|
 |
Közkívánatra: Fórum! |
|
|
Témaindító hozzászólás
|
2010.11.18. 04:54 - |
Élménybeszámolók a koncertekről, dedikálásokról, Norbival való találkozásokról - szubjektív szemmel, és objektív videókkal
ARCHÍVÁLÁS ALATT
(rövidebb időszakokra osztva külön oldalakra mentjük)
|
[1732-1713] [1712-1693] [1692-1673] [1672-1653] [1652-1633] [1632-1613] [1612-1593] [1592-1573] [1572-1553] [1552-1533] [1532-1513] [1512-1493] [1492-1473] [1472-1453] [1452-1433] [1432-1413] [1412-1393] [1392-1373] [1372-1353] [1352-1333] [1332-1313] [1312-1293] [1292-1273] [1272-1253] [1252-1233] [1232-1213] [1212-1193] [1192-1173] [1172-1153] [1152-1133] [1132-1113] [1112-1093] [1092-1073] [1072-1053] [1052-1033] [1032-1013] [1012-993] [992-973] [972-953] [952-933] [932-913] [912-893] [892-873] [872-853] [852-833] [832-813] [812-793] [792-773] [Korábbi]
Kedves Dodi !
Egy élmény mindig olvasni Téged!
Lehet veled örülni, szomorkodni, nevetni!
Köszönöm! |
Ja és egy intermezzo kimaradt: Norbi után a Szabó Ádám kellett vóna jöjjön, de nem ért még oda és a demjénrózsiékat szólitotta a bemondó...Gyerekek, nem akarok piszkoskodni de lazán elkezdett a nép hurrogni...Szabó Ádámozni...A bemondócsajszi meg nyögött, hogy izé meg dehát, ez óriási megtiszteltetés hogy egy ekkora művész a mi kis városunkban és fogadják nagy tapssal...Na fixpix...Amig ott vártam a polgármesterihivatal kapuban, ment a demjénkoncert...és nem kapott annyi ovációt, mint az előttevaló fellépő...egy-két számra a végén, ami ismertebb volt, tapsolták, meg énekeltek vele, de a többire alig....arról meg közelszósevolt, hogy a nevét kiabálták vóna...és valahogy nagyonpiszok módon az jutott eszembe, hogy nagyanyámnak az volt a kedvenc mondása, hogy Isten nem ver bottal...Ezt csak úgy zárójelbe jegyzemmeg, abszolút csendeshalkan... |
Koncertbeszámoló KÉZDIVÁSÁRHELY-ről – elszalasztott alkalmak és alkalmik á lá Dodika
1. Előzmények
Hazajőve a siófoki, gyömrői, balatonboglári kalandozásaimról természetesen alig vártam, hogy újra láthassam-hallhassam Norbit Erdélyben is. Erre kitűnő alkalomnak kínálkozott az augusztus 28.-i kézdivásárhelyi Őszi Sokaladalom , melynek keretében este 8-tól Norbi-koncertet hirdettek. Lévén ez egy szép vasárnap, még elkérezni se kellett a melóból, a város Sepsitől kb. 40 kilométer, úgyhogy gond egy szál se, hogy délután meg este nincs buszközlekedés, mert hálistennek van integető (így hívják a városvégi kanyart, ahova kiállnak a stopposok),Kézdiről meg már egyszer jöttem haza éjjel félegykor valami hasonló buliból, úgyhogy minden OK, lehet menni. (Azért rákérdeztem Barackára, hogy ők jönnek-e és elvinnének-e, de határozottan nem tudott nyilatkozni, én meg stabil elsősort akartam és délután 3 órai indulást, úgyhogy maradtam a majdmegoldódik variációnál. És meg is oldódott! )A dolog szabadtéri, belépő nincs, Dodika meg van élve. (Bár ha belépő lett volna, akkor is simán elmegyek, nem ezen múlik). Az viszont határozottan rosszul esett a lelkivilágomnak, hogy a fölső fogsorom középső foga – amiből szerencsére ki van szedve rég az ideg – éppen pénteken döntött úgy, hogy eddig tartott és szépen kettétört nekem vizszintesbe, miáltal nyócvanéves nagyanyámra hasonlítottam, milhelyst kinyitottam egy picit nagyobbra a szám. Nade én emiatt ki nem hagyok egy Norbikoncertet! Viszont mi a frászt csináljak, ilyen arccal nem lehet emberek közé menni és tátottszájjal énekelni....Megoldás: egy darab rágógumi, fölragasztva fogpótlónak! Kicsit furán hófehér, de a célnak tökéletesen megfelel. Dolog megoldva.
Előző nap szerkesztettem egy új fotómontázst a fekete pólómra: A3-as formátum (azaz két A4-es), fölső fotó hunytszemű Norbis kép, Rock is not dead feliratú pirospólós, telitorokkal üvöltésbehajlón és ökölbelökött kézzel. Ennek egyik sarkába két lekicsinyitett kép: egyik a kacsintós ördögösNorbi, felette meg, épp az ördögszarvak között Angyalnorbi. Alsó kép az összes kezeink (enyém Boszié, Silué, Desié, Andalé) szárnyalása, szembe meg Norbi (picit sötét háttérbe, de a keze csodaszépen „világít”). És a kettő közé a sötét háttérre hófehér betűkkel beírva, hogy „A VILÁGNÁL TÖBBET ÉR!” Na ezt rányomtattattam a pólóra, otthon meg az egésznek a legtetejére, az éneklő Norbi feje felé kiraktam egy koronát (aminek ha a csúcsait nem nézi az ember, csak az alsófelit, akkor majdnem glória, mint az angyaloké) strasszokból, amiket szépen egyenként fölragasztottam pillanatragasztóval. Oltári klassz lett! És ott volt rajta az EGÉSZ Siófok mindenestül!!!!!!!!!!!!!!!!
Holmi ajándékokat is beszereztem útközbe, mint 2 drb. Norkó-kendő variáció, 1 db. Kisangyal hűtőmágnes (otthon gyártottam rá ördögszarvakat piros kartonból) és két vers, ami közbe úgy lett...
2. Utazás, helyszín, koncert előtti délután eseményei
Na így már megvolt minden, vasárnap csomagoltam, egy mellény, egy kabát a hátizsákocskába (a kisebbikbe, nem a nagyóriásba J), kék Portaplakát, ajándék, víz, a CDm, mert hátha....hátha lesz dedika.... és háromkor kimasíroztam a házból. Keresztülsétáltam a városon, le az állomásra. Azért kitudjahátha alapon megkérdeztem, hogy busz, esetleg? Volt, háromkor...most meg fél négy...ááá, tudtam, hogy stoppolni fogok, arra készültem, úgyhogy namostsegitsmeguram és még öt perc gyaloglás után kinn is voltam az országútba. Hát hogy, hogy nem, még el se értem az integetőig, csak haladtam arrafele, de azért közbe lengettem a kezem a kocsiknak és öt perc múlva megáll az egyikautó, kb. ötvenes pasi vezette, kiszól, hogy Kézdire! Mondom, igen!!!! És már mentem is! Dumáltunk egy jót útközbe, aztán kb. a félúton ott libegett az országút mellett két ölyv...kísértek egy darabig...SILU!!! Eszembe jutottál!!! Bözödöstől!!! Azonnal!!! Na megérkeztem, sofőrbácsinak hagytam ötlejt meg egy nagy köszönömöt és besétáltam a központ fele. Érdekesség: megyek az utcán, felnézek, látom egy cégtáblán egy nagy N betű, mondom, hopp, ezt megnézem, mi is ez? Keresem a részletes feliratot, na ki nem találjátok, mi volt: Nazaret-butik! Azt hittem, elszállok ott helybe.... Hogy lehet ilyen nevet adni egy üzletnek? (Bár lehet, hogy kegytárgyakat árult...nem derült ki, mert le volt húzva a redőnye).
Hát besétáltam a központba. Ez úgy néz ki, hogy középen egy utcahossznyi park, aminek egyik meg másik felén kövezettút meg járda és végül a házak meg a híres „udvarterek” – mintha egy nagy várba járnál, mert ebből a két középső párhuzamos utcából olyan gangok nyílnak minden kéthárom lépésre, vagyis a nagyutcára merőleges kisutcák, érdekes konstrukció nagyon. |
Na és a két párhuzamos nagyutca végét keresztbe lezárja a polgármesteri hivatal épülete, ez előtt volt megépitve a nagyszinpad, előtte jó sok hely a kövezett téren és attól hátrafele meg a sörsátrak, végig az úton. A túlsó felibe meg a kézművesek standjai. Persze bazinagy korlát a szinpad előtt, egy bal- meg egy jobb fél-részre osztva a teret, meg még egy csomó mittudomilyenláda is, úgyhogy a szinpad meg az elsősor közt elég jó távolság volt, sajna. Mindegy, én azért kinéztem, hogy hol is fogok majd állni, aztán egy cigiszünetnyi pihenő után körbesétáltam le meg fel mindkét oldalon, bámészkodtam, szóval meghordoztam „A VILÁGNÁL TÖBBET ÉR” Norbispólómat a délutáni lézengő emberkék közt. Csendes meleg volt, mindenki söröcskéket szopogatott az árnyékba, a gyerekek visongtak és vattacukrot, kürtőst, lángost és óriáscsúszdát követeltek toporzékolva, a kézművesek szokás szerint aszalódtak a napon, mert a nép inkább csak bámult (volt is mit, láttam egy csomó jó cuccot, nyakláncokat, játék-párnákat, fazekas, bőrdíszműves és egyéb hasonló szépeket - Boszi, volt Gyömrő-stílű sárkányos karperec is!, na meg persze vásárigiccs is volt elég). Na visszaértem a szinpaddal srégen szembe lecsüccsentem egy padra a nagyárnyékba és vártam, hogy teljen az idő. Meghallgattam egy koncertet, - ez olyan írzene-féleség volt, egész jól szóltak – megnéztem a helyi kiscsajcsapat enyhe félórás tuc-tuc vonaglásait, pár perc értelmes táncművészet is volt néha benne, szóval tőtöttem az időt kellemesen, lustán, ráérősen, amolyan vasárnapdélutániasan. Közbe még vagy kétszer körbesétáltam, csakhogy teljen az idő jobban J. Úgy hatóra felé kajáltam egy fél lángost (a másik felét gondosan eltettem estéreJ), aztán visszaslattyogtam a szinpad közelébe, ahol épp nem szerepelt senki, de szólt a Thunder....meg egyéb hasonló jók. Na, úgy fél nyóc fele kezdett növekedni a népsűrűség, megvártam, amíg az első három ember leparkol a korlátra és azonnal odapakoltam magam melléjük, középre. Utána már stabilan kezdtek gyülekezni a népek és egy kicsit megnyugodtam, hogy navégre, csakleszvalami buli is, mert az azelőtti lagymatag hangulat meg pár lézengő nagymami picit letörte a kedélyeimet délután. De estére jól összegyűlt a nép.
És ott vártunk stabilan majdegyórát, mialatt az orrunk előtt a végén már idegölő lagymatagsággal szerelték a hangosítást demjénrózsiéknak (akik Szabo Ádám meg Norbi utánra voltak beharangozva). Persze azért nem múlt haszontalanul ez az óra sem, ugyanis addig fölszereltem a rácsra a kék Portaplakátot, előszedtem az ajándékzacsit és nagy mesélésekbe keveredtem a mellémkeveredett 6, 8, meg tizennégy éves kiscsajokkal, akik irtó aranyosak voltak és csakis Norbira vártak. Jól elvoltunk együtt..-téma természetesen Norbi...meg a pólóm áhítatos szemrevételezése.....a kistinik meg szuperbulizós alkatok voltak és Bogi, Vivi meg Bewy hangtechnikáival rendelkeztek, amint az a koncert során kiderült, úgyhogy jó kiscsapatot alkottunk a jobb féltekén. (a balfélteke első sor se szenvedett hiányt sikitó-csápolókórusból, ott meg jópár tizenhét-tizennyolcéves rockcsajszika tömörült).
3. A kézdivásárhelyi koncert
Mire kezdett sötétedni, óriási tömeg lett, tűt leejteni nem lehetett benne, az oldalt levő színházterem nagy utcai erkélye pedig leszakadásközeli állapotba került, annyi emberke állt ki oda koncertet hallgatni. Aminek már nagyon ittlett vóna az ideje, de még mindig csak a világosítók lengették a jeleiket a fények beállításához. Végül mikor már azt hittük, hogy namoströgtön, hát nem feljöttek még a demjénrózsi zenészei is behangolni? Na, ez már hóttsok vót a népnek, elkezdék lefütyülni őket a színpadról. Mi meg a kiscsajokkal tippelgettük, hogy akkor most a Szabo Ádám lesz először vagy a Norbi? Közbe persze elmeséltem nekik Bözödöt, ők meg az előző esti László Attila koncertet meg azt, hogy az Attila a nagyszinpad mögött dedikált a koncert után...(na, ez már egy jó infó volt ahhoz, hogy tudjam, merre húzzak, mikor majd vége lesz).
Hát úgy kilenc után pár perccel egyszercsak fölvillant a színpad mellett Norbi feje teteje, mert ennyi látszott ki belőle a hangfal mögül. De nem kellett több! Olyan „Noorbi, Norbi, Norbi!” kórus lett egy másodperc alatt meg ritmusratapsolás, füttyögés(pozitiv!) meg visitás, hogy csak úgy visszhangzott! Percekig! Amig a kis bemondócsaj följött bejelenteni, hogy ki következik, de nem hagytuk! Csak üvöltöttük, hogy NOOORBIIIII!!! Már oda is integetett egyet nekem a hangfal mögül! |
És nem is váratott magára a drága, hanem fölszaladt a szinpadra, pár szóba köszöntötte a népet és belekezdett a „Legyen valami!”-be. Egy klassz szürke-fehér poló volt rajta, farmer, tornacipő, az ezüstgitáros-nyaklánc, ha jól láttam, és ACDC-s öv! És persze, amikor följött, szemrevételezte a népet, nagymosolyt megkaptam, erőteljesen értékelte a koronás polómat és a kék Portatáblát úgyszintén, de a kiscsajok magascésikitását is, nagymértékbe! A mikrofonba persze nem volt neki elég hangerő...integetett folyton a hangosítóknak, hogy még, még, még...És perszehogy összemorogtunk, mint Bözödön....drága volt nagyon....Másodiknak az All summer longgal folytatta...jókedve volt, mert itt már kezdett rendesen megmozdulni, felugorni meg minden, de azért látszott rajta, hogy irtó fáradt...a szemein...a hangján is néha...olyan majdnemgyömrős volt ennél az első két számnál...(és még a tetejibe vagy kétszer úgy reanyomták azt a hülye füstöt, hogy majd kinyivadt attól is, belepte egészen a füst, aztán az első ilyennél asszem odaintett akinek kellett, hogy naeztne, mert többet nem fújtak rá) ....hát én énekeltem meg csápoltam meg visítotam torkomszakadtából, szerencsére a kiscsajok jól kipótoltak! A népség meg egyszerűen imádta mindenestől! Szám közbe is sikítoztunk rendesen! A végén meg plánehogy! Na és harmadiknak jött a Valahol elveszett! Ezt már teli torokból nyomatta, ennél meg nem is tudom, hogy milyen mértékű tombolás volt, mert én már szálltam...és énekeltem is vele...kicsit hiányérzetem volt, mert az idevalók nemigazán tudták a szöveget, de attól tomboltak rá táncilag meg csápolásilag. És az Örökké tart jött utána, amit imádok, és lengettem is a kezem rendesen és kaptam olyan nézéseket, hogy majd kimozdult alólam a kockakő.... Ő meg énekelt és énekelt és táncolt is egy picit és kérte a refréneket és állt ki a szinpadszélére és ringatózott egy picit a kórusozásunkba és kért egy két rend sikítást pluszba...kapott is, rendesen! ezután meg a kedvenc kedvencem a Letsgetrocked! Persze itt elmesélte a csápolási technikát, vigyorogtak a népek...és csápoltunk és visitottunk és refréneztünk neki ezerrel! Kért is egy pluszadag sikitást ennél is! Mi meg adtunk, hogyne adtunk vóna! Azér a mosolyér mindent....de mindent.....Végül pedig a Boldogszépnapok, amire buli van! Úgy táncoltunk, szökdöstünk meg énekeltünk, hogy még! Zengett a tér! És köszönt és meghajolt és elbúcsuzott és leszaladt...persze azonnal ezerrel visszakiabáltuk, zúgott a taps meg a Norbi, Norbi! Vissza! Vissza! kórus. Erre persze visszajött és nagy cselesen rámutatott az övére, hogy ezt fogom énekelni, jó lesz? (De azért szóba is elmondta atávolabbállóknak, hogy „van rajta egy A, egy C egy D meg egy C meg egy villám...), na lett erre tombolás! És Big gun! mint zárószám. Szétszöktük a kövezetet! És szétordítottuk, ráztuk megminden a fejünket! Jó volt nagyon. És persze jött a „ne legyetekjókgyerekek...” és ennél voltam olyan dinka, hogy elszalasztottam az első alkalmat az ajándékfeldobásra...mert nemcsakhogy kijött a szinpad szélére, hanem még át is lépett azokra a ládákra vagy mifenékre a szinpad előtt, hogy még közelebb legyen, fix velem szembe én meg nagy balfék, nem mertem földobni az ajándékzacsit...nem is tudom, mi ütött belém, valahogy az volt bennem, hogy most nem ildomos elrontani a szereplését holmi dobálással...vagy valami ilyesmi...valahogy nem jött, hogy földobjak bármit is felé (...olvasva a szombati soraitokat, most már sejtem is, hogy miért....) és ezután meg visszalépett a szinpad szélére, beállt jól szembe velem és jött a R’n’Rvangyerekeeek! Jól szóltunk! Teljes hangerővel, remélem! Aztán megköszönte és elköszönt egy jó kis metálvillával és szaladt le. Másodikra már nem tapsolták vissza, csak meg. De azt rendesen.
4.Koncert utáni történetek
Na, ahogy lement a szinpadról, én rögtön húztam is kifelé. Nemnagyon lehetett a nagy tömegbe, de sűrű elnézéstkérekbocsilégysziengedjki szövegekkel sirülgettem kifele, utánam meg kapaszkodott a két kiscsajszi, a pici nyócéves meg a másik, aki mellettem volt. Így már én is bátrabban gyúródtam, hogy bocsideviszemfeleagyereket...Na valahogy kiaraszoltunk a sűrűjéből, csajszikáktól elköszöntem és megkerülve egy nagydarab tömeget, beslisszoltam a polgármesteri hivatal fala meletti utcára. És minő csoda, nem is volt túlzott gyúródás, gond nélkül eljutottam az ajtóig, illetve a rácsig, amivel ott volt elzárva az utca meg a backstage, vagyis a szinpad háta mögötti rész. Na itt szépen leparkoltam megint a rácsra és lestem az ajtót, kezembe az ajándékzacsival. Egyszer félreforditotak, mert az újságírók meg egy két securitys meg pár protekciós ott emeltették fel a rácsot és bújtak be, hogy bemenjenek az épületbe. Mikor visszafordulok, hát ott áll Norbi pár méterre, a szinpadlépcső előtt. De láttam, hogy nem csak úgy állingál, hanem még valami dolga van, úgyhogy nem ordibáltam utána, csak vártam, haddlám mi lesz. Hát az lett, hogy a bemondócsaj fölvitte a szinpadra és ő húzta ki a tombolaszámokat. (96-os volt az utolsó, gondoltam, na fordítottvilágba van...) Jópár percig eltartott ez |
is, de jöttek lefele a bemondócsajszival. Norbi meg nagy udvariasan egyik kezébe egyensúlyozta a tombolákkal teli kisdobozt, és jöttek az ajtó felé. Na, akkor odaszóltam, hogy „Norbi!” Odanézett, mosolygott egy nagyot, félutcányilaghallhatóan visszaszólt nekem nagy mosolyogva, hogy „CSÓK, CSÓK, CSÓK, megyek vissza!”, közbe meg a másikkezivel nagy udvariasan nyitotta az ajtót a bemondócsajszinak...én meg hiába nyújtogattam felé az ajándékzacsit, mert már benn is volt az ajtón belül! És nem vette el....nem volt még egy harmadik keze rá....Másodperc alatt befordult az ajtón, félrohanva...ÁÁÁÁ, kivoltam teljesen! De aztán rájöttem, hogy sajtókonferenciára kellett rohanjon, azért nem volt egy másodperce se. Azért még reménykedve vártam. Hátha....Kijött egy idő múlva a bemondócsjszi, kérdem, Norbi bennvan még? Igen, mondja, ki fog jönni, lesz dedikálás, csak most az újságírók...várni kell. Vártunk. Közbe odajött még egy-két aranyos kiscsajszi, egy olyan nyócévesforma, meg két nagyobbacska, olyan tizenhárom-tizennégy évesek lehettek. Hogy nekik majd aláírás és vajon lehet-e majd a Norbival fényképezkedni és oda voltak meg vissza, ott szorongatták a fényképezőgépüket meg a valahonnanelészedett pici cetliket és úgy várták, de úgy...ott beszélgetni kezdtem velük és meséltem nekik...meg mondtam, hogy nembiztos, hogy visszajön...de azért reménykedjünk, hátha...és megkérdeztem tőlük, hogy van másik kijárat is? Mondták, hogy IGEN!!!! Na, akkor szalasztottam el másodszor a lehetőséget! Mert amíg ott dumáltam nekik meg magyaráztam a polómdizájnképeit meg egyéb sztorikat – meghogy elfutnak a Norbival sokszor, pedig ő szeretne mindig találkozni a rajongókkal, meghogy holnapra már vissza is kell menjen Budapestre a Jacksontáncra – hát egyfolytába szólt az agyamba a vészcsengő, hogy „menjetekahátsókijárathoz, nemfogvisszajönni, kiviszikmajdhátul!” és én marha, nem hallgattam a megérzésre...mert ilyen hülye vagyok, kell nekem mindig mindent elhinni, amit más mondd...elhittem a kis bemondócsajszinak a leszdedikálás szöveget...na, mindegy. Elteltmúlt vagy egy óra, egyszercsak kijön a kiscsaj és nagyszomorúan közli, hogy a Norbit elvitték, nem lesz semmi...
Hát akkor kellett volna lássátok azoknak a kisgyerekeknek az arcát....a nyolcéveske még csak birta valahogy, bár neki is kámpicsorodott el a kis arca, de a tizenéves...hát összefutott a könny a szemibe abba a helybe...lecsempült a szája...kiült az arcára a totálkétségbeesés...és azt mondja, de komolyan mondom, reszketett már nemcsak a szája, de még a hangja is: „És akkor most megint egy évig kell várni, hogy lássuk...” és gyűlt ki a könny a szempilláin...gyerekek, mind akiktől a Karácsonyt vették el...amit ugye vársz egy teljes évig és tudod, hogy ma, ma lesz és várod, várod és egyszercsak bemondják a piszok felnőttek, hogy bocs, az idén elmarad... Hát majd megszakadt a szívem ott helybe...azt se tudtam, melyiknek a kis buksiját simogassam előbbször...és mondtam nekik, hogy nem, nem kell egy évig várni, jönnek ősszel, lesz őszi Xfaktorturné, jönnek, biztos, biztos, biztos...és már majdnem bőgtem én is, mert csak néztek, néztek és látszott rajtuk, hogy akor most ezt vajon higgyék-e vagy se, vagy ez is csak duma...én meg csak simogattam, hol az egyiket, hol a másikat és mondtam, hogy nem a Norbi hibája, mert ő mindig akar találkozni velünk, csak sokszor muszáj neki elmenni, fogják, viszik...aztán lehajoltam a kicsihez és belesúgtam a fülibe, hogy ne búsúljatok, ne legyetek szomorúak, nem szabad szomorú lenni, örvendjetek, hogy ittvolt és buliztunk egy jót és próbáltam mosolyogni, de közbe szakadt meg a szívem...és elköszöntünk és mentünk, ki-ki magának elfele....ennyi volt.
Na átaraszoltam lassacskán az utcán végig, elértem majdnem a kisebbik szinpadig..de még mindig bántott az egész elszalasztott lehetőség...és főleg azokat a kis könnyes szemeket láttam magam előtt...és akkor egyszercsak eljutott a fülemig, hogy mi szól a kicsiszinpadon...nem tudom ki énekelt, tömeg volt ott is, csak a szöveg „ütött meg”: „egy angyal jár veled, elkísér, mindig ott van melletted, vigyáz rád...” valami ilyesmi volt...én meg csak mentem az emberek között...és ott volt mellettem az az angyal...mikor elhagytam már a nagyobb tömeget és a kicsiszinpadot, és haladtam kifele az úton, gondoltam, azért kérdezzek meg valakit, hogy jófele irányultam-e a sötétbe. Jött is egy középkorú pasi, megszólítottam, kérdem, hogy merre is van a benzinkút a város végén, ahol stoppolni lehet. Azt mondja, ő épp arra megy, menjünk együtt. Mentünk. Dumáltunk. Majdnem egészen ott lakott, ahova nekem el kellett érnem. És míg mentünk, végig hallatszott a zene a város felől, még jobban, mint bennt a tömegben...hozta utánunk a szél...azt, hogy „Kell még egy szó, mielőtt, mennél, kell még egy ölelés, ami végig elkísér”...és „Szállj, szállj sólyom szárnyán...” –erre masiroztam ki a városból, hazafele....Mikor elköszöntem az ideiglenes útitárstól, még csak pár percet kellett menjek és máris kinnvoltam a nagyúton, szembe a benzinkúttal. És alig álltam öt percet, megállt egy kocsi. De sajna öten voltak benne, mondtam, hatodiknak nem ülök be, bocs! Valami srácok voltak, söröspoharakkal a kezükbe...Vigyorogtak kifele rám, én meg rájuk...Aztmondja a sofőrsrác: Hát most elvinne, de sajna tele a kocsi...Gondoltam magamba, akkor meg mért álltál meg, bmeg, de persze nem mondtam semmit, csak elköszöntem, ők meg elhúztak. De alig álltak ki, máris megállt a következő kocsi. Nézem, látom, hogy taxi, mondom a pasinak, hogy bocs, nemláttam, hogy taxi. Erre int, hogy nemérti. Átfordítok románra, mondom, hogy izé, én stoppolnék, ha Brassó fele megy, elvinne? De pénzem nincs, nem láttam, hogy taxi...Azt mondja erre, ok, semmi gond, szálljak be. Na máris mentem hazafele.(És erőteljesen Silu járt a fejembe meg a bözödi Route66 kalandozásaink) El is vitt az elágazásig, ami Szentgyörgytől 10 km-re van, köszönömre meg istenáldjára. Na kiszállok, beállok a másik útra integetni (úgy kb. éjjel fél 12 lehetett ), szerencsére itt is benzinkút van, volt fény elég. Hát ott lengettem legalább egy félórát, vagy ötven kocsi elhúzott, egy meg nem állt. Elfogyott a legutolsó cigim is és kezdtem kicsit ideges lenni. Integetek, integetek, egy kocsi meg nem áll. Hát édesjóistenem segíts, Norbi segíts, csajok segítsetek! Nekem haza kéne ma jutni...Még ki se gondolom, lelassít mellettem...egy taxi! Na, itt már muszáj föltegyem a rimánkodós pléhpofát, mert ha ezt elszalasztom, annyi nekem! Benézek a kocsiba, fiatal srác, mondom, szia, elvinnél Szentgyörgyig? De pénzem nincs...és néztem rá nagy-nagy-nagy bociszemekkel....Leesett az álla. Aszondja: Hát nem vóna szabad, ez tulajdonképpen taxi..., de...najóna, üljön be! Hát ültem, rekordsebesen! És remélem, hogy az égi-földi hatalmak megbocsátják, de mikor már bennvoltam a kocsiba, hát hazudtam egy történetet....mert a srác totál elképedve faggatott, hogy hogy mertem éjjel stoppolni, ilyenkor már nem szoktak megállni a kocsik, meg mit keresek az úton abba az órába meg egyáltalán. És erre azt mondtam, hogy hát barátokkal voltam bulizni, ők vittek kocsival és ők hivtak meg és elvesztettem őket a tömegbe és muszáj volt stoppoljak...hát hitte is nem is...de lényeg, hogy elvitt a város széléig, köszönömszépenre. Na ott kiszálltam és szépen hazasétáltam, éjjel fél egyre otthon is voltam. És nagy nagy hálát adtam a segítségért mindenkinek, akit illet.....
Hát ez a kézdivásárhelyi koncert és az ő története. Köszönöm, hogy elolvastátok! |
Drága Mindenki!
Dodi, Fenyvesekgyereke megmondta a tutit! Igen, írjatok! Ezek az élmények legyenek megörökítve könyv formájában. Fantasztikus lenne !
Tnori a beszámolód! |
Drágák! Kérlekszépen, szíveskedjetek folytatni a siófoki beszámolókat! Össze kéne jöjjön egy szolid könyvecskérevaló belőle, nem gondoljátok?! Én igen! Úgyhogy írásra fel, mindenki, aki csak ott volt! |
Nóri, köszi szépen, hogy megírtad a beszámolót! Érdekes és jó volt olvasni...És a képeidért nemcsak mi, de "az utókor" is mérhetetlen hálás lesz! Ölelés Neked! |
Jaj ! 2x ment, de így is jó !  |
Anikó, köszönöm a Margót !
Nóri köszönöm a sok profi képet !
Tücsike köszönöm az új videót!
|
Anikó, köszönöm a Margót !
Nóri köszönöm a sok profi képet !
Tücsike köszönöm az új videót!
|
2011.08.27. Hékás Békás
A videót a felhasználó eltávolította. (szerk.)
|
Minden beszámolót nagyon köszönök,és nyugodtan lehet még folytatni....a nem írói vénakkal pedig nem ér takarózni,....minden érdekel bennünket,ami ott történt.!!
Írásra fel,a közel 40 főből,még csak kevesen meséltek!! |
Nóri, bizony fogadd minden elismerésem amiért vállalod ezt a munkát, hogy utána tudjunk csemegézni a képek között. Köszi, hogy leírtad más aspektusból is.  |
uhh elnézést a sok félregépelésért, sajna ez nálam nagy hiba :( remélem azért ez megbocsátható bűn
:(((((((((( |
Na hát én nem szoktam beszámolót írni, most sem fogok oylan részletekbe menőt :D nem az én világom az írás, de mivel sokan mondtátok, hogy mivel én végig fotózom a koncerteket, ezért kicsit máshogy látom az eseményeket, és ez érdekes lehet. hát igen valóban az, megpróbálom úgy leírni ;)...
Nem is térnék ki rá mennyire vártam ezt a napot, már akkortól, hogy Norbi először emgemlítette. Végre elindultunk, hosszú út után megérkeztünk :) Jó volt találkozni Tubimamival, Nenével, Norbinagyival, Norbianyuval... Hatalmas élmény volt, hogy mindneki gratulált a fotóimhoz, és koncert után Norbinagyi már úgy mutatott be andi néninek, hogy ő az a ki azokat a jó fotókat csinálja :D hát hatalmas dolog volt ez nekedm, el se hiszitek milyen...
Na de Végre koncert. Na most én minden koncert előtt kipróbálok pár beállítást, melyik is lesz a jobb, de ami itt volt arra nem igazán lehet készülni.. 5 féle fény, alehető legrosszabbak.. ez ugye Boszinak se kedvezett, hát nekem se :D
Ugye azt rólam tudni kell, hogy nekem a fotózás picit olyan mint Norbinak a zene, én teljesen emgfeledkezem magamról, akkor arra figyelek, hát az elején szidtam magamban mindent, mert foylton elmosódott, sötét lett, Vakuzni meg nem szeretek, mert nem akarom Norbit zavarni :) vakuznak a szemébe eleget.... Én nem akarom őt bántani :))
na de aztán mint mindig végül megtaláltam a jó beállítást, és viszonlag normális képek következtek, közben persze én is tomboltam, mint még talán soha :D, de hát arányosan kellett elosztanom az időt tombolás és fotózás között... és néha, nem tudom így van-e de oylan érzésem van koncerteken, mintha Norbi fél szemmel figyelne néha, épp mit csinálok :D és hát egy koncertet mégse lehet végig állni.
Szóval félszám kattingatás, félszám tombolás, ez emgy mindig :D hát msot is az Erotic című számnál hát picit későn kapcsolatam :D Ugye érthető, végül miután összeszedtem magam, és miután karinnal tátott szájjal egymásra néztünk csináltam pár képet.
Mivel sokat fotózom, ezért eléggé figyelek a részletekre, minél többet fotózom, annál jobban ismerem az arcrezdüléseit és mozdulatait, és ez elmondhatatlanul jó dolog. És ahogy az is, hogy egyre többet találja meg a fényképezőmet, csak sajna mindig az iylen fotók lesznek homályosak, mert akkor nem tudok figyelni :D :((
Végül az utolsó Valahol Elveszetnél eltettem a fényképezőt, mert mégis csak jár nekem is egy teljes számnyi tombolás :D
Na hát én most nem írtam le itt akoncertet számról számra hisz azt előttem leírták. :) ezek tényleg csak a fotós élményeim.
persze azt még leírom, hogy elképesztően fantasztikus és szuper volt, én csak lestem néha, mert annyira jó volt, hogy nincsenek szavak :) Életem legjobb koncertje volt ez tuti :)
Koncert után gyors képszámlálás, miközben összegyűlünk, hát vagy 350 kép, ebből kb 200 került fel csoportba :D... majd jön Norbi, és én még mindig fotózom, és oylan jó volt állni mellette, csak nézni mit csinál... aztán itt be is fejezem, mert a szeméyles élményeimet nem tudnom, és nem is szeretném leírni :) .... legyen elég, hogy számomra ez egy elmondhatatlanul gyönyörű este volt koncertestül, és az utána lévő ajándékozásosotul..:')
Na hát itt a vége :D remélem azért érdekes volt a rendhegyó irámány ;) |
Tücsike, Anikó, köszönöm, hogy leírtátok Ti is Siófokot! Olyan jó újra meg újra átélni! Boszi, köszi szépen, hogy ide is beraktad a Fókuszos videókat! Puszi és TTÖ , drága CSALÁD! |
A siófoki koncert margójára...
Örültem, hogy egyik rajongótársnak köszönhetően sikerült eljutnom. Ugyanis mozgássérült vagyok és budapesti, így kicsit körülményes és nehéz egy-egy távolabbi koncertre eljutnom.
Örültem, hogy láttam Norbi Nagyiját és Anyuját és érezhettem, hogy nem kell aggódnom Érte, mert végtelenül szeretik Őt és Mellette állnak mindig.
Örültem, hogy Nagyit megölelhettem és válthattam vele pár szót és érezhettem, hogy mennyire szeret MINDANNYIUNKAT, mert szeretjük Norbit.
Örültem, hogy biztos helyen tudtam ülni, hogy senki nem lökdösött vagy gáncsolta el a botomat.
Örültem, hogy ott lehettem, amikor a SAJÁT dalok ELŐSZÖR életre keltek.
Örültem, hogy láthattam és hallhattam, hogy ezek a dalok nagyon jól működtek élőben is, nemcsak a lemezen.
Örültem, hogy Norbi mögött egy olyan zenekart láttam, akik láthatóan élvezték a Vele való zenélést és örömmel dolgoztak/dolgoznak Vele.
Örültem, hogy a koncert során kicsit ott volt a régi Norbi is, akit sokan szoktak hiányolni.
Örültem, hogy azt láttam, hogy Norbi boldog volt az első pillanattól az utolsóig és hogy azt érezhettem, hogy együtt lélegzünk Vele MINDANNYIAN.
Végül minden tiszteletem azoké, akik másnap képesek voltak dolgozni menni és a munkájukra koncentrálni, mert én képtelen lettem volna. Hála Istennek még épp szabadságon voltam és annyira nem bírtam magammal és a bennem tomboló Energiákkal, hogy kénytelen voltam ablakot nyitni, hogy kicsit lehiggadjak a kereszthuzatban :-).
Tudjátok én mozgássérült vagyok, úgyhogy minden egyes alkalommal komoly fejtörést okoz, hogy elmenjek-e egy-egy koncertre. Kicsit tartok attól, hogy a tömeg elsodor, hogy nem tudok leülni (merthogy még egy rövidke koncertet se tudok végigállni). De egy-egy rajongótárs segítségével mindig megoldódott, hogy el tudjak jutni a távolabbi helyekre is és mindig segítettek abban is, hogy biztonságban legyek és kerítettek széket is és ezért nagyon-nagyon hálás vagyok.
(Tudjatok róla, hogy minden rendezvényen kötelesek széket biztosítani azoknak, akik nem tudnak állni!) Szóval azokat, akiket eddig az tartott vissza, hogy nem bírnak huzamosabb ideig állni, bíztatnám, hogy nyugodtan jöjjenek ők is koncertekre, mert egészen más az Élmény, mint a videokon vagy a tévében. Élőben százezerszer erősebben lehet érezni az energiákat, szóval gyertek el Ti is, akik eddig ezért vagy azért nem mertetek, mert ÉRDEMES!
Én eddig SOHA nem csalódtam, sőt minden egyes alkalommal úgy távoztam, hogy azt éreztem, hogy kaptam Tőle és Tőletek valami olyasmit, ami segít és továbbsegít, ha baj van. Siófokot is nagyon sokáig fogom még hordozni a szívemben. Köszönet érte MINDENKINEK, aki ott volt és velem együtt a részese volt! |
Tücsi! Szuper beszámoló, köszi!  |
[1732-1713] [1712-1693] [1692-1673] [1672-1653] [1652-1633] [1632-1613] [1612-1593] [1592-1573] [1572-1553] [1552-1533] [1532-1513] [1512-1493] [1492-1473] [1472-1453] [1452-1433] [1432-1413] [1412-1393] [1392-1373] [1372-1353] [1352-1333] [1332-1313] [1312-1293] [1292-1273] [1272-1253] [1252-1233] [1232-1213] [1212-1193] [1192-1173] [1172-1153] [1152-1133] [1132-1113] [1112-1093] [1092-1073] [1072-1053] [1052-1033] [1032-1013] [1012-993] [992-973] [972-953] [952-933] [932-913] [912-893] [892-873] [872-853] [852-833] [832-813] [812-793] [792-773] [Korábbi]
| | |
|
|
|
Király L. Norbi blogja |
|
|
2014.06.02. 13:10
2014.05.07. 22:17
| | |
|
Koncertek, egyéb események |
|
2024. November
| H | K | S | C | P | S | V | 28 | 29 | 30 | 31 | 01 | 02 | 03 | 04 | 05 | 06 | 07 | 08 | 09 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 01 |
|
|
| | | |
|
Az oldal támogatói |
|
Legújabb kreditfeltöltő Támogatóink:
Seneva
Desiree
Nyerges
Akela
VargánéZsuzsa
Nene
Zsóka
Tubimami
Újabb kreditfeltöltő Támogatóink:
Silu, Nyerges, Rafael
Rya, Seneva, VargánéZsuzsa
Cserzsóka51, Vandavivi, Timi76
Szelen, LadyDiana, TNori89
Bogi, Anikó, Desiree
Margaréta, Tubimami, Andal
Dondenene, Tubibabi, BZsuzsi
Tücsike
Korábbi Támogatóink:
Csillag, Stella, Makifej
Niki1215, Marcsi65, Baranyfelhobodorito
Telaviv, Varganezsuzsa, Nyerges
NETboszi, Silu, Akela51
Timi76, EzjuLájkit, Seneva
Rannien, Rocknagyi70, Nebraska
Emy
| | |
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum