|
 |
Közkívánatra: Fórum! |
|
|
Témaindító hozzászólás
|
2013.02.10. 16:37 - |
Koncertek, élménybeszámolók 2013. febr. - 2013. dec.
Az oldalon az alábbi koncertekről és egyéb eseményekről találhatók élménybeszámolók, illetve videók:
2013. szeptember:
szeptember 14.: 15. Toponári falunap
szeptember 4.: Budapest, Pesti út 237., Librotrade Kft. - nyilvános próba
2013. augusztus:
augusztus 17.: Magyarfenes (RO)
2013. július:
július 20.: Erdőfüle (RO), Erdőfüle napja
július 5.: Agárd, Agárdi Popstrand
2013. május:
május 18.: Inárcs, 10. Falunap
május 1.: Budapest, Városligeti Rockmajális
2013. április:
április 24.: Budapest, Rocktogon Pub&Roll
április 11.: Budapest, Crazy Mama Music Pub
2013. március:
március 28. Budapest, Terrace Café - nyilvános próba és klubest
március 23.: Budapest, Pecsa Café - az első KLN koncert!
2013. február:
február 9.: Budapest, Piszkos Fred Étterem: a KLN zenekar bemutatkozása a rajongóknak és a sajtónak |
[56-37] [36-17] [16-1]
Dodikám, Te csillaglelkű, köszönöm, hogy ott voltál, köszönöm, hogy mi is ott lehettünk, és köszönöm, hogy leírtad! Fantasztikus volt!  |
KLN A FENYVESBEN - 1.rész
(MAGYARFENESI KONCERT, 2013 augusztus 17, Erdély)
Dodi/Fenyvesekgyereke élménybeszámolója
1. Előzetes
Minden jel arra mutatott, hogy nekem itt kell lenni. Ami kicsit necces, tekintve, hogy e szép kis erdélyi falucska úgy csekély 400 km.re fekszik Sepsiszentgyörgytől...De a bulit meghírdették...menni kell...mert alig várom már, hogy lássam, halljam a fiúkat...no, meg mégiscsak „haza” jönnek, hozzánk, a fenyvesbe :-) ...ott kell legyen valaki a csapatból, várni, megszeretgetni őket!!! És persze beszámolni a többieknek mindenről :-)
Na, sűrű internetes böngészgetés, helyi szervezőkkel való emilezés, vonat- és autóbusz információs irodák végigkérdezősködése után kiderül, hogy szombaton meg vasárnap is van kisbusz Sepsiről Brassóba, az egyetlen vonat, ami arrafele jár, délelőtt indul és estére odaér, Kolozsvárról Magyarfenesre a szombati buszjáratnak van délután induló autója, vasárnap is jár valami, ha más nem, az integetős (autóstopp), és a végén még az is bejött, hogy épp nem kellett dolgoznom hétvégén, úgyhogy pénteken szépen megvettem a vonatjegyet oda-vissza, bepakoltam egy váltásnyi ruhát – merthogy az éjet majd ott töltöm, nagyobbrészt szabadég alatt, kell egy-két cucc azért – kis elemózsiát az útra, és szombat reggel hatkor fölserkenve , egy jó félórás kisbuszozás után máris a vonaton voltam Kolozsvár felé, ami nem csoda, mert a reggeli induláskor még a rádió is bemondta, hogy az energia meg a frekvencia velem van :-)
A Nap sütött, a vonatban totál nemzetközi (román, olasz, spanyol, izraeli) utastársaság közepette húztunk ki Brassóból. Mellettem egy izraeli pasi ült egy gyerekkel, de pár óra után ő is, meg a szembenülő néni is leszálltak, így ketten maradtunk a négy széken egy kedves kis román csajjal, aki valami esküvőre utazott, így volt alkalmunk a lábainkat is kinyújtani :-) és jókat beszélgettünk, amíg a vonat egy beteg csiga sebességével zötyögött eléfelé.
Az út qva hosszú volt, a vagonban a légkondi hol működött, hol nem. Cigiseknek külön tortúra a köbön, hogy a vonatban tilos a bagó, na de a mienk a mindenlehetőségekhazája, úgyhogy a kalauzbácsi nagyon előzékenyen kinyitotta a vagonajtót (menet közbe) s így a két vagon közti kisfolyósón, a budi előtt vidáman elfüstöltünk óránként egy-egy cigit, dumálgattunk, unalmunkba ettünk ezt azt (én szendvicset) és literszám ittam a vizet, mert qva meleg volt. A vonatnak sikerült csak másfél óra késést beszedni Kolozsvárig (ugyanis, mint tudjátok, nálunkfelé a sínekeket még az osztrák-magyar monarchia idejiben rakták le, amit azóta nem loptak szét, már az is renyhült egy kicsit... és most próbálják javítani, szakaszonként. Ez az útvonal majdnem végig ilyen „szakasz” s emiatt csigalassan zötyög a gyorsvonat), ami a hazai viszonylatban magától értetődő, sőt szép teljesítmény. Lehetett volna három is :-) De végre úgy délután fél 6 tájban megérkeztem vala Kolozsvárra.
Az az igazság, hogy előre egy kicsit frászoltam, hogy hogy a fenébe kapom majd meg a buszmegállót, ahonnan a kisbusz megy Magyarfenesre...ugyanis a neten emígy volt meghatározva a helye: a Dedeman elől. Én meg úgy hatéves korom tájában jártam utoljára Kolozsváron :-) Na de alaptalan volt a frászolás, mert ahogy leszálltam a vonatról, fix átellenben, a sínekeken túl egy nyócméteres oszlop magasodott az égbe, a tetejin a felirat, hogy Dedeman. Így hát jó nyugodtan ittam egy kávét az állomásban, kibújtam az aluljárón át a tulsó oldalra, ott volt a bevásárlóközpont, a Dedeman, pont szemben. De akármerre nézkelődtem, buszállomás vagy tábla sehol. Na, megkérdeztem az első járókelőt, hogy a Fany buszok állomása merrefele van. Elirányítottak, az is ott volt öt percre, két kanyarral arrébb. Bemegyek az információhoz, kérdem, honnan indul a busz. Azt mondja a csaj: a Dedeman elől. Mondom jójó, de pontosabban a két kilométeres kerítésnek melyik sarkától? Úgy nagyjából megmagyarázta. Na visszasétáltam az állomásra, még mindig volt egy órányi idő a buszig, úgyhogy leültem a peronra, eléástam a táskából még egy rend szendvicset és elfalatoztam, s amint így töltögettem az időt, egyszercsak hallom ám, hogy a szembe peronon üldögélő nénike mondja valakinek, hogy most várja a buszt Létára. Hopp, ez Magyarfenes után van, akadt meg a név a fülembe. Na, akkor már tudtam, hogy kit kell megkérdezni, hogy hol a buszmegálló :-) Kajálás után leballagtam az állomási mosdóba, lemosakodtam egy kicsit az útiport, átöltöztem KLN-es polóba és utána odamentem a nénikéhez útbaigazításért. Jó kedélyesen eldumáltuk a hátralevő félórát, aztán átmentünk a Dedeman elé s máris jött a busz. Mikor fölszálltam, kérdem a gépkocsivezetőt, hogy vasárnap mikor van visszabusz. Mondja, hogy délután. Hupsz... hát ez egy kicsit nem jött be...na de a nénike megvigasztalt, hogy tutira kapok alkalmit visszafele. És én tudtam, hogy amikor utazom, akkor vigyáz rám mindig Valaki :-) Úgyhogy nem aggódtam a visszafelejövés miatt. Jó tizenöt-húsz perc múltán már oda is ért a busz Magyarfenesre, már útközben fölszállt egy csapat rockersrác, akik a szomszédfaluból igyekeztek a bulira. Jó menet lesz, gondoltam magamban és elindultam utánuk az országúton a helyszín felé.
|
KLN A FENYVESBEN - 2.rész
(MAGYARFENESI KONCERT, 2013 augusztus 17, Erdély)
Dodi/Fenyvesekgyereke élménybeszámolója
2. A helyszín és koncert előtti mozzanatok
A faluból, Magyarfenesből sajna nem sokat láttam, mert már elég későre járt az idő és pár lépés után befordultam a kultúrotthon udvarára, ahol az események – a magyarfenesi napok – zajlottak, mondhatnám teljes hangerővel és lelkesedéssel. A kultúrotthon oldalánál volt egy jó stabil közepesnagy színpad, előtte kábé egy iskolai focipálya nagyságú, zúzottkővel felszórt tér, melynek egyik meg másik szélén úgy kábé nyolc-tíz sörsátor, jó sok asztallal meg fapaddal. A kerítésen kívül pár népművészeti áruda meg az ilyenkor elmaradhatatlan világító, vinnyogó, sípoló giccsjátékvásár – ez szerencsére csak kisméretű volt itt. A téren, vagyis a színpadon épp Néptánctalálkozó zajlott, szépséges viseletekben ropták a fiatalok a táncokat, folyt a mulatozás, a sátrak alatt is sok-sok népviseletbe öltözött fiatal, akik szereplés után voltak vagy a fellépésükre vártak. A tér pedig telidesteli volt emberrel, plusz még a sátrak is, úgyhogy a népsűrűség semmiféle kivetnivalót nem hagyott maga után, s a műsor sem. De én most nem álltam a színpad elé – azért félszemmel odanéztem kicsit, mert szépen táncoltak - , hanem terepfelmérés leple alatt úgy csángáltam eléfelé az épület oldalbejáratához (vagyis igaziból ez volt a főbejárata, csak most a színpad lévén az események központja, oldalbejárat lett) , mint akit zsinóron húznak...és fixen ott állt a KLN mikrobusz, amiből Gutti épp pakolászta ki a felszerelést.
