Élménybeszámolók a koncertekről, dedikálásokról, Norbival való találkozásokról - szubjektív szemmel, és objektív videókkal
ARCHÍVÁLÁS ALATT
(rövidebb időszakokra osztva külön oldalakra mentjük)
IGEN MI MARADTUNK EDDÁRA ZÚZNI :D az azért nem a buli kategória hanem annál sokkal jobb :D :D :D és nem bántuk meg AKKORÁT ZÚZTUNK mint állat :) mnden felgyülemlett feszültség, idgesség, rossz dolog távozott belőlünk a végére.
Úgyhogy én csak kiegészítenék :))))
Norbert úgy köszönt el tőlünk a színpadról hogy:
"Még annyi megjegyzésem lenne - leszámítva a vissza dalt - TŐLETEK METÁL AZ ÉSZ!!!!"
Nekünk meg TŐLED DRÁGA NORBERT ;) Köszönjük az élményt hatalmas volt ez a koncert is! - mint mindig :)
(Desi azért ez nem lett most olyan tű éles mint amit megszokhattatok - biztos azért nem mozog annyira mégsem mert izolált mozgásom van a tánc miatt :D
Először is: bocsánat a késésért, itt vagyok, írok-olvasok, közben szalad a lakás, én meg próbálom megállítani… kudarcot vallok vele persze, mondanom sem kell.
Bewyke és Karin, a húga Gárdonyban mondták, hogy 22-én Komáromban lesz Norbi, nincs-e kedvem menni. Egyből lázba jöttem, hogy dehogynem, pont 22-én, a szülinapomon, és akarooooook!
A gáz az volt, hogy Gárdony után - másnap – mentem nyaralni Szabolcs megyébe, ahol általában 1 hónapot szoktam lenni. Ott lakik a nagypapám, nagybátyám, nagynéném és a két unokahúgom. Medence a kertben, hinta a Tóbiás nevű diófán, meg minden.
Na nem baj, megoldom… csak be kell adagolnom Nekik, hogy 21-én délután hazajövök.
Végülis sikerült, nem volt semmi gond.
Másnap – 22-én – indultam Komáromba. Amikor leszálltam a vonatról, Bewy már várt rám. Pont előtte hívta a húga vagy a barátnője, nem tudom, és nem fogom kitalálni, kik állnak előttük! Amikor ezt mondta, megtorpantam, kerekre nyílt a szemem, ezt nem mondod komolyan?! De-de. – mondta.
7-re volt meghirdetve a kapunyitás, mi Bewyvel 6-negyed 7 körül értünk oda. Ott álltak már jó néhányan, de csak mi ketten voltunk Norbisok, a többiek Nikolas és Csaba fanok voltak. Na jó, meg ugye az ikrek is a mi táborunkat… izé… erősítették.
Tök elegánsan, stílusosan, taxival száguldottunk az állomástól odáig. Ahogy kilibbentem a taxiból, Karin elsüvöltötte magát: Boldog szülinapot Cilike! Odamentünk, köszöntünk, mindenki bsz-t kívánt, még az egyformák is.
Már csak várni kellett, hogy kinyissák végre a kaput és bemehessünk.
Végre beengedtek, az a viszonylag kevés ember, aki ott ácsorgott, egyszerre akart beszuszakolódni az 50 cm-re nyitva levő kapun, és szegény Bewy nem tudott már hogy állni, hogy ne nyomjanak össze.
Na, sikerült beérnünk, és odaálltunk a kordon mögé a második sorba. Bewy egyik barátnője nagyon rendes volt, ott állt az első sorban, és mondta, hogy cseréljünk helyet, álljak oda.
Az előzenekar egy rockbanda volt, egész jól énekeltek, néhány magyar számot is és néhány számot szlovákul! Közben vagy utána az egyformák A4 lapokra írogatták: A zöld, a bíbor és a fekete. 10-15 papírt írtak meg, aztán elkezdték osztogatni az első sorban állók közt, hogy majd lobogtassuk. Még a Niko fanoknak is a kezébe nyomták. Azok meg furcsán néztek, hogy hö???
Én csak bájosan mosolyogtam: én nem, köszönöm szépen!
Első volt Nikolas… A rajongói mellettünk álltak, vagyishogy nem álltak, hanem ugráltak, táncoltak.
Aztán végre jött Norbi!!!!!
A számok sorrendjét mindig elfelejtem, bocs, de volt a Let’s get rocked, a Mielőtt végleg elmegyek, Örökké tart, Egyszerű dal, Big gun, All summer long, Azok a boldog szép napok, Valahol elveszett. Na meg Csabival közösen a Wonderful world, azon az édes-szép hajlékony hangján…
Ezután lement a színpadról, én meg gyanút fogtam, odasúgtam Bewynek, hogy Norbi már nem fog visszajönni, elment.
De aztán Csabi felkonferálta az Azért vannak a jóbarátok-at, és megörültem, hogy mégis. De nem jött vissza…
Vége lett, kezdtünk oszlásnak indulni. A színpad mögött volt egy épület, odament mindenki. Kezdtünk aggódni Bewyvel, hogy Norbi már árkon-bokron túl jár, de egyszer csak felbukkant! Jött kifelé, autogramot osztogatott, fényképezkedett, mi meg csak egy karnyújtásnyira voltunk tőle. Egy lány ott állt Norbi és közöttünk, onnan kurjongatott a 10 méterrel arréb álló Csabinak. Hát mondom, menjen már innen, ha neki Csabi kell!
Egyszer csak ott termett Norbi! Pont előttünk! Én előtte ott nyúlkáltam, hátha megsimíthatom a karját, de nem tudtam hozzáérni, és mégiscsak odahúzta valami!
Ahogy meglátott, felderült a kis arca, elmosolyodott, én meg a nyakába borultam, és csak azt tudtam kinyögni: Köszönöm! Kérdeztem Tőle: Jól vagy? Erre Ő: Tessék? De olyan hangon, hogy lehetett érezni, hogy azt se tudja, milyen bolygón van. Megismételtem a kérdést, akkor már válaszolt, hogy mindjárt elalszik, vagy elájul, (valami ilyesmi) de ahhoz képest jól. Megkérdeztem, hogy van-e más lehetőség a jegyhez jutni a SPAR-os sz*rságon kívül. Ő úgy tudja, hogy elméletileg lesz más lehetőség rá.
Aztán még átadtam Norbilandia lányainak üzenetét: szeretjük, imádjuk, pusziljuk, vigyázzon Magára. Biztos, hogy hallotta, értette, de olyan fásultnak tűnt. Vagy rosszul láttam?
Bewy is odaadta az ajándékát, megölelték egymást, én még megsimogattam a karját, aztán jó utat kívántunk Neki és elköszöntünk Tőle.
Bármit megadnék még egy olyanért, mint az Avocado! Hogy olyan legyen, úgy nevessen, ragyogjon, mint akkor!
Közben Karin hívott nekem taxit, ami már a kapu előtt várt, hogy kivigyen az állomásra. Mivel nem sokkal múlt 11 óra, az állomás zárva volt, mire odaértünk. Busz nem járt. Telefonra kaptam, próbáltam hívni Bewyt, hogy mi van. Még mielőtt beszálltam a taxiba, mondta, hogy hívjam nyugodtan, ha ilyen van. Csak ugye az én telefonomról, ami magyar, vagy nem olyan a hálózata, vagy mittudomén, nem tudtam hívni. A taxis látta a szenvedésemet, felhívta a saját telefonjáról. Aztán fel akartam hívni Aput, hogy ne aggódjon, semmi baj, csak nem tudok hazamenni. Nem vette fel. A taxis ember is hívta a telefonjáról, akkor sem vette fel. Aztán hívtam a barátnőjét, de őt sem tudtam. Ő itthon, én meg országon kívül… A taxis megint segített, felhívta nekem, úgyhogy megnyugodtam.
Bewy már ott várt a falujukban, mikor megérkezett a taxi. Gina kutya úgy örült nekünk, alig akart beengedni a kapun. Megdögönyöztük, megvakartuk a fülét, aztán bezuhantunk a házba.
Karin azt mondogatta, hogy ő nem tud aludni, nem álmos, fel van pörögve. De közben akkorákat ásított, hogy kész!
Még beszélgettünk kicsit, aztán elmentünk aludni.
Másnap jöttem haza, de aztán mentem is Keresztúrra Vivihez.
Fantasztikus Vagy! A beszámolód is fantasztikus! Fantasztikusan élvezem olvasni! Az élmény amit nyújtasz az is fantasztikus! Ahogy olvaslak és egyre egyre jobban és jobban kezdek mosolyogni és aztán nevetni. Aztán már csak nevetek és nevetek! Együtt élem meg az élményt amit szavak formájában át adsz nekünk, akik általad ott lehetünk.
AJÁNLOM AZ OLDALT
És nagyon jól bírtad! Alig remeg felvétel! 
kudarcot vallok vele persze, mondanom sem kell.
De-de. – mondta.
Odamentünk, köszöntünk, mindenki bsz-t kívánt, még az egyformák is.
Megismételtem a kérdést, akkor már válaszolt, hogy mindjárt elalszik, vagy elájul, (valami ilyesmi) de ahhoz képest jól. Megkérdeztem, hogy van-e más lehetőség a jegyhez jutni a SPAR-os sz*rságon kívül. Ő úgy tudja, hogy elméletileg lesz más lehetőség rá.
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum