FrissítésSúgó

Captain	2010.11.18. 04:54 -
	Élménybeszámolók a koncertekről, dedikálásokról, Norbival való találkozásokról - szubjektív szemmel, és objektív videókkal ARCHÍVÁLÁS ALATT (rövidebb időszakokra osztva külön oldalakra mentjük)

[1732-1713] [1712-1693] [1692-1673] [1672-1653] [1652-1633] [1632-1613] [1612-1593] [1592-1573] [1572-1553] [1552-1533] [1532-1513] [1512-1493] [1492-1473] [1472-1453] [1452-1433] [1432-1413] [1412-1393] [1392-1373] [1372-1353] [1352-1333] [1332-1313] [1312-1293] [1292-1273] [1272-1253] [1252-1233] [1232-1213] [1212-1193] [1192-1173] [1172-1153] [1152-1133] [1132-1113] [1112-1093] [1092-1073] [1072-1053] [1052-1033] [1032-1013] [1012-993] [992-973] [972-953] [952-933] [932-913] [912-893] [892-873] [872-853] [852-833] [832-813] [812-793] [792-773] [Korábbi]

fenyvesekgyereke

Előzmény | 2011.08.03. 17:36 - #1448

Gyerekek, megpróbálom idemásolni a BÖZÖDI videót, hiszen ennek itt a helye, Norbi is megmondta.  Mégpedig akkor, amikor utolsó szám miatti sirámok hallgatása helyett IDE vágyakozott! "Gyerekek! Nem bírom én ezt! A PORTÁN KÉNE ÜLNÖM!"

varganezsuzsa

Előzmény | 2011.08.03. 00:05 - #1447

Drága Dodi!   Olyan nagy öröm volt olvasni. Fülig ért a szám.Sajnáltam, hogy véget ért.Még olvastam volna tovább. TTÖ ! és BÖzöd!

NETboszi

Előzmény | 2011.08.02. 19:15 - #1446

KÖSZÖNÖM DODIKA :D Olyan szemléletesen írsz, hogy valóban ott jártam nem csak lélekben AKKOR :D Nagyon nagyon tetszett amit írtál habár a cigi szünetekben olvasgattam el de így legalább az egész napom boldogabbá tetted :D

Nyerges

Előzmény | 2011.08.02. 18:36 - #1445

Drága Dodi Fenyvesekgyereke! K Ö S Z Ö N Ö M !! Én már régóta forszírozom a könyvet............

tnori89

Előzmény | 2011.08.02. 13:46 - #1444

Köszönöm a beszámolót :)  jaj nagyon jó lehetett!. És köszönjük hogy emgkapta az üzenetünket azt különösen jó volt olvasni.

Desiree

Előzmény | 2011.08.02. 12:26 - #1443

* emlékezetetekbe

Desiree

Előzmény | 2011.08.02. 12:25 - #1442

Drága Dodi! Hát mit lehet erre mondani? Egyszerűen nem bírtam letenni ezt a novellát! Két erdélyi csaj kalandjai. Imádom ahogy írsz! Tényleg könyvbe kellene fűzni! És amit a koncerten kaptatok! Hát jól őrizzétek meg jó emlékezetekbe! Én is azt teszem, mert szeretném hinni, hogy ott voltam veletek, Vele. Köszönöm!

Silu	Előzmény | 2011.08.02. 06:04 - #1441

Dodikám KÖSZÖNÖM KÖSZÖNÖM KÖSZÖNÖM, ITT SÍROK MINT A KIS HÜLYEGYEREK! HIÁNYZOL NAGYON!!!! HIÁNYZIK AZ A NAP!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

frizura90

Előzmény | 2011.08.02. 02:30 - #1440

Drága Dodi!!! Eszméletlen a beszámolód! Itt ülök az éj közepén és egyszerre sírok és nevetek. Szerintem te előző életedben író lehettél, Isteni vagy.Érdemes lenne ezeket a beszámolókat kézirat formájában elmenteni a jövő nemzedéknek, beköttetni bőrbe mint a diplomamunkát és átadni Norbinak. Képzeld ha majd mutogatná a gyerekének vagy az unokájának, hogy látjátok ezt rólam írták, ilyen voltam. Mégegyszer köszönöm az élményt! Szép álmokat! Timi

fenyvesekgyereke

Előzmény | 2011.08.02. 01:49 - #1439

Drága CSALÁD! Itt alant vagy kilenc oldalban olvashatóak Silu és Dodi kalandjai, melyeket a július 28.i, a Fierd táborban lezajlott NORBI KONCERT kapcsán éltek át és meg. Kicsit nagyregény lett és remélem elnézitek nekem, mint ahogy remélem azt is, hogy még mindig adós vagyok egy régebbi (a gárdonyi) koncertbeszámolóval, de tudtam, hogy ezt jobban várjátok, ezért inkább megalkottam ezt hamarabb. Videó sajna csak a hét közepére várható az eseményekről, mert Silunál a gép és ő még hazaérte után költözik és ilyesmik. Addig meg próbáljátok használni a képzelőerőtöket, jó szórakozást!

fenyvesekgyereke

Előzmény | 2011.08.02. 01:44 - #1438

BÖZÖD, a „Route 66”             (Fierd-tábor , 2011 július 28)   I. Utazás oda                Indulás előtti nap természetesen egész éjjel nem alszom, nehogy lekéssem a reggel 6-kor induló kisbuszt, ami Sepsiszentgyörgyről Udvarhelyre visz, ahol Siluval kell találkozzak az állomáson. Így bőven van időm hátizsákot javítgatni, pakolni, készülni, ajándékokat csomagolni (Ajándék: egy ananász, díszzacsiban, A4-es színesképpel körítve, sajátgyártmány mécses: bordó kerámialap egyik sarkába ragasztott kövecske, azon pici fehér csontlap-háttérnek- és előtte fekete ébenfa faragott kopjafa, összben 15 cm magas kb., másik sarkába fehér kismécses, kerámialap aljára festett kis kép és vers, egy medál)  Reggel jó nagy köd van, aminek örülök, mert azt jelenti, szép idő lesz. El is indulok rendesen, kivéve, hogy nem vettem elemet a CD-be. Nagy örömömre nem is kisbusz, hanem 40 személyes „közepes” busz indul, boldogan szundikálok vagy másfél órát Barótig, de nem sokkal ezután egy harmincfős nyaraló diáksereg tolul fel a buszra, csomagostúl, úgyhogy az alvásnak annyi, míg Udvarhelyre érünk, az útközbeni megállókban várakozó utasokat már csak lapáttal lehet felpréselni a buszba, a hangulat csudavidám, mindenki egymás nyakába szuszog meg esik, az állók meg az ölünkbe. Szerencsére legalább ülök, de további alvásról szó sem lehet. Nembaj, majd Bözödig a kocsiban jelszóval vigasztalódok Udvarhelyig, aholva meg is érkezem negyed tízre. Gyors rally az első adandó üzletbe elemekért, majd várakozás.                 Hát alig ülök a padra és hallgatok vagy 2 Norbit, telefonál Silu, enyhén agyvérzésközeli állapotba: a „kedves „ ismerős, aki megigérte, hogy levisz Bözödre, összeveszett a tesójával, aki elvitte a kocsit, Silu Nagygalambfalván dühöng és nincs autó! Mondom, nemár, estig hóttan is lejutunk! Variálunk. Mondom, menjünk le Szovátáig, onnan Erdőszentgyörgy már csak 20 km, aztmá gyalog is, ha kell! Na, kinézem az összes lehető járatokat – nem sok van – és drukkolok, hogy Silu érjen idejében idáig. A drukk használ, Silu valahogy két stoppal berallyzik Udvarhelyre és még el is érjük a marosi kisbuszt, amivel Szovátára jutunk. Mikor már együtt vagyunk a kisbuszba, kezd megjönni a hangulatunk, úgy röhögünk a két hátsó ülésen, mindenki minket bámul. Közbe meg ilyen dalok szólnak a fejünk felett, hogy: „Egy földretévedt angyalt keresek éppen...” „Holnap hajnalig...” „Tűzvarűzsló, szép szemeddel égess el...” Később meg Big in Japan, Spanish akármicsoda és In the army (USA). Na mondom, gond egy szál se, máris ittvan az egész világ!                 Fél 12 fele érünk Szovátára és ahogy lelépünk a kisbuszról, mi néz velünk szembe a parkolóba? Egy nagybusz hátsó fele eme felirattal: TISZAPART TOURS – BÁRMIKOR, BÁRKIT, BÁRHOVÁ!” (persze nekem rögtön eléúszott az összes Tiszapart, úgymint Füred meg Csege és pár pólófelhúzós háttérkép a la KLN, aki avval „bármikor...bárkit....bárhova.....” hát ott vinnyogtunk könnyesre röhögve a fejünket a parkolóban, erre még pluszba megszólal Silu, hogy: „Nézd, a rendszáma 643! vagyis 6+4+3=13!!!!” Hát én ott kész vótam. Totálkész. Mondtam, ilyen nincs a mesébe, csajok, velünk vagytok mind! És ott dőltünk meg ölelőzködtünk Siluval, és totálnemérdekelt, hogy enyhén őrűltnek néznek a népek!!! És akkor mondanom sem kell, hogy annak a kisbusznak, amivel én jöttem Sepsiről, 07-es száma volt, amivel meg csekély egy óra elteltével tovább utaztunk Erdőszentgyörgyre, annak 69!!! Hát ezen a második buszon is annyit vihogtunk, hogy az utasok csak tátották a szemüket meg a szájukat, hogy mi a franctól vagyunk ennyire beindulva? Mondtam is Silunak, hogy látod, ebbe a mai kiba..tt világba lassan már az a feltünő, ha valaki tud önfeledtboldog lenni... Na megérkeztünk Erdőszentgyörgyre, leszállás előtt egy nénike útbaigazított, hogy merre kell menjünk Bözöd fele.             Leszálltunk a buszról, elindultunk, látjuk tábla, írja Bözöd 2 km. Hát ezt má tényleg hóttan is, gyalog is, akárhogy, ha kell! Baktatunk nagy boldogan a tűző napon, átmegyünk egy hídon, mondom, na eddig minden ok, már csak egy simakutya hiányzik a hangulatomhoz, hát erre nem szembejön velünk egy? Abba a percbe! Dőltünk szét a röhögéstől. Bementünk egy üzletbe, vettünk valami vizeket, mielőtt kisült vóna az agyunk és baktattunk tovább. Egyszercsak tábla: FIERD tábor – 5 km. Na mondom szép, ahogy haladunk úgy kerülünk messzebb? Sebaj, irány tovább. Közbe mellettünk a csárdára mi van kiirva? BOSZORKÁNYKONYHA! És még kereszt is az O betűk közepén! Lefotóztuk.  Hát alig lépünk egy párat, a kilométerkövön: Bözöd – 8 km. Hű, bmeg, ennek már fele se tréfa, akkor inkább stoppoljunk.

fenyvesekgyereke

Előzmény | 2011.08.02. 01:43 - #1437

Megáll egy fehér kisbusz, hamar felkászálódunk, hát mikor már fennvagyunk a kocsiba, akkor kezdek rájönni, hogy kb. hat vagy nyolc színes meg színtelen huszonéves pasival teli a jármű, de vagy kettő olyan kinézésre, hogy simán ki lehetne plakátolni velük a vasútállomást amolyan „Wanted!” feliratú szórólap formában...Demá mindegy, fő, hogy haladunk. Ezek meg nyomatják ezerrel a manele-t (cigány-román-külvárosi vegyesmix danaj) és nézik a szemük sarkából Silu bájait meg vihognak össze...Hallgattunk, mint két sülthal és lestük az utat, hogy mikor érünk már oda. De szerencsére hamar (kb. 15 perc) alatt végigmentünk a Bözödi tó partján s azt elhagyva máris ott volt előttünk az úttól jobbra a táborkapu. És a pasik nem is vettek el pénzt a stoppért, úgyhogy megúsztuk simán a dolgot.                        II. A helyszín és koncert előtti szórakozások           A főúttól jobbra volt egy letérő utacska, ennek az elején volt egy nagy kapu, ahol ellenőrizték a karszalagjainkat, amit a szembe levő bódéban kaptunk jegy fejében. Beléptünk a kapun és elindultunk fölfelé. Egyik oldalon volt pár rendes nagy faház, jó nagy udvarral, itt tanyáztak a szervezők, sajtó meg egyéb VIP-k , persze kerítés volt, letakarva fehér  műanyag bannerrekkel, hogy a jövőmenő köznép nehogy megigézze a sztárokat, akiknek még ebben a déli kétórás időpontba hírüknyomuk se volt. Tovább haladva a kis út mentén kiszélesedett a tér, baloldalt volt a színpad – szép nagy, bazi hangszórókkal és persze vaskorláttal, - előtte fél focipályányi  salakpálya küzdőtér gyanánt, amögött meg felefele a füves domboldal és erdő. A másik oldalon meg csomó sörsátor,  kajáldák és egyéb hasbavalókat áruló lakókocsik-sátrak, és még egy szép szürke katonai sátor, (ez volt a dedikálószoba, csak akkor még nem tudtuk) még fennebb pedig egy jó nagy sátortábor azon szerencsés egyedeknek, akik nem egyetlen napra utaztak idáig.          Na, gyorsan megápoltuk a kipihent lelkivilágunkat egy kávéval, de olyan dögmeleg volt a nagysátrak alatt, hogy egy kis pihenés után úgy döntöttünk, lemegyünk a tóhoz. (Namost ide muszáj egy kis plusz helyszinrajzot beírjak, aki unja, ki lehet hagyni, szóval: a bözödi tó, az tulajdonképpen egy mesterséges képződmény, amit megboldogult csauseszku  diktátor bácsi parancsára alkottak olymódon, hogy egy pár kilométeres völgyet elzártak egy gáttal és ráengedték a vizet, nemérdekelvén őket ama tény, hogy elsüllyesztenek egy falut is közbe, utcákkal, házakkal, templommal és temetővel együtt, az akkor ottlakóknak szerencsére szóltak előre, hogy tessék szépen elköltözni, de a házak, utcák megminden ottvan a tó fenekin. Persze azóta remek kirándulóhely lett, a táj körülötte csodaszép, csupa domb meg lanka meg fűfavirágésbokor és pár kilométernyi víz keresztbe-kasul. Mondjuk ha nem épp azon a felén sátrazol, - a tóvölgy alsó részén -ahol még kilátszik a vizből a templomtorony, akkor teljesen ok-s hely. Szerencsére a tábor pont a tóvölgy felső részén volt, kicsivel fennebb, ahol a tó már végetér). Lesétáltunk az úton , közbe meg muszáj elordítsam, hogy „R’n’R van, gyerekeeeek!”és próbáltunk keresni 1 talpalatnyi helyet, ami még ződ és nem fekszenek ,sátraznak, bográcsoznak rajta. Nagynehezen sikerült. Besirültem a bokorba felvettem a fürdőruhát és szép óvatosan belépegettem a vízbe (part mente nagyonsáros, bokáig tapadtam az iszapba), óvatosságra azért van szükség, mert az alja egy lépésre a partról térdigér, még egy lépésre nyakig és harmadikat már nem lépsz, kukkansz és ott már Istentudjahányméter lefele. De én persze megse, hogy hány méter, csak úsztam, úsztam és úsztam....Silu nem, mert volt annyi esze, hogy nem hozott fürdőruhát, én meg elfelejtettem indulás előtt rászólni, pedig motoszkált a fejembe...na, mindegy. Ő csak pihent a nagyárnyékon a bokor alatt én meg belocsogtam jó messzire, aztán kifeküdtem a vízre és lebegtem....Képzelhetitek, felettem csak az ég, jobbra-balra csupa zöld, hullámzó domb és körös-körül csak víz, víz, víz....és fény, szikrázó, nyári tündöklős........................és a végtelenségből egyszercsak átsuhan a kéken egy fecske..................              Na, két rendbéli fürdőzés után kiegyeztem Siluval, hogy najó, akkor menjünk vissza mégis a táborba. Elindultunk. Fölgyalogoltunk. Fölmentünk a tábori úton, hátha kapnánk egy árnyékot valahol. Nem kaptunk. Silu a sátrak alá akart ülni, de nekem valahogy nem volt hangulatom bemenni most az emberek közé. Javasoltam, akkor inkább sétáljunk fölfele a nagyúton. Ott jó árnyék volt egy darabig. Mentünk és ott volt egy nagy híd, amelyiken átmenve visszafele vezetett az út, a tónak a másik oldalán. De itt már nagyon sütött a nap és hiába kerestünk olyan helyet, ahova kényelmesen letelepülhetnénk mert vagy lapos nem volt vagy árnyék nem volt. Úgyhogy visszajöttünk, megálltunk megint a hídon, mert itt volt egy darab árnyék. Rágyújtottunk egy cigire és ott elvoltunk. Ember sehol csak az út, a híd, mi a hídon és köröskörül a mindenzöld föld meg erdő.