Amikor meglátott, csupa egy mosolygás lett az egész arca, kaptam egy nagy üdvözlő puszit meg ölelést. És persze az volt az első szava, hogy köszönik, hogy eljöttem... Mondtam, hogy nekem öröm :-) Megérdeklődtem, hogy ők hogy utaztak, mondta, hogy jól, minden rendben volt. És egyből tájékoztatott, hogy a Norbi ott van a sátraknál. Mondtam, hogy oké, nem akarom azonnal lerohanni :-) Közben a Józsi is kijött az épületből, kicsit neki is elámult a szemeszája, hogy Sepsiről jöttem, ráadásul tökegyedül. Azt mondta, ezt dokumentálni kell, lefotóz és fölrakja a KLN oldalra, hogy a legrajongóbb rajongó. És persze Tőle is megkaptam az üdvözlő puszi-ölelést. Nagyon jólesett ez a meleg fogadtatás a lelkemnek! Picit dumáltunk, a srácok pakoltak kifele a buszból, én meg őriztem, amíg ki-be járkáltak. (Nem kellett különösebben, csak jólesett, hogy egy picit segíthetek). Már majdnem minden felszerelés odabennt volt, fedél alatt és akkor érkezett Laci. Odasétál, néz, néz...látom rajta, hogy erősen töri a fejit...egyszercsak imígyen szólal meg : „Téged mintha már láttalak volna más koncerteken is...Budapestről jöttél? „ Mondom: Nem, Sepsiről. És elregéltem neki is pár szóban, hogy merre van az arra. Erre ő : „Nem mondod...bmeg, ezt nem hiszem el... ilyeeeet...” És átkapja a vállam és ad egy akkora haveri ölelést, mind én kétszer, olyan fölcsillanó mosoly kíséretében, hogy majd elolvadtam :-) Közben a Tibi is megérkezett, őt is lepusziltam, beszélgettünk. Láttam rajta, hogy egy picit fáradt a hosszú úttól...nem baj, a színpadon majd kivirul, gondoltam magamban :-) Gutti meg azon filózott, hogy jó későn, 11-kor kezdenek és olyan későn majd hogy fogok hazaindulni. Mondtam, gond egy szál se, be volt számítva, hogy itt töltöm az éjt, csak az nem, hogy reggel nincs visszabusz, így most még nem tudom, mivel megyek vissza Kolozsvárra. Erre mondták, hogy sajna nem tudnak elvinni, mert nincs hely a buszban. De hát én ezt nem is vártam, mondtam, hogy semmi gond, stoppolok majd. Na erre aztán lett álmélkodás meg aggodalom. De biztosítottam őket, hogy tényleg nem gond...edzésben vagyok :-) „Ha Ti tudnátok, srácok, hogy micsoda utakat tekertünk le annakidején a Norbiért...” mondtam nekik, miközben a bözödi Route 66 volt az eszembe, meg a Silu...
Na, így elvoltunk amíg kipakolták a buszból a felszerelést, ők meg visszaültek, hogy menjenek a szállodába, Józsit kivéve, aki elindult gyalog kifele, én meg lépegetek mellette, azt mondja egyszer, szóljak, ha látok egy Norbira hajazó figurát, mert őt kéne megkeresse :-) Na, de nem kellett sokáig keresgessünk, mert ott állt a kocsija a kerítés mellett, az országúton, rögtön a rendezvényre vigyázó rendőrök háta megett. Józsi behajolt a nyitott ajtón és elkezdte neki mondani a további programot (ezt csak gondolom, mert nem értem még egészen a közelükbe). Mikor láttam, hogy megbeszélték, amit kell, szépen odamentem és beköszöntem a Norbinak, hogy :”Na sziaaa!!!” Mikor meglátta, hogy én vagyok, rögtön kiszállt a kocsiból, nagy üdvözlő puszi-ölelést váltottunk, mosolygott a szeme-szája, nekitámaszkodott lazán a kocsinak és elkezdtünk beszélgetni. Egy kicsikét ő is meg volt lepődve, mikor elregéltem neki az utazásom :-) (És ha ez még kívülről is látszott rajta, akkor az is lehet, hogy nagyon :-) ) Mondtam neki, hogy mindenki üdvözli, mosolygott nagyon. Na, így pár percig dumáltunk, közben a Józsi szólt, hogy akkor ezt most hadd örökítsük meg fotóilag is. Norbi, a drága, rögvest vállonölelt a fotóhoz, én meg enyhén hozzábúttam és vigyorogtam, mint a vadalma :-) :-) :-) (Oltári jó kép lett, Józsinak még egyszer hangsúlyosan óriási köszönetem!!! Egyébként nem vagyok egy képmániás alkat, ez a második fotóm a Norbival. )
Na de közben az ifjúság fölfedezte, hogy ki is támasztja azt a kocsit...én meg pár lépést arrábmentem, átadva a terepet. Vagy 6-8-10 kiscsaj fölbátorodott, nagy megilletődve közelebb jöttek, kértek egy-egy fotót, aztán a boldogságtól sikítva szaladtak minél hamarabb elújságolni a barátoknak a „csodát”, amitől láthatólag és hallhatólag kábé a 16. mennybe voltak :-) Norbi nagyon kézséges és kedves volt velük, de mivel el kellett menniük a szállodába s a többiek már elindultak-forma a busszal, villantott még egy vigaszmosolyt a még mindig jövögető újabb csajoknak, beült a kocsiba, de kihajolt még egyszer és mondta, hogy visszajönnek még, lesz alkalom bőven fotózkodni, autogrammozni a koncert után is. Persze tőlem is elköszönt és aztán elmentek a szállodájukba (ami – mindannyiuk szerint - egyszerűen mesés volt). A csajocskák pedig súgva-búgva terveket szőttek azirányba, hogy akkor majd akkor hogyanmiképp fognak autogrammot meg fotót kérni, egyikük meg szentül megfogadta, hogy igenis lesz bátorsága a pólójára is kérni egy szignót...szóval...odavoltak a Norbiért rendesen :-) Én meg mellettük-velük együtt visszaballagtam a térre-udvarra és a néptánc meg a hatodik kávém élvezeteibe merülve gyorsan papírra rögzítettem az eddigieket. |
KLN A FENYVESBEN - 3.rész
(MAGYARFENESI KONCERT, 2013 augusztus 17, Erdély)
Dodi/Fenyvesekgyereke élménybeszámolója
3. És még mindig koncert előtt
Úgy kábé este kilenc fele a népsűrűség jó, sőt nagyon jó, az alkoholszint székely viszonylatban normális paraméterek között mozog és ahogy elnézem a jövő-menő népeket, hát van kilátás valami jóra. A fejem viszont egyre jobban fáj, úgyhogy gyorsan bevacsizom egy tordai pecsenyét szalmapityókával Kicsit még hallgatom a néptáncosokat, aztán elindulok, hogy még koncert előtt a folyó ügyeket is elintézzem. Ballagok hátrafelé az udvaron, kicsit messzebb velem párhuzamosan sétál egy telefonáló lányka, úgy kb. 14-15 éves lehet. És a következőket hallom, mondatról mondatra növekvő intenzitással (a zárójeles mondatokat a lelki füleimmel :-)) :
„De anyuuuu, nem megyek haza, de hát még ezután lesz a koncert... ( Miféle?? Milyen koncert?) Hát itt vannak a magyarországiak, az a rockegyüttes... (Miféle együttes, tessék azonnal hazajönni, mindjár éjfél van!!!) De neeem, de anyuuu, de igazán, hát itt van a Király L. Norbi!!! (Naésaztán...az meg ki?) Hát tudod, AKI MEGNYERTE AZ X Faktort, a Norbi, a KIRÁLYELNORBIII !!! (Ne mesélj, fiam, nem is volt ilyen nevű) Neem, nem a mostanit, az ezelőttit, hát tudod naaaa... vagy nem is, a harmadik lett végül. (Hazajössz!!! Akárhányadik volt, nem tudom, hogy ki az) De anyuuuuu, igazáááán...meg akarom nézniiiii... – és itt, mikor már irtó dühös, hogy ezt az anyu mért is nem tudja, előveszi az utolsó fegyerét és azt sikítja bele a telefonva hörögve: “DE ANYUUU, AZ A YEEEAHHHHMRRRR HANGÚ!!!” Hát remélem, meggyőzte anyut. Engem meg arról, hogy a Norbi ELSŐ HELYEN szerepel a kis lelkében.! És arról is, hogy Norbinkat nem a fizimiskája meg a szexis vetkőzései, HANEM A HANGJA ALAPJÁN TARTJÁK SZÁMON!!!
Na, ilyen lélekmelengető szövegek közepette már egyre türelmetlenebbül vártam a bulit, de az még egy kicsit odébb volt. Először következett vagy 15 perc minitűzijáték úgy fél 11 magasságában. A helyi szervezők a háttérben (vagyis a kultúrotthon előcsarnokában) sorrendet egyeztettek a srácokkal és az ilyenkor szokásos technikai meg egyéb témákat tárgyalták, egy-két kíváncsibb rajongó pedig az ablak alá osonva fotózott befelé, persze Norbi észrevette az egyik srácot és nagy mosolyogva bepózolt meg integetett neki az ablak mögül, csak úgy lazán, tárgyalás közben. Én meg kihasználva, hogy a tűzijáték alatt mindenki az égre bámul, szépen béódalaztam a tömeg között a stabilelsősorba, miután a nagyobbik táskámat otthagytam megőrzésre az egyik kocsmasátorban, hogy majd lazán tudjak szökni. A fiúk, kiegészítve néhány helyi taggal a “technikai” személyzetből, kábé egy óra hosszat beszereltek. Ez úgy zajlott, hogy a helyi hangosítók folyamatosan cserélgették a különféle “tyúkbeleket”, amíg végre mindenkinek okés volt a hangzás. Tibi “Fenes, Fenes, Magyarfenes” harci kiálltással próbálta ki a mikrofont, a nép már veszettül türelmetlen volt, Laci már hagyományos “pocakonpöcköltpicikepocokos” mikrofonpróbája meg néhány dobszolója csillapított egy cseppet a majdnemhisztis hangulaton (ugyanis a tájékozatlanabbak sehogy se akarták megérteni, hogy ez a szöszölés szükséges ahhoz, hogy nívós legyen a lennivaló és morogtak a várakozás miatt). S mire már úgy nézett ki, hogy indulhat a buli, kiderült, hogy még nem a KLN, hanem “előzenekarként” Bercike, “Magyarfenes büszkesége” lép a (számára) világot jelentő deszkákra. Hát engem nem győzött meg… de jó sokáig ott volt, úgyhogy a srácok a meghírdetett időponthoz képest úgy másfél órával később, kábé éjfél felé kezdték a bulit. |
KLN A FENYVESBEN - 4.rész
(MAGYARFENESI KONCERT, 2013 augusztus 17, Erdély)
Dodi/Fenyvesekgyereke élménybeszámolója
4. A KLN koncert a fenyvesben
A színpad elsötétült, csak a háttérben volt egy kis fény, a fiúk beálltak – háttal – a helyükre (mellettem valaki az intro alatt vagy ötször bekiabált, hogy „Forduljatok meg!!” és földübörgött a KLN helikopter (gyerekek, az a helikopter úgy szólt a hegyek közt...visszhangzott az egész hely!!! A kisfiúk fejforgatva keresgéltek az égen, hogy hol pörög a proppeller ? :-)). A színpad elejét a tizenéves korosztály foglalta el, spékelve néhány nagyobbacska csajjal meg pár középkorúval is, hátrébb a falu apraja-nagyja elég szép számban (kb. egy sulifocipálya méretű tömeg volt), a sörsátrak alatt persze full teltház, a nép közt itt-ott stabil rocker-szigetek, amint azt a fölemelkedő kezekből ki lehetett következtetni, meg az izgatott suttogásokból, hogy „na, jönnek, ott van a Norbi!” és ahogy elindult az intro, már zengett is a hely az üdvözlő sikítástól, mások meg „Nooorbiii! Norbiii!”_t kiabáltak, majd a „Másfél óra KLN” ígéretes hangjai mögött fölgyúltak végre a fények és a szokásos KLN dübörgéssel elkezdődött a Jó reggelt! Norbi meg akkora „Heeeey”-t üvöltött a mikrofonba, hogy a fenyvesek összes baglyai kipotyogtak a fészekből, én meg enyhén kilengtem a helyemből az energiafolyamtól, ami a színpadról zúdult lefelé. Az elő- és háttérből nagy sikítások díjazták szám közben is már, őt és a fiúk profi játékát is nagymértékben!!!
A téren úgy nagyjából érezni lehetett a meglepetésnek azt a hangulatát, ahogy a jelenlevők – akik az anno-beli faktoros stílust ismerték, ismerhették csak – totálisan elámultak ettől az „új” Norbitól meg a KLN-től, hiszen az egész olyan volt így első perctől, mint amikor mondjuk meggyújtasz egy csillagszórót, földobod és az meg hirtelen tűzijátékká változik... ámulatosan megállt a levegő egynéhány pillanatra majd hatalmas sikítozások jelezték, hogy tetszik a produkció...
A második számot így vezette be a Norbi: „Tudjátok hol szálltunk meg? Hotelben!” És következett egy dal, amit eddig még én sem hallottam :-) Ez egy új Hotel, amit neked is látni kell :-) Hát nagy örömömre szolgált látni :-) Norbi ezerrel pörgött, a színpad egyik felétől a másikig minden tomboló csapatot „föltérképezett” és bekapcsolt a zene áramkörébe, én meg igyekeztem minden hangot, mozdulatot, mosolyt és szemvillanást követni, majd a megfelelő helyeken méltóképpen sikítani, csápolni és tombolni mindvalahányunk helyett :-) És időről időre Gutti meg Józsi is meg-megkerestek a pillantásukkal...annyira jólesett... Emelkedett a hangulat rendesen...nagyon jól nyomták a bulit a srácok, ment is a pogo a sarokban, jött a taps is, és Norbi szelíden megérdeklődte a még tétovázoktól, akik még nem tértek magukhoz a meglepetéstől, hogy „Nektek nincs kezetek?” majd a szám végén vérkeringésborzoló morgásokkal (Norbi) és nagy meghajlással (a többiek) köszönték meg az ovációt.
Ezután következett a „Kívülről más”, aminek már az elején odaszólt Norbi az egyik sarokba, hogy „Nagyon jó! Gyere csináld, tetszik!” meg „Figyelj, ugorj!” mondta és akkora bemutató fölszökkenést produkált, hogy azt hittem, leveri a lámpákat odafenntről...esetleg a csillagokat is :-) A hangulatom meg nagymértékben követte. Mellettem egy stabil 20-30 fős csapat folyamat csápolt, hátrább még kicsit csendesebb volt a nép, vagy csak lustább, de a számok közti meg végi sikításokból le lehetett szűrni, hogy tetszik ám, amit hallanak, s a kezdeti meglepetés csöndjét lassacskán fölváltotta a „hűűű,ezdebitangjólszól” bulihangulat. Amiből jómagam totálisan kivettem meg beletettem a részemet, úgyhogy itt most rendes sorrendet ne nagyon várjatok tőlem, de azért majd igyekszem mind a 16 számot fölsorolni...
Természetesen volt a Valahol elveszett, amire eszméletlenül tomboltunk, bár a szöveget nem sokan ismerték, de a ritmus vitte a népet, különben is Norbi vezényelt, hogy „Na, most sikíts!” , úgyhogy rendbe vót a dolog (bár egy-két helyen azért nagyon hiányoltalak, drága Silukám...mert úgy, mint Te, azt senki se tudja...igaz, épp mellettem volt három tizennyócéves kiscsaj és ők némileg bepótolták sikításilag, amit kellett, én meg tízenakárhányszoros hangerővel üvöltöttem be a megfelelő helyeken, mint például ott, hogy „Ez már a tiéd” meg „Nem voltál hülye és hogy akartad!!!”), Norbi a szokásos módon adta magát a dalban, meg sikított, magasan, mélyen,mikor mi kellett... meg táncolt, meg minden, szóval rendes műsor volt, á lá KLN.
És hogy kedvezzenek a helyi népnek, még olyasmivel is bevadítottak a tetejbe, hogy „Halál a májra” . De ment is reá a tombolda...Ó, és volt a „Legyen valami” is, egészen végig!!! Hát ezt nagyon imádtuk. Persze a kis drága is, mert köröskörül szerre kitartotta a mikrofon a népnek, jobbról, balról, középről, oszt visítottuk, hogy „Ne legyen CSALÓDÁS!!!” mindenfelölről nekik!!! Én meg néha, mikor feleszméltem a bulizásból, hátra-hátra-pillantottam és irtó jólesett látni, hogy ha nem is a totál tömegben, de azért jó sok helyen megy a csápolás meg a buli ezerrel.
Ó, és egyszercsak úgy lazán két szám közt elkezdett velünk sikítóversenyt rendezni, (annak az apropóján, hogy valaki odalentről fölkiabált neki, hogy Héé, Norbi!) : „Hé-hó!” Héé-héé-hóó! „ Hééé-hóó-hóóó-héééYEAH!” és így tovább Hát kábé a negyedik menetig bírtuk, de az utolsót úgy megcsavarta, fenn a „hééé-hóóó-hééjt” meg oltáritökmélyen a „hooooo”-t, hogy ott mindenki paff maradt és Norbi győzött :-) Úgy vigyorgott, öröm volt nézni !!! :-) Hogy mégse bírtuk leordítani :-) Hát nem is. Tömegnyi embernél hangosabban sikít, különböző hangfekvésekbe :-)
És képzeljétek csak, hogy becselezett a „Minden rendben”-nél... Kisétált szépen középre előre és tök bűbáj mosollyal feltette a költői kérdést, hogy kinek van egy öngyújtója? Semmi válasz. Megint megkérdezte, „Na, hadd lássam, kinek van?” s nyújtogatta a nyakát mindenfele. Megint semmi válasz. Erre Norbi aszondja: „Ezt nem hiszem el, itt senki se cigizik? Kinek van egy öngyújtója???” és közbe odalép majdnem elémbe és néz, néz lefele reám. Hát azt hittem, cselezni akar valami tüzes produkciót :-) Fogtam magam, földobtam neki a gyújtómat Fölveszi, vigyorog, azt mondja : „Nem cigizni akarok...” és visszadobja nekem, de olyan fixre, hogy majdnem a kezembe esett, azon szöveg kíséretében, hogy „De ééédes vagy!” és olyan tekintettel, hogy egyből Kolozsvárig terjedt a pulzusom tőle :-) „Hát szóval, folytatta tovább, csak annyit akartam mondani, hogy akinek van gyújtója, az vegye elő és tartsa a lángot jó magasra ennél a számnál...És elkezdte...Hát gyerekek...én imádom ezt a számot, de ahogy most énekelte, itt, itthon...Hát nemcsak a gyújtóm, a lelkem égett el bele...Piszok gyújtó persze nem bírta ki a szám végéig, mert elolvadt...de nem baj...tartottam a kezem, jóóó magasra, teli szép fényes itthoni áldással...nekik... Annyira csodálatos volt... ahogy ringatózott ott a tömeg a nagyég alatt... Még Norbi is azt mondta, szám közben, hogy azért kérte a fényeket, mert olyan nagyon jóóó ezt látni ODAFENNTRŐL... Azám, jóóóó magasra szálltunk ezzel a dallal...oda, fel...varázshangú utazás volt, lélekzene a legjavából..
|
KLN A FENYVESBEN - 5.rész
(MAGYARFENESI KONCERT, 2013 augusztus 17, Erdély)
Dodi/Fenyvesekgyereke élménybeszámolója
De utána lett megint tombolás, a Taxi-t azt úgy széjjelsikítozta a nép, hogy csuda! Illetve nem csuda, mert a Norbi teljesen bepörgött, egyre följebb nyomta a hangerőt és a színpadon való ide-oda cikázást, a Józsi meg mértéken felül hadbangezett, szóval oltári vót. És még a „régi” műsorból is játszottak...a Halálba indulóknak...hát gyerekek, be kell hogy valljam nektek, hogy talán ez az egy szám volt anno, amit nem szerettem igazán, és nem azért, mintha nem lenne jó, hanem a téma miatt...de most megváltozott a véleményem...mert ez a dal KLN hangszerelésben bitangjól szólt! Nagyon klasszul megvariálták a srácok...
És persze a kihagyhatatlan „Adná neked” sem maradt el, amit szokás szerint eszméletlengyönyörűen énekelt, a kiscsajok szeme kinyílott, mind a levesestányér, itták a dalnak minden hangját és minden sorát...A párok meg szép szelíden összesimultak a sötétebb háttérben meg zugokban és ment a lámúr... és persze a végén leszállt a tájra az a másodpercnyi megilletődött csend, amikor az emberfia úgy valahogy nem tudja eldönteni, hogy hát izéééé...most mi is legyen...mert ez bitanggyönyörűűűű volt, de lassúra mégse illik sikítani...s akkor összeverődnek sorra a tenyerek, de a következő pillanatban mégiscsak feltör a sikítás is, mert ezt a csodát csak illedelmes extázishangon lehet megköszönni.
Ó, és képzeljétek csak, amikor a „Van munkám, nincs pénzem” –re került a sor...hát az nagyon egy jó volt... Ott csápolgat előttem egy tizenkétévesforma srác, s hát mit látok, úgy a második refrén magasságában egyszercsak elkezdi utánaénekelni ...de annyira aranyos volt, úgy látszott, hogy nem fogta föl még totálba az egész szöveget, de azért mondja, énekli, betűzgeti a szavakat, mint a madárfióka, mikor csipogni tanul... Hát ezt meglátva elkezdtem egy picit jobban köröskörül figyelni s ha hiszitek, ha nem...ennek a dalnak dúdolták a refrénjét a népek! Bizony! Na, de a legnagyobbik boldogságom akkor következett el, mikor a Norbi elkezdte pedzegetni, hogy „Szeretitek-e a Tankcsapdát?” Úúúúú, el se mertem hinni... pedig az volt...az bizony! „Ülj le mellém, valamit mondok, figyelj...” Ááááá, akkora üvöltés lett!!! Fenomenálisam kukkraszöktem a boldogságtól, hogy ezt lenyomják most és a sok kis szédült tini most majd meghallja, hogy hogy kell SZÓLNI ennek a dalnak!!! Meg hogy mi is az a sikítás! Hát meghallotta... Mert Norbi hozta ám a formáját a „Mennyország Tourist”tal, a srácok úgy játszottak, mint egy rakás isten és én csak azon drukkoltam, hogy bírjam szusszal, hanggal meg tüdővel végig pergetni az egész szöveget, mert nincs itt a Silu, akitől lehetne „lesni”...és hogy legyen bennem még megfelelő mennyiségű szusz ott, ahol be kell nyomni a totálprimplansikolyt :-) Hát hálistennek volt :-) Mert a jónép, zúgta, zengte, üvöltötte és tombolta ezt a dalt, de úgy, mint a hétszentség! Az eddig lézengők összeálltak egy-egy kompakt „bandává”, oszt csápoltak meg tomboltak ezerrel! Visszahangzottak a hegyek, hogy „Majdróladszólnakahírekveledvanteleasajtó”, oszt a Norbi úgy istenigazából tutira bepörgött, olyan sikításokba meg morgásokba lökte szerteszét az energiát, hogy majd kidőtöttük a helyéből az összes környező hegyeket :-) És szálldosott a színpadnak egyik feliből a másikba és adta a mikrofont köröskörbe a népeknek és szedte magába a tombolásokat, de úgy, hogy ragyogott belé :-) Fergetegesen fenomenális volt! Mire vége lett a számnak, azt gondoltam, egy hang nem jön ki többet a torkomon, úgy lerekedtem meg egy szusz se...Totál készek lettünk jópáran... De attól még szuperül bírtuk szétüvölteni a fejünket a végén... Ez a kis drága meg csak állt ott, tudjátok, avval a huncutul „atyáskodó” stílusú mosolyával, fogta a mikrofont olyan jó ölelősen, amíg tartott az ováció, oszt ránknézett és „belésóhajtotta” a magyarfenesi éjszakába (meg a mikrofonba), oltárian vigyorogva: „Na... hát akkor most elmondhatom: NAGYONÖRÜLÖK,HOGYCSAKSIKERÜLTKIHOZNIBELŐLETEKAZÁLLATOT!” Ááááá, oltári volt...
