével rimánkodunk, hogy ez nem lehet igaz...Hogy se ajándékozás, se bár egy sziasztok, csajok....Próbálom vigasztalni a népet, hogy nem ment, hanem vitték, na!  Persze én is le vagyok törve, mint bilifüle. Ballagunk, aztán a Tóth Feri borpince terasza épp megfelelőnek tűnik, hogy egyasztalhoz csüccsenjünk. Veszünk némi borokat, zsíroskenyereket, képeket nézegetünk, gyorsjelentés megy az otthoniaknak és próbálunk vigasztalódni.            Kb. félóra telik el az omniózus koncert után, mikor Nóri belesóhajtja az egri alkonyatba, hogy „Istenem, mintha egy hónapja lett volna ez a koncert!” Egyetértünk, egészen addig a pillanatig, mikoris ugyanez az álmodószemű Nóri ellépeget egy kissé az asztaltól, telefonálni, majd turbóra kapcsolva rohan vissza, kezében a telefonnal és egynegyedszusszra visítva közli, hogy most írt a Dia és holnap halászlé-fesztivál lesz Tiszacsegében és CSAKNORBI KONCERT!!!! És Csege csak 20 km. Füredtől.....Vivi meg Bogi olyat visítnak, hogy a verebek kipotyognak a fészekből, szökdösünk meg ugrálunk, körbeölelőzünk, szerintem Eger népe ámulva nézte, hogy hogy lehet egyetlen pohár bortól hisztérikusra részegedni..... Szóval másodpercek alatt el van döntve, hogy holnap Tiszacsegén Norbizunk! Azért még gyorsan lecsekkoljuk az infót, hála Silu internetes telójának és máris elszáll az összes bánatunk, amit Silu tömören imígy fogalmaz meg: „Hát ilyet, egy tábor, két Norbi!” Mi meg kórusban: ÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!             Na ezután pár órát ott dekkolunk a Tóthferibe, röhögünk, mesélünk, föl vagyunk dobódva. A muzsikuscigányok ötszöri tiltakozásunk ellenére, miszerint nem ebbe a műfajba utazunk (Zsu) , végül mégis kimuzsikálnak a teraszról. Bogi meg Vivi bemennek még koncertet hallgatni, visszajönnek és közlik, hogy már nagyon állat a buli odabenn. Aztán Nórival, Cilikével elindulnak a vonathoz. Az idő egyre jobban szaródik, hideg van, az eső kisebb nagyobb kihagyásokkal nyomatja. Minket viszont ez nem tart vissza, hogy este nyolc fele elmenjünk a ráadásra. A kicsi Edda, vagyis Attis fia és zenekara nyomatja, egész jól. Fölmegyünk a lelátók legtetejire és ott bulizunk. Boszi meg Silu táncol, én filmezem telóval, Zsu pihen, azaz feneken ülve bulizik. Mire jön az Edda és Attis, ömlik az eső, csorog, szakad. De a lelátók tele, a nálunknálisőrűltebbek odalent csápolnak az esőben, mi meg fennt. A végén kikerül a túlélőfelszerelésből az összes esernyő, termopulcsi és esőkabát, testvériesen elosztogatom, mindenkinek jut valami, de igyis fagyunk meg és már a gatyánkon is csorog a viz kifele. De az Edda a jobbnál jobb régi jó számait produkálja, Siluval kórusba üvöltünk bele az éjbe és az esőbe, kit érdekel, hiszen ott szól, hogy „Kölyköd voltam!” meg „Minden sarkon!” Basszus, ezekkel a nótákkal nőttem fel...............Úristen, de rég volt...........14 évesen ők voltak a kedvenceim....és most itt áztatom a félősz fürtjeimet....oltári jó.....csak ne volna ilyen mocsok hideg, már rendesen érzem, hogy mindenem tiszta víz...És üvöltjük, hogy „Gyere, őrűlt!”...és Attisnak fölvisznek egy nagy tortát vagy húsz-harminc bőrszerkós motoros...és felköszöntik és fölhívja őket és ott énekelnek vele...(és akkor egyszercsak belémdöbben, hogy  a mostani éveim plusz 38, az kb. 80...és akkor már nem fogom látni azt a képet, amit most látok az itteni másik helyett...egy másik színpadot...egy ennél sokkal nagyobbat...és a Portálosokat, ahogy adják, ott, azon a színpadon a 60-as tortát Norbinak, aki énekel és akinek csápol és tombol és üvölt a közönség........ráhull az eső a képre, visszahoz....) tánc és öröm van a színpadon, de mi már nem bírjuk tovább, hiába ugrálunk, csapkodunk, belénkázott a hideg. Eldöntjük, hogy jobb ma egy végenélküli Edda, mint holnap egy tüdőgyulladás és learaszolunk a tömeg közt, Zsu autójának és ottlévő száraz ruháinknak jótékony melegébe.         Persze Zsu kibaszorr lámpája a kocsiban se működik, illetve hol igen, hol nem, mindig fordítva, minekokán elsőre a szőlőhegybe vesszük az irányt, az autó meg pittyeg, mert Dodi nincs becsinálva. Visszafordulunk, pityegést megoldjuk irány haza táborocskánkba! Könnyű mondani, nehéz megtenni, az eső úgy ömlik, azt hisszük, lemos az útról, a táblák a sötétbe francot se látszanak, csak miután túlmegyünk rajtuk, röhögve nem lehet navigálni és üvölt a Cdből Norbi, mi is vele kórusba. Természetesen ilymódon simán hazatalálunk Tiszafüredre, sőt még a táborkaput és a hátsó utat se tévesztjük el, pedig töksötét van. És a kocsi  abban a percben áll be a fák közé és szusszan utolsót a motra, amikor a harmadik pontot kiteszi a mondat után a Cdről Norbi: „Hazaérek ma éjszaka már...”             Andal meg Anikó és Cilike szívrepesve várnak a kis házban, enyhén aggódva a kései tekergésünkért. Alvásról persze e koraéji órában még szó se lehet, lesztorizzuk az Eddát, csetelünk egyet élőbe. Zsu aggódik, mert még mindig nem tudta megfejteni Cserzsus kiskutyáit a szóláncból. Megírjuk Cserzsusnak, hogy hiányzik. Ezután Zsuval közelharcot vívunk a pótágyért, én győzök. Qva hideg van, Brigit fölszerelem háromszámmal nagyobb, de meleg és száraz magasnyakú pulcsival. Végül villanyoltás után hosszas fuldokló röhögések közepette áttárgyaljuk mégegyszer Csabi lila cipőit és egyéb alkatrészeinek irányultságát, majd Andal mondd egy nagyonszép mesét a kisvakondról, aki metrót ásott, mi pedig jógyerekek módjára csendesen belealszunk, ő is. Az eső halk intenzitással dobol a háztetőn és álmaink közé lopja csendben a holnapot: TISZACSEGÉT!

Tücsike

Előzmény | 2011.07.18. 00:37 - #1370

Balassagyarmat, 2011.07.17.   A videót a felhasználó eltávolította.

bewyke

Előzmény | 2011.07.15. 14:16 - #1369

Köszönöm... Köszönöm NEKTEK! Oly csodás ez az egész dolog, hogy... hogy egyszerűen nem találok méltóbb szót a Koszonom-nél per pillanat... Ezt érezni és áttélni kell!   Köszönöm!

[1732-1713] [1712-1693] [1692-1673] [1672-1653] [1652-1633] [1632-1613] [1612-1593] [1592-1573] [1572-1553] [1552-1533] [1532-1513] [1512-1493] [1492-1473] [1472-1453] [1452-1433] [1432-1413] [1412-1393] [1392-1373] [1372-1353] [1352-1333] [1332-1313] [1312-1293] [1292-1273] [1272-1253] [1252-1233] [1232-1213] [1212-1193] [1192-1173] [1172-1153] [1152-1133] [1132-1113] [1112-1093] [1092-1073] [1072-1053] [1052-1033] [1032-1013] [1012-993] [992-973] [972-953] [952-933] [932-913] [912-893] [892-873] [872-853] [852-833] [832-813] [812-793] [792-773] [Korábbi]