fenyvesekgyereke

Előzmény | 2011.08.02. 01:42 - #1436

És akkor felnéztem az égre és ott, de pont felettünk, ott szállt kitárt szárnyakkal egy ölyv. Silu, nézd! – mondom. És ott repült, felettünk rótta a köreit fel, még fennebb, még fenebb, amíg már csak egy aligapró pont látszott belőle és akkor kirebbent a felfele emelkedésből és méltóságteljesen elvitorlázott a láthatár alá. Mi meg csak néztünk egymásra Siluval és már épp kezdtük volna egymásnak mesélni, hogy miket is gondoltunk s erre...odajött felénk még egy ölyv! De ez már olyan közel és alacsonyan repült odáig, hogy még a fehér foltokat is láttuk a szárnyavégein! És ott „állt” meg felettünk és elkezdte ő is a fölfele repülést, ott rótta a köreit, szinte a másiknak a levegőbenhagyott „lábanyomában”! És szálltt, egyre feljebb, magasra, szép magasra, amíg már majdnem nem látszott és akkor egyet még fordult és visszarepült, ahonnan jött, de nem arra, mint a másik, hanem pont ellenkező irányba. És amikor levettük a szemünket az égről, ( a híd tuloldalán, velünk szembe voltak valami faházikók messze és azokhoz vezetett egy út és azon az úton)  abba a percbe föltámadt egy picike forgószél, (de csak ott, azon a helyen, mellettünk meg se rezdültek a fák vagy a levelek) felkapta a port és kavart egy boszorkánytölcsért, kb.3 m magasra, ott repült-szaladt  pár másodpercig ez a kis minitornádó s aztán ahogy lett, úgy lehuppant, széttűnt a napfényben. Varázsigaz pillanat volt......................................................................                 Hát ezek után visszasétáltunk a táborba és most már jó volt beülni a nagysátrak alá és várni. Vettünk még egy-egy kávét, ebédeltünk egy szendvicset, kettéosztottuk a CD lejátszó fülhallgatóit és Norbiztunk. (És a legelső sor, amivel a CD megszólalt: „Nézz, nézz az ég felé....” –ezt csak úgy zárójelbe...) . Közbe én elmentem átvetkezni a vizes fürdőruhámat, mit mondjak, sikeresen, mert amíg haladtam a mobilWC fele, a száraz cuccaim közül elhullott a hófehér bugyim a ződfűre...Fölvettem a gatyómat anélkül, elindultam visszafele, hát csak szól az egyik árus néni, hogy „Az előbb elhullatott valamit...” és nézek oda, ahova mutat, hát ott virit a bugyim az egyik securitys lába előtt...ÁÁÁ, azt a sprintet...fölkaptam futtomba a földről az inkriminált ruhadarabot, visszameneteltem a toiletbe és ismételten átöltöztem, ezúttal bugyit is húzva. Mikor odamentem az asztalhoz, majdmegfúltam a röhejtől, Silu csak nézett, hogy mifenét röhögök úgy...Eltikogtam neki két röhögés közt, hogy Norbi még meg se jött, de rólam már hullik a bugyi...Szétröhögtük a fejünket. Közbe lestük, lestük, lestük az autókat, mert ahol ültünk, onnan épp oda lehetett látni a nagyút egy darabjára és a katonai sátor ablakára is (ennek később lesz jelentősége....). Hát úgy fél 5 – 5 fele....                      III. Érkezik Norbi!               Egy szép metálszürke autó jön fölfele a tábori úton......elhalad a VIP-s házak előtt és jön, jön és kikanyarodik a fűre, aligpárméterre tőlünk megáll és ott ül Norbi az első ülésen, fix a felénk levő oldalon! Gyorsan felszöktünk az asztal mellől és látótávolságba raktuk magunkat. Észre is vett rögtön! Naná, Silu odamutatott neki egy metálvillát köszöntésül! Nézett ki  a kocsiból, mosolygott, visszaintegetett és gyorsan odafordult a hátulülőkhöz és elkezdett mondani, mondani, susmutolni, magyarázni  nekik. (Szerintem tuti, hoogy minket „mesélt el”) Közben a gépkocsivezető kiszállt és megállt a kocsi mellett. Silu meg odasétált és megkérdezte, hogy hoztunk egy ajándékot Norbinak, odaadhatjuk-e? Mondta a srác, hogy rögtön, csak parkoljanak be valahova. Visszaült a kocsiba, fölmentek az úton, megfordultak, először fönt próbáltak egyet kanyarodni és ott parkolni, nem tetszett, megtérültek, visszaereszkedtek az úton, le a VIP-s ház elé. Na ott végre kiszálltak, mi Siluval meg tanakodtunk, hogy ááá, most rohanjuk-e le vagy sem? De mikor megláttam, hogy fix még a csomagtartót is kinyitják és Norbi éppen ott áll, mondtam Silunak, gyere gyorsan, most (mert ennél jobb alkalmat, hogy Norbi kezébe és onnan biztosan a csomagtartóba jut az ajándék, elképzelni se lehetett volna) és mentünk. Köszöntünk, odaadtuk az ajándékot, amit nagyon szépen megköszönt, berakott a csomagtartóba. Kaptunk két-két puszit és nagy-nagy mosolyokat, pár szót beszélgettünk és utána eljöttünk.  Norbit meg a többieket elsőre bevitték a katonai sátorba. Mi meg lecsüccsentünk a fűbe egy pár méterre onnan és odabent Norbi valahogy pont úgy állt meg, hogy fix ráláttunk az egyik ablakon keresztül.  Kiscsajok meg gyerekek szaladtak oda a másik ablakhoz és onnan fotózták, de a „mi” ablakunk jó sokáig „üres” maradt, úgyhogy jó nyugodtan néztük a drágát, ahogy beszélgetett, tárgyalt, egyeztetett a szervező emberkékkel odabent.  Azután elmentek velük a VIP-s házba.

fenyvesekgyereke

Előzmény | 2011.08.02. 01:42 - #1435

IV. A koncert nemnorbis része                         (Most remélem, még nem unjátok, ha ezt is elmesélem, aki igen, az hagyja ki, köszönöm!)             Mi szépen átsétáltunk a színpad elé, a rácshoz, ahol már jópáran csüngtek, de azért majdnemközépre bevágódtunk, én a rácsra, Silu meg egy féllépést hátrébb, egyelőre. És vártunk tovább. Gyönyörűszép idő volt, sütött a Nap forrón, ami jelen esetbe nem esett túljól, főleg, hogy még vagy egy jó órát ott dekkoltunk. Mellettem balról három surmó kiskölyök állt a korlátnál és piszokul kommentáltak meg röhögtek, hogy így a „mami” meg úgy a „mami”. Hát egy darabig tűrtem, de aztán csak kiosztottam őket, mondván, hogy lehet, hogy ő 12 éves és meg 42, de attól még simán pont olyan kedvem van itt állni, illetve bulizni, mint nekik, attól függetlenül, hogy esetleg az anyja lehetnék...Na, ezután csend lett egy darabig. (És milyen jó, hogy rájukszóltam, most van rólam egy jó videó, amint bulizok, hátulnézetből! Amin elkereszteltek „tank-anyu”-nak...hm, lehet kicsit  túl erős voltam a drágáknak?!)             Szóval a kezdéssel vártak vagy háromnegyed órát, hátha lemegy addigra a Nap. Nem ment. Igy kb. hat óra fele László Attila lépett a színpadra, kezdetnek. Hát az a kiskölyök egy tündérgyermek, de hogy micsoda hangja van a 14 évéhez képest! Telt, mély és bársonyos! Nagyon kedveske volt, olyan igazi gyerek még, aki nem egészen tudja, hogy akkor most tegezze vagy magázza a népet, de tud! Megvan benne is a „varázs”, csak másképp... Szóval jót bemelegítettünk már vele is. Rettenetesen érdekes, hogy mikor beszél, az valami élő folklórkollekció, tájszavak, hangsúly, megminden és ahogy elkezd énekelni, teljesen „rendes” hangsúlya lesz. Most láttuk élőbe először, de nagyon tetszett.             Aztán jött Szabo Ádám a (har)Mónikával, hát az se volt semmi! Úgy szólt ott a dombok alatt, mint valami óriási orgona Isten katedrálisában. Rettenetesen virtuózul tud! Volt ott minden, filmzene, régi slágerek, tangó, keringő, klasszikus zene, (de még milyen, huhúúúú!) és mostani „modernek” is. Az Ádám meg egy klassz pasi, jó dumája van, rendesen stírölt minket időnként, mert bírta, ahogy tátottszájjal leesettállal (én) hallgatjuk, tapsoljuk és bulizunk meg táncolunk vele, díjazta is, hogy belevetjük magunkat a lifeislifeba, rendesen szemezett meg kacsingatott nekünk. Időközben a három kiskölökből szerencsére már csak egy maradt mellettem (így Silu is előre tudott jönni egészen a korlátig) , de az egyedül is úgy bambult végesvégig a korláton, mind a gyász. Hát az Ádám felkonferálja a következő produkciót, hogy „Darth Vader” (vagyis Csillagok háborúja filmzene), játszik, játszik, egyszercsak kijön a színpad szélére de fix velem szembe, kicsit elfordul, neki a kiskölöknek és beleharsogtatja a harmonikát a kölök fejibe, miközbe ilyen témájú pofákat vág, hogy :”Héééé, te kis bambaaaa, nekediscsinálom, reagáljámáááávalamit, ébredjfeeel, asztahétszentségitabunkófejednekmeelfenekellekrögtönalézerkarddal, wjuuuuuwjjjuuuuuUUUUU!!!!!!!” Kicsit kukkraugrott a kölök úgy a vége felé.......És ezek után Ádám jó nyugodtan visszament a szinpad közöpire és játszott tovább.........közbe meg nézett ránk.....Hát mi Siluval szétfolytunk a röhögéstől és intettük neki, hogy „OK, ez klasszvolt, jólmegaszontadneki!”  És végül, na végül mit szóltok, mi volt a zárószám? Ki nem találjátok....A MIZU!!!! JÁÁÁÁJJJJJ! (de azért jól csinálta,csak...na...)                           V.          A    KONCERT : R’n’R VAN, GYEREKEEEEK!!!!!!!!!!!!               Na, Ádám lement a színpadról, a nép meg tódult utána a katonai sátorhoz autogrammért. Igy még vártunk egy picit, közbe lestük, hogy jön-e már Norbi. Én persze addigra kiszereltem a kék Porta plakátot és fölfűztem a Silu hátizsákjára, amely a rácson csüngött, úgyhogy plakát jóhelyt vót, mi jóhelyt vótunk és lassacskán Norbi is megérkezett. De még nem jött föl, megállt a technikában, úgy jópár lépésre a reacsődült népektől. Páran nagyon kérelték, hogy fénykép meg aláírás, (de csak vagy másfél méterről, szerencsére nem másztak rá, csak verbálice), de ő nagyon kedvesen és mosolyogva többrendbélileg nyomatékosította, hogy „Majd koncert után, jó?” Ezek meg ott rinyáltak, hogy de most, na, igazááánn, mert utána ki tudja...Norbi meg:

fenyvesekgyereke

Előzmény | 2011.08.02. 01:41 - #1434

„Koncert után, IGEN, BIZTOSAN ÉS FIX!” Meggyőzte őket. Azután ott egyezkedett meg magyarázott nagyon komolyan valamit még vagy tíz percig a szervezőknek. Mi meg közbe már szólongattuk meg tapsoltuk, hogy „Norbi, Norbi!”  És a szervezők úgy konferálták fel, hogy „...az IGAZI X FAKTOR, KIRÁLY L. NORBI!!!!” Hatalmas sikítással egyetértettünk.           És végre-valahára följött a színpadra – addigra a Nap épp lebukott a hegy mögé, úgyhogy így már a lépcsőn vette is le a napszemcsit magáról és mosolygott és  integetett és mentiben megstírölte, hogy hol vagyunk („Naggyonjóóó!”)  és nézett ránk és az összes népre és már nevetett a szeme, arca, mindene!            És nem is sokat gatyázott, egyből a Let’s get-tel indította! Szólt, mind a mennydörgés! És erre Silu idenyomta a kezembe a gépet, hogy „Csak fogni kell!” ÁÁÁÁÁ, majd megevett a frász! Elrontom, nem tudok videózni, most meg ne ugráljak akkó?????! De azután szépen „lenyugodtam” (relatív, majd kiderül a vidiből....), hogy OK, Egerbe meg  Csegén, meg Gárdonyba mindenki nekemadta mindenét, csakhogy legyek nyakig a jóba és igen, akkor most én vagyok a Portavideós és kész, megcsinálom, ahogy tudom s annyi. Úgyhogy igyekeztem, hogy csak félig szökjek, de közbe a másik féélkezem lengett meg csápolt, de azért voltak részek, ahol egyszerűen MUSZÁJ VOLT ugrálni is!!! Úgyhogy bocs, ha majd hintázik a kép, de csak ennyire bírok profi lenni (Boszi, ismételten és hangsúlyosan le előtted az összes kalapokkal....a videóidért!) De azért nagyon jó volt látni a szemem sarkából, hogy Silu tombol helyettem is, sőt az összesmindenki helyett egybe! Én meg sikítottam, ahogy a torkomon kifért (és ismételten bocs, ha nagyon belehallatszok a felvételbe....) és Bewy összes hangja ott volt a torkomba és kiordítottam a nagyégre!            Hát a nép az megveszett első perctől. És Norbi csak intett, hogy „Tomboljatok!” és mindenki egyszerre ugrott meg üvöltött meg táncolt meg énekelt. Annyira, de annyira jó volt! Namost a sorrendre nem biztos, hogy jól emlékszek, mert kicsit bezavart nekem a videózás, még úgy is, hogy párszor aztán Silu is elvette a gépet, mert nekem már szakadt le a kezem és legalább egy-két számra nagyon szökhetnékem vót... Azt hiszem, másodikra Azokaboldogszépnapok jött, mintha. Hát avval is szétvisítottuk a fejünket.            És táncolt és énekelt és odajött kívül a hangfalakon, egészen a szélére, elénk, sokszor és üzizett és tartotta ki a mikrofont és repült, repült, repült! Öröm, öröm, öröm és megőrűlés vót! Meg „Tudtok többet is, hangosabban!” És mindenki csápolt meg ugrált és tomboltunk, mind a vihar, ezerrel!             És volt Örökké tart, All summer long, Legyen valami és Mielőtt végleg elmegyek. És egyre csak jobb és jobb és jobb lett az egész, mindenestül! Minden koreográfiát turbóra rakott és mi is! A második szám után már szétüvöltötte az első mikrofont! Hoztak helyette mást, az se sokáig bírta! Na aztán a harmadik lett az Istenigaza, mert azt már nem cserélték le (lehet elfogytak? ).             Hát kb. a második számnál egyszercsak kijött megint a kéthangfal közé a színpad szélire és látom, hogy rámnéz, olyan nagy csodálkozós-kérdős-ámulós tekintettel, hogy „Te..., Te videózol?”  (Szerintem Boszit kereste a szemivel közbe...fölmérte, hogy Boszi nincs...kaptam egy egész elismerő mosolyt...) Hát azt hittem, ott olvadok el...Hogy tudja, hogy akkor most én a Portának, és azért is, hogy Silu kedvére bulizzon... Szóval jólesett az elismerése, nagyon! De mivel egészvégig úgyse bírtam, meg úgy is voltunk egyezve, azért Silu is átvette a gépet közbe-közbe. Szóval felváltva zúztunk és néztük a népet, hogy micsoda teljességes tombolás van!                És nem volt Mizu és nem volt Mostélsz, semmi se volt, csak SZINTISZTA, ŐSVILÁGI, ESZMÉLETLEN, ATOM ROCK, ROCK ÉS ROCK! Az ég teteje is zengett! Meg a lelkünk meg a testünk, mert mi voltunk az öröm, a szabadság, a lázadás, az erő, messzirezengő, sokáigtartó! És ment a zúzás lent, fennt, kitáncolta a lelkit, kiénekelte a szivit nekünk! Mi meg is neki! És egyszercsak megint odajött, előre a két hangfal közé és két konferálós mondat között csakúgy simán kiszólt nekünk, hogy: „TUDOM, MOST OTT KÉNE LENNEM A PORTÁN!” Na akkor totálkész voltunk Siluval.             És jött a „Valahol elveszett...” És első hangra üvöltötte, énekelte vele az  egész tömeg! Meg csápolva meg táncolva! Minden szót, meg minden hangot! VÉGIG! Gyerekek.....EZ A „VALAHOL ELVESZETT”...ez olyan vót....de olyan....de olyan....Esküszöm, hogy kimozdultak a hegyek a helyükből! Mintha nem is ő lett volna, mintha a föld dübörgött volna bennünk, velünk, fel az égig meg vissza! Atomokra szedett szét meg rakott össze bennünket! Akkora ERŐ volt ott, hogy...ááá, ezt nem lehet elmesélni, ezt érezni kellett! És éreztük is, rendesen! A végén az utolsó refrénnél..........húúúúúú, azt hittem, fáklyává gyúlunk, Vele együtt!  Eszméletlen volt és őrűletesen vad és szép és gyönyörű!!!!!                 Végül a Big Gun-nal fejezte be, hogy legyen teteje! És táncolt és örömködött és beszélgetett velünk, végig! Széténekelte magát kifulladásig! Olyanokat tombolt, hogy szállni kellett már a látványától is! Néhamár

fenyvesekgyereke

Előzmény | 2011.08.02. 01:39 - #1433

aligbírt levegőt venni, de közbe látszott, hogy egy cseppet se bánja, mert tetszünk neki nagyon! Hogy igazán őrűltjól tombolunk Vele. Itthon volt közöttünk, nagyon, nagyon, nagyon! A Családban volt! Beleöleltük a hegyeket, beleölelte magát a hegyeinkbe, belénkölelte a hegyek erejét! És ott hullámzott belé mindenikünk örömébe, táncába, sikításaiba és rakta ki nekünk a mikrofont és intette, hogy még, még még hangosabban! Mi meg tettük is neki, rendesen! Ahogy csak bírta a tüdőnk meg a torkunk! És persze volt közbe sok sok köszönöm, és mosoly  és Metálazész is! És a végén torokszaggató sikítás és „R’n’R van, gyerekeeeek!” – persze mondani se kell, hogy eléggé mielőttünk való pózbaállással....Díjaztuk is!                 Aztán elköszönt és leszaladt a színpadról. Hiába ovációzták a népek elég rendesen, nem jött vissza újrázni, amit mondjuk nem csodálok, mert megkaptuk a bulit újrázás nélkül is, lélekszakadtig! Diadalmasszép volt! Ragyogtunk, mind a csillagok! Lázadás volt és szabadság és tűz és erő és lobogás, mind egy vulkán! (És ígéret, legalábbis nekem, hogy „Nézzétek, érezzétek, tudjátok és mondjátok el:  ilyen lesz...igen, most megmutatom, hogy ilyen lesz...az...mikor...lebontok minden falat!”)   Koncert utáni dedika és ..................................................               Lement a színpadról, be a nagy katonai sátorba, dedikálni meg fotózkodni. Óriási tömeg lett egy pillanat alatt! Mi Siluval megálltunk szépen oldalt, ahol a kijövőknek volt félig felbillentve a sátor oldala és ott volt egy ablak is, ahonnan fix odaláttunk az asztalhoz, amelyik mellett ült. Ilyen jónagy faasztal volt meg fapad, azon ült, szemből meg 3-5-vel mentek be a népek. Norbi meg átvedlett titkárba, mind egy automata! (De  mosolyogó!) Futószalag! Kiscsajok be-felnéz-mosoly-párszó-nyomatják elé, ki a karját, ki a derekát, ki a csöcse szélét, nagynéha papírokat is. Ő meg fogja a nagy fekete filcet és ír! Rakja őket pozicióba, mind az A4-es papírt! Fejükre is, a homlokuk közöpire! Csajszikák csüccsmelléje egyesivel, vagy jobbróbalró vagy családilag 3-4-en a padra. Arc arc mellé – teszi fel az egyenmosolyt – cakk-pakk fotó, aztán sipirc kifelé, mert közbe már ott a következő adag, beszél, ír, fotó és ez így megy vagy csekély másfél órán keresztül! Néha megszusszan közbe, fáradt, de még tart benne a színpadrólhozott öröm. Mosolyog, mosolyog, a kisgyerekeket megöleli, megsimogatja, beszélget is velük. Csicseregnek neki a picilányok, na ilyenkor nem az egyenmosoly van rajta, ilyenkor az igazi....     És képzeljétek, nemcsak csajok, pasik is aláíratnak, srácok, kiskölkek. A homlokukra vagy a karukra és úgy néznek rá közben, de úgy, mind a szentképre az oltáron....Pár kiscsaj, miután aláír nekik a hasukra meg ilyen helyekre, bepróbálkozik és hajol felé, hogy „Egy puszit adhatok?” Na ilyenkor ő jó gyorsan hátrakapja a fejét vagy félrehúzódik és abszolút bájmosollyal közli, hogy „Ja, azt azért nem, ok?” , aztán jön a következő, meg a következő....     Mi meg csak állunk kinn és nézzük....ő is kinéz, többször is, ránk, mikor alkalma van két dedika közt és mosolyog, a „rendes” mosolyával...És egyszercsak  a Laci  kihajol az ablakon és mondja Silunak, hogy ha be akarunk menni, most menjünk, mert dedikálás után gyorsan elmennek majd, nem lesz alkalom. Mondjuk, hogy kösz, nem, nem akarunk aláírást....Állunk tovább, nézzük tovább Norbit, meg azokat, akik kiszaladnak mellettünk az ajtón. Mindenki rettenetesboldog, a gyerekek visongva szaladnak az aláírt karukkal és ugrándoznak az örömtől, a kiscsajok meg folynak el....Laci látja, hogy ott állunk és másodszor is szól, hogy menjünk be, menjünk be. Silu engem biztat, én meg őt. Én mondom, hogy nem,, nem megyek be. Én most valahogy nem akarok az „egyenmosolyok szobájában” találkozni Vele, ez után a fergeteggyönyörű koncert után. Kinnt, az ég, a csillagok alatt! A hegyek szeme előtt! Ott igen! Isten ege alatt! És csak annyit, hogy „Köszönöm! Úgyhogy nem megyek sehova. Silut végül meggyőzöm és bemegy, miután állt vagy félórát sorba. Na, egyszercsak látom, hogy végre ottvan Silu, ülnek a padon, beszélgetnek. És akkor Silu mondja neki, hogy nézzen ki, nézzen az ablakra (megkértem, mielőtt bement). És Norbi odanéz akkor, én meg teszem a kezem a piros kendőmre s úgy súgom, picit megbiccentve a fejem: „Köszönöm!”  És ő visszabólint, rámmosolyog...       Kijön Silu és mondja, hogy azt mondta Norbi, hogy nekünk majd itt kinn ad puszit, mert ott benn nem akart, mert akkor mindenkinek kell...Na várunk tovább és elfogynak valahogy az utolsó kiscsajok is és ők kijönnek ketten a Lacival, ott lépnek ki a sátor felhajtott oldalánál pont előttünk.             Norbi egy „Phű, végre!” mozdulattal lerázza magáról az odabentet, kifújja magát s odalép mellénk, Silunak puszit ad, talán beszélnek is pár szót, aztán hozzám is odalép és engem is, jobbról-balról  megpuszil.

fenyvesekgyereke

Előzmény | 2011.08.02. 01:37 - #1432

Én meg fogom magam és szépen beleteszem a balkezem a jobbjába, mint egy kisgyerek, „Vigyél, vigyél messzire engem, vigyél haza minket így, szívedben-kezedben....” és fogja a kezem és rámnéz, azzal a „mindentudokrólad” nézéssel és beszélnek a gyönyörű szemei....és fogja a kezem és ránézek akkor és úgy mondom: „Figyelj, az ajándékot, az ajándékot a kocsiban, ne feledd!” És mosolyog és bólogat, hogy „Nem, dehogy felejtem” És még mindig összefogva a kezünk, mintha csak épp sétálni indulnánk valamerre, sőt talán lépünk is párat közben, így, kézenfogva s akkor ránézek megint és akkor megszorítom csak egy egészen picit, a kezét és úgy mondom: „Köszönjük. Köszönöm. MINDENT köszönök!”...és beledobban a szívem a tenyerébe.....             Aztán elengedjük a kezeinket, megyünk tovább a VIP ház felé és akkor egyszercsak ránéz Silura  és azt mondja, nagyonszépen, de úgy, mint ami most fontos: „Aztán pihenjél sokat, amíg itt vagy...” és közbe belefog engem is a tekintetébe s úgy folytatja, mindkettőnknek: „ Pihenjetek sokat, pihenjetek egy nagyot ezután, pihenjétek ki jól magatokat!” (Na ott végem lett, de abba a helybe.....). Persze Siluval meg kórusba mondtuk, hogy „Te, te pihend ki magad, Te is pihenj!” Én meg még mondom, hogy „A lányok a Portáról ölelnek!” Mondja, hogy „Én is őket!”, de közben már addigra odagyűl pár ember, hogy fénykép és akkor vége, még mosolyog egyet nekünk és megy oda, hozzájuk is.                Ellépünk onnan, én meg csak úgy elindulok, nemtudommerre, csak le kéne hullni most a földre és sírni, sírni, sírni ,örömbesírni      ennyi jóságtól......meg úgy, az egésztől....Silu lép, majdnem fut utánam, hovamész, Dódika, várjál, mondja. Nemtudom.... Visszatérít, aztán lemegyünk az úton, megállunk szembe a szürke autóval, ülünk az útszélin a fűben, mit akarsz, mondom Silunak és tudom, hogy hiszen mindent megkaptunk már és különben is.........de Silu csak integetni akar, vagy kisírni magát a füvön, most meg én vigasztalom............     Út, hazafele               Ülünk az út mellett és már van vagy tizenegy óra, Feróék már rég nyomatják a színpadon mi meg elkezdünk azon agyalni, hogy akkor most hogy is jutunk haza. Ugyanis Silu telefonja totálisan lemerült, aki megígérte, hogy értünk jön, az már reggel cserbenhagyott, naná, hogy most majd éjfélkor...Silu egyet bír telefonálni, eredmény nulla. Utána kétségbeesve rohangászunk a securitysekhez meg ilyesmi, hátha kapunk egy töltőt valakitől vagy egy telefont, Silu kezd nagyon kiakadozni. Meggyőzőm, hogy menjünk vissza a sörsátrak alá. Lecsüccsenünk. Mondom, vacsizzunk egy szendvicset, szépen várjon meg, amíg bemegyek a tömeg szélébe és egy számot letombolok Feróra, utána meg majdmeglátjuk és meg fog oldódni. Lecsüccs a padra, kihalászok neki egy szendvicset, én meg elhúzok a színpad mentén, odafekszek a hangfalba, az üvöltés kellödös-közepibe és totálisan szétrázom a maradék agyamat arra, hogy „Piros-fehér-pirosfehérződ”...de az enyémpercek ottvannak és ottmaradnak úgyis, mindenhol, bennem, körülöttem, velem...................................             Visszamegyek Siluhoz és elindulunk. Kimegyünk a kapun, megkérdezzük a jegyárus nénit, valami busz valamerre? Igen, éjfélkor, Marosra. Párom meg fix abba a percbe hív. Mondom neki, hogy épp ittvagyunk Bözödön, mit szólna, ha leszaladnánk hozzá...ketten?! Nem nagyon tud mitszólni. Mondom, najó, hívjon vissza félóra múlva. Variálunk. Vagy lemegyünk Marosra éjfélkor és reggel onnan haza Udvarhelyre, illetve Sepsire vagy stoppolunk, más variáció nincs. Silu nemigen akar Marosról hallanise, merthogy ő haza, ágyikójába. Najó, de akkor stoppolunk. Vagy mittudomén. Egyelőre állunk az úton és mit ad Isten, rámköszön a tesóm valamikori havere, akit csekély majdtizenéve nem láttam, közbe a lánya, aki szintén ottvan, úgy felnőtt, hogy hirtelen azt hiszem, a felesége. Röhögve tisztázódnak a félreértések, Szilike meg közli, hogy most indulnak haza Marosra, szívesen elvisz. Ez már igen, megyünk is a kocsi fele. Silu mégse akar Maroson kikötni, úgyhogy megegyezünk, hogy vigyen be Erdőszentgyörgyre. Odaúton elosztjuk hirtelen az elmúlt tízévet tőmondatokba, aztán Erdőszentgyörgyön kiszállunk. És ledekkolunk a fedett buszmegállóba, Silu őrűletesen gombozza a halott telefonját, hátha...Megszáll az ihlet és benyögöm, hogy tegye át az ő kártyáját az én telómba, amin ugyebár csak egység nincs, de működni még működik,  hátha...Megvan és mitadIsten, megy a Silu kártyájával! Na valahogy bír egyet-kettőt beszélni az unokatesójával, aki fölhívja a haver haverinek a haverit, hogy az a bizonyos megígért kocsi, ugyebár....Hosszas keresztbekasul telózások után annyi derül ki, hogy időközbe a kocsi megkerült, de a haver épp a harmadik faluba hóttrészeg már ebbe az órába. Unokatesó maximum szekérrel tudna lejönni, hajnalig esetleg ideér....Én csak ülök és totálnyugodt vagyok, mert ugyebár a dal is megígérte már ma, hogy „Holnap hajnalig...” úgyhogy minden rendbe lesz.

fenyvesekgyereke

Előzmény | 2011.08.02. 01:36 - #1431

Végülis még aligvan fél tizenkettő, mondom Silunak, vagy itt ülünk a buszmegállóba reggelig, vagy békérőzködünk valakihez éjjelre vagy stoppolunk, más variáció nincs. Silu a stoppolás mellett szavaz, úgyhogy kiállunk szépen az útszélre és integetünk. Alig telik el pár perc, megáll egy bazinagy  majdnemterepjáró kocsi. Beülünk, én előre, Silu hátra. A pasi, aki fölvett minket, bukaresti, román, kb. túl az ötvenen. Mondom, hogy Szovátára vagy ha még továbbmegy, esetleg, akkor Udvarhelyre mennénk. Mondja, hogy jó, jó meg perszepersze. Elkezdek vele dumálni, persze románul. Silunak először pár mondatot fordítok, de utána teljesen elhanyagolom szegényt, mert így éjfél felé nem működik a memóriám és a pasival még kéne tisztázni, hogy nem, Silu nem a lányom, meg mértis lógunk éjjel az úton két fehérnép. Úgyhogy nagy dumába fogok, közbe kérdem, hogy ő hova is utazik tulajdonképpen. Aztmondja Gyergyó a következő érintési pontja, de amúgy az ország másik felibe. Na akkor most el kéne dönteni, hogy Gyergyó van hamarabb az útba vagy Udvarhely? Halványlilaibolyám se. Silu közbe érdeklődik hátulról, hogy mivan? Kicsit fordítok, mondom neki, a pacák nem Szovátáig, Udvarhelyig is elvisz. Silu meg nagyrémülten, hogy deigen demennyiér? (Ugyanis mindkettőnknek egyáltalán nemmindegy...). Mondom, ne cidrizz, Te csak bízd rám!  Különben Szovátán már rég túlhaladtunk. Aztán bánom, hogy mért nem világoltattam fel, hogy nálunkfelé a stopp az sokszor úgy működik, hogy „Elviszel?”  „Igen!” „Na akkor kösz! „ És kész! Persze igyekszek most is efelé terelni a pacák hajlandóságát, de nem is nagyon kell, mert a pasi egy jámbor, istenfélő jó román ember. (Ikonfestészeti működéseimet is megemlegetem neki, hátha hat...)  Ez kiderül akkor, amikor elérjük az eltérőt Gyergyó fele. Innen nekünk még  vagy  44 km lenne Udvarhely (hajólemlékszek). A pasi megáll, épp az eltérő előtt posztol két rendőr, megkérdi tőlük, hogy akkómostmivan, azok meg mondják, hogy Gyergyó balra, Udvarhely meg eléfelé...        És a pacák elindul előre én meg csak nézek rá és nem akarok hinni a szememnek, mondom, hogyhát Gyergyó fele le kell térjen, akkor most mi van? Rámnéz, azt mondja: „Hát mit gondol, az ember a jót csak félig csinálja meg? Perszehogy elviszem magukat Udvarhelyig!” Hát én nem titltakozok! De azér megemlítem neki, hogy deigazán nagyon köszi, megminden, de nemnagyonsok pénzt tudunk adni...Azt mondja, ne is törődjünk. Hát száguldozunk az éjszakába, azt mondja a pasi, hogy akkor most én navigáljak, mert ő már ezt az utat nem ismeri. Hát most mondjam, hogy én se, főleg a sötétbe? Nem mondom, csak lesek kifele. Egyszer kezd túlsok erdő lenni, már épp szólok, hogy valamerre letért-e, mert túl sok az erdő, Silu hátul némán lapul és nem ért az egészből semmit. Na kiderül, hogy mégse vagyunk eltévedve és beérünk Udvarhelyre. A pasinak mondom, hogy ok, akkor most itt álljon meg, erre ő, hogy dehát mondjam az utcát, mert elvisz a kapuig. Mondom, hogy nekünk nem a kapuig, hanem még egy ehejtlevő faluig kell jutni. Erre ő, hogy csak mutassam az utat. Mondom Silunak, hogy mi a szitu, erre ő totálpánikba, hogy nanem, ez valamit akar ez a pacák, most mit izél, szálljunkmárki! Alig bírom lebeszélni a pasit, hogy ne akarjon hazáig vinni, térjen szépen meg, nekünk Udvarhely azmár tökrendbe van, én különben sem tudom a továbbutat, Silu meg nem tudja elmagyarázni és köszönjük erősen szépen és adnám a pénzt, amit nem vesz el, kiszáll a kocsiból és kinnről kinyitja Silunak az ajtót, épp idejibe, mertmámajdnem hisztibe esett, hogy bennről nem bírja kinyitni. Diszkréten otthagyok a kormány felett egy tizlejt, ami kb. gyufapénz a pasiak, de azért mégis...és nagy nagy köszönömöket meg mindenjókat kivánva kiszállok én is a kocsiból és mondom Silunak, gyere, szedjük magunkat hamar, mert a pasi még mindig ott áll és nemérti, hogy mért nem akarjuk, hogy hazáig vigyen. De aztán beül és elhúz mi meg enyhén fölszusszanunk......és elkönyveljük, hogy qvakibtt szerencsénk volt!             Na, gond egy szál se, még csak alig éjjel félegy felé van, úgyhogy átlépkedünk a síneken a vasúti megállóba és várunk, mert állítólag egykor van még egy vonat...Silu szerint. A vonat szerint nem, úgyhogy félóra csillagoségalattüldögélés után – miközben fényképezkedünk még egy sort meg visszanézzük kicsit a videót – szépen elindulunk a városi buszpályaudvar fele, ahol taxik szoktak lenni. Megyünk, mendegélünk, enyhén nem arra, amerre kéne, de kitérdekel, Udvarhelyen már úgyis ültem egyszer reggelig éjjelnappali ABC-be Norbikoncert kapcsán, úgyhogy megoldás kerül, csak meg kell keresni. Sétálgatunk erre, aztán arra, végül rájövünk, hogy mégse, de ettől én még totálrendbe vagyok, mondom is Silunak, ne se törődj, te csak vigyél, amerre akarsz, én reggelig is elbírok menni, most olyan kedvem van. Röhögünk egy sort, aztán aggódunk, mert üzenet jön Boszitól a Silu telójára, hogy „Irjatokmá valamit, felvet az ideg!”, nadehát Silu telója kimúlva van, sajna nem tudunk választ küldeni. Végül minden hülyeségünk ellenére mégiscsak megkapjuk a helyes irányt az éjjeli városban és szépen eljutunk az éjjelnappali vendéglőig (szép világító piros pálmafa áll előtte, csinálunk is éjjelifotót, pirospálmafásat) és ott találunk egy taxit, ami hazavisz Nagygalambfalvára ( hála Silunak, mert nekem már csak annyi lém, amivel holnap visszautazzak majd...).

fenyvesekgyereke

Előzmény | 2011.08.02. 01:35 - #1430

És végre megérkezünk! És még csak éjjel két óra. Bebotorkálunk a tornácon át a konyhába, ahol kiderül, hogy villany semmi, mert a kibaszorrr lámpa fix a mai estét választotta, hogy fölrobbantsa a villanykörtét (mindez kiderül Silu unokatesójának álmos meginterjúvolása után). Szerelünk egy világítós öngyújtót, melynek fényében Silu összesöpri az üvegszilánkokat, majd lecsüccsenünk túróspuliszkát és egyéb ínyencségeket falatozni szolid tűhegynyi fényben, amit felváltva célozgatunk egyik lábosból a másikba, közbe meg mondani se kell, hogy vinnyogva fuldoklunk a röhögéstől, igyekezvén csak annyira vihogni, hogy ne hallatszodjon a szobába, ahol alusznak a háziak. Bevacsizunk –éjjelészünk rendesen, aztán testvériesen megosztozunk utolsó szál ciginken és csendben elrakjuk magunkat másnapra.               VIII. Silu-falu szép tájain és út Sepsire               Másnap egész rendes időben, úgy kilenc után ébredünk. Most már látom a házat is, nagyon szép régi vertfalú, gerendásház, gyönyörű fa-tornáccal, imádom! Silu főz egy jó kávét, elszaladunk a helyi könyvtárba (a la Feró félébe!), ahol Silu nagynénje dolgozik, veszünk cigit (Silu vesz, én csak potyázok...), kávézunk, mesélgetünk. Később hazamegyünk és reggelizünk egyet jót, közbe totál hangerőn zúgatjuk Norbi dalait és zúzunk kajálás közbe a konyha közepin. Ezután meg kisétálunk a Küküllő-partra, Silu persze feltöltött telóval  a kezében, hogy énekeljünk is közbe. (Mikor épp nemjönsenki az úton. Mikor jön, a szánkat lehalkitjuk, a teló attól még szól! Sőt!) Kiérünk a folyóhoz, Silu szomorúan veszi tudomásul, hogy gyerekkori fürdőzőhelyük felett se járt el nyomtalanul az idő, mert a kedvenc partjukat benőtték a bokrok, fák és egyéb gizgazok. Kicsit megyünk lefelé, aztán kicsit fölfelé a víz mentin, hátha kapunk helyet, ahol le lehetne menni a vizig. Reménytelen. Közbe meg nézzük a szép tájakat körbe-körbe és fotózkodunk. Silu lemondana a fürdésről de  én már ha ennyire fölkészültem, nem hagyom annyiba és megpróbálkozom mégis a sárosúton, ami belevisz a vizbe. A papucscipőmnek már úgyis édesmindegy. Bégyalogolok a Küküllőbe, hát úgy kb. derékig merek, mert sodor, mint a fene és jónagy forgók vannak, kitudja távolabb milyen mély a híd körül. És hideg, mind a veszedelem, de azért beléverődök vagy kétrendbélileg nyakig. És totálboldog vagyok, hogy mindjárt rajtam már a félvilág álló meg folyóvize, úgymint Tisza, Velencei tó, Bözödi tó, Küküllő....csodás!             Na kirobogok a partra és elindulunk visszafelé. A falusiak szembejönnek velünk a szekéren, szemük majdkiguvad. Illedelmesen köszönünk. Útközbe megállunk, hogy öltözzek vissza pólóba meg gatyába, zoknit persze nem húzok a sárosvizes cipőmbe, minek következtében ott is felejtem a szép neonzöld zoknicskáimat a rendeszöld fűben, valahol a Küküllőmarton....Hazafele még iszunk egy kávét – sört (ki-ki amit) a nagynéninél, aztán rohanás be, épp mikor odaérünk a házhoz, hozza az unokatesója a lovakat és az egyiket kiköti a szekérből, hogy Silu hozza be. Gyerekek, én aszittem, ott hidalok le! Silunk lazán elkapta a ló kötőfékjit,  mindenféle szakzsargonba irányitgatta eléfelé, bé a kicsikapun, az utcain, ahol az emberek is járnak, hátra az udvarra, pajtába, bekötötte...............én csak álltam és tátott szájjal fényképeztem.............nem hittem a szememnek! Én közelibe nem merek menni egy lónak, ő meg, mind a vadnyugaton! Aztán elárulta, hogy tud lovagolni is! Igaziból! Hát el voltam ámulva...........................             Nade sajnos kellett indulni, úgyhogy pakolás, Silu föltarisznyál szendvicskékkel és egyéb útravalókkal és elkísér az állomásig, ahol nagy ölelkedős-integetős búcsúkat veszünk és Dodika felül a vonatra, ami béviszi Udvarhelyre. Ott már a mostani vándorlós stílusból nem engedve a kispályaudvaron szálltam le, nappali fényben is megtekintve mindazt a helyet, amit az éjjel lenyomtunk. Aztán elindultam a buszállomás fele, de nappal tiszta rutinosan eltaláltam, hogy melyik utcákon kell menni és máris ottvoltam a buszállomásba, ahonnan egy perccel azelőtt húzott el a szentgyörgyi kisbusz...Déli két órakor...Sebaj, van másik, negyed ötkor...Szépen lecsüccs a padra, megírtam ennek az irománynak a nagyját, közbe persze ment a fülembe a CD ezerrel. Igy nem csoda, hogy az állomásnak a jobb oldalán üldögéltem és várakoztam a padon, miközben vagy öt kocsiállással odébbról, középről a negyedötös kisbusz is elhúzott. És lemaradtam...Sebaj, van másik negyed hétkor! Irtam, zenélgettem tovább, persze mostmár béhelyezkedtem magam a megfelelő kocsiállás elejibe, hogy „nehogy lemaradjááá”, (amint azt kedvencdalom az egyik is kifejezi....). Közbe Silu felhívott, hogy mi a helyzet. Mondom, még itt ülök. Sajnált erősen. Mondom, gond egy szál se, elvagyok. Na bejött a negyedhetes is, és valahogy sikerült nem lemaradjak. Úgyhogy este háromnegyed kilencre máris otthonvoltam Sepsiszentgyörgyön és kicsit sajnáltam, hogy evvel végetért ez a feledhetetlen „Route 66”, amit véghezvittünk, ketten Siluval, de Norbilandia összesminden lakójának messziről is óvó segedelmével. ( Mert anélkül szerintem most csak annyit tudnának rólunk, hogy „valahol elveszett....”)             Köszönöm Neked, Norbi, mindent köszönök! És köszönjük Nektek, Család! Én azt is, hogy elmesélhettem és azt is, ha elolvastátok!

Viktor

Előzmény | 2011.08.01. 11:11 - #1429

Király L. Norbi Mendén (írta: Földvári Viktor) Ahogy az szokott lenni, nem ment semmi olyan zökkenőmentesen. Ott kezdődött, hogy abban bíztam, hogy nem lesz aznapra semmi program, hát sajnos nem így lett, mert anyukám unokatestvére a családjával épp aznap jött haza Magyarországra Svájcból. Úgyhogy nincs mese, előtte elmentünk hozzájuk, ott le is ragadtunk, aztán végül elmentünk a Margitszigetre bringóhintózni, mert az anyukám unokatestvérének a fiának most ünnepeltük a 9. születésnapját. :) Aztán ezt kapta az anyukám másik unokatestvérétől, hogy erre elmentek, és mivel még időben voltam, így velük tartottam. Viszont természetesen jól elment vele az idő, és mire észrevettem, hogy menni kell, már kicsit késésbe voltam. Felpattantam a 134-es buszra, elmentem a Margitsziget másik oldalára, és onnan lefutottam a Jászai Mari térig, ahol felpattantam a 6-osra a Blaha Lujza térig, majd onnan 173-assal elmentem a Keletiig. Közben a Dóri és a Niki (velük mentem, vonattal) már fent voltak a vonaton, de gyorsan elszaladtam a megfelelőhöz, és felpattantam rá. Pár perc után el is indultunk, körülbelül fél órás volt a vonatút. Mikor leszálltunk, kérdeztük, merre van a sportpálya. Egy helybéli eligazított minket, elmentünk a mutatott irányba. Nagyjából háromnegyed 7 lehetett, és még senki nem volt a portálról ott. Így aztán leültünk a színpadtól nem messze lévő padokra, és vártunk, közben beszélgettünk. Nagyjából 7 óra körül jöttek meg páran, köztük volt Seneva, Boszi, rafael, Vivi és a Bogi, hogyha jól emlékszem. Köszöntünk nekik is, majd így már többen várakoztunk. Közben megjött még a Zita is, a Rami, majd később megjött még egy csoport, a Dia, Gabi, Nóri, és még valaki, elnézést kérek, egyszerűen kihagy a memóriám. :D Közben mondták nekünk, hogy venni kéne karszalagot, és be is dőltem nekik, és elmentem egyért, mert később kiderült, hogy nem volt kötelező. -.- Na mindegy, a lényeg, hogy már mindenki megjött, és negyed 9 körül oda is mentünk a színpadhoz, és lestük, hogy mikor jön Norbi. Egyszer a Vivi azt mondta, hogy látta őt, de akárhogy néztem, én nem vettem észre. Végül kiderült, hogy nem kocsit kellett keresni, mert gyalog jött be egy pár emberrel karöltve, aztán pár perc fel is ugrott egy kis szürke színpadra. Azonban már az elején érezni lehetett, hogy a technika eléggé nem tűnik jónak, többször is sípolt a mikrofon, és lehalkult a szám, ami éppen ment. Mindenesetre Norbi boldognak tűnt, hogy ott látott minket. :) Kezdte a Let’s Get Rocked-al, annyira örültem neki, mert azt már rég hallottam tőle. Azután volt ott egy tag, aki foylton valamit beszólt neki, már nem tudom, mi volt az, de nem volt túl bizalomgerjesztő az illető. Szerencsére Norbi nem foglalkozott vele, majd jött az „új” szám, a Bikini-től, ezután volt egy Örökké Tart, végül pedig a Beatrice-től az Azok a Boldog Szép Napok, az se végig. Igen, sajnos csak ennyi volt a koncert, és el is ment a szokásos elköszönésével, a technikára hivatkozva. :( Eléggé elkeseredtünk, hogy ilyen rövid volt, de hát nem lehetett mit tenni, követtük, mert lehetett autogramot kérni, van olyan, aki kért, van, aki csak megölelte, vagy beszélt vele. Nagy nehezen végre mostmár végre én is odajutottam hozzá, nagyon megörült, amikor meglátott, kezet fogtunk, majd igyekeztem rövidre fogni, pedig mondtam volna neki szívesen egy csomó mindent. Annyit mondtam, hogy megköszöntem neki a visszajelölést fb-on, és hogy megyünk mindenképp Siófokra. Megköszönte, hogy ezt mondom, aztán el is mentem, nem akartam a nyakán lógni. Kis idő után aztán beültették egy Fordba (!), és elmentek vele.

[1732-1713] [1712-1693] [1692-1673] [1672-1653] [1652-1633] [1632-1613] [1612-1593] [1592-1573] [1572-1553] [1552-1533] [1532-1513] [1512-1493] [1492-1473] [1472-1453] [1452-1433] [1432-1413] [1412-1393] [1392-1373] [1372-1353] [1352-1333] [1332-1313] [1312-1293] [1292-1273] [1272-1253] [1252-1233] [1232-1213] [1212-1193] [1192-1173] [1172-1153] [1152-1133] [1132-1113] [1112-1093] [1092-1073] [1072-1053] [1052-1033] [1032-1013] [1012-993] [992-973] [972-953] [952-933] [932-913] [912-893] [892-873] [872-853] [852-833] [832-813] [812-793] [792-773] [Korábbi]