Hát még amikor a Boldogszépnapok következett... Na, erre aztán lett kórus, vezénylés nélkül is! Első hangtól énekelte kicsitől nagyig mindenki! És persze a Norbi boldogan srófolta fönebb és fönebb és fönnebb a hangulatot, hogy „Bulizzál! „ és dalolt és táncolt és örömködött csúcsszuperül! Az utolsó refréneknél már mindenki kukkraugrált, mellém odalavíroztak hátulról valami pasik, oszt összekapaszkodtunk s adjá’neki tombolda! Norbi meg a srácok meg fönn a színpadon csatasorba álltak egymás mellé, oszt mind a négyen szinkronba szökték kukkra a megújrázott refrént, Laci a háttérbe kézzel-lábbal szétütte az összes dobot, cintányért meg miegymást, a srácok meg zenélve ugráltak föl-le, Norbistól... a tűzijáték kutyafasza vót ahhoz képest, ahogy mi szálltunk ott EGYtömegbe az éjszakában :-)
És amikor már azt hittük volna, hogy ezt már lehetetlenség tovább fokozni, és amikor már mindenki ott lihegte ki a tüdejit-máját, ez a kis drága úgy lazán leszólt nekünk, hogy „Elfáradtatok?” De persze per pillanat mindenki a szusszát keresgélte éppen, úgyhogy kicsit gyengén adtuk elé a választ, erre Norbi: „Azt kérdeztem, ELFÁRADTATOK???” Na, megpróbáltunk kézlóbálva visítani, hogy „NEEEM”, erre meg odanéz a mi „csoportunkra”, rám, meg a csajszikákra, akik ott mellettem tolták a bulit, s azt mondja: „Jaaa, nem ti tízen itt elöl...hanem a többiek!” És vigyorog lefelé...Közbe a túloldalon valami srácok már AC/DC-t kezdenek követelni, de persze nem az lesz, mert a Norbi bekonferálja, hogy na, akkor hadd mutassuk meg, hogy azért vagyunk itt mi mindnyájan, mert van egy közös szenvedélyünk, mégpedig „A ROCK A DROG”!!! És elkezték tolni ezerrel. Na, mindenki feltámadt seperc alatt és folyt tovább a csápolás meg a fejrázás meg az összesminden. És persze bevezényelte a héhóóót, mi meg ordítottuk, ahogy elé van írva! Hát ott már mindenki totálisan bezsongott, ők is, és atomszintű szupertombolást rendeztünk, fent is meg lent is meg mindenfelé a négy égtájba.
Óriási ováció, sikítás, taps a Rock a drog végén, Norbi az összes hangerejét beleadva zúgja, hogy „Köszönjük, Magyarfeneeees!!! Zseniálisak voltatok!!! Rock a drog!!! Hölgyeim és uraim, fiúk és lányok, a színpadon a KLN-t láthattátok! „ és közben hatszor megköszöni, meghajolnak újra és újra... Gyerekek, hegynyimagasan el volt szállva a bulitól, de akkor is egyfolytában a „Köszönjük”-et ismételte... A fiúk arca, az övé meg a mienk is csupa mosoly és öröm és boldogság... Bitangcsúcsszuperjóóó volt ezt látni, érezni, megélni... Lemennek a színpadról, lent meg fölharsog a taps és a „Vissza! Vissza! Vissza!!!!!” S bár éjjel fél kettő fele jár már az idő, igenis visszajönnek, mire újra kitör a sikítás, Norbi meg kiáll azzal az örömös-komoly nézésével és bemondja, hogy akkor most legyen egy olyan dal, amit biztosan ismerünk és fölkér, hogy de akkor ezt most tényleg mindenki teljes szívvel-lélekkel énekelje és én meg nem hiszek a füleimnek, mert tudjátok, mit játszanak? „Adj helyet...” ...és óóóó, gyerekek, úgy énekli, de olyan eszméletlengyönyörűen, hogy ráz a forróság kívülbelül és ott van mellettem, velem, bennem és körülöttem az egész elmúlt nyár s Ti mind, benne...Itt voltatok, gyerekek, mind, az egészen...el tudtam volna osztani a sorokat, a dalokat, a hangokat és a tekinteteket mindeniketeknek egyenként, de úgy, hogy EGYünké volt mégis mindenik.
|
KLN A FENYVESBEN - 6.rész
(MAGYARFENESI KONCERT, 2013 augusztus 17, Erdély)
Dodi/Fenyvesekgyereke élménybeszámolója
Szól az „Adj helyet..”, már nemcsak a kezek, a testek lengenek mindenestől és az egész tér egyetlen gyönyörűszép kórus a dallal, végig énekeljük velük, Gutti a háttérben fölemelt kezekkel hullámoztatja a hajladozás ritmusát, valaki meg még ebbe a dalba is belesikít a háttérből olyan jó hörgősen és Norbinak nem kell felénktartani a mikrofont, mert anélkül is a csillagokig sóhajtódik föl a szánkból, hogy „Engedd, hogy érezzem, hogy szabadabban lélegzem...”...És annyira, de annyira gyönyörű, ráülnek az angyalok a vállainkra, ragyogunk, mint a lámpások...nem, még el se bőgöm magam a meghatottságtól, mert annyira, de annyira gyönyörűűű ez itt és így, hogy csak örülni lehet és repülni a csillagok alatt...
És amikor leszállok újra a földre :-) , látom ám, hogy a Norbi összesúg-búg a fiúkkal sorra, de úgy lazán, mintha ez is a koreográfiához tartozna, de én már sejtem, hogy akkor még egy szám lesz és alig csitul el az előbbit megköszönő taps, Norbi máris fölteszi a költői kérdést, hogy na akkor ki az, aki tudja, hogy mi az a „Tevepata”? Jáááá, nem igaz, hogy még erre is van energiájuk így a végére!!! De márpedig igen :-) Akkorát visítok, amekkora csak kifér a számon, erre a kis drága visszafele mentiben levigyorog nekem amolyan „Megnemodjadmirőlszól” arckifejezéssel, mellettem meg valami srácok érdeklődnek, hogy „miii?” és erre Norbi félprofilból libbent egyet a pólója csücskin, oszt mutogat aláfelé meg valami olyast súg, hogy „az, csak a csajoké”, de mindezt úgy egymásodperc alatt és egy félfordulatból, hát akkora figura, meg kell veszni! És belecsapnak, de úgy, olyan frenetikusan, mintha csak most kezdődne az egész!!! Lent meg fergeteg tombolás van, mindenki csápol meg táncol, Norbi a színpadon úgy repdes, hogy kezelába szanaszét, aztán elkezdik megtanítani a refrént, amit kicsit kétszólamba fújunk, mert a nép egyik fele pár másodperc késéssel kapcsolódik be, de Norbi kézbeveszi a dolgot, úgyhogy másodikra már egész jól üvöltjük, hogy „Nézz rám, énrám, pár órát, nézz már” , a gitárok sikítnak, mind a gyönyörűség és szerteszéjjel tomboljuk magunkat... A végén Norbi háromra meginterjúvolja a népet, emígy : „Igaz, hogy nem ezt szoktam kérdezni, de most tőletek ezt kérdezem, szóval...kik is voltunk itt ma este a színpadon? Eeeegy....keeetttő...hááárom...és beinti, hogy namostordítsad és két szólamba – mert volt aki nem várta meg a számolást, hanem már előtte visitott - hullámzik a népből kifelé, hogy „KÁELEN”, néhány fanatikus kiscsaj azért még bevisítja, hogy „NORBIIII!!” és végül az egész csapat hatalmas meghajlással köszön el, csattog a taps , sorozatos „Szép volt fiúk! Szép volt fiúk” ünneplés mentén vonulnak le a színpadról, metálvillát mutogatva, Gutti meg kétkézzel dobálja a puszit a népnek... Hát gyerekek, olyan volt ez a KLN a fenyvesben, mint a legigazibb „nagyok”... Teljes szívvel és lélekkel, profi módon játszottak! Éltek a dalok, a hangok, minden úgy volt, ahogy kell! És élt a szívünk meg a lelkünk is velük! „Megfogták” a közönséget mindenestül rendesen! Nagyon nagyon büszkék lehetünk rájuk!!! Én az voltam, ott a magyarfenesi színpad előtt...És természetesen boldog, de hát ezt ugye nem is kell mondanom nektek... |
KLN A FENYVESBEN - 7.rész
(MAGYARFENESI KONCERT, 2013 augusztus 17, Erdély)
Dodi/Fenyvesekgyereke élménybeszámolója
5. ,Dedika...”szekrények” nélkül :-) - koncert utáni pillanatok
Nos, a srácok bevonultak a kultúrotthonba (ami persze nem esett nehezükre, lévén hogy a „műszak”-szoba volt gyakorlatilag a színpad háttere és ebből kilépve a kultúrotthon nagyelőcsarnokába lehetett jutni, ami elég nagymértékben ki volt üresítve, amolyan öltöző-vetkőző-cucclerakó helyként szolgált az események alatt, egy pár fotelon meg kis asztalon kívül nem is volt benne egyéb. Én persze odakintről kerülgettem körbe az épületet, hát mire beértem az előcsarnokba, a srácok már ott rámolták befele a cuccokat, a színpad meg a csarnok között ingázva, a Norbira meg közbe persze „ráestek” a fotó- meg autogrammkérők. Én épp arra léptem be a terembe, hogy ott áll a Norbi, jobbján-balján 6-8 magyarfenesi „kemény gyerek” (olyan 15-6-7 éves kölkök) és szépen összefogózva sorban, épp totál brutál primplán metálhörgős fotót készítnek, mind az összesen – inkluszíve Norbi – belevicsorogva a fényképezőgépbe...csúcs jelenet volt :-) Ezután Norbi pár percre hátrébbvonult – egy pár lépésnyire - ott a helyi szervezőkkel dumálni. Mellettem meg egy kábé Desike-forma hölgy forgolódott ismerősök után, végsőkétségbeeséshangon könyörögve egy golyóstollért. Hát naná, hogy nálam vót egy pár darab :-) Gyorsan fölvakartam egyet a táska aljából s odaadtam, egy szeletnyi papirossal egyetemben, amivel boldogan – és a meghatottságtól totál seképsehang üzemmódban – odabátorkodott Norbi felé és nyújtogatta a papirost meg a tollat. Persze a kis drága azonnal odalépett és hatalmas mosollyal az arcán, aláírt. Erre mások is felbátorodtak, látván, hogy „nemharapaNorbi” :-) és elkezdtek fecniket, pólókat, sapikat meg testfelületeket nyújtogatni felé. A hölgy közbe visszaért hozzám és adta vissza az irónt, de közbe Norbi: „Adjatok egy golyóstollat!”, erre gyorsan odaadtam neki, mondván, hogy „Tartsd meg!” Na, akkor beindult a verkli :-) Szerencsére a Józsi is épp a megfelelő pillanatban érkezett ki a pakolászásból és odaadva Norbinak egy mappát lapokkal, már húzott is vissza a cuccrakosgatáshoz. Én meg odébbléptem és a szemem sarkából lestem, ahogy kis drágánk A4-es méretű aláírásokat oszt a népnek :-) Szerencsére jó sok lap volt a mappában :-) Aztán látván, hogy minden rendben, kicsit bespuriztam a műszak-szoba ajtó mögé és Lacival, Józsival, Guttival dumálgattam pár szót – mikor éppen melyikükkel - , biztosítva mindahányukat, hogy csúcsszuper volt a buli és a magyarfenesi kiscsajok nagymamakorukban is arról fognak nosztalgiázni, hogy „BezzegamikorKLNkoncertvoltafenesinapokon...” Lacinak mondtam, hogy fantasztikusan örülök, hogy lenyomták a Mennyország Touristot is, mert legalább halotta a nép, hogy ennek hogy is kell szólni... A srácok nagyon kedvesek voltak, sorra megköszönték, hogy eljöttem, én meg biztosítottam őket, hogy gondolkodás nélkül lejönnék még kétszer oda-vissza, mert ez olyan BULI VOLT, amilyet már rég nem értem...
De nekik meg az volt a véleményük, hogy az itteni közönséget össze se lehet hasonlítani a „hazai”-val... s Tibi mondta, még a koncert előtt, hogy milyen jó érzés itt lenni , mert itt csupa mosolygós, jókedvű embert lát...hogy itt mindenki mosolyog... Mondtam, hát ünnep van, falunap, miért is ne mosolyognának az emberek... Erre Tibi: De otthon akármilyen ünnep van, se mosolyognak... sőt, egyik párt erre, a másik meg amarra ünnepel... Erre azt mondja a Józsi : „Pedig itt se szeretik a Baszeszkut...” Hát nem igazán...de a székely az már csak ilyen...megadja a módját, mikor ott van az ideje... Sír a toron, mulat az ünnepen s odacsap, ha a nagyokosok erősen terelgetni akarják :-) és ez nem attól függ, hogy épp ki van a kormányon :-)
Hát gyerekek, oltárian örültem, hogy jól érezték magukat nálunkfelé... És azalatt a jó félóra alatt, amíg ez a spontán dedika zajlott (mert nem volt ám ez kijelentve, vagy megszervezve, hogy dedika lesz...de nem ám... hanem ahogy a bulinak vége lett, azok, akiknek fontos volt, hogy kapjanak egy aláírást, fotót vagy csak hogy egy pár szót, baráti kézfogást váltsanak a sztárokkal – és elég szép számban voltak ilyenek mindenféle korosztályból - , szép csendesen hátrakerültek az oldalbejárathoz, aztán úgy négyes-ötös csoportokban bejöttek a csarnokba - nagyon illedelmesen és meghatódva, a kiscsajok meg elfúló susmutolásokba leplezett extázisban – odasétáltak-mentek Norbihoz, megkérték a fotót, aláírást és utána szépen ellépegettek, aztán mikor már majdnem kívül voltak az ajtón, akkor kacagva-sikítva-föl-fölugrálva vitték a bátortalanabb „havereknek” fölmutatni a trófeát! És erre persze az odakintiek közül rögtön akadt még egy-két megilletődött, aki „Na akkor én is szerencsét próbálok” – elszántsággal beljebb araszolt a tornácról.), szóval én ezalatt arra gondoltam, hogy Istenem, micsoda egy boldogság ez is, hogy ilyen abszolút szabadon, sőt mondhatni családias hangulatban megy ez az egész...Például az egyik srác ott dumálgatott Norbival, egyszercsak látom ám, hogy odabök a KLN-es „tüzes” pólójára, hogyaszondja: „Ilyened nincs? „ Norbi meg csak pislog :-) A srác meg fölcsippenti a póló csücskit, avval, hogy: „Akkor ezt add nekem...Meg akarom venni!” Erre a Norbi nagy vigyorogva: „S akkor én mibe megyek haza?” s összenevetnek... (De: határozottan gondolkozzatok már el valami pólószponzoron sorozatgyártási célból, jó?) Szóval...olyan csúcs volt ezeket látni, meg azt, hogy nincsenek semmiféle „szekrények”, akik öt perc után fölkapják, oszt viszik s annyit se szólhatunk egymáshoz, hogy félkalap... hogy nem kell visitva tipródni egy fél másodperces odaköszönésért... hogy nem tépásszák, meg cibálják, mind a kutya a rongyot, hanem szépen, tisztelettel állnak meg előtte... És ő úgy adja, olyan gyönyörű-kedvesen mindenkinek a szignókat meg fotókat, mintha nem lenne a háta megett 8oo kilométeres utazás meg szerelés, meg egy kemény kétórás éneklés-táncolás... Egy percig se mutatja a fáradságot, csak mosoly van benne meg öröm... a „minden falat lebontok” gyönyörű pillanataiban élt s éltünk vele ott, mindannyian... Mérhetetlenül büszke voltam Rá, gyerekek! És mindenikükre....Ó, és hogy el ne feledjem: bizony, már voltak páran, akik a srácokhoz is odajöttek, kezet fogtak, fotót kértek... főleg Guttitól a kiscsajok :-) Komolyan mondom, még a szervező pasasok arca is csakúgy sugárzott a boldogságtól, mikor odaálltak velük fotózni...
Nos, a srácok mindeközben a cucc javát becsomagolták s apránként kijöttek a csarnokba, de ott nem nagyon lévén ülőalkalmatosság, szép sorjában lecsüccsentek a fal mellé a földre s ott beszélgetve várakoztak, miközben a Norbi még aláírt. Én meg csak úgy állingáltam ott egy kicsit távolabb, a kezembe a borítékba rakott vers-ajándékkal, és figyelgettem a népeket... A Laci meg, észrevéve, hogy várok, annyira aranyos volt, odaszólt a Norbinak, hogy „vegyen már észre”... Erre a kis drága rögtön kezdte volna felém venni az irányt, de közben megint megállította egy kis csapat fotóért meg aláírásért. Én meg odamentem Lacihoz és mondtam neki, hogy minden oké, nem akarok ám még én is a nyakába mászni, vannak elegen :-) , majd a végén. És szépen visszamentem oda távolabb, az „őrhelyemre” :-)
|
KLN A FENYVESBEN - 8.rész
(MAGYARFENESI KONCERT, 2013 augusztus 17, Erdély)
Dodi/Fenyvesekgyereke élménybeszámolója
Na, egy kis idő múltán úgy tűnt, hogy nincs több fotóra-aláírásra várakozó rajongó, így kicsit még vártam, hogy kiszusszanja magát a Norbi s aztán szépen odaballagtam hozzá és megköszöntem még egyszer a bulit és mondtam, hogy vigyázzanak az úton meg minden, persze a verset is odaadtam, aztán sorra odamentem a srácokhoz is elköszönni. Annyira aranyosak voltak, mind az egészen megkérdezték, hogy akkor én most hogy megyek vissza, mondtam, hogy majd megvárom, hogy kihajnalodjon, aztán stoppolok egyet Kolozsvárra, onnan meg már okés, mert vonat meg kisbusz. Nagyon aggodalmasan néztek ám... meg mondták, hogy nagyon ügyeljek magamra... Én meg, hogy minden rendben, nem olyan veszélyesek a népek nálunkfelé, minden oké lesz.
Na, ezután kivonultam az épület elé a tornácra – menet közbe láttam, hogy Norbi ismét dedikál még pár embernek – és reagyútottam 3 cigire egymásután :-) :-) :-). Később ők is kijöttek s bepakolták a kocsit, indultak is volna elfele, de alig haladtak egy cseppet a kapu irányába, egyszercsak látom, hogy a szervezők ott terelgetik őket béfelé a sátor alá kínálmációzni. Leültek sorba egy asztalhoz, én meg 2 sorral arrább egy másikhoz. Persze nagy vigyorogva integetgettünk egymásnak. Norbi ült a sor szélén, ott beszélgetett az egyik műszakis sráccal, de tök jókedvűen. És persze a környező népek filálgatták őket, aztán időről időre fölkérték a Norbit egy-egy fotóra. Mondott 2-3 mondatot a srácnak, jött egy halom kiscsaj telóval a kézben, megálltak az asztaltól egy kicsit messzébb, vártak, amíg Norbi fölnéz és észreveszi őket. Norbi meg ahogy meglátta, hogy valakinek fotó kell, hupsz, pattant föl, lépett ki az asztalok közül, összeborulás, fotó, jött vissza...ez ment egy jódarabig, de végül mégiscsak sikerült kajálnia is :-) (Miccset ettek. Ez ilyen erdélyi spéci falunapos-eseményes kaja, őrölt hús, araszos kolbászkákra formázva és kisütve rácson, mustárral, kenyérrel.)
Ültem ott a „párhuzamos” asztalnál és csak néztem, néztem őket... Olyan jó volt látni, hogy tiszta mosoly az arcuk és jóízűen nevetnek, beszélgetnek, viccelődnek. Közbe a színpadon már ment a tuc-tuc, Norbi meg kajálás után féloldalag vette a padot a lába közé, így szembeült a mellettelevő sráccal s ott dumálgatás közbe nagy vigyorogva elkezdtek seggen ülve bulizni, ott „hullámzott” fel s alá a „Hey, nanana...” meg a „Life is life” ritmusaira, még dudorászta is... látszott, hogy profin jólérzi magát...és én ennek úgy örültem!!! Aztán volt úgy hajnal három, ha nem több, mikor apránként elindultak, de míg a kocsiig értek, még akkor is riszálgatott vagy kettőt... A Józsi meg a párja is ott tangóztak kajálás után az asztal végébe.. Totál angyali mosollyal... Laci meg Tibi meg Gutti ott poénkodtak meg kacagtak egyhalomba...Végül aztán beültek a „turnébuszba” s amint mentek kifele az udvarból, néztek kifele s aki még ott volt – velemmel együtt – az mind integetett nekik, meg ők is...
Olyan jólesett a szívemnek ilyen örömösen látni őket...nemcsak a koncert, ez a hangulat is hatványozottan megérte, hogy eljöttem... Jó, jó, jó volt ezt látni...átélni... Megint annyi szép jóságot kaptam Tőletek... Köszönöm Nektek, KLN, hogy vagytok...köszönöm a ZENÉT és köszönöm a szavaitokat meg mindent... És tudjátok, hogy visszavárunk mindig, nálunkfelé, a fenyvesek közé, ahol – azt hiszem – azért van még mindig mosoly az arcokon, mert...talán...igazabb s büszkébb, szabadabb mögötte a Lélek. És Ti megajándékoztátok ma, hogy még sokáig ilyen legyen...
Hát ez volt a Magyarfen(yv)esi buli... S kedvenc „tudósítótok” most egy hűvös sör mellett üldögélve várja, hogy kireggeledjen az éj s ő indulhasson a Fénnyel, oda, messze...hazafelé. |
KLN A FENYVESBEN - 9.rész
(MAGYARFENESI KONCERT, 2013 augusztus 17, Erdély)
Dodi/Fenyvesekgyereke élménybeszámolója
6. Út hazafelé
Nos, mindezt – de legalábbis 80%-át – még a helyszínen, azon frissiben írtam meg a magyarfenesi zúzda-tér szélén az egyik sörsátor alatt (Egy kedves pasi odatáncikált és megkérdezte, hogy a sajtótól vagyok-e netán, merthogy olyan gyorsan jegyzetelek, mit írok, tudósítást a falunapokról? Neeem, vigyorogtam vissza neki, csak levelet :-) ), miközben a színpadról már harsogva Dj-zett a tuc-tuc music. Persze ennyi „szellemi munkát :-)” kellett, hogy kövessen némi kajálás úgy hajnalnégy felé, úgyhogy gyorsan bevágtam két miccset némi sörrel. Ezután odahúzódtam a kerítés tövibe a kispadra, hogy kilássak az autókhoz, mert elég sok kocsi állt odakinn, gondoltam, hogy amíg kivirrad, innen figyelgetek, hátha látok indulófélben levőt, hogy tudjam „levadászni”. Közben magamra szedtem a táskából még vagy két rend pulcsit, mert kezdett erőst hűs lenni az áer (azaz a levegő) . És üldögélés közbe sűrűn eszembe jutott a bözödi „turnénk” Silukával :-) És valahogy – pontosan úgy, mint akkor!!! – totálisan, de totálisan ezer %-ba meg voltam győződve róla, hogy fixre rendben lesz minden, simán fogok kapni reggel egy kocsit, ami bevisz Kolozsvárra. Üldögéltem, üldögéltem és épp amikor már kezdtem érezni, hogy most már erőst fagyogat le a hátsóm a hűvösbe, egyszercsak megáll a kerítés túloldalán egy kocsi, fix mögöttem, kiszáll belőle egy irtó jóképű, cirka 28-30 éves pasi s ott a kocsi mellett összeborulászik valami bulizó srácokkal. Én meg lesem, lesem őket a szemem sarkából, hát egyszercsak látom ám, hogy ül vissza - és a kocsi orra Kolozsvár felé irányulva vagyon!
Na, nekem sem kellett több, átszlalomoztam a helyi csávók közt seperc alatt és – legbűbájosabb nénike-mosolyomat felöltve :-) - diszkréten bekopogtam az indulóban lévő kocsi ablakán. Srác erre kinyitja az ajtót, mire én – félig béhajolva a föltáruló résen -: „Jó estét kívánok, ...öööö...Kolozsvárra mennek? „ (Közben meg vigyorogtam magamban, hogy a hajnali órára való tekintettel inkább „Jó reggelt!” illett volna köszöni, vagyishát JÓREGGELT, JÓESTÉT, JÓREGGELT :-)). Erre a pasi: „ Igen, a repülőtérre!” (Persze nekem halványfogalmamse, hogy az a város előtt, vagy után, esetleg mellett van-e, de meg se hess!) Bűbájosan föltettem a következő kérdést: „Ha megkérem szépen, be tudnának vinni?” Erre a srác: „Persze!” és kitárta a hátsó ajtót... Hűűű, gyerekek, tizenhatodik mennybe vótam! Még nem is virradt ki s máris vitetem magam Kolozsvár fele! De ezerrel, mert a srác úgy tepert, mint a hájderménkű, aszittem felragadok a falra a kanyarokban :-) Tökszuper! Útközben aztán még elnyögtem, hogy hát izéééé...én tulajdonképpen nem ismerem Kolozsvárt és az állomásra mennék... Erre a srác nagyon aranyosan közölte, hogy bocs, de nekik az nem fér bele, mert nagyon sietnek, viszont valahol a központban fognak kirakni és ott kapok taxit. Na, pont úgy is lett... S mivelhogy pénzt nem fogadott el az útért – hatványozottan rendes volt – gondoltam, tényleg megkérdem a taxist, mielőtt elkezdenék a gyaloglás irányába tájolódni, hogy mennyiért vinne az állomásra. Kiderült, hogy nem kerül egy vagyonba, így hát bevállaltam s így reggel negyed hatkor már benne is voltam az állomási kávéautomatába nyakig, de azonnal. Utána beültem a váróterembe, picit szundiztam – sokat nem mertem, mert féltem, hogy bealszok – majd fölkeltem, ittam még egy kávét, a mosdóban löttyintettem egy marék vizet az elfáradt arcomra, no meg átöltöztem lenge rövidújjúba meg lezser cipőbe meg rövidgatyóba, aztán földerítettem az út túloldalán levő éjjelnappalit némi útravaló élelmiszerpótlék vásárlása céljából. S mire mindezeket elintéztem, már mehettem is a vonathoz, mert onnan indult és már be volt állva az állomásra. Felültem, megkerestem a helyem és azzal a szent elhatározással hajtottam álomra a fejemet cirka két másodperc múlva, hogy Brassóig fogok aludni.
Hát ebbe egy pici hiba csúszott, hála a vasúttársaság „gondos” munkájának, ugyanis a négy vagonból álló szerelvényből a mienk pont az a kocsi volt, amiben nem műkszött a légkondi. Namármost ezek a kocsik úgy vannak kitalálva –elméletileg! – hogy menet közbe gombnyomásra nyíló-záródó ajtók vannak és zárt, azaz kinyithatatlan ablakok, valamint légkondicionálás. Na itt a valamint hibázott, de nagyon. Ennek okán úgy déli egy óra tájban arra ébredtem, hogy fővünk, mint a misszionárusok a szaharai kannibálok üstjében, fedő alatt. Levegő semmi, s dögforróság – gondolhatjátok, odakinn harmincakárhányfokos meleg, idebenn plüss székek :-) - , plusz az utazókról sűrűn omladozó verejték bűze, mint környezeti ártalom. Hát ezt sokáig bírni nem lehetett, hiába ittam másfél liter vizet félóra alatt. Úgyhogy szépen kivonultam – s még jó páran, felváltva – a két kocsi közti előtérbe a budi elé, a vagonajtót meg az első adandó alkalommal, mikor arra jött, kinyittattuk a kalauz bácsival. Igy megvolt a légkondi natúrba s még cigizni is tudtunk, mert menet közbe kisivítette a huzat a füstöt. Hogy közbe vinnyogott a vagonajtó (me úgy van béállítva a szerencsétlen, hogy sivítson, ha menet közbe nyitva marad) , az senkit se érdekelt, me nem akartunk deszhidratálódásban megpusztulni. S így utazgattunk vagy öt órán keresztül, miközben egy, majd két kalauz kábé tízszer kinyitogatta a légkondibeállítási automatikát rejtő pannót, majd nagyon tudományos pofával az összes létező gombot széjjelnyomogatták benne, három Einsteint meghazudtoló arckifejezéssel silabizálgatva az angol nyelvű föliratok villogó váltakozását, melynek eredményeképp annyit változott a helyzet, hogy a változatosság kedvéért most már a pannó ajtaját se lehetett becsukni, illetve valahányszor becsukták és elmentek, mindannyiszor újra kinyílott és virgoncan lengedezett fel s alá a vonatzakatolás ritmusára. Azt már mondanom sem kell, hogy gyors!!!vonatunk a visszaúton is példásan teljesítette a stabil kétórás késést, úgyhogy négy helyett délután hat előtt tíz perccel sikerült begördülnünk a brassói állomásra. Én persze rohantam át az úton, mint őrűlt, mert előzetes infóim szerint a szembeoldalról indult volna a kisbusz Sepsire, hatkor. A helyszínen érdeklődésemre közölték a sűrűbben utazók, hogy szó se róla, az állomásból megy. Erre én vissza, mind a golyó, keresztül két négysávos úton, abba a szent meggyőződésbe, hogy nabazmeg, ezt tuti elkéstem s akkor dekkolok még két órát, amíg jön a következő... Bévágtattam az információba s há mondják, hogy most tÍz perc múlva indul egy járat (ez nem az volt, amelyiket előzőleg kinéztem, hanem valami új, Brassó-Szentgyörgy-Kovászna vonalon). Hú, kilihegtem a peronra s éppencsakhogy elcsíptem. Persze ez is dögmeleg volt, mind a felforrott konzervesdoboz, de kit érdekelt, lényeg, hogy haladt! Azt a csekély 4o percet, ami még hátra volt Sepsiig, simán átaludtam. S az állomástól ilyen alvajárós üzzemmódban hazaslattyogtam drága kis otthononba. Így este nyolcra már átöltözve, megfürödve s jóllakottan zuhantam ágyba, nem feledve előzőleg fölhúzni az ébresztőórát a másnap reggeli melóbamenés okán, továbbá teljes szívvel és lélekkel hálát adni az összes égieknek – meg néhány földinek is :-) - minden támogatásért, segítségért, melyek nyomán részesülhettem mindabban a szépségben, jóságban és örömben, amit ez a csodálatos koncert jelentett.
2013 augusztus Magyarfenes-Kolozsvár-Sepsiszentgyörgy stb.... |
Köszönöm szépen a friss, ropogós videót! Kérjük majd a többit is, azonkívül élménybeszámolókat!
Milyen volt, miket játszottak, mennyien voltak a nézők, stb.
Az itthon maradtak türelmetlenségével:
Andal |
KLN inárcsi koncert - 2013.05.18. - Baranyai Mónika élménybeszámolója
Tegnap a körülményes szervezés után -mert mindig közbejöttek dolgok: pl. lerobbant az egyik autó, mivel mentünk volna, ráadásul Kriszti is későbbi vonattal utazott a Keletibe, viszont Zsuzskával pont a Nyugatinál a metrón futottunk össze- sikerült késő délután az Europark előtt találkoznunk. Kata levitt minket Inárcsra kocsival, és viszonylag korán megérkeztünk. Mire a színpadhoz értünk, a zenekar egy része a fehér széken ülve beszélgetett. Gutti megkért, hogy a fényképezőgépet adjam fel majd koncert közben, mert szeretne pár képet készíteni. Természetesen beleegyeztem, és Tibit sztorizását is hallgattam utána. Mögöttem egy helyes fiatalember ült a kedvesével, aki mondta nekem, hogy gondolkozott azon, hogy melyik nap jöjjön ki, mivel két napos a falunap, mivel csak az egyik napra tudtak kijönni. Mivel az élő zenére kíváncsi és a zenekarra, mert ez az igazi, ezért Norbiékat választotta. Jól esett ezt hallanom.
Katiék Éva mellé táboroztak le, akit Gutti vezérasszonynak nevezte el. Edina éppen a gyerkőcökkel játszadozott, csodálom az energiáját. Laci Cilikével és Györgyivel pedig a vasútállomásról gyalog jött, ők legalább fél órát meneteltek, eléggé kifáradtak, mire megérkeztek. Hangyee is nem különben, szerencséjére legalább a fél órával később kezdődött a koncert, mert nyereménykiosztások voltak a gyerekcsapatok részére. Józsi, Baci és Norbi is megjelentek végre, és ezt követően hamarosan bekonferálták a várva várt koncertet.
A KLN zenekar a saját számaikat is játszották, Jó reggelt dallal indítottak. Majd az Adná neked szám előtt Norbi megkérdezte, hogy kinek van szerelme, barátja, meg „mittudomén”. Erre hét-nyolc éves korú lányok is jelentkeztek. Viccesen megkérdeztem az egyik kislánytól: -Neked már van barátod? Erre ő mosolyogva igennel felelt. Györgyiék, sajnos, nem tudtak a koncert végéig maradni, mert a Vasútállomásra ki kellett menniük. Ami számomra nem szokatlan, minden koncerten Norbi képes meglepetést okozni. Ugyanis a KLN zenekar Twisted Sister együttestől a We’re Not Gonna Take It számot adta elő. Amikor Guttiék rákezdtek a kezdő akkordokra, máris felismertem ezt a számot, és eléggé leesett az állam, hogy Norbi bevállalta ezt a dalt, és kíváncsi lettem, mi lesz ebből. Kénytelen voltam megállapítania zt, hogy, hogy egyszerűen fantasztikus, ahogy énekelte ezt a dalt. Észrevettem, hogy a közönség -szerencsére nagyon sokan voltunk- döbbent elismeréssel hallgatta ezt a számot. Hatalmas élmény volt! Majd Gutti felém nyújtotta a kezét, és elkérte a fényképezőgépemet, majd készített pár képet a közönségről. Kellemes csalódás volt, hogy nem felejtette el! Rock a drog nekem számnál tomboltam rendesen Krisztivel és Hangyee-val. Norbi ennél a számnál is akkora show-t csinált: volt benne földön fekvés, gitárral újraélesztés, szaltó. Koncert után elbúcsúztunk a zenekarosoktól és Norbitól és annak feleségétől, Nikitől. Kati még jó pár képet készített arról, hogy Norbit sokan körbeállták, és dedikálás közös fotó erejéig.
Köszönöm nektek a csodálatos estét nektek és a KLN-nek!
|
[56-37] [36-17] [16-1]
| | |
|
|
|
Király L. Norbi blogja |
|
|
2014.06.02. 13:10
2014.05.07. 22:17
| | |
|
Koncertek, egyéb események |
|
2024. November
| H | K | S | C | P | S | V | 28 | 29 | 30 | 31 | 01 | 02 | 03 | 04 | 05 | 06 | 07 | 08 | 09 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 01 |
|
|
| | | |
|
Az oldal támogatói |
|
Legújabb kreditfeltöltő Támogatóink:
Seneva
Desiree
Nyerges
Akela
VargánéZsuzsa
Nene
Zsóka
Tubimami
Újabb kreditfeltöltő Támogatóink:
Silu, Nyerges, Rafael
Rya, Seneva, VargánéZsuzsa
Cserzsóka51, Vandavivi, Timi76
Szelen, LadyDiana, TNori89
Bogi, Anikó, Desiree
Margaréta, Tubimami, Andal
Dondenene, Tubibabi, BZsuzsi
Tücsike
Korábbi Támogatóink:
Csillag, Stella, Makifej
Niki1215, Marcsi65, Baranyfelhobodorito
Telaviv, Varganezsuzsa, Nyerges
NETboszi, Silu, Akela51
Timi76, EzjuLájkit, Seneva
Rannien, Rocknagyi70, Nebraska
Emy
| | |
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum