Élménybeszámolók a koncertekről, dedikálásokról, Norbival való találkozásokról - szubjektív szemmel, és objektív videókkal
ARCHÍVÁLÁS ALATT
(rövidebb időszakokra osztva külön oldalakra mentjük)
Már vagy egy hete lázban égtünk, hogy mikor jön már el ez a nap. Tücsi, VandaVivi, Bogi, Bubble, Tnori, Rafael, és jómagam voltunk.
Kökin beszéltünk meg talit 11:45-re, onnan mentünk vonattal, azzal, amin Rafael jött. Felugrottunk Hozzá, és nyomás!
ź 2 körül értünk oda, a fellépés pedig 3-kor kezdődött. Amikor leszálltunk, fennhangon tanakodtunk, hogy merre is kell menni, erre odamegy egy srác Tücsihez, és így szól: - Szia! Hallom, a mittudoménmilyen utcát keresitek, én is oda megyek, menjünk együtt!
Mondom Bubble-nak, ezek összeszedtek valami pasit.
Két utcával arrébb meg már két másik lánnyal beszélgetett. Szélhámos!
Szépen lassan sétálva is hamar odaértünk, még csak a színpadot szerelték, készítették elő, de mi már odatámaszkodtunk a kordonnak. Sehol egy ember, senki. Nem baj, addig mászkálunk, körülnézünk, hogy mi van itt. Hát láttunk sok édességes, kukoricás, kürtőskalácsos pultot, meg vidámparkos kisautókat, ilyesmit. A kisautók jópofák voltak, Bogi rámutatott az utolsóra, hogy milyen jól néz ki. Hát megnéztük jobban, a kisautó neve Norbi volt! Na, ezt meg kell örökíteni gyorsan! Kisebb-nagyobb csoportképek készültek.
A fesztivál Debrecen támogatásával került megrendezésre, és Debrecenből hoztak két virágkompozíciót, egy nagy virágkosár szerűséget - olyan volt a formája, mint egy hintó, meg a magyar koronát, címert, kirakva virágból. Nagyon szép volt!
Ahogy jöttünk elfele onnan, megláttunk egy kicsi kiskutyát egy nő kezében. Kölyökkutya volt, akkora, mint egy kisebb macska. Odamentünk megsimogatni, mikor letette a gazdija, erre rögtön hanyatt vágta magát, elkérkedett a pöttyös pocakjával. Olyan édes volt, fehér színű, csak a kis füle volt barna, meg talán a hátán volt egy folt.
Kutya-simi után visszamentünk a színpadhoz, mert nehogy elfoglalják a minket megillető helyet. A színpad előtt nem volt senki, csak oldalt álltak sokan, meg a színpad elé rakott székeken ültek. De ahogy odamentünk, képzeljétek el, mindenki megindult a színpad felé. Szerencsére a legelső sorba álltunk, annak is a közepére. Jött Cegléd polgármestere, meg a debreceni alpolgármester vagy ki.
Meg kellett hallgatnunk, hogy ej, de jófej ez a Debrecen, és az itthoni értékek milyen fontosak.
Vandavivi helyet cserélt velem, hogy úgy jobban körül vagyok véve, biztonságosabb, Rafael meg nagyon aranyos volt, mondta, hogy álljak mellé, támaszkodjak a kordonnak.
Mielőtt Norbi fellépett a színpadra, egy nő beszélt kicsit, vigyázzunk egymásra, ilyesmi, majd felkonferálta Norbit. Mielőtt elkezdte volna, bejátszottak zenéket, többek között Tankcsapda – A nevem rock-ot!!! Hú, ennél jobb nem is jöhetett volna! Norbi ekkor még lent volt, a színp. mögött. A zene hallatán rázta a fejét, bohóckodott, aztán észrevett minket! Mosolygott, integetett, mi is integettünk Neki. Jaj, úgy örültem, hogy meglátott minket! Aztán a színp. lépcsője mellett állva megkérdezte: - Legyen valami? Üvöltöttünk, hogy IGEEEEEEN!
Az első szám tehát a Legyen valami volt, Bogi mellettem úgy sikítozott meg csápolt, őrület! Nekem is muszáj volt követnem a példáját! Norbi többször is ránk nézett, konkrétan ránk hetünkre, mosolygott, tetszett Neki, hogy így bulizunk. Volt sikítóverseny is, szerintem Bogi nyert. Norbi szinte minden egyes szavára sikított egy hatalmasat. Norbi ránézett, úgy mosolygott a kis drága!
Énekelt még egy számot, ne haragudjatok, tökre nem emlékszem, melyiket, talán a Let’s get rocked-ot. Itt is megkapta, amit várt: csápoltunk, énekeltünk, tapsoltunk. Aztán bejelentette, hogy elfáradt, úgyhogy most jön Csabi. Hát Csabi… nem rossz, nem rossz, de alig vártuk, hogy végezzen.
Visszajött Norbi, volt All summer long, Örökké tart, Egyszerű dal, Azok a boldog szép napok. Egyszerre csak kettőt énekelt, aztán cseréltek.
Az Egyszerű dal-t amúgy is imádom, de azon a rekedtes mély hangján hallani… hát úúúh…
Az utolsó szám az oly sok vihart kavaró Mizu volt, amit úgy konferált fel, hogy egy mostani nyári szám, ami stílusában és hangulatában nagyon közel áll Hozzá.
Ja, és duetteztek is Csabival, a Wonderful world-ot adták elő. Olyan kis lökött, bohóckodott akkor is, Csabi vállára ejtette a fejét, boci szemeket meresztett rá, és amikor a dalban elhangzik az a mély hangú rész, az egyik felét Ő énekelte. Elképesztő a hangja! A duett előtt mondott valamit, mire Rafael felnevetett, Norbi ránézett: - Te már tudod. – valami ilyesmit mondott.
Ezután elköszönt, lement. Mi is léptünk, hogy hátha sikerül elkapnunk pár szó erejéig. Amíg ott ácsorogtunk, visszament a színp.-ra, Bogiék odarohantak a színp. mellé, és meg utánuk slisszoltam. Csabival előadták az Azért vannak a jóbarátok-at, amit mi egymást átkarolva hallgattunk végig. A dal közben oldalra nézett, észrevett minket, odaintegetett megint!
Aztán amikor lejött, vártunk még Rá, de olyan villámsebesen „kimenekítették”, hogy nem tudtunk beszélni Vele. A kocsinál tudták odaadni az ajándék csokikat a többiek, Tücsi, Tnori, Vandavivi…
Aztán elment… Külön autóban Ő is, Csabi is.
Ezután nekiindultunk a városnak, esett az eső, fújt a szél, de mi megszállottan meg akartuk nézni a virágos koronát is. Marha messze volt, de csak eljutottunk. (fényképek, csoportképek vannak!)
Bogi és Vandavivi hazafelé is megnevettetett minket, annyit vihogtam, hogy hihetetlen! Sok fénykép készült az oda- és a visszaúton is.
Esetleg leírhatnák Ők is, mert nekem tisztára elkoptak az ujjaim!
Jó olvasni ezeket az írásokat, bár én a "szemérmes koldusok" közé tartozom, (hogy Beus szavaival éljek). Norienna öleléséről meg egy régi álmom jutott eszembe, remélem nem baj, hogy itt osztom meg Veletek.
Néhény éve álmodtam, amikor nagyon mélyen voltam lelkileg:
Egy fiatal lány és egy fiú beszélgetett az ablakom előtt, kedvesen, nevetgélve, majd a fiú bejött a házba, odajött hozzám és szó nélkül átölelt. Valami egészen különleges szeretet áradt belőle. Nem a férfi, de nem is a gyermek szeretete, valami más, sokkal erősebb és melegebb. Megkérdeztem, hogy mért teszi ezt, hiszen nem is ismer. Csak mosolygott, nézett a szemembe az átható meleg tekintetével, és ennyit mondott:
- Mert szükságed van rá!
Én még mindig méltatlakodtam:
-De hát a nem szoktak csak úgy önzetlenül szeretni valakit ismeretlenül!
Csak mosolygott, megfogta a kezemet és felvezette a hátán, és akkor megérintettem a ...........szárnyát.
Szép estét MINDENKINEK! mint a lajhár, de elkészültem 2 nap befagyás és szenvedés után.a videót köszönjük a húgomnak aki volt olyan rendes hogy elvállalta a videózást hogy a nővérkéje teljesen átadja magát a ZÚZÁSNAK.
KÖSZI HUGI!!!! :P
Mindenkinek nagyon köszönöm a beszámolókat! Csodás lehetett, mert még olvasva is fantasztikus volt! Egyik jobb volt mint a másik! Tücsike ne szabadkozzál, mert nagyon jól össze foglaltad! Atom volt.
Cilike, én meg akkorákat vigyorogtam ezeken a beszólásaidon, jellemzéseiden.....Csúcs! Köszi a beszámolót! Rád lenne bízva egy koncert szervezés, rend lenne az tuti!!! Az viszont bizony megható, hogy először találkoztál Noriennával és úgy érezted rég óta ismeritek egymást! Szép!
Ez amit írtál viszont engem érintett meg. Mert én is úgy gondolom, hogy az érzések kimutatása (közreadása) nem egyszerű. Aki megteszi sebezhetőbb talán, de nem gyenge. ( ?)
Szerintem Norbi tudja hogy mi megy itt prózában vagy lírában az élménybeszámolóknál. És a személyes élmény közreadása az olyan önzetlen, nemes tett, amit nem lehet eléggé megköszönni!