Bewyke beszámolója, III. rész

MEGÉRKEZTÜNK (Szállásfoglalás, készülődés...)

A Keletiben ált meg a vonat. Ezután írány a Nyugati, ahol Zsuzsi, Timi és Brigi várt ránk. Az első találkozást követően elmentünk a szállásukra. Míg Timi és Zsuzsi rendekedtek, Mi, Nóri, Brigi és én kint vártunk Rájuk, és természetesen nem kerülhette el a figyelmünket egy „Király utca“ felirattal büszkélkedhető tábla :)) Felmentünk a szállásra, dumáltunk. Nézegettűk Brigi rajzait, és erre Zsuzsa mobilja úgy döntött, hogy bírja tovább a gyűrődést... Ugyebár... nagy szükség volt a készülékre, méghozzá egy bizonyos igaz dalhoz... a legigazabb dalhoz... Így hát útnak indultunk egy mobilvadászatra! :)) A vadászatra legmegmefelelőbb helynek a WESTEND-et választottuk, ahol volt „szerencsénk“ találkozni... látni 1-2 VV-s emberkét (Béci, Gigi, Zsófi, Laci). Egy hosszab körút után rátaláltunk egy T-Mobile üzletre... ahol mint kiderült, csak a készülék, úgy kártya nélkül dupla annyiba kerül, mint egy „normál“ üzletben... így hát irány a MEDIA MARKT... Ahol sikeresen befejeztük a vadászatot. Irány vissza a szállásra, és a végső készülődés. ezután pedig célba vettük a végső célálomást... az AVOCADO-t! :))

tnori89 képei

Bewyke beszámolója, IV/1. rész

AVOCADO, és a „koncert“ (ha hibás a sorrend valamelyik eseményeknél, elnézést kérek!)

Szerencsésen oda értünk, és a hely előtt már szép kis „körben“ ott voltak a porta lakók. Jött a sok-sok puszi-puszi, szia-szia, és a sok, eddig csak képekről ismert arc :) Remek, és körülírhatatlan érzés volt, de ezt majd későbbre hagyom... Na szoval, úgy döntöttünk, hogy „portálostul“ levonulunk az Avocado pincéjébe. Ott ismét sok-sok ismerős arc bukkant elő, és újbol jött a sok sok puszi és ölelés:) Leültünk, beszélgettünk, táncoltunk, és megkaptuk Gabitól a nagy meglepit, ami egy-egy Gportálso kitűző volt.. kegyetlen jól nezett ki, ezúton is köszönöm:) Na szoval, mindenkinn virított a kitűzó:) Mindenki egyre izgatottab lett, főleg akkor, amikor már másodszor mondták azt, hogy nem soká érkezik. De csak akkor kezdett el igazán „forrni“ a levegő, amikor azt jelentették be, hogy most telefonált, hogy nem soká érkezik. Ezután már lassan de biztosan mindenki elfoglalta a helyét a táncparketton, és izgatottan vártunk. A DJ berakta azt a bizonyos „MIZU MIZU“-t... hát... mindenki énekelte, annak ellenére, hogy nem épp a kedvencünk... :D A DJ valahol a refrénnél lehalkította a zenét... és mindenki énekelte... mizu..mizu..mizu.... Hát... eszméletlen volt... :D Ezután kiderült, hogy az Avocado-ban a kordon szó mögött 1-2 bár szék rejtőzködik.. hát eléggé vicces  volt... az már biztos... De ezután megjött Ő... :) Csodálatos, és körülírhatatlan érzés volt az, amikor meglátott minket, és bejeltette, hogy „össze jött a család“ :)  Az első szám, amit elő adott, az a YOU CAN LEAVE YOUR HAT ON volt... hát... csodálatos!:) Amikor az a rész ment, hogy „You give me reason to live“ mindenki Rá mutatott :) A nagy éneklés közepette, csend lett... persze mi énekeltünk tovább, mivel azt hittük, hogy ez szándékos volt... De ahogyan kiderül, nem! Szoval... valami gond lett... De aztán valamit bütyköltek a rendszerrel, és neki vágott a Drága a VALAHOL ELVESZETT-nek... nagyon orultem, hogy végre élőben is halhatom... Mindenki énekelt! De megint elbúcsúzott Tőlünk a rendszer... és ekkor nagyon rossz gondolataim voltak... „most akkor elbúcsúzik és ennyi? Mi lesz? Hogy adjuk majd átt az ajándékokat?“... De Norbert profi!!! Gond egy szál sem...! Ekkor jött az, amire még a legmerészebb álmaimban sem számitottam volna! Felült a keverő pultra... És jött az a szöveg... hogy akkor legyen ez egy ilyen beszélgetős este... beszélgessünk, bulizzunk, fotózkodjunk, aláírás stb.stb... wááá! Gyorsan megkért minket arra, hogy tegyük el a „kordont“... És jött az „igasság órája“... aki kérdezni akart, annak oda adta a mikrofont, és ezt követően a mikrofonba válaszolt. Kérdeztek minden félét... A lemezről, dalokról, klippről... Nagyon szivesen, és közvetlenül válaszolt mindenre. Csak néztem ahogy néz és válaszolgat... hát mondom... nem igaz hogy ilyenkor nem jut semmisem eszembe... Hiába... Norbert ilyen hatással van Ránk :))

tnori89 képei

Bewyke beszámolója, IV/2. rész

Eredetileg... azt szerettem volna megkérdezni, hogy mit jelent számára a barátság... ne kérdezzétek, nem tudom miér pont ez... Viszont... nem akartam egy ilyen „csöpögős“ kérdést bevágni, hisz mindenki olyan jókat kérdezett... így hát... a kérdésem a következő volt...“Van utazási álmod?“... mivel ilyen „néma-süket-vak tyúk“ módba kapcsolok mindíg Norbert közelében... természetesen nem értette... megismételem, de a feljebb megírt okok végett ismét nem halotta... Még jó hogy ott volt Dia és Nóri, akiknek ezek szerint remek hallásuk van, és közvetítették Neki..(Csajok, ezer hálám! :) ). Hát.. az ami ez után jött.. Sokszor írtam már, hogy kegyetlenül becsülöm Benne azt, hogy bárki beszél Hozzá, vagy éppen Ő az, aki beszél valakihez, mélyen a szemébe néz az illetőnek... Annyira csodásan mondta, és bele élte magát.. és... nézett... és... na... kész voltam... game over... Többet szerintem nem kell hozzá fűznöm... Időnként oda szólt Neki a „keverő fiú“, hogy próbáljunk már meg még egyszer az éneklést... Hát, így halkan aztán még elhangzott az Örökké tart, Mindenki valakié, és a Most élsz... ami kétszer is elhangzott... egyszer zenei alap nélkül, és egyszer nagyon halk zenei alappal... Őszinte leszek, azt sem tudom biztosan, hogy melyiknél vettük elő a telefonokat... vagy hogy nem-e csak egyszer szólt, és elment volna megint a rendszer közben? Kész voltam a szám alatt... Jöttek az emlékek... Jött a síró görcs... Nem tudtam magamat kontrolálni... viszont egy-két mondata után újra minden rendben volt.. azt hittem.. Ezután leszált a pultról. És jöttek a közös képek, az ajándék átadások... Nórival és Diával átadtuk a közös ajándékot, és rá kérdezett a Drága „almás pite?“... Jött a válasz: „Nem, palacsinta!“ és itt olyan... nem i studom... meglepődés és boldogság lett az arcán... mint amikor egy kisgyermekben bejelntik, hogy „megyunk fagyizni“ :)) Ezután a Nórival és Brigivel közös ajándékot juttatuk a kezébe. Ezután én hátra léptem, és vártam, a „saját“ ajéndékommal...

...

Bewyke beszámolója, V. rész

AMIKOR "ELTÖRT A MÉCSES"...

Csak áltam.. és néztem, hogy milyen sok szeretet  van benne az öleléseiben, és hogy mennyire őszinték... Annyira furcsa... leírhatatlan érzések uralkodtak el rajtam... Nem tudom mi volt az... Sok minden eszembe jutott... Végül.. rám jutott a sor.. .csak néztem Rá, nem tudtam megszólalni.. Ő mosolygott... Oda nyújtottam Neki az ajánjdék táskát... Annyit mondtam... „Köszönöm...Köszönök mindent...“... Csak nézett, és mosolygott, közben belenézett a táskába... elővette az egyik ajándékot, amely még külön bevolt csomagolva, és valamit kérdezett... nem értettem... nem tudom miért... de annyit mondtam Neki, hogy „majd Te kinyitot“... itt... elkezdtek folyni a könnyeim... Átölelt... és... éreztem hogy nem lesz jó vége... Nem tudom mi történt velem abban a pillanatban.. de... egyszerűen háborúzott a lelkemben a szomorúság és az öröm... Itt már nem tudtam urolkodni magamon... elkezdtem zokokni a vállán... éreztem ahogyan végig ment a karjával a vállamon, gondolom azér mert érezte hogy rám tört a bőgő görcs... elakartam menekülni onnént... tudtam, hogy itt már nincs vissza út... így hát... véget kellet vetnem e gyönyörű és leírhatatlanul csodás ölelésnek...Nem tudtam a szemébe nézni.. így hát elindultam Tőle háttal...“ el innen... el messzire...“... ez járt a fejemben, de nem azér mer valami rossz lett volna... csak... szégyenemben...  És itt, megfogta a kezemet... vissza fogott (?!)... Kénytelen voltam Rá nézni... Mosolyt mutatott az arcán... viszont... én.. nem bírtam mennem kellet... Lelkileg valahol... valahol a Fekete föld alatt voltam... Oda mentem egy ilyen „támaszkodó pult“-hoz.. és... elakartam bújni... menekülni.. de nem ment... így hát könyükülve kisírtam magamat...Köszönöm mindenkinek, aki oda jött, és bíztatott, vigasztalt... Idővel, miután kisírtam magamat, jobb lett... Láttam, hogy készülnek a közös csoport képek, melyek, aminnn láthatjátok, csodásak lettek! Eszméletlenek!

tnori89 képei 

Bewyke beszámolója, VI. rész

PALACSINTA AKCIÓ

Miután Norbert távozott, Nóri, Dia és én elővettük a „meglepit“, ami palacsinta formát vett fel :) Volt lekváros, fahéjas, és kakaós. Utólag is reméllem, hogy senkinek semmi baja sem lett tőle, és hogy izlett, vagy legalább megtudta kostolni :) Eszméletlen volt az egész...

tnori89 képei