|
 |
Közkívánatra: Fórum! |
|
|
Témaindító hozzászólás
|
2010.11.18. 04:54 - |
Élménybeszámolók a koncertekről, dedikálásokról, Norbival való találkozásokról - szubjektív szemmel, és objektív videókkal
ARCHÍVÁLÁS ALATT
(rövidebb időszakokra osztva külön oldalakra mentjük)
|
[1732-1713] [1712-1693] [1692-1673] [1672-1653] [1652-1633] [1632-1613] [1612-1593] [1592-1573] [1572-1553] [1552-1533] [1532-1513] [1512-1493] [1492-1473] [1472-1453] [1452-1433] [1432-1413] [1412-1393] [1392-1373] [1372-1353] [1352-1333] [1332-1313] [1312-1293] [1292-1273] [1272-1253] [1252-1233] [1232-1213] [1212-1193] [1192-1173] [1172-1153] [1152-1133] [1132-1113] [1112-1093] [1092-1073] [1072-1053] [1052-1033] [1032-1013] [1012-993] [992-973] [972-953] [952-933] [932-913] [912-893] [892-873] [872-853] [852-833] [832-813] [812-793] [792-773] [Korábbi]
BalatonBoglár –turné , avagy egy koncert BB-közlekedési körülmények között
Hát miután augusztus 21-én éjjel fél 2-re hazaértünk Gyömrőről, elég hajnalba kellett felkeljek ahhoz, hogy az Istenhátamögötti Soroksár 23. kerületből eljussak fél tÍzre – húsz perccel a vonat indulása előtt – a Déli pályaudvar állomásra. Ami biztos ócseny f.ául sikerült vóna, ha KBKittym nem szólal meg reggel korán, hogy az milyen messze van és ő el kell kísérjen, hogy odataláljak. Sajnos engedtem az erőszaknak, mert tényleg fogalmam se vót, hogy merre az arra, csak ha nem alszik az agyam a tegnap éjjelfelé, akkor Cilikével beszéltem volna meg direktrandit a metrónál, mert oda már eltudok jutni egyedül is. De hát sajna nem volt magamnál az agyam meg a többi testrészeim se, a torkomról nem is beszélve, mert olyan már nem létezett a szervezetembe, csak o,oo3%-ba, jelelés szinten. Úgyhogy elindultunk KBKittyvel, meg két busszal. Oda is értünk fél tÍz előtt tiz percre, csak épp az egész Déli pályaudvar kint is de bent is lent is meg fent is sántier , azaz összevisszatúrt építőtelep volt. na, mire ezen átvergődtem…Leereszkedtünk a 11-es vágányhoz, felhivtam Cilikét, hogy merre jár. Töklaza káromkodások közepette közölte – miután rájött, hogy a fülében szóló krákogás a vonal végén engem takar(na) – hogy bmeg a qva közlekedés, mert most kerüli a taxi a túrásokat és nem bír közelebbjönni, de most már úton van, gyalog a túráshalmok közt. Na ettől kezdve már csak imádkoztam, hogy épen elérjen hozzámig. Ezenközben KBKm ötször megnézte az induló vonatokat, 13xmegkérdezte tőlem telózás közben, hogy akkor hova is akarunk menni meg mikor és mivel, majd ötszr közölte, hogy az ötös vágányról indul a onatunk, de nem, mert mégis az egyesről, illetve halálraváltan, hogy jajistenem, most húz ki az állomásból épp mellettünk.
Na ezek után valahogy sikerült elorditsam suttogva Cilikének, hogy a 11-es vágányhoz próbáljon jönni egyelőre, aztán majd meglátjuk és letegyem a telefont anélkül, hogy agyvérzést kaptam vóna. Ezután felvilágosítottam KBKmat, hogy nyugi, a vonat, ami elhúzott, az a 9,21-es, a miénk 9,53-kor kéne induljon. És közbe lestem, majd mégegyszer fölhivtam Cilikét, aki szerencsésen megérkezett a lépcsőig és aláereszkedtünk a pénztárhoz (persze nuku mozgólépcső, mert sántiér az is). Illedelmesen kikértük a jegyet és megérdeklődtük, hogy hányas vágányról indul a vonatunk. A pénztárosnéni nemtudta, de az egyesre tippelt, KBKm olvasta a pannóról az ötöst, én meg hurcoltam Cilikét fölfele a lépcsőn, mert már nemigazán volt idő…és amig fölmásztunk meg lemásztunk, vagyis mikor az utolsó lépcsőfokról leraktuk a lábunkat végülis az egyes vagy mittudommelyik peronra, a vonat szép lazán kihúzott egy másodperccel az orrunk előtt. Persze KBKm ott visitozott a lépcső alatt végig, amig jöttünk lefele, hogy siessünk, siessünk, me megyavonat…na, erről ennyit. Leértünk, vágta nekem a pofákat, mintha a világvége lett vóna, hogy jajistenem, lekéstétek meg hasonlók. Kicsit félódalosan nézhettem rá – szerencséje vót, hogy be vótam rekedve és nem tudtam leordítani a fejét – me felfogta, hogy már csak egy hajszál választ el a szivinfarktustól miatta, besértődött és úgy tett, mint aki elhúz. na én szépen megvártam a Cilikét és fölsétáltunk megint az emeletre. Naa, ki várt a lépcső tetején? Hármat találhattok…Kibirtam még két percig, de csak azé, mert Cilike ott vót mellettem és foghattam a kezét. De asszem kinőtt egy pár ősz hajszálam még ezen időközbe is. Na de aztán végrevalahogy megszabadultunk a gardírozástól – már ideje vót, mert 1 hajszál választott el azagyvérzéstől idegileg – szépen lementünk újra a pénztárakhoz, megkérdeztük, mikor megy a következő vonat, néni megmondta, azt is, hogy Székesfehérváron át kell szállni. (Na és itt megint agyblokkolódásunk vót, mert egyikünknek se esett le, hogy Zita fehérvári és úgy irta, hogy jön ő is…mert esetleg felhivhattuk vóna…nade vótér a tót nem ad semmit, úgyhogy mi csillapultunk még vagy félórát a peronon, amig jött a vonat és felültünk végre reá). Hát 12,09-re kellett vóna beérjen a fehérvári hadi utu rea, onnan meg 12,15-kor indult az amelyikre át kellet vón szálljunk. Persze késése vót. Én fennhagytam Cilikét a peronoknál, hogy kérdezzem meg, hányadikról indul a 12,15-ös, mire |
lementem, felmentem, pénztárat kaptam, nénit megkérdeztem s visszaértem – Cilike meg lejött a lépcsőn, mert hallani vélte, hogy mondják be a vonatunk a hangosba – fölmentem és kerestem a Cilikét, hogy vajonholvan, aztán megláttam lenn és amig kimásztunk újra az ötösre, épp 12,harmincakárhány volt, úgyhogy a vonat 5 perccel az orrunk előtt elment. Hát ez egy ilyen nap. Újra körbeturnéztuk az alul-felül-oldaltjárókat és ismét ottáltunk az info előtt. Kérdjük, mikor megy a következő vonat Boglárra. Néni kiszól, hogy pillanat, a melegben lefagyott a rendszer, kicsit kell várni míg beindul, de mindjárt…vártunk…kb. öt percet…navalahogy kiolvadt, leolvassa a néni, hogy öt egész perc múlva van vonatunk az 1-es vágányról és FÉL 3-RA ÉR ODA! Bmeg, közlekedés, én már ott se vótam, röptömbe elkaptam Cili kezét és szedjed, le a lépcsőn. Lenn kiderült, hogy az egyesre fenn kell kimenni…Rohantunk. Én felváltva imákat és káromkodásokat mormolva, Cilike kétfelől kapaszkodva a korlátba meg a kezembe és sikitva, de valahogy megkaptuk azt a qva kijáratot – miután elsőre ellenkező irányba indultunk el – és mivel a vonat qva szerencsénkre párperc (tiz) késéssel indult, elértük, bmeg! Lerogytunk. És végre mentünk! Na, nem túl sokáig, máris parkirozott még tizpercet itt, aztán meg amott…a húszperces időnket, ami a vonatmegérkezéstől a koncertidőpontig volt, vészesen zabálták fel az állingálások…Egyszercsak kinézek az ablakon, látok egy nagyonismerős utat és mondom: Cilike, Gárdony…és úgy kivert a forróság azonnyomba, hogy még a vonat is begyorsult tőle…na, kezdtem megnyugodni. Kicsit mentünk, egyszercsak kinézek az ablakon, de fix jobbfelé és a fák közt belátszik a sajtház-hotel pár fölsőablaka…mondom, Cilike, Siófok…és süt ki belőlem az áldott nyári napsugár. Na, mondom, gond egy szál se, itt az egész Porta, minden ok lesz. Hát még vagy két állomás van hátra és tényleg még csak félhárom múlt 5 perccel…és az utolsó előttinél bmeg közlekedés, áll vagy tizenöt percet…de én már tudtam, hogy nem késsük le a kezdést. Fix háromra ért be Boglárra, útközbe már láttuk, hogy Isten hozta a Szüreti F esztivál látogatóit – hát mondom, majdnemhogy - amint leszálltunk, meglátok egy taxishirdetést, Cilike felhivja, a pacák közli, hogy nem tud odajönni értünk mittudommé. Na, akkor gyalog. Viszont gyalog legalább 25 perc, ha nem félóra….Cilike elég kétségbeesve néz…Mondom, ne idegelj, Norbi is késni fog, nem kezd háromkor. És meg vótam győződve, hogy így is van! Úgyhogy mentünk, gyalog. Én elöl, Cili mögöttem, mert nem merte bevállalni, hogy cibáljam, igaza vót. És szépen odaértünk úgy félnégy felé és megkaptuk a Muskotályszinpadot is, amely előtt óriásnagy tömeg és még óriásibb meleg volt, a közönség színvonala nem volt arányos a tömeggel, de ennek inkább a meleg volt az oka. Sikerült hátból besirüljünk két sátor közt az első második sorba, nem középre, de még igy is nagy eredmény volt, viszont meg lehetett fulladni, úgyhogy Cilike inkább visszavonult, ki a tömegből az árnyékba én meg ottmaradtam és igyekeztem kicsitbennebb helyezkedni, nemtúlsok eredménnyel, mert tele volt a hely kisebb nagyobb kölkekkel és az anyucik hátulról még időről időre odatuszkoltak belőlük egyetkettőt az abszoltútférniselehetmár legeslegelsősorba, elsőrendűleg veszekedve velem, hogy engedjem oda őket, aztán a konci alatt folyamatosan bszogatva engem, hogy letapsolom a gyerek fejét meg lecsápolom a csemetéjük haját. irtó fasza vót, de mégazérse megsehesseltem senkit. Csak azér ütött a gutta, hogy a nagy helyezkedésbe egy annyi eszünk nemvót, hogy elkérjem Cilikétől a gépét videózni. De már ki nem tudtam mászni. Közbe már majdegyórás késébe vótunk, a bemondó meg avval nyugtatott, hogy ne pánikoljunk, semmi gond, a mentő csak azért jött be, mert a keverőpultba elájult valaki a melegtől és Norbi is rögtön ittlesz, csak épp kereket szerel, mert defektjük volt. meg vótam nyugodva nagyon….Közbe elkezdtek dobokat meg hasonló cuccokat szerrelgetni és már mondták, hogy Norbi is megjött. Átsuhant rajtam a halvány remény, hogy talán zenekarral….a saját számaival…de persze ez csak reménynek maradt. Viszont végre bejött Norbi – már nagyon kiabált a nép, hogy kezdjen. Pont előttem átvágtatott a szinpad széléhez behúzni egy adag vizet én meg picit belobogtattam a kék Portáltáblát, hogy biztosra meglássa a nagytömegbe. A |
zt a „hálistennek”-mosolyt, gyerekek….integetett, köszönt, megmiden. És kezdett is, rögtön. Mikor bejött, volt nagy ovációzás, de utána csak melegbefúlt nézkelődés…én igaz, hogy hörögtem rendesen – mármint ahogy birtam, olyan döglött-traktorhangon – meg csápoltam is – ugrálni se a melegtől, se a tömegtől nem lehetett – de a közönségbe kevés vállalkozószellemű akadt. Számok közt, meg mikor a Norbi kérte, sikitottak, tapsoltak is, de maguktól nemigazán, bár szerintem ennek inkább a meleg volt az oka. Műsorba volt a Legyen valami, Örökké tart, Letsgetrock, All summer long, Egyszerű dal, Valahol elveszett, Boldogszépnapok - nem ebbe a sorrendbe, de nem emlékszek fixre. Letsgetnél ott csápolgatok a jobbszélen, közbe lesem, hogy vajon még ki hajlandó megmozdulni - hát, hátrébb még akadt egy két vállalkozó szellem, de nem sok - és egyszercsak észreveszem, hogy a balszélen meg Zita csápol, egyritmusba velem. De azért a második-harmadik számtól – és itt már Norbi is levette a fekete szemüveget - már beindultak néhányan és ki merték nyitni a szájukat is, mikor a Norbi kérte, meg tapsolták rendesen. Mondjuk én végigüvöltöttem minden számot - néztek is köröttem ki a fejükből a csendesnépek, de kit érdekelt - igaz, az én hangom is csak amolyan félcsendes pianissimós hörgésbefulós állapotba leledzett Siófok meg Gyömrő után, de azért igyekeztem. Kár, hogy mire úgy igazán belejöttünk volna a hangulatba - vagyis voltak sikitozások meg refrénezések már elég rendesen, középmagas szárnyalási szinten, sőt egy adottpercbe még egy félpici pólósvillantás is arctörlés pólóaljába címen (a Zitával megtárgyaltuk a konci után, hogy fürdőgatyó volt rajta a farmer alatt, mert bizti reménykedett egy minimális pancsolásba koncert után, de a bmeg közlkedés sajnos elszúrta ezen reményeit, bár esetleg útközbe…ki tudja…lehet, hogy egyperces megmártózásra volt ideje valami eldugottabb helyen, esetleg…) – szóval mire kezdtünk volna belejönni a buliba, már vége is volt, ugyanis Norbi - nagyon ügyesen! - megspórolta a vissza-számot, mert mikor bemondta, hogy utolsó szám, mindenki elkezdett "vissza-visszát" kiabálni, erre Norbi kiment, visszajött és úgy nyomta le a számot, majd többmondatos bocsánatkérését, miszerint a következő helyszinen már igy is leszedik a fejét, mert egyórás csúszás van a programba, úgyhogy sajnos nem maradhat dedikálni. De azért a R'nRvangyerekek sikitózást megejtettük, utána meg köszönt, intett, rohant, mosolyokat, metálvillát megkaptuk, szóval koncertileg okés volt, csak az a bmeg közlekedés…neki is!
Koncert után összeültünk a Zitával meg a férjével - aki szintén Norbi -, lementünk egyet fürdeni. A nagyival sajna nem találkoztunk össze, pedig ott volt valahol…
Beúsztam jól a mélyvizbe, kifeküdtem a Balcsi tetejire és kilebegtem magunkból az idegességet, meghűsűltem, stb. Ott lazultam egy jóideig, egyszercsak beevezett mellém a vizimentő…kellett szólongasson egy párszor, azt hiszem…mikor elért a fülemig, hogy nekem kiabálgat, nagy mosolyogva kiszedtem az agyam a vizből és közöltem, hogy oké, oké, nincs semmi bajom. Azt hitte, rosszul lettem, azé fekszek a vizen… na még visszabújtam egy kicsit, miután elment, aztán kimentem száritkozni, miközbe Cilikét meg Zitát észre nem vettem kifele menet, pedig még szólitottak is…Na megszáradtunk –előtte még egyet csobbantam azér, Zitáék meg felajánlották, hogy elvisznek Székesehérvárig, mi meg nagy boldogan, hogy jajdejó. Kifele a kocsihoz felszerelkeztem egy pohár édes fehérborral és lemostam a mainapból a rosszat plusz elbúcsúztam a háromnapos örömködéseimtől és Zitának meg Cilikének bejavasoltam a meggyes sört. Nekik is bejött! Még lángosoztunk meg fényképezkedtünk egyet és elindultunk. Erre olyan tömegautónyomor vót a 7-esen, hogy 5 kmt egy óra alatt tettünk meg. Minden rosszba jó: végigdumáltuk a csigaempós autózást, egy másfél önéletrajz fejenként elmesélődött, legalább. Este fél 10re értünk be Fehérvárra, de már nem mertem bevállalni a vonatozást meg hogy éjjel mászkáljunk Pesten, Zitáék meg olyan aranyosak és kedvesek voltak, hogy meghivtak hozzájuk, úgyhogy a fáradt BB-vándorok a Mester család vendégszerető fedele alatt pihenték ki az összevisszautazás fáradalmait, természetesen a családi vacsora elfogyasztása után (KÖSZÖNJÜK NEKTEK!). Koncerten túli pluszélményünk volt ez az este, tele szebbnél szebb meglepetésekkel és érdekességekkel, amiket csak tartogathat egy jóképű, tökjófej honvéd hagyományőrző és gyűjtő pasi nemvirtuális vitrinje (Köszönjük, Zita-Norbi!) Reggel fél hétkor Zita egy vagon kávévál szedett ki a kómából, eredményesen, miután tizperces rázogatás után Cilikét is sikerült függőlegesbe rakjuk. Na ezután már simán eljutottunk a vasútállomásra (2 percre volt Zitáéktól), a vonatunkra, a metrónkra és végül haza. Vonaton igaz még pótoltunk egyet alvásilag. Utána meg hazametróztunk, ki-ki a saját ágyikójába. Balatonboglári Norbizós-turnénk tehát kétnaposra, élménydúsra és jóra sikeredett. És amint azt megígértem vala, regeneráltam az agysejtjeimet is, mert egész éjjel Norbilandiát meg portát olvastam, reggelig megirtam gépre a Siófokot és most ha a tesókám kegyelmes lesz még egy félóra óra múlva esetleg írok egy pár idézetet is.
Kedveseim, drágáim, áldja meg a jóteremtő minden lépéseteket mindenestől, mert annyit adtatok nekem megint ez alatt a három találkozás alatt, hogy…MINDENT KÖSZÖNÖK NEKTEK! Viszem haza, sokáigra a fenyvesek közé…és 28-án megyek Norbizni, otthon! Köszönöm, hogy VAGYTOK!
2011 augusztus 21-22 Budapest- Székesfehérvár-Balatonboglár és vissza! |
Köszönöm :) Örülök, ha ÁTMENT ez a beszámolóm! Nem szoktam úgy érezni hogy fontos leírnom amit tapasztalok DE AZT FONTOSNAK TARTOTTAM HOGY EZT A KONCERTET MINDENKI MEGISMERJE HOGY MILYEN VOLT! Az is aki ott volt és ezáltal ÚJRA ÉLJE ahogy én mikor írtam - tisztára bepörögtem mint a koncert után - és az is AKI NEM VOLT OTT, hogy a KÖVETKEZŐ ILYEN BULIN LEGYEN OTT MINDENKI!!! :D AKI CSAK TUD!
TTÖ és hálás köszönet az élményért NORBINAK és a fantasztikus ZENEKARNAK és nem utolsó sorban a NAGY CSALÁDNAK ÚGY MINDÜNKNEK AKIK OTT VOLTUNK MERT AZ EGYSÉBEN VOLT AZ ERŐ és ETTŐL IS VOLT EZ EGY KÜLÖNLEGES ESTE!!! |
Drága Lányok! Dodi, Boszi! 
Most, hogy elolvastalak Benneteket olyan érzésem van, mintha kiürült volna a fejem. Csak nézek magam elé és próbálok megszólalni, de nem lehet. Nem is tudom mi az ami még hiányzik?
Boszi Te nem csak videóztál, hanem az agyad úgy fogta az egészet, hogy ebből már diplomázni is lehetne.Egy doktori disszertáció sem alaposabb ebből a témából! Csak mosolygok magamon, hogy ezt én mind láttam?Látni láttam, mert ott voltam, de elmondani így, ahogy Te, azt biztosan nem tudnám! Olyan nagy öröm volt olvasni.
Dodi lelke szállt a fellegekbe s repített magával örömből örömbe! Egyenesen fel a Mennybe!
Köszönöm Nektek!
Bocsánat akit még nem olvastam, Nene, Cilike: Igyekszem pótolni! |
Boszi, a képeid remek illusztrációk!!! Köszi!  |
Nene, örülök hogy Te is klaviatúrát ragadtál! Mindig örülök ha a szülővárosból is jön valami.  |
Dodi a tiédhez egy külön lelkiállapot kell, de azt is abszolválom ne félj!!!
Pusziiiiii |
Boszi, te drága! Egyenlőre csak a te beszámolódat olvastam végig, de basszus ugyan azt érzem most is mint akkor!
Ki vagyok mint egy liba! Úgy beleéltem magam! Baromi jól leírtad, és az hogy ilyen részletesen, külön öröm számomra mert a 3. sorból nem minden részletet lehetett látni. És azt még meg sem beszéltük, hogy ugyanazokról a számokról ugyanaz a véleményed....
Nagy TTÖ és  |
Drága Lányok!
KÖSZÖNÖM Nektek a beszámolókat!
Nem találok szavakat.........Isten áldjon meg Titeteket! |
Dodika :))))))) Köszi :)))))))))))) amennyire megsiratott a Siófoki beszámolód ezen most akkorákat kacagtam :)))))))))))) wááááááá köszi :))))))))))))))
Hát nem tudom Ti mit csináltok mit nem, vagy csak én találtam meg a módját hogy hogy lehet teli torokból gyomorból tolva úgy énekelni hogy mégis maradjon hangja az embernek de nekem Siófok után is minimális hang elmenés volt csak kb. fél napig, Gyömrő után meg egyáltalán semmi bajom nem volt :))) - mondjuk ezt nem csodálom, mert én itt csak a fele kocnertben vettem részt :D hihihi... oka volt
A lényeg hogy hangosabban tudok már sikítani meg ordítani énekelni mint valaha és mégsincs semmi bajom ;) Úgy látszik jót tesz a sok koncert :D meg az otthoni gyakorlás amivel valószínűleg a szomszédomat teszem a sírba, de nem mert még átjönni, igaz jobban is teszi mert ahogy most már tudnám neki azt mondani hogy
WÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁUUUU
arra lehet hogy az egész ház összecsődülne ;)
TTÖ Boszi |
Gyömrő – hullámvasút és egyéb „szolgáltatások”…
Augusztus 20-át, úgymint ünnepet, sajátcsalád körében töltöttem, illedelmes leányzóként, legalábbis reggeltől délig, amikoris délelőtt elzarándokoltam anyucikámmal egyetemben a Parlamenthez és megnéztem a Szent Koronát (több szempontból is nagy élmény volt, egyrészt mert amikor megláttam, hogy kétrendbéli sor van a parlament körül, nekem meg kb. délbe 2-ig lenne időm ünnepelkedni és még valamit kéne látni ezen kívül is, kíméletlen pofátlansággal rávettem az anyámat, hogy összes elveit fölrúgva vágódjunk be oldalból negyvenediknek az ötszáznegyvenszemélyes sorba, mert másképp úgy járok, mint két éve, akkor is nem jutottam be. Na most volt az a pillanat, amikor száz esetből egyszer pofátlannak kellett lenni. Sikerült.
Bent csodálatosszép volt az épület, meg az a terem is, ahol a Korona volt, hát álltam ott egy jópár percig minden oldalról…épp nem bőgtem, de majdnem…és furákat éreztem közbe, olyan imádkozósakat…csinált anyu fotót, vagy négyet, hármat a Koronáról, egyet már kinn a folyosón, rólam. Érdekes, de a Korona-fotókon csak elmosódott foltok látszanak…nem engedte fényképezni magát…
Na ezután megsétáltuk a Duna-parton a Magyar ízek sétányát, ettünk meg ittunk is, főleg én! Belga meggyes búzasört, oltári finom volt (pedig nem is szeretem a sört) és nagyon dizájnos pohárba tették, el is hoztam a poharakat emlékbe, egyiket a Silunak! Na fél 3-kor hazametróautóbuszoztunk (utálom a közlekedést ebben a városban, áááá), turbómód befaltam egy ebédet és rohantam autóbusz+metróval a Népligethez, ott volt megbeszélve a találka hatra.
Odaértem, megálltam a híd alatt a parkolóban, felhivtam Silut, elhörögtem neki, hogy már itt vagyok, ő visszahörgött, hogy rögtön jön. Közbe megérkezett Cilike hugocskám is, enyhén hanyattesett, mikor megszólaltam…a hangom a sipitástól a herregésen át a némaságig terjedőleg hullámvasutazott, ugyanis. Bosziékat felhivtuk és átmásztunk a túloldalra, ott voltak megállva Senevával. kicsit dumáltunk, amig Silu is beszaladt, hasonló hangfekvésbe, mint én. Senevával kiderítettük, hogy valahonnan biztos ismerjük egymást, utána meg fotózkodtunk a híd alatt, az egyik elhaladó kocsiban ülőknek úgy tetszettek a szereléseink, hogy ránkdudáltak menet közbe. Na ezután elindultunk, megyünk az úton, Boszi Gizije áldásos irányitásával, egyszercsak belassulunk, átnézünk a melletünklevő sávon állók kocsijába és mi csüngedezik a tükörről? Egy jó tenyérnyi hófehér toll-angyalszárny…kész vótunk. Na egy kevés autózás után szembejön egy tábla, hogy Mende… (Boszi, javits ki, ha nemjól emlékszek, lényeg, hogy valamelyik Norbikoncerthelyszin-falué vót) Na, erre megint kész vótunk. Apránként megérkeztünk, kiszálltunk a kocsiból, belépegettünk a helyszinre és mi az első, amit meglátunk a dombódalba? Kopjafás, turulos (sasos) emlékmű…na, én kész vótam. Szépen körbelötyögtük a vásárteret, szemrevételeztük a szinpad elejét, tankoltunk némi kávékat meg kajákat, és leültünk egy asztalhoz, megint csináltunk pár fotót, elészedtem a profi söröspoharam, amelyiken egy rózsaszÍn elefánt lebeg az éterben, feje felett DELIRIUM TREMENS felirattal, ábrázoltam mellé egy megfelelő orcát, nem volt nehéz…kicsit kezdett már kicsapódni rajtam a fáradság, ugyanis. kisétáltunk az ABC-ig némi cigi meg vizbeszerzés céljából, az üzlet előtt taliztunk egy simakutyával, nagyon kisaranyos volt. Ezután visszamentünk és körbejártuk a mezőt illedelmeshelykeresés céljából, de végül mégis a bokrot választottam, Seneva merészen bevállalta az egyetlen kék játékbódét (toy=játék, angolul…) , nekem nem volt rá merszem. Na miután imigyen minden dolgunkat elintéztük, fölmentünk a dombra, ahol az emlékművön tartózkodó turult fotózkodás céljából Seneva meg Silu megszabadították a sáljától, amit valami pihentagyú |
felcsüngetett reá, aztán Boszi kitalálta a sasfotónkat, ami nagyon profi lett (kösz, Boszi, nagy ötlet volt!) És közben megérkeztek a többiek is, Bogi, Vivi , Tücsike, Rafael, később meg Szelen, Bubble. A szinpadon meg valami helyi banda egész jól nyomatta a bulit, úgyhogy elkezdtük a bemelegítést ülve. Aztán meg jött valami Danuvia Rock band, hát azok olyan profin tették a jó kis számokat, hogy teljesen beindultunk és elkezdtünk zúzni a domboldalon. Néztek ki ránk a fejükből a helyi népek…De hát még akkor, mikor testületileg levonultunk és elfoglaltuk az első sort és ott nyomattuk tovább…A banda nagyon élvezte, hogy ott csápolunk meg cökünk nekik...én pl. Norbis pólóban…de tiszta jók vótak.
Közbe Norbi is megérkezett, megállt a sátor sarkánál, fölmérte a csapatot, integetett nekünk egy nagyot mosolyogva és profin belebulizott velünk A zöld,a bíbor és a feketé –be, amit ezek a danubiuszék nyomtak a szinpadról. És utolsó számnak berakták a Koppány dalát, hogy „Szállj fel a csillagokba…”, hát én ott szó szerint vettem…kiakadtam teljesen ettől a számtól és szétráztam az agyam meg minden. (Közbe Szelenék fölhivtak, hogy merre van az arra, mert ők eltévelyedtek, de szerencsére kezdésre mégis ideértek. Addigra a Boszi meg a Seneva egyesült erővel eltanácsolták sorainkból azt a hóttrészeg sötétbarna kisfazont, aki rendíthetetlenül rontotta mellettünk a környezetet, csápolásnak akarván álcázni a tántorgását. Úgyhogy megvolt a stabil Porta-elsősor középen).
Norbi följött – Mikiegér-pólóban – és elsőként a Legyen valami…-vel, pincemély hangon keresztet vetett összes csalódásainkra meg a tájra, így harmadik koncertként este tizkor. Mi is a hangunkra Siluval…én mindenesetre hörögve próbáltam valamiféle levegőt kipréselni magamból, néha-néha sikerült, máskor meg csak tátogtam…Aztán jött a Let’s get rocked, ami csápolós nóta, na ezt legalább birtuk követni, mert a kezünk mozgott. Szerencsére azért ott voltak az ifjú visitó-tehetségeink, úgymint a Bogi meg a Vivi, akiknek nem fasirozta ki a torkát Siófok, illetve rehabilitálódtak már. Meg a közönség is elég szépszámú, de főleg bulizhatnékos volt, úgyhogy hamar elindult az éneklés meg a csápolás odalent. Aztán pihentünk egy egyszerű dalra, majd gyors mikrofoncsere után jött a Mielőtt végleg elmegyek, amit Norbi azzal konferált fel, hogy „ebben nagy szerepetek Nektek lesz, a refrént csak ti fogjátok énekelni, úgy kössétek fel a gatyátokat, mert TELI TOROKBÓL KELL. „ Hát igen, csakhogy kinek vót ott már teli torka közülünk? Ez jó kérdés. De azért igyekeztünk, teli szívvel meg lélekkel, a torkot meg, ami tőlünk hiányzottforma, kárpótolta a közönség. Aztán jött az Örökké tart…persze itt is nagy refrénezések voltak, amit Norbi megint evvel vezényelt, hogy „na, most kéne teli torokból” . De nekem már csak a kinyújtott kezem bírt létezni, a torkom nem akart ráhallgatni az agyamra…És jött a Valahol elveszett, ezt valahogy letomboltuk, a búcsúdal meg a Boldogszépnapok volt, amikoris rajtunk a világszeme és buli van, meg telitorok és nehagydabba. Nem hagytuk abba. De azért úgyis látta ám, hogy hullámvasutazik a hangunk, mert nagy közös csoportterápiára invitált búcsúzásképpen, amit lelkesen bevállaltunk, jó hangosan ordítva a RnR-t.
És persze tartogatott ám egy meglepetést Nekünk, mert visszajött és ránkkérdezett, hogy kinek van kedve zúzni – kevésnek érezte a jelentkezők létszámát és folytatta: ugye nem unjuk még a Tankcsapdát? Kinek van kedve szétszedni ezt a helyet? És visszaszámként a Mennyország Tourist-ot tombolta le nekünk (ha esetleg nem ismeritek, hallgassátok meg, mert oltári jó és a szövege az meg nagyon ütős (kiütős…), hát evvel aztán kiszedte belőlünk a legeslegutolsó maradékainkat is (hangban), szétszöktem magamból az utolsó csepp erőmet is, oltárijó volt…És végül búcsúzóul kijött a szinpad széléig, ezzel a kéréssel: „ Az előbb qvajól toltátok magatokat, kérhetek egy annál is hangosabbat? Lehet, hogy jót fog tenni egy jó kis orbitális RnR sikitás, tényleg adj bele mindent, az én kedvemért ! Mutasd meg milyen torkod van! Még egy kicsit! Namég!” Hát én részemről kivisitottam az összes hangszálaimat és nemcsak (asszem, még a nemlétezőket is…). OK-snak mutatta a teljesitményeinket, szépen megköszönte, kaptunk még egy villámgyors metálvillát is közbe és mire visszaintettünk vóna, már el is tűnt. Még volt egy fellépése éjjel 1-től….
Na ezután kisétáltunk a szinpad elől és lecsüccsentünk a fűbe, mert úgy éreztük, enyhén meg vagyunk reccsenve…ott rehabilitációztunk pár cigi mellett vagy majdegyórát. Persze a fiataloknak meg se kottyant egy ennyi bulizás, Bogi, Vivi meg a Silu leénkelték-táncolták nekünk a Jacksontáncot, Seneva vezényelte az egy-kettő-fordul-lép-rúg-ot, tiszta profin. Ezután még volt a Happy Gang, úgyhogy nagyon happyre vettük a figurát és ezekre is vitorláztunk-szökdécseltünk egyet pianissimóba – persze a fiatalok fortéba, mert naugye – hogy még teljen egy kicsit az idő. Úgy éjjel fél egy tájt indultunk útnak, megállván egy fénykép erejéig az agyamenteket kúráló szolgáltatóház kapujában. Boszi Gizije nagyon irányitott, Boszika pedig sorra hazavitt bennünket Budapest öt legtávolabbi felibe. Fél kettőre értem haza, útközben meg ledumáltuk Cilikével, hogy honnan és hánykor indulunk holnap(azaz már ma) Balatonboglárra. Természetesen Norbi koncertre…OH YEAH!
2011 augusztus 20 |
Cilikém, remélem nem bánod, ha én is iram Gyömrőt...nagyon tetszett a tied, irhatnál gyakrabban, mert birom a mosolygós stílusodat! |
Én is mindenkinek köszönöm a szép és tartalmas, részletes beszámolókat! Úgy megpendültem tőlük, hogy egész éjjel nem feküdtem le. Inkább megirtam Gyömrőt is. Ittvan, sok sok szeretettel! Boszi, én amikor elolvastam a Te profi és részletes és videopontosságú ötoldalas beszámolódat, hát azt mondtam magamban, hogy na ez aztán le az összes kalapokkal! Pontos, precíz és nagyon visszaad mindent...a fontos mondatot én is megjegyzém, csak most valahogy ebbe a szövegbe nem irtam be, pedig akartam...de jó, hogy Te megtetted! TTÖ a beszámolóért is! |
Mindenkinek hálás köszönet. Dodi beszámolója irodalmi értékű, fantasztikus. Fel kéne tenni Norbi FB. oldalára is. |
DODI DRÁGÁM erre amit most érzek MEGINT CSAK NINCSENEK SZAVAK ;)
Itt pityergek a csodálatos soaridon úgyhogy csak annyit mondok HATALMAS TTÖ ÉS NAGYON CERETLEK!!!! |
És ha már szó esett képekről akkor ezek még ide tartoznak a beszámolómhoz :)
Ez volt a vizualizálást elősegítő fotóm:
ez meg hogy milyen állatul nézünk majd ki szarvakkal:
egy BLOKK KOMMANDÓS ESTE EREDMÉNYE:
A BLOKK KOMMANDÓK ÉS A SZIKLA SZILÁRD HITEM KÉZZEL FOGHATÓ EREDMÉNYE PEDIG EZ VOLT:
Ő pedig SAMU aki kb ugyanúgy szétzúzta magát ezen a frenetikus KONCERTEN mint én :)
 |
[1732-1713] [1712-1693] [1692-1673] [1672-1653] [1652-1633] [1632-1613] [1612-1593] [1592-1573] [1572-1553] [1552-1533] [1532-1513] [1512-1493] [1492-1473] [1472-1453] [1452-1433] [1432-1413] [1412-1393] [1392-1373] [1372-1353] [1352-1333] [1332-1313] [1312-1293] [1292-1273] [1272-1253] [1252-1233] [1232-1213] [1212-1193] [1192-1173] [1172-1153] [1152-1133] [1132-1113] [1112-1093] [1092-1073] [1072-1053] [1052-1033] [1032-1013] [1012-993] [992-973] [972-953] [952-933] [932-913] [912-893] [892-873] [872-853] [852-833] [832-813] [812-793] [792-773] [Korábbi]
| | |
|
|
|
Király L. Norbi blogja |
|
|
2014.06.02. 13:10
2014.05.07. 22:17
| | |
|
Koncertek, egyéb események |
|
2024. December
| H | K | S | C | P | S | V | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 01 | 02 | 03 | 04 | 05 | 06 | 07 | 08 | 09 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 01 | 02 | 03 | 04 |
|
|
| | | |
|
Az oldal támogatói |
|
Legújabb kreditfeltöltő Támogatóink:
Seneva
Desiree
Nyerges
Akela
VargánéZsuzsa
Nene
Zsóka
Tubimami
Újabb kreditfeltöltő Támogatóink:
Silu, Nyerges, Rafael
Rya, Seneva, VargánéZsuzsa
Cserzsóka51, Vandavivi, Timi76
Szelen, LadyDiana, TNori89
Bogi, Anikó, Desiree
Margaréta, Tubimami, Andal
Dondenene, Tubibabi, BZsuzsi
Tücsike
Korábbi Támogatóink:
Csillag, Stella, Makifej
Niki1215, Marcsi65, Baranyfelhobodorito
Telaviv, Varganezsuzsa, Nyerges
NETboszi, Silu, Akela51
Timi76, EzjuLájkit, Seneva
Rannien, Rocknagyi70, Nebraska
Emy
| | |
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum