*
KÖKI Terminál, 2011.10.21.
A mai napom is úgy kezdődött, ahogy a többi. Cili vásárol, főz, rendet rak… De sokkal jobban folytatódott, mint a többi nap, ugyanis megbeszéltem Zsuval, hogy ma délután meglátogatom! Alig vártam, mert már nagyon rég nem találkoztunk. Jó kedve volt, sokat nevetett, mosolygott, nagyon örültem neki! Ott volt 3 hölgy, a vendégei, ők is meglátogatták. És holnap már a saját ágyában alhat!
Aztán tegnap egész nap - és ma is - azon töprengtem, hogy menjek-e a KÖKI-be. Zsu felé útközben és Tőle hazafelé is. Menjek? Naná! Nem, inkább nem, majd máskor. De hát normális vagy, itt van egy köpésre, miért nem? Áááá, maaajd, most álmos vagyok és éhes. Kit érdekel? …
Míg én és én vitatkoztunk, a buszom elhagyta a megállót, ahol le kellett volna szállnom. (na jó, volt egy csöpp szándékosság is a dologban)
A komplexum egyébként szép lett kívül-belül egyaránt, de ha belül akarsz sétálni, vagy eljutni egy üzlethez, javaslom a korcsolyát. Esetleg egy nejlonszatyrot, arra ráülsz és odacsúszhatsz, ahová kedved tartja.
A főbejárattól a színpadig csak 3 embert kérdeztem meg, hogy hol van. Az egyik nem tudta biztosan, a másik valamennyire tudta, (csak épp nem hittem neki) de a harmadik leküldött egy szinttel lejjebb. Ott volt a parkoló. Norbi nem volt ott.
Ekkor felhangzott a Mindenki valakié. Na, szedtem a lábam, először toronyiránt, mert arról jött a hang. De néhány méter után a hátam mögül hallottam. Megfordultam, és uzsgyi! De akkor megint elölről és fentről hallottam. Most merre??? Döntöttem: egy életem, egy halálom, felmegyek, ott villog valami fény, ott lesz.
Ahogy felértem, már minden stimmelt, ott volt! Odaevickéltem előre, ott volt Seneva, Tücsi, Desi, Boszi, Andal, VandaVivi Bogival és Dia. Néhány LFT-st is láttam, és – természetesen – az ikreket.
Norbi énekelte még az All summer long-ot, az Egyszerű dalt, az Örökké tart-ot, Legyen valami-t, Valahol elveszett-et, a búcsúdal pedig az Azok a boldog szép napok volt. – Te nem tudod, milyen ROSSZ nélküled! Bogi és VandaVivi közben végig sikítottak, rekedtre üvöltötték magukat, mi is, de ők jobban! Néha-néha egy öblös férfihang bekiabált: Király vagy Norbi!!! Erre Norbi mindig elmosolyodott, mi pedig egy sikítással reagáltunk! A végén vettem észre Szelent, Ő is eljött a párjával, fotózott, videózott.
Norbinak sajnos gyorsan el kellett mennie, mint ilyenkor mindig, rohant Nyíregyre. Mi elindultunk kifelé, közben megálltunk, mert volt, aki megszomjazott. Akkor még kimentünk a metró átjáróhoz egy közös cigire, meg beszélgetni egy kicsit. Közben az egyik biztiőrt megkértük, csináljon egy csoportképet rólunk.
Aztán megegyeztünk, hogy hát akkor menni kéne, aztán tovább ácsorogtunk. Végül a „beszélgetünk egy kicsit”-ből egyórás továbbképzés lett. Andal éhes volt, Tücsinek innia kellett volna, erre rágyújtottunk megint. Kb. 4x állapodtunk meg abban, hogy elindulunk haza, de ez mindig kudarcba fulladt. Aztán csak sikerült eltépni magunkat onnan meg egymástól, és elindultunk. Én busszal mentem, a többiek boldogították a metró utazóközönségét.
Azt gondolom, a nyár örökké tart, csak néha hidegebb van